Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-17 / 40. szám
2 ÍOLNA MEGYEI SfläPüJSÄG 1963. február If, Mép viselőjelöltek választóik között A legkisebb falvakba is eljutotta!^ mostanában a képviselőjelöltek. Januárban voltak a jelölő gyűlések, a képviselőjelöltek attól kezdve egy pillanatig sem tétlenkednek, járják a falvakat, hogy megismerkedjenek választóikkal, eszmecserét folytassanak velük. A megyében három termelőszövetkezeti elnök képviselőjelölt van: Báli Zoltán, G. Kovács István, és Péti János. Mindhárman telt tarsollyal mentek választóik közé: saját szövetkezetük jó tapasztalatait vitték magukkal. Nagyszerű elgondolás volt ez, hiszen a megye közéletében most a. legfontosabb feladat a szövetkezetek megerősítése. Ennek pedig az alapvető módja a jó tapasztalatok elterjesztése. PETI JANOS, mint a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke gyakorlott, ta pasztáit vezető, s amikor a szomszédos Széchenyi és Uj Életé Tsz tagjai között járt. volt miről beszélnie. Elmondta, hogyan kerekedtek felül fokozatosan a nehézségeken, s javaslatokat adott a testvér-szövetkezeteknek. Megjelent közgyűlésen, volt családlátogatásán. Úgy is mondhatnánk, nap-nap után beigazolta, hogy a választók helyesen gondolkodtak, amikor ismét őt jelölték a Parlamentbe képviselőnek. BALT ZOLTÄN, a bátaszéki Búzakalász Tsz, G. Kovács István pedig a döbröközi Zöld Mező Tsz elnöke. Mindkettőjüket először jelölték ^képviselőnek. Báli Zoltán neve ismert a megyében, régóta megyéi tisztségviselő, és sok helyen megfordult, tanácsaival, tapasztalataival mindenütt segít. Részt vesz a különféle csoportos beszélgetésekben, családlátogatásokon. Járt Bétán, Alsónyéken. G. KOVÁCS ISTVÁN nevével nemrég kezdtek foglalkozni. Ennek pedig egyszerűen az volt a magyarázata, hogy szövetkezete gyors fejlődésnek indult, s a zár- számadási eredmény ebben az évben már a legjobbak közé tartozik. Természetes, hogy tőle, mint képviselőjelölttől Duzson erre a kérdésre vártak feleletet: .„Hogyan csinálták?” KASZÁS IMRE. a szekszárdi gimnázium tanára nemrégiben Bonyhádvaraidon járt. Örömmel látta, hogy a falu anyagilag sokat gyarapodott az elmúlt években. A gyarapodás jelei azonban megfigyelhetők voltak az emberek gondolkodásmódjánál is: bővült látókörük, szinte kivétel nélkül közösségi dolgokkal foglalkoztak. Nem volt nehéz levonni a következtetést: Itt sem múlt el nyomtalanul tanácsi rendszerünk elmúlt négy éve. PRANTNER JÖZSEF. az Állami. Egyházügyi Hivatal Elnöke, nemrégiben ellátogatott a délszláv lakta Medina községbe. Itt arról folyt a beszélgetés, hogy a medinai nemzetiségiek hogyan találták meg helyüket rendszerünkben, hogyan kultúrálódnak. dolgoznak, élnek. Kiderült, hogy nincsen különösebb baj, hátrányos nmgkülönböztetésről már régóta nem beszélhetünk, éppen úgy élnek, gyarapodnak itt iS az emberek, mint bárhol az országban. Térítés nélkül hetvenhat liter vért adtak a teveliek A dolgos hétköznapok egyike volt február 13-a Tevelen. Mégis ünneplőbe öltözött emberek sereglettek az iskola felé, ahol a helyi Vöröskereszt szervezet térítés nélküli véradásra kérte fel a község felnőtt dolgozóit. Ezen a napon ismét tanúbizonyságot tettek az emberek önfeláldozásukról, bajbajutott társaik segítéséről. A véradást alapos orvosi vizsgálat előzte meg. Közel 250 embert találtak alkalmasnak ezen a napon véradásra, s ezzel 76 liter vérrel segítették az arra rászorulókat. Ez az eredmény a község lakosságának lélekszámút figyelembe véve, páratlan eddig a megyében. Este még 8 óra tájban is folytak a vizsgálatok. Az orvosok, asszisztensek arcán már látható volt a fáradtság, de még mindig nagy türelemmel, előzékenységgel végezték munkájukat, mintha akkor kezdték volna. Késő este volt már, mikor az alig járható úton Szekszárdra elindult a gépkocsi, az aranynál is többet érő vérrel. De még így is közel száz embert kellett elküldeniük, mert megteltek a palackok. 'A véradóállomás dolgozói sem számítottak ilyen példás eredményre. Ambrus Lukács levelező BOLVARI JÖZSEFNÉ több családlátogatáson vett részt lakhelyén Tolnán és a környéken. A beszélgetések során szó esett mindenről, az asszonyok munkájáról kezdve az egész országot érintő dolgokig. HUNYADI KAROLY, a Hazafias Népfront megyei titkára meglátogatta a szakcsi parasztokat, járt a kurdi fiatalok között, de még az egyik katonai alakulat választópolgáraival is találkozott. A jelöltek egyik helyen szokványos gyűlés, a másik helyen kötetlen beszélgetés formájában találkoztak választóikkal. Gyakori volt az is, hogy a jelöltek a munkapadok mellett keresték fel a választókat s ott váltottak néhány szót, aszerint, ahogyan a munka menete megengedte. Egy dolog azonban mindenütt hiányzott, s ennek a „hiánynak” természetesen Csak örülhetünk. Hiányzott a fe lelőtlen ígérgetés, ami a régi választási előkészületeket jellemezte. Nem ígértek fűt-fát, hetet- havat jól. időzített kortesfogás- ként. Érré nálunk nincs szükség. Azt sem ígérték, hogy ennyit, meg annyit jövünk majd el, de ismervén őket, mini régi képviselőket, s mint embereket, nyugodtan. mondhatjuk: .helyette cselekszenek majd, ott élnek a két választás közt is a választók között. A dolgozók tulajdonképpen ezt is várják »tőlük, mert ugyan kit elégített ki régen a sok ígérgetés. Mindenütt sok kéréssel, .fordultak hozzájuk: az egyik helyen útépítéssel , kapcsolatban, a már sík 1 helyen nőket foglalkoztató üzemet, kértek. Mit. tehet ilyen esetben egy mai képviselőjelölt? Megmondja őszintén. nyíltan, hogy ilyen „képviselői adományok” ma nem léteznek, ellenben megvan a lehetőség arra, hogy a képviselő a választókkal együtt harcoljon a legkülönfélébb feladatok megoldásáért. Ez a módszer bevált, összhangban van az állami és helyi érdekekkel egyaránt. Nem folyik a kortesbor sem sehol. Mert nálunk a nép választ a nép soraiból, s ehhez nem kellenek kortesfogások, B. F. II tyúk és a háziköltség Sóra, paprikára, dohányra, élesztőre, a gyereknek cukorkára, csokoládéra valót az ügyes parasztasszony mindig tojásból, baromfiból, vagy tejből teremti elő. Ott soha nem fogy ki a pénz, ahol jószágot tartanak. Igaz, a jószágtartás vesződséggel jár, különösen altkor, ha apró gyerekek is vannak, de nélküle nincs, vagy kevesebb a haszon. Nemrég az egyik szövetkezeti gazda felesége arról panaszkodott, alig várja a hónap végét, bár utána azt sem tudja, miképpen ossza be a munkaegységelőleget. „Nálunk ezer helye van a forintnak” — mondta. Arról viszont már nem beszélt, hogy jószágot nem tart, mert nem szeret bajlódni vele, ehelyett inkább reggeltől estig szomszédok kizárólag arra vár, hogy a férje teremtsen elő minden forintot. Nos, neki valóban nehéz úgy beosztani a keresetet, hogy mindenre jusson. Ugyanakkor nemrég Döbrökö- zön láttam, hogy az egyik parasztház konyhájában már egész kotlóalj csirke csipegeti a tűzhely mellett a darát. „Muszáj velük vesződni, mert belőlük lesz a házi költség” — magyarázta egy háziasszony, és neki van igaza. Mert neki arra soha nincs gondja, se hónap végén, se hónap elején, hogy miből vásárol majd a boltban. Piaci napokon minden héten elad 30—40 tojást, télen kevesebbet, nyáron többet, és van pénz. Hasonló a helyzet a hizlalással. Vannak, akik azt hangoztatják, hogy nem érdemes a hízóra szerződést kötni,' nem éri meg, sok vele a bajlódás, stb. De azért legyünk csak őszinték. Ugv van ez is, hogy a végén csattan az ostor, és aki hizlal, annak egy summában néhány ezer íorint csak megüti a markát. Aki viszont spekulál, hogy így nem érdemes, meg úgy nem érdemes, annak pénze sincs, sőt tavasszal már rendszerint a zsírt is veszi, és nyáron szalonna helyett lekvárt visz a kenyér m,ellé. Érdemes is, és lehet is a háztáji gazdaságokban jószágneveléssel foglalkozni. A különféle szerződéses akciók a szövetkezeti gazdák ilyen természetű igyekezetét takarmányjuttatással is elősegítik. Sőt, ma már a tsz-ekben a vezetőségnek ugyanúgy kötelessége törődni a háztáji állatállomány takarmányéba lásával, mint a közösével. Olyan intézkedések ezek, amelyek mind arra irányulnak, hogy több baromfit neveljenek és több sertést hizlaljanak a háztáji gazdaságok. Ez a családoknak is, a népgazdaságnak is jó. Ha például a megyében a háztáji gazdaságok mindegyikében csak egyetlen tojótyúkkal növekedne.a baromfiállomány, akkor ezzel a növekedéssel 10—12 százalékkal több tojás kerülne piacra, mint amennyi eddig került. Otthon, a ház körül rendszerint az asszony dolga a jószágtartás. A községekben viszont a nőtanácsok feladata ennek hasznáról, előnyéről az asszonyok körében beszélni. Nemrég Dombóváron, Kurdon a nőtanács folytatott a szövetkezeti asszonyokkal ilyen természetű, nagyon hasznos tanácskozást. A közeljövőben Tolnán és Hőgyészen beszélik meg a környező községek küldötteivel az előbb említettek előnyeit. Ez a munka hasznos, s bizonyára meghozza a kívánt eredményt. : •Sz. P Óvodát építenek Dalmandon Az utóbbi években talán még az átlagosnál is nagyobb ti*npó- ban fejlődött Dalmand. A saját erőből újjávarázsolt családi há zak, az állami beruházással létesített mezőgazdasági üzemek, a gépállomás, állami gazdaság, majd később a hibrid-üzem, nagy előrehaladást jelentettek a község dolgozóinak életében. Ez a körülmény — a termelőszövetkezet mellett — munkaiehetőséget biztosított az asszonyoknak is. Ma alig van olyan család a községben, ahol a feleség csak a háztartásban dolgozik. A községben jelenleg nincs óvoda. Gondot okoz a szülőknek a kicsi gyerekek felügyelete, míg az anya dolgozik. Épp ezért határozott úgy a községi tanács már az elmúlt éfben is, hogy a községfejlesztési alapból 460 000 forintos költséggel új óvodát építenek. Ebben helyet kapnak a bölcsődés gyerekek is. Az épület tervei már elkészültek, s még az év folyamán elkészül a korszerű«! megépített, 50 gyermek befogadására alkalmas épület. Egy hónappal ezelőtt érkeztem. Örömmel fogadtak és nagyszerű elhelyezést kaptam. Mégsem érzem jól magamat. Hogy miért? Azért, mert tétlenségre vagyok kárhoztatva. Nem túlzás, de eddig még csaknem érintetlen vagyok. Bár azt mondják, a tétlenség az én hibám is. Makacs vagyok. Hát mit gondolnak, mi vagyok én, csökönyös ló? Nem, kérem. Én a Fámám és Szerszámgyár MVE 280. M.-típusú, 200-as eszterga- padja vagyok. Azért küldtek le Budapestről a Gyönki Gépállomásra, hogy az esztergályozásra kerülő nagyobb darabokat gyorsan és jó minőségben tudják megmunkálni. De nem tudják, mert azt mondják, a villany- motorommal van baj. Nem üzemképes. Egy félnapi bejáratás után megállt, és ennek lassan már egy hónapja. Azóta itt állok tétlenül, zsíromat, amelyet a gyárban kentek rám, por lepi. De ez még mind semmi. Ki vagyok téve a dolgozók szidalmazásainak. Pedig nem lehet nagy bajom, csak helyileg nem mernek hozzám nyúlni. Nem, is ■ szabad, mert akkor elvesztik a hathónapos gyári garanciát. A körülöttem zajló vitából kiderült, hogy már többször táviratoztak és telefonáltak Budapestre garanciális javításom ügyében. Eddig még senki sem jött. Ez is sértő. Most már türelmetlen vagyok. Ha jók az értesüléseim, a Gyönki Gépállomás azért vásárolt ■meg, mert szüksége van a munkámra. Restellkedem is tétlenségem miatt. ' Mert "ugyebár mennyi munkadarab elkészülhetett volna egy hónap alatt, amíg tétlenségre kárhoztatva álltam és vártam, AÍost már megúntam a várakozást, a tétlenséget. Miután a táviratoknak és a telefonhívásoknak eddig nem volt foganatja, íme, világgá kürtölöm panaszomat. Jöjjenek és javítsák ki a hibát, azt a nem jóját, mert szé- gyenletemben lesül a zsírom Úgy hírlik ebben a községben, az emberekkel nem lehet boldogulni, a nagyüzemi gazdálkodásból, most már idestova harmadik esztendeje vizsgáznak elégtelenre. Rossz a tsz. Nem a tagokban van a hiba, hanem azokban, akik ügyetlen melléfogásaikkal sok- ’ szór két balkézzel nyúltak hozzá Sióagárdon a megszilárdítási munkához. Akik figyelmen kívül hagyták a falu népének tiszteletre méltó önérzetét, kifinomult igaz- ságérzetét, egyszóval a lelkületét. Részt vettem azon a vezetőségi ülésen, amelyen a főagronómusi státusz betöltéséről tanácskoztak. Azzal kezdődött, hogy a termelő- szövetkezet elnöke odaállt a vezetőség elé, és feltette a kérdést. Döntsék el, kinevezzük-e Molnár Miklóst főagronómusnak, vagy sem. Molnár Miklós odahelyezett, jóképességű, egyetemet végzett szakember. Tizenegy<-i hónapja dolgozik a közös gazdaságban, eddig főállattenyésztő volt a beosztása. A vezetőség tagjai gondolkoztak, mert Molnár Miklós magatartásában van kifogásolni való. Latolgatták, mi legyen a vélemény. Erre Molnár Miklós türelmetlenül bejelentette, hogy nem hajlandó bábkormánnyal dolgozni és amelyik vezetőség nem foglal állást, az nem vezetőség. Sajnos, éppen ezzel a hányaveti hanghordozással bántotta meg év köz- ’ben is az embereket. Az egyik vezetőségi tag végül szót kért. Higgadtan, nyugodtan beszélt, de A sióagá Molnár Miklós erre is ingerülten és magából kikelve válaszolt. Amikor Sági József, a másik vezetőségi tag azt kérte tőle, hogy vegye figyelembe a tagok javaslatait is, a főagronómus-jelölt gyakran félbeszakította és a vezetőség szeme közé vágta, hogy »rem látnak tisztán, nem értik a dolgokat«. Nem csoda, hogy a vezetőségi tagok elkomorodtak. »Hát ha így van, akkor valóban nincs sok beszélni valónk«. De nem úgy van, ahogyan Molnár Miklós mondja. Csak a tehetetlenség, a hibák beismerésétől való rettegés, a politikai bizonytalanság, vagy a hibák fel nem ismerése mondhatja ki az efféle frázist. Nyugtalanító volt ezek után hallani, hogy a vezetőségi ülés befejeztével egyik kiküldött ódámat Molnár elvtárshoz és azt mondta neki. »Jól beszéltél, ezekkel így kell bánni«. így?! Milyen ügyet szolgálnak azok, akik Molnár Miklóst majd, hogy nem vállon veregették és dicsérték, ahelyett, hogy becsületesen megmondták volna neki: Miklós, tehetséges ember vagy, de így nem beszélhetsz az emberekkel, mert ebben a községben is csak veiül# és nem nélkülük szilárdul meg a tsz. Azna a napon délelőtt a termelőszövetkezet elnöke a közgyűlésen is bejelentette, hogy döntsék el a tagok, maradjon* vagy sem Molnár Miklós. Szavaztatták az embereket, és közben kiderült, hogy Molnár elvtárs majd csak tíz nap múlva dönti el, a tagok véleményétől függetlenül, hogy hajlandó-e maradni. vállalja-e a főagronómusi megbízatást, vagy sem. Hát bohócnak nézik a sióagárdi parasztságot? Mit érez a parasztember, akit arra kérnek, döntsön, majd a főagronómus-jelölt bejelenti, hogy tíz nap múlva nyilatkozik. Ilyen helyzetben a tsz-tág jogosan hiszi, hogy komolytalan játékot űznek vele. A közgyűlés egész különös módon foglalkozott a lopásokkal. Az egyik tag kedélyesen beismerte, hogy bizony ő is elvitt négy zsák napraforgót. A vezetőség javaslatára ez a közgyűlés a lopásokra nagyvonalúan pontot tett, »Ne firtassuk« — mondták a tagok is. A vezetők pedig azzal érvelnek, ha ezeket a lopás-ügyeket bogozni kezdik, akkor annak nem lesz se vége, se hossza. Csakhogy ezzel nincs lezárva a dolog. A lopás-ügyeket ugyanis firtatni kell és csak akkor lehet pontot tenni az ilyen ügyek végére, amikor kártérítésre köteleztek minden olyan tagot, aki lopott,
