Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-17 / 13. szám
(963. január n. »olna Hrr.TFi mvmsAa 3 ÍV. Sz. Hruscsov beszéde az NSZEP VI• kongresszusán (Folytatás a 2. oldalról) Ez a helyzet az imperialisták katonai tömbjeinek lényegét és jellegét, s a varsói szerződés szervezetét illetően, ez a közöttünk lévő elvi különbség. Most lássuk e kérdés másik oldalát. A gyarmati iga alól felszabadult egyik-másik ország vezetői — tudatosán, Vagy akaratlanul —, de helytelenül látják, hol van a vízválasztó a jelenlegi világban. Az ilyenek a világot két katonai tömbre osztják, egyikhez sorolva az imperialista államokat és katonai szövetségeseiket, a másikhoz pedig a szocialista közösség országait. Dehát a mi korunkban csupán a katonai csoportosulások között van választó vonal? Természetesen nem. Ahhoz, hogy hű képet alkossunk a mai világról, meg kell látnunk a politikai, gazdasági és társadalmi elvek vízválasztóját. Egyfelől vannak kapitalista, imperialista országok, amelyek megőrizték és egyelőre még mindig őrzik a kizsákmányolás és az elnyomás régi társadalmi rendszerét. Ezen országok élén a monopolisták állnak, akik a pusztulástól szeretnék megóvni és időtlen időkig fenntartani a kizsákmányoló rendszert. Másfelől erősödnek és fejlődnek azok az! kommunistáknak kötelességük országok, amelyekben a dolgozók megdöntötték a kapitalizmust, megszüntették az elnyomást és a kizsákmányolást, megteremtették a nép hatalmát, és a szocializmus, a kommunizmus építésének útján haladnak. Ezeknek az országoknak a száma növekedni fog, a tőkés világ viszont összeszűkül. A gyarmati iga alól nemrég felszabadult sok ország a Szocializmus útján kíván haladni. Ugyanekkor néhány ilyen országban az államférfiak azt mondják, hogy a két katonai tömb között szándékoznak manőverezni, összekevervén a „tömbök” és a^ „rendszerek” fogalmát. Ez a zűrzavar nem szolgálja a munkásosztály és a gyarmati elnyomás alól felszabadult népek javát. Ez a zűrzavar elhomályosítja a felszabadult népek tudatát, megkönnyíti a gyarmattartóknak, hogy fenntartsák pozícióikat a fiatal független országokban. Ami a Szovjetuniót, valamennyi szocialista országot illeti, minden segítséget megadtak és a jövőben is megadnak az egykori gyarmatok népeinek politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdításában. B karib-lengeri válság megoldása az imperializmus elleni harc győzelme A béke és a szocializmus erői-1 seny szintén olyan harci eszköz, nek megnövekedett befolyása, | amelynek révén egyik rendszer mindent megtenni erőink növelése érdekében. Ez pedig annyit jelent, hogy minden eszközzel fejlesztjük a gazdaságot, és a szocializmus szüntelenül növekvő gazdasági hatalma alapján fokozzuk a népek jólétét. Ez lesz a legjobb példa minden dolgozó, a szabadságért harcoló minden nép számára. A gazdasági hatalom növekedésével a szocialista államok végereje is fokozódik. Elvtársak! — mondotta ezután a szovjet kormányfő — engedjék meg, hogy a kommunista világmozgalom néhány fontos és időszerű kérdésével foglalkozzam Mindenekelőtt szólni szerethék a békéért, a békés egymás mellett élésért folyó harc, valamint a munkásosztály által, minden dolgozó által a szocializmus világméretű győzelméért vívott forradalmi harc összefüggéséről. Napjainkban az a helyzet, hogy a békeharc a szocializmusért vívott harc legfontosabb feltétele lett. A munkásosztály forradalmi mozgalmának, a nemzeti felszabadító mozgalomnak egyetlen problémája sem vizsgálható a békéért, a termonukleáris világháború elhárításáért vívott harccal való összefüggésén kívül. Éppen ebben rejlik a kommunista világmozgalom taktikája szempontjából az a fontos tanulság, amelyet a Karib-tenger térségében lejátszódott legutóbbi eseményekről le kell vonni. Karunk sajátossága a világméretű békeharc békeszerető külpolitikánk eredményessége, különös erővel nyilvánult meg a Karib-tenger térségében bekövetkezett Válság időszakában. Hruscsov ezután ismertette a kubai ügy részleteit, majd így folytatta: — Akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy a Karib-térségben kialakult konfliktusban Kuba és Szovjetunió vereséget szenvedett. Furcsa logikát követnek ezek az emberek: hogyan lehetséges, hogy a forradalmi Kuba létezik és erősödik, mi pedig vereséget szenvedtünk? Ugyan ki hátrált meg valójában, s ki nyert ebben a konfliktusban? Vizsgáljuk meg még egyszer, milyen célokat tűzött ki a felek mindegyike. A forradalom végrehajtása után a kubai nép célul tűzte ki hazájában a szocializmus építését. Az Egyesült Államok agresszív körei kijelentették, hogy nem tűrnek meg szocialista országot a nyugati féltekén és minden erejüket latbavetik a forradalmi kubai kormány megdöntése, az amerikai monopóliumok hatalmának visszaállítása céljából. Lám ez volt a helyzet. A szovjet kormány és Kuba kormánya átgondolta, mit lehet tenni, mérlegelte a különböző változatokat. Éreztetni akartuk az amerikai imperializmussal, hogy ha agresszív támadásra szánja rá magát Kuba ellen, akkor számolnia kell a termonukleáris visszavágás lehetőségével. Mint ismeretes, az Egyesült Államok elnöke a szovjet kormányhoz intézett üzenetében az egész világ előtt kötelezettséget vállalt, hogy az Egyesült Államok nem fogja Kubát megtámadni és ettől szövetségeseit is visszatartja. Ezzel az Egyesült Államok kormánya voltaképpen arra kényszerült, hogy lemondjon a Kubai Köztársaság elleni fegyveres intervencióról. Ez a legagresszívabb imperialista körök politikájának kudarca és a békés egymás mellett élés, az imperializmus elleni harc politikájának győzelme, az ellenforradalom exportjának elhárítására irányuló politika diadala volt. Persze az amerikai imperialisták, az egész imperialista táborhoz hasonlóan, nem álltak attól a szándékuktól el, hogy harcoljanak a szocialista országok ellen. Ebben a harcban különböző eszközöket vethetnek be, folyamodhatnak a közvetlen fegyveres akcióhoz, alkalmazhatnak más módszereket is. A gazdasági ver- , szeretné legyőzni a másikat. — Korunknak az a sajátossága, hogy a békeharc nemcsak a munkásosztálynak, hanem a lakosság valamennyi többi rétegének is minden eddiginél fontosabb történelmi feladatává lett. Ez az a csomó, amelyben összefonódnak az egész emberiség érdekei. A termonukleáris háború veszélye láttán létrejön azon legheterogénebb tömegmozgalmak egységes áradata, amelyeket egyesíteni tud az a közös törekvés, hogy az emberiséget megszabadítsák a háborús katasztrófától. Ezen áradat vezető és szervező Az Amerikai Egyesült Államok ereje a nemzetközi munkásoszóllf á! nffAl n i , r -i / . - . , ' 1 nem állt el attól a szándékától, hogy Kubában felszámolja a szocialista vívmányokat. Ám az a lényeg, hogy mi Kubával együtt rákény- szerítettük az Egyesült Államokat annak kijelentésére, hogy tartózkodik a Kuba elleni fegyveres támadástól. A szocializmus útjára lépett országok megszilárdításáért folyó harc hosszadalmas folyamat. Mindaddig tart, amíg az egyik rendszer végleges győzelmet nem arat. s a végleges győzelem — a kapitalista rendszer felszámolása Ismétlem, rakétáinkat Kubába szállítva mi nem akartuk közelebb hozni a szocialista országok és az imperializmus közti háború kirobbanásának idejét. Más célt követtünk, mégpedig azt, hogy ne engedjük meg az imperialisták Kuba elleni invázióját, hogy ne engedjük meg az új világháború kirobbantását. Ha erről az álláspontról közelítjük meg az események értékelését, akkor mi nyertünk. Ez a béke erőinek, a szocializmus erőinek, a kommunizmust építő erőknek a nyeresége. Egyes, magukat marxistáknak valló emberek így vélekednek: az imperializmus elleni harc nem abból áll, hogy elsősorban a szocialista országok gazdasági erejét növeljük — ez olyan reális eszköz, amellyel ellenségeink számolnak — hanem abból, hogy kigondoljuk e harc valamiféle új, s legolcsóbb módszerét. Ezek az emberek úgy vélik, hogy ha nyakló nélkül szidalmazzák az imperializmust, ezzel megteszik azt, ami elsősorban segít a szocialista országoknak. így a sámánok és a kuruzslók jártak el. Ám a sámánkodásban a tudatlan emberek hittek, akik ögyügyűen feltételezték, hogy az átkoknak erejük van. De minden valamelyest is képzett marxista előtt világos, hogy bármilyen harsogok is legyenek az átkok és szidalmak, ettől az imperializmus nem gyengül meg. Az imperialisták mesterkedéseit természetesen le kell leplezni. Ez harcra mozgósítja a tömegeket a kizsákmányolók ellen, elősegíti, hogy a tömegek megértsék az imperializmus vadállati mivoltát. Ne feledjük azonban, hogy az imperialisták csakis a reális erővel számolnak. Ezért az államhatály és a szocialista országok. S ennek nem az az oka, hogy a szocialista országok egyszerűen felkapták a békeharc jelszavát, amellyel a népek rokonszenveznek. Nem. Ez azzal magyarázható, hogy a szocialista országok objektív érdekei, a munkásosztály világmozgalmának, a nemzeti felszabadító mozgalomnak az érdekei elválaszthatatlanok a termonukleáris háború elhárításáért folyó harctól. A Szovjetunió, amely nukleáris rakétafegyverrel rendelkezik, jól ismeri e fegyver lehetőségeit. Mi ezt a fegyvert hazánk és a többi szocialista ország védelme érdekében teremtettük meg. Ezért mi felelősséggel foglalkozunk a háború és a béke kérdéséivel. Háborút nem akarunk, de nem félünk tőle. Ha ránk erőszakolják, képesek vagyunk a leghatározottabban visszavágni az ag- resszoroknak. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által meghirdetett elvét tartottuk és tartjuk egyedül helyesnek. Ennek az elvnek a jelentőségét a nemzetközi kapcsolatok egész gyakorlata igazolta és igazolja. Erősíteni kell a kommunista világmozgafom egységét Elvtársak! — folytatta beszédét a szovjet kormányfő —, a békéért és a szocializmusért az egész világon folytatott harcunk sikereinek fontos feltétele a kom. munista világmozgalom egységének erősítése. Minden kommunistának világosan látnia kell. mennyire fontos, hogy a forradalmi erők nemzetközi méretekben egyesüljenek, s összefogjon mozgalmunk mindegyik osztaga. Egységünk alapja a közös ideológia — a marxizmus—leniniz- mus, egységünk alapját a proletár internacionalizmus élvei képezik. A fő dolog, ami egybeforraszt bennünket, az. hogy a világproletariátus osztályérdekei, minden dolgozó érdekei közösek. A fő dolog — a munkásosztály nemzetközi feladatainak helyes, marxista—leninista felfogása. A fő dolog, hogy mélyen higgyünk nagy ügyünk igazában. A fő dolog, hogy kikerülhetetlen a szocializmus világméretű győzelme. Az a kötelességünk, hogy egybeforrasszuk az összes forradalmi erőt, megedzzük és eszmeileg felvértezzük a kommunista mozgalmat. A Szovjetunió Kommunista Pártja rendíthetetlenül tartja magát a kommunista világmozgalom összehangolt, közös irányvonalához. A marxista—leninista pártok és elő is adódnak az életben. De nem szabad elfeledni, hogy a kommunista és munkáspártok között felmerülő nézeteltérések Csupán ideiglenesek, ezzel szemben a szocialista országok népei között már most örök időkre szóló kapcsolatok teremtődnek meg. Ha támadtak is nézeteltéréseink különféle ideológiai kérdésekben, sőt talán elég fontos kérdésekben, é kérdések helyes értelmezésére keli törekednünk. Emellett nem szabad végletekbe esnünk és szubjektivizmust tanúsítanunk valamely ország általános helyzetének felmérésében. Ha valamely kérdésekben nézeteltéréseink támadtak, ha vitába szálltunk egymással és nyomban ezután kijelentenénk, hogy az a szocialista ország, amelynek vezetői valamiben nem értenek egyet velünk, nem szocialista ország, ez merő szubjektivizmus lenne. Nézeteltéréseink vannak például Jugoszláviával néhány ideológiai jellegű kérdésben, ám csupán ezen az alapon nem lehet azt állítani, hogy ez az ország nem szocialista. Ezt már csak azért sem lehet megtenni, mert az objektiv mutatók szerint az ottani rendszer szocialista. Jugoszláviában a termelési eszközök és az ország népeinek hősi harcával kivívott hatalom a dolképviselőinek 1957. és 1960. évi i Sozá\í kezében van. tanácskozásain kidolgozott plat-1 Nekünk komoly néisetelbérése- formon állt és továbbra is ezen ' ink vannak az Albán Münka- a platformon marad. párt vezetőivel. Nos, szubjektív Természetesen nincs kizárva, 1 elképzelésektől vezettetve, jelent- hogy különböző országok kommu- sük ki, hogy Albánia nem szo- nistái eltérően értelmeznek egyes, cialista ország? Ez helytelen, esetleg igen fontos kérdéseket Az szubjektív eljárás lenne. Bár az emberiség egyharmada számára. albán vezetőség egész sor igen a népek életében érvényesülő fontos kérdésben meg nem értést gyakorlattá vált a marxista— leninista tanítás. Több mint egy- milliárd ember új életet épít, s kimagasló eredménveket ér el a szocializmus építésében. álló Néaeieltérések előadódhatnak, tanúsít, s mi harcolunk e meg nem értés ellen, mégis úgy véljük, hogy Albánia szocialista ország, hogy népe igazi hősiességet tanúsított a szocializmus győzelméért vívott harcban. Amikor mi, kommunisták hatalomra jutottunk, megígértük a munkásosztálynak, minden dolgozónak, hogy olyan rendszert teremtünk, amely örökre véget vet valamely nemzet más nemzet feletti uralmának és biztosítja a nemzetek igazi közeledését és egységét. — mondotta Hruscsov a továbbiakban. fl szocialista országok közötti kapcsolatok megerősödtek Hogy milyen sikeresen fogjuk valóra váltani a szocialista országok népéinek egységére és összefogására vonatkozó lenini útmutatásokat, az a mi erőfeszítéseinktől, attól függ, hogy a kommunista pártok és vezetőik helyesen értelmezzék a népekkel szemben fennálló nagy felelősségüket. Önök tudják, milyen óriási sikereket értek el a szocialista országok ezen a térért, különösen az SZKP XX. kongresszusát követő legutóbbi esztendőkben. A Szovjetunió kezdeményezésére pártunk'megszűntette a szocialista országok viszonyában Sztálin idején előfordult hibákat: Szocialista országok közti kapcsolatok — gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok — megerősödtek és az egyenjogúság, a kölcsönös előny, a kölcsönös segítségnyújtás elvei alapján fejlődnek. Mi szilárdan követjük és követni fogjuk a kommunista világmozgalom összehangolt általános irányvonalát. A békéért és a szocializmusért vívott harc elvi kérdéseiben sohasem tettünk és nem fogunk tenni engedményeket. Harcoltunk és a jövőben is harcolni fogunk a marxizmus- leninizmustól való minden elhajlás; mind a jobboldali, mind a baloldali opportunizmus, mind a revizáonizmus, mind pedig a dogmatizmus és a szektásság ellen. Mégis, ma is készek vagyunk megismételni azokat a szavakat, amelyek az SZKP XXII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában elhangzottak: ha az albán vezetőknek fontosak saját népük érdekei, és a szocializmus albániai építésének ügye, ha ők barátságot akarnak a Szovjetunió Kommunista Pártjával és az összes testvérpártokkal, akkor el kell vetniök hibás nézeteiket és vissza kell térniök a szocialista közösség testvéri családja egységének és szoros együttműködésének útjára, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal Való egység útjára. A világkommunizmus sorainak egysége a marxizmus—leninizmus alapján — ez mindennél szentebb pártunk számára és nem sajnáljuk az erőt ennek az egységnek az erősítéséért — mondotta Hruscsov. — Kedves Elvtársak! Jól esik megemlíteni, hogy pártjaink — a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Német Szocialista Egységpárt között minden elvi kérdésben teljesen egységes nézet uralkodik. Nagy megelégedéssel jelenthetjük ki azt is, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság vezetői, és személyesen a szovjet vezetők és Walter Ulbricht, Otto Grotewohl elvtársak, valamint az NDK más vezetői között baráti, valóban testvéri viszony alakult ki. Közöttünk mindig teljes volt a kölcsönös megértés az országaink közötti viszonyban felmerülő kérdésekben, valamiht a nemzetközi helyzet kérdéseiben. Az SZKP és az NSZEP közötti baráti viszony döntő szerepet töltött be a Szovjetunió és az NDK népei közötti megbonthatatlan barátság létrejöttében. Végül Hruscsov felolvasta az SZKP Központi Bizottságának üdvör.lbict az NSZEP kongresz- szusához.
