Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
2 «BESS IWRCYFI WPPÜTSAÖ 1963. Január 13. Sikeres kísérletezés A Dalmandi Állami Gazdaság gépjavítóműhelyében tavaly kísérleteztek először „motorátültetéssel”. A csehszlovák gyártmányú Szuper Zetor motorját, Csepel-motorral cserélték íel. A traktorosok nagy megelégedésére sikerrel járt ez a kísérletezés, a a gép kifogástalanul működik és így már az alkatrészek utánpótlása is biztosított. Hozzákezdtek a második motorcseréhez is. Czeisz József szerelő, • gazdaság többszörös kiváló dolgozója és Király Béla fiatal szakmunkás úgy ígéri, hogy még a tavaszi munkák megkezdése előtt átadja a gépet. a termelőszövetkezeti KISZ-fiatalok múlt évi munkaversenyéisen lSló fiatal terményét értékelte a KISZ Tolna megyei Bizottságit Kimagasló eredmények A múlt esztendőben megyénk termelőszövetkezeteiben 2095 KISZ-fiatal nevezett be az országos, illetve a megyei, járási vagy -helyi ifjúsági munkaverseny- iiMozgalmakba. Á benevezők közül 1816 fiatal yitte végig a versenyt, s tömegesen értek el jobbnál jobb eredményeket. A KISZ Tolna megyei Bizottsága értékelte megyénk falusi KIBZ-fiataljai- nak múlt évi versenyét s rang- (sorolta a versenyben elért 'eredményeket A kukoricatermesetési versenyben a dunakömlődi Szabadság Tsz munkacsapata érte el az első helyezést A 18 tagú munkacsapat amelyet ifjú Csehi Illés vezet 70 holdon 39 mázsás májusi morzsoltnak megfelelő átlagtermést ért el. A második helyet ugyancsak a du- nakömlődiek biztosították maguknak, ifjú Ágoston Imre 15 tagú munkacsapata. Ez a munkacsapat 50 holdon 38 mázsás májusi morzsoltnak megfelelő kukoricát termelt holdanként. A harmadik helyre került a tamási Vörös Szikrában dolgozó Filótás Rózsa 8 tagú munkacsapata, amely 20 holdon 35,19 mázsás holdanként átlagterméstért el, májusi morzsolt- ra átszámítva. A silózó brigádok versenyében a pálfai Egyetértés Tsz-ben dolgozó Nagy Rózsa ÍZ tagú brigádja van az élen. Naponta hétezren költöznek új lakásba a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). Az Izvesztyija több kérdést intézett Novikov miniszter^nök-helyetteshéz. az Állami Építésügyi Bizottság elnökéhez, a Szovjetunióban folyó lakásépítkezésről. Novikoy bevezetésképpen megállapította, hogy a világon a Szovjetunió vezet a lakásépítkezésben és a kulturált életfeltételek megteremtésében. Az utóbbi hat évben 75 millió ember költözött új lakásba. (■«11111111» *«MM» ‘««MH« 1962-ben, a hétéves terv negyedik évének végére az 1959-től 1965-ig tartó hétéves tervbein előirányzott 15 millió lakásból 9 millió felépült. Növlkov itt fhegemJítétíé, hogy az Egyesült Államokban — Kennedy elnök beismerése szerint —- 15 millió személy él nem megfelelő körülmények között. Kennedy kongresszusi beszámolójában megállapította, hogy körülbelül minijén ötödik amerikai városi család nyomorúságos viszonyok közt lakik. Novikov azt is közölte az Izvesztyija tudósítójával, hogy a Szovjetunióban most 2500 épületelemgyár működik. Ezeknek nagy része lakóház-építkezésekhez szállít anyagot Az Izvesztyija kiemeli, hogy a szovjet városokban és lakótelepüléseken naponta hétezren költöznek új lakásba. Silózási tervüket 220 százalékra teljesítették, egy főre 448 köbméter siló elkészítése esik. A második helyet a tamási Új Élet Tsz Tóth Lajos brigádja érte el, amelyben tízen dolgoznak. Ez a brigád 105 százalékra teljesítette silózási tervét, egy fő 505 köbméter silót készített. A harmadik helyezett a tamási Vörös Szikrában dolgozó Szabó Dénes 10 tagú brigádja. Ök 107 százalékra teljesítették silózási tervüket, s egy főre 405 köbméter siló elkészítése jutott. A baromfitenyésztők versenyét a tamási Cj Élet Tsz Csiszár Józsefné által vezetett 7 tagú munkacsapata nyerte meg. Évi átlagban ez a munkacsapat 2000 tyúkot gondozott, s ez a 2000 tyúk egy évben 236 250 tojást termelt. Száz tojás előállítására 49 kiló takarmányt fordítottak. Az árubaromfinevelők versenyében a dunaföldvári Virágzó Tsz Lakos Ilona vezette 7 tagú mun- csapata az első. Előállítottak 434 mázsa baromfihúst, s az egy mázsa hús önköltsége 920 forint, az elhullás 1.5 százalék. Szép eredményeket hozott az ifjú tehenészek versenye. Az első, második és harmadik helyezett a tamási Vörös Szikrában dolgozó Kántor Ignáe, Iván Sándor, illetve Molnár Gyula. Kántor Ignác 20 tehenet gondoz, egy tehén átlagos évi tej hozama 3643 liter, a tej önköltsége 3.24 lorint. Iván Sándor is 20 tehenet gondoz, ezek átlagos tejhozama 3630 liter, egy liter tej önköltsége 3.24 forint. Molnár Gyula 12 tehenet gondoz, 2400 literes évi átlagos tejhozamot és literenként 2,56 forintos önköltséget ért el. Az ifjú tehenészek versenyének egyetlen női részvevője volt. Pincehelyi Mária, a kis- vejkei Szabadság Tsz tehenésze 12 tehenet gondoz, 2200 literes tejhozammal. 2.64 forintos literenkénti önköltséggel. A serlésgondozók versenyében a kölesdi Kossuth Tsz-ben dolgozó ifjú Szabó János vezet. A múlt évben 120 sertést hizlalt. Kilenchónapos korukban 115 kilós átlagsúllyal adta át a rábízott állatokat. Egy kiló sertéshús előállítására 3,78 kiló takarmányt használt fel. Az ifjú traktorosok versenyét két csoportban értékelték. Az egyműszakos traktorosok versenyét Hampl Ádám, az aparhanti Búzavirág Tsz traktorosa nyerte meg, 365 műszaknapos teljesítményével. Nyomában van Gulyás László, a bonyhádi Petőfi és Gyenei Rudolf, a tamási Vörös Szikra Tsz traktorosa 350, illetve 331 műszaknapos teljesítményével. A két műszakos traktorosok versenyét 250 műszaknapos teljesítményével Tar Gábor Ferenc, a kisdorogi Március 15 Tsz traktorosa nyerte meg. Ezek az eredmények. A KISZ megyei Bizottsága azonban a tubákat is értékelte. Például Kurdon állandóan más és más munkaterületre csoportosították át a fiatalokat. Ezért nem tudtak eleget tenni vállalásaiknak és lemorzsolódtak, abbahagyták a versenyt. Más tsz-ekben, mint például a hőgyésziben év közben megváltoztatták a verseny céljára átadott földterületet. Több tsz-ben a legrosszabb földeket adták át a fiataloknak, például a kismányoki tsz-ben. A tamási és paksi járási tanács mezőgazdasági osztálya nem vett részt a versenyek értékelésében, nem törődött a fiatalok versenyével. A járási meze azdaságl szakemberek segítsége pedig nélkülözhetetlen; idén különösen így lesz, mert az ide! versenyfeltételekben több közgazdasági mutató, így például önköltsévesökkentés is szerepel. A hibák ellenére elmondhatjuk; jó eredményeket ért el a falusi KISZ-fiatalok .múlt évi munka versenye. A hibákból le kell vonni a tanulságokat és idén jobban, kevesebb adminisztrációval, több hatásos évközi értékeléssel és eredeti elgondolásokkal vonzó versenyfeltételekkel, fiatalos lelkesedéssel kell megszervezni a tsz-fiatalok éves termelési versenyét. •MHHHWHimi»-; mHiniMiiHinu: «nimm»; •mi«»: «nnraw» -MumrauiB-agi'i'iui—: mm ■mmsm :wwu:«umnn»; «mumm» «m» •-• > mm mmm SIPOS GYULA; 20. A NAGYLIGETI KIRÁNDULÁS Bolondos tél ez. December végén olyan enyheség támadt, mintha már itt volna a tavasz, a füvek, a bodzabokrok hagyták is magukat becsapni, zöld reménységgel indultak neki a szokatlan, simogató napsütésnek, csak az öreg tölgyek álltak zord mozdulatlanságban; minket nem csapsz be, nem eszi meg a kutya a -telet. Őrizték régi levelüket, és az új rügyeket gyantás kis burokba zár_ tűk, mintha semmi élet nem lenne bennük. A városban különösen tavaszias volt az idő, a házak útját állták még a szélnek is, s mivel mégis, csak . tél volt a naptár szerint, a mozit, a vendéglőket úgy fűtötték, mintha kinn húszfokos hideg dide- regtetne. Moziban voltak.. Előtte ittak már, aztán végignézték a filmet, úgy, hogy alig láttak valamit belőle, János legalábbis nem emlékezett másra, csak a muzsikára, meg egy-egy fölvillanó jelenetre, melyben szerelmesek kószálnak a tengerparton, meg heverészngk valami napsütéses modern lakásban, aztán vége volt a filmnek, tódul kifelé a közönség, sodródnak ők is a többiekkel, eszükbe se jutott, hogy bárki fölismerhetné őket. Mintha . távol lennének, idegen földön, egy másik világban, végre szabadon ismeretlenül. A városi bódulat volt ez, mely néha megejti az embert: itt egy vagyok a sok közül, nem kísérnek figyelő szemek,, életem csak az enyém, csak a miénk. — Megőrültél — húzódott vissza Sárika, miután ínár' odatartotta száját a csóknak. — Meg! — névétett János és előrehsjolt. hogy útra megcsókolja karolás nélkül, •• összehajtó könnyű tapadással. A presszó sarkában álltók, a falra szerelt ki-s polc mellett, éppen csak beugrottak egy feketére. — Lötty — gondolta János és cukor nélkül, egyhajtásra megitta a duplát. Nem érezte semmi ízét, csak Sárika szája csillogott előtte, annak a puhaságát érezte, nem íznek, nem illatnak, nem tapintásnak, hanem mindennek együtt, mintha érzékeinek egész zenekara tűst húzott volna, s a sok külön hangszer elveszne az egyetlen zengésben. — Egy konyakot még — javasolta János. — De csak , háromcenteset — mutatta ujjával Sárika — És csak, ha most az egyszer én fizetem. — Szó sincs róla — tiltakozott János, és blokkot váltott két féldeci konyakra. Senki «se figyelt rájuk, vagy ha figyelt is, mit törődtek vele. Ittak már. jócskán ittak, a mozi után is, ráadásul hétköznap volt, ez valami külön ünnepélyességet adott kiruccanásuknak. — Ez a, mi ünnepünk. Csak a mienk. Kettőnké — modta Sárika. És olyan bályosan mondta, hogy kellett érte csókolni, de rögtön. Titkaik voltait már és emlékeik. — Itt jártunk már egyszer, olyan mintája van a falnak, hogy ha napokig nézi az ember, galambok szállnak rajta, mintha most röppennének ki kerek fészkükből. Megvolt a fészek és megvolt a galamb és megvolt a varázslat, mely úgy -sűrűsödött, öra- sze a tegnap ízéből és a mai tavaszias napsütésből, mint a méz a sok-sok virág nektárjából. János csak nézte az asszonyt és nem is emlékezett, miről beszélgettek eddig. Nemcsak a mai napon, hanem heteken, hónapokon át. Mit mondtak egymásnak? Óvatosan letette a konyakos poharat és újra megcsókolták egymást. — Megőrültél? — nevetett még egyszer Sárika. — Meg! — mondta újra János és olyan bódulatot érzett, mintha nem is ő lenne, aki eddig volt, mintha kiszakadt volna a való világból, úgy mint kamaszkori ábrándozásaiban és cseppet sem csodálkozna, ha most idejönne a pincér, hogy: — siessünk kérem, mert Indul a hajó messze, ismeretlen tengerekre, örökre... De a pincér nem jött. A pincér bent az asztalok között úszkált teli poharak meg üres poharak csillngelésével, villanásaival a karján, az ülővendégeket szolgálta ki. Vá'-osi emberek ültek az asztaloknál, főképpen fiatalok, ismeretlenek, a nagvligeti esti társaság, ifjú párok, akiit talán záróráig nem is szólnak, csők bámulják egymást, csevegő, pletykázó csoportok, egy fiatal tanár, alti csak itt tudja elmondani kolleganőjének mindazt, ami az egész napos égyüttiét alatt,-felgyűlt benne. Az ülőrész most a békés polgári világ, a valóságos, a másik, amiből ok ketten egy-egy délutánra kiszakadtak. Ott van az a párocska — pillantott befelé János — a fiú arca még mintha ismerős is lenne. Nem riadt meg, az ő ismerőséi nem járnak ilyenkor eszpresszóba, a város biztos búvóhely, erdőnél jobban rejti az embert. — Ott van az a párocska, a láx.y valami irodában dolgozhat, vagy talán gyárban, könnyű munkái, és nézi az óráját, haza kell mennie, biztosan várja a mama. és holnap vagy a jövő héten újra itt. lesznek, nézik egymást, megisznak egy feketét. Mit tudnak arról, hogy piros zuzmó van az erdőben a fák törzsén, mit tudnak arról, milyen a fal mintája, hogy galambok röppennek rajta, ha kettesben nézi a% ember? Mit tudnak arról, hogy hajók indulnak az ismeretlenségbe innen, az eszpresszó sarkából is? A fiatalok csak nézik egymást, a fiúnak mozdul a szája, mintha azt mondaná: — Ő az. — A lány is errefelé néz, de csak lopva, mert megtanulta, hogy nem illik bámészkodni, és a fejét ingatja: — Nem tévedsz, ő sokkal alacsonyabb. — Fogadni mernék — mondta most a fiú és átnyújtja kezét az asztal fölötti És talán még akkor is ezen vitatkoznak, amikor János meg Sárika már megitta a konyakot, és egymást karolva k’lépett az eszpresszóból. — Mit félsz csacsikéin? — Téged féltelek — mondta Sári és csipkelődő gúny is volt a szavában. — A te jóhíredet. Mégis akkor úgy jöttek haza, külön, János a motorral. Sári pedig megvárta az utolsó vonatot. Talán akkor indult el a pletyka, talán a szőlőben látta meg őkét együtt valaki. János először Eszti néni szemén vette észre, hogy anyósa gyanít, hallott, tud valamit s altkor már az is világossá vált előtte: — nemsokára Katinak is fülébe jut a hír. — Hát aztán? Tudja meg és csináljon botrányt és szaktísa meg, ami még köztük van. Valaminek úgyis történnie kell már. (Folytatjuk)
