Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-12 / 9. szám
2 ' ÍÖr.NA MFGTFT NFPÜ.TSÁO 1963. január 12. Kiállítás a növényvédő állomáson A Fácánkerti Növényvédő Állomás állandó jellegű kiállítást rendezett be a fácánkerti központjában. A kiállítás megkönnyíti az oktató munkát is, melyet az állomás a termelőszövetkezetek növényvédő felelőseinek tart. A kiállítást az általános és középiskolák is látogatják. Felvételünk a kiállítás egyik részét mutatja be. |f|»|l|m|k|r|ó|n|iLk|á| Kertes házak utcája ÚJ MAGYAR FILM A kritikák kritikusai gyakran vetik a filmeket bírálók szemére, hogy az esetek többségében a megdicsért, vagy éppen elmarasztalt alkotásoknál nem veszik figyelembe az alkotócsoport apró jelekből felismerhető szándékát. Osztályzatunk, ha az alkotást és a szándékot is egybevetjük, új magyar íilmün lenéi, a Kertes hé- zak utcájá-nál alig Tiáladja "még ez elégségest. Igen sok nézőből váltotta ki' azt az érzést a bemutató, hogy ebből csak azért lett film, mert a forgatás költségeit a forgalmazás útján valahogy meg lehet téríteni. A pénz nem elég a boldogsághoz. Talán ebbe lehet összegezni e film mondandóját, s ehhez az alkotóknak rendelkezésükre állott egy főmérnök, aki nagyon alulról indult, de feleségének jólétet, összkomfortot teremtett pár év alatt Adott volt egy másik mérnök figurája is, alá ott találkozott a főmérnök feleségének érzelmi világával, hogy mindketten szenvednek a négy fal közötti életben. A jellemek kidolgozatlanok, a történések nem elég indokollak, a film egészét túlságosan lírai hatásokra szándékoztak éoíteni. Ebből adódóan nem érezzük hitelesnek a konfliktusokat. Fejéi Tamás rendezőt talán az vezette — s ez a módszer közismert a modem filmművészetben —, hogy bizonyos, látszólag jelen tők telep részletek túlhangsúlyozásával irányítsa a figyelmet. Ez azonban rendkívül kifejlett arányérzóket követel, s a film így néha az unalom hatását keltette. Hildebrand István opartőrtől a már megszokott, művészi megfogalmazású képsorokkal is csalt; ritkán találkoztunk. Csurka Zoltán forgatókönyvének életre keltő figuráival sem lehetünk mindenütt elégedettek. Bara Margit határozottan nehéz szerepében egy kissé idegenül mozog. (Itt jegyezzük meg, hogy durva filmezési, vagy hangmérnöki hiba, amikor a görcsös zokogás jelenetében a hang nem egyeztethető össze sem a vállait rázkódásával, sem az arcmimikával.) Kevés lehetőséget kapott a határozottan film-tehetség Pálos György képességeinek kibontására, legjobb alakításnak Gábor Miklósét, és epizódszerepében is érdekes Schubert Éváét tartjuk. M. M. 19. — A gyerekek miatt. Nem lehet másképp — de az indulatai mást mondtak, valahogyan határozni kellett volna, igen, éppen Sárika érdekében, akit szeret, felelőtlenség ez, becstelenség, élnek együtt ás mégse együtt, ml lehet ennek a vége? Sárikának férjhez kellene menni, múlik az idő és ő elrabolja tőle ezt a szép kört. Nem, ezt se lehet végiggondolni. Volt már, hogy elbúcsúztak: soha többé. Aztán néhány nap múlva, egy hét múlva újrakezdték, mintha semmi se történt volna. Vagy Kati távolodott el örökre? Hazajött János egyik este, kicsit elidőzött barátaival, akkor már biztosan tudták, hogy náuik is meglesz a termelőszövetkezet, volt hát megbeszélni való elég. Kati mégis azzal fogadta: — Akár haza se jöttél volna! Elöntötte a méreg, a forróság, ami fölhuzódik az ember tarkóján át az agyba, szétpattant minden okos érvelést, s az ember nem ura többé cseiekedétének. — Elmehetek, —■ lekapta kabátját, vállára terítette, becsapta az ajtót. Majnem hozzátette: — Van hová mennem. Hirtelen nagy fel- szabadulást érzett: végre mindeneldőlt. Kint megcsapta az esti hűvösség, a bénító hullám visszavonult nagyot sóhajtott, megkerülte a házat, a kerti kiskapun át visszament és szótlanul leült az asztal mellé. — Nem ez vagy te — mondta Sárika — Te okosabb vagy valamennyiüknél, meg tudnád enni a világot, ha az tudnál lenni, aki vagy. Nem értekek. Min mehettél keresztül, hogy ilyen szomorú tudsz lenni, ilyen bizonytalan. / VI. Suhov ügyesen elbújt a Tatár elől a barakk sarka mögött: ha másodszor is a markába kerül, újra meggyűlik vele a baja. De különben is, soha nem $zabad egyedül ácsorogni. Ügyelni kell, hogy egyetlen őr se lásson egyedül, csak a tömegben, csoportokba verődve, mert talán éppen embert keres, hogy valamilyen munkára küldje, vagy a mérgét' akarja kitölteni valakin. Minden barakkban felolvasták a parancsot:- ■ ha őr közeledik, öt- lépésnyire tőle le kell venni -a sapkát és csak akkor lehet újra feltenni, ha már két lépésnyire elhaladt. Némelyik őr úgy megy, mintha vak lenne, nem törődik semmivel és senkivel, másoknak viszont igazi csemege ez a parancs. Hányán kerültek már zárkába a sapkájuk miatt! Nem, álljunk csak meg itt a barakk sarka mögött. A Tatár elment, — Suhov már el akart indulni a kórház felé, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy az a hosszú lett a 7-es barakkból, ma reggelre, a kivonulás előtti időre beszélt meg ve-le találkozót, hogy eladjon két bögre kapadohányt, de Suhovnak annyi ügyes-bajos dolga volt, hogy egészen kiment a fejéből. A hosszú lett tegnap este csomagot kapott és holnapra talán már nem lesz dohánya, akkor várhatsz egy hónapig, amíg megjön a másik csomag. Pedig nagyon jó, elég erős, barnaszálú, illatos dohányt szokott kapni. Suhov bosszankodott, ide-oda topogott,. _ azon rágódott,,, vissfev- menjen-e a 7-es barakkhoz. De már egész közel volt a kórházhoz, sietve ment a tornácig. Lába alatt csikorgóit a hó. A kórházban, mint mindig, olyan tiszta volt a folyosó, hogy az ember félt a padlóra lépni. A falak fehér olajfestélckel voltak befestve. A bútorok is mind fehérszínűek, A rendelőszöbákba nyíló ajtók azonban egytől-egyig zárva voltak. Persze, az orvosok még nem bújtak ki az ágyból. Az ügyeletes szobájában ült a felcser — egy fiatalember, Kolja Vdovuskin, tiszta kis asztalnál, frissen mosott fehér köpenyben, és írt valamit. Senki más nem volt ott. ha őr előtt állna, s tábori szokás szerint oda pillantott, ahová nem kellett volna.,. így azután észrevette, hogy Nyikolaj ' egyforma, egészen egyforma hosszú sorokat írt, pontosan, egymás alá, és minden sort nagy betűvel kezdett. Suhov persze mindjárt tisztában volt vele, hogy ez nem hivatalos munka, hogy Nyikolaj ezt magának csinálja, de neki ehhez semmi. köze sem volt. — Hát... Nyikolaj Szemjonics... Úgy érzem... szóval beteg vagyok — mondta Suhov závart igyekezettel, mintha más dolgába avatkoznék. Vdovuskin felpillantott, nagy nyugodt szemével. Fehér sapkát, fehér köpenyt viselt és számai nem látszottak. — Miért jöttél ilyen későn? És miért nem jöttél tegnap este? Tudhatnád, hogy reggel nincs rendelés. A felmentettek névsora már benn van a PPCS-n. Suhov persze, tudta ezt. Azt is tudta, hogy este sem könnyebb felmentést kapni. — De hát, Kolja... Este, amikor kellene, olyankor az nem fáj... — Az? Mi az, ami fáj? — Ha jól meggondolom, előfordul, hogy nem is fáj. De egészen legyengít. Suhov nem tartozott azok közé, akik valósággal ragadtak a kórházra, és Vdovuskin tudta ezt. De őt csak arra hatalmazták fel, hogy reggel legfeljebb két embernek adjon felmentést — és, ma már kettőt felmentett, a zöldes üveglap alatt az asztalon, ott volt a két. erpber neve, vonallal aláhúzva. — Korábban kellett volna gondolnod rá. Hogy képzeted, közvetlenül a kivonulás előtt, mi? Vdovuskin kivett egy lázmórőt az üvegből, a gézfedőbe vágott nyíláson keresztül, letörölte róla a fertőtlenítő folyadékot és odaadta Suhovnak, hogy tartsa. Suhov a fal melletti padra ült, egészen a szélére, éppen csak annyira, hogy fel ne boruljon a paddal együtt. Nem éppen szándékosan választott - ilyen kényelmetlen helyet, de akaratlanul is bizonyítani kívánta, hogy a kórház idegen hely számára, és hogy nem csekélység miatt jött. Vdovuskin folytatta az írást, A kórház a zóna legcsendesebb, legtávolabbi zugában volt, ahová semmilyen hang sem hatolt el. Még ingaóra sem ketyegett, a foglyoknak nem járt óra, a feljebbvalók tudják helyettük, mennyi az idő. Még egerek sem rágcsáltak, egytől-egyig kiirtotta őket a kórház macskája, melyet éppen ezért tartottak. Suhov felségesen érezte magát, amint öt egész percig ott ült ebben a csendben, a tiszta szobában, a lámpa erős fényénél és semmit sem kellett tennie. Végignézett a falakon, de nem talált semmit rajtuk. Megnézte pufaj- káját, mellén a szám már meglehetősen elmosódott, meg kell újítani. Szabad kezével még szakállas arcát is megtapogatta — hát igen, alaposan kinőtt a fürdés óta, annak pedig már több, mint tíz napja. De nem tesz semmit. Három nap múlva megint fürdés lesz, akkor meg is borotválják. Minek vesztegetni az időt a borbélyműhelyben sorára várva? Nem volt kinek szépítse magát. Azután, amikor Vdovuskin patyolatfehér sapkájára pillantott, Suhovnak eszébe jutott az egészségügyi század katonaságnál, a Lovaty folyó mellett, ahová sérül állkapoccsal került és ahonnan — óh, ökör! — önként visz- szatért alakulatához. Pedig öt napig fekhetett volna. Most elábrándozik: ha két-há- rom hétre megbetegedne, nem halálosan, nem is operálnák, éppen csak annyira, hogy kórházba helyeznék, — akár három hétig is elfeküdne mozdulatlanul, ha meg üres húslevessel etetnék, óh, az milyen élvezet lenne! De az ám, jutott eszébe Suhovnak, most már nincs heverészés a kórházban. Nem régen megjött az új doktor, Sztyepan Grigorjics, ez a lótó-futó, hangoskodó ember, aki maga is folyton siet, s a betegeket nem hagyja nyugodni. Kieszelte, hogy a járni tudó betegeket munkára hajtja a kórházudvarra: kerítést húzni, utat egyengetni, földet hordani a virágágyakba, télen meg ott a hó. Azt mondja, hogy a betegségre a munka a legjobb orvosság. (Folytatjuk) Suhov levette a sapkáját, mintRettenetes. Hát kik vannak itt a községben, meg a járásban, nézd meg. És te aggodalmaskodsz, meg. alázkodsz, félsz? Mitől félsz? Kedvesem, mi lehetne belőlünk! Mint a nagy hullámok, melyek-' ről Sárika mesélt, melybe ejtette őket egy-eey hangulat, meg földobta, föl a csillagokig. — Kamaszom, édes kamaszom, te! — susogta Sárika, egy-egy napon olyanok voltak, mindenről elfeledkezők, tehétetlensk, íriss- mohóságuak mint. a kamaszok. Micsoda varázslata ez az emberi testnek, ha szépséggel és a gondolat, az érzelem, a léleír minden hullámhosszénak együttes zengésével hangolódj!: össze! * Állami vállalatok ! Állami gazdaságok ! Gépállomások! Termelőszövetkezetek ! Tanácsi vállalatok és magánosok! Néha már elvetettek minden óvatoskodást. Nem mess;-:2, a szőlők mögött, a hegy tetején kezdődik az erdő, igaz, senki se jár arra ilyenkor, nincs se irtás, se ültetés, se átvezető út. Fényes nappal játszottak, kergetőziek ott mint a gyerekek. Sári fölvett egy színes, megpirosedett zuzmó-darabot, valami korhadt ágról törhetett le: — Nesze, ezt neked adom. Emlékül. János sokáig a kabátja zsebében hordta az emlékeztetőt Aztán a nagyligeti kirándul;' (Folytatjuk) kiutalás nélkül beszerezhetik; finom-, közép-, és durvalemez, gömbvas, laposvas, idomvas, kis- és nagyméretű vasúti sín, idomanyagok és radiátorok Cím ; Kohászati Alapanyagellátó Vállalat Dunaújváros, 15. telepe Telefon : 69—97 (sí)
