Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-31 / 25. szám
TT£7. január .TI. •TfíLSTS STFCTFf SÜPÜJSÍS 5 Tavaszra készülnek — csibék, kacsák ezreit keltik a gépkotlók Ha az ember találkozik jelenséggel, nyomban azzal szefüggő. más jelenségre gondol. Én a magam esetében inkább a Paviov-iéle feltételes reflexet említem; amikor a keltetógépeket szemléltem a dunaszentgyörgyi keltetőállomásan, akairatlanul is a paprikáscsirke jutott, az eszembe. Bár azt hiszem, hasonló helyzetben naigyon soka« mások ás így lennének. Eszembe jutott, hogy a nagyanyám a tél vége felé hogyan válogatta ki, milyen nagy gonddal a tojások szebbjét, hogyan leste mikor sajátítja ki egy-egy tyúkja a közös tojófészket Emlékszem, a szomszédasszonya meg csak kora reggel, ócska kalapból rakta a kotló alá a tojásokat. És ha történetesen a 21 tojásból csak tizenhárom csirke kelt, akkor valami elhib ázódott. „ . Itt viszont nem tudom* honnan kerítenének akkora kalapot* amelybe egyszerre beleférne tízezer tojás. Mert a *,kotló” Ät annyit kelt ki egyszerre* és va«- belőlük tizenegy.— Mid’ amennyire köttök ezek a Böodem kelte tógépek, amelyek naphosszat duruzsolnák megállás aélkük A tetejükön hsaik katta» A magyar—lengyel kulturális együttmfiködísríH nyilatkozott Tadeusz Galinski lengyel művelődési és mlíviszetügyi miniszter A hidegtémpázás után a keltetőgrépbe helyezik a tojásokat. a duitaíöidvúí.i foz-lköai iáBewlás- keltettünk. Kizárólag termelószö»alí. vetkezetek kapták, peosenye—■ Ilyen hidegben hogyan szái- nevelésre, lítaaak? Nem fáznak meg az ap- — A megyén kívülre is száll karó jószágok? «iák? •» Erre gondolnak. Megfefteíőe» — Nem. csak a megyébe ... Egyéniektől nincs igény? Tizenöt évvel ezelőtt, 1948. január 31-én kötötte meg a magyar és a lengyel kormány a két. ország kulturális együttműködéséről szóló egyezményt. Az évforduló alkalmából Tadeusz Galinski lengyel művelődési és művé- szetügjri miniszter nyilatkozott. — A 15 esztendős lengyel—magyal’ kulturális együttműködés vitathatatlan eredménye, hogy népeink jól megismerték egymás művészetét- és kultúráját — mondotta a miniszter. — Ez elsősorban sokoldalú kapcsolatainknak köszönhető, amelyek kiterjednek az alkotás, a művészi értékek bemutatása és a kultúra minden területére. Ezek a kapcsolatok évről évre mélyülték és 1958—1959 óta igen gyors fejlődést mutatnak. A tények és a számok ezt vallják: mindkét ország évente mintegy száz művészt. kultúrmunkást és szakembert cserél. Lengyelországban 15 év alatt 77 magyar kiállítást rendeztünk. A magyar közönség ugyanakkor 62 lengyel kiállítást láthatott. Az egyezmény aláírása óta a lengyel mozikban kilenc- venhét játék- és rövidfilmet mutattak be, míg a magyar mozik nyolcvankilenc lengyel filmet tűztek műsorukra. A magyar irodalom 104 művét fordították le lengyelre, Magyarországon pedig 107 lengyel mii fordítása jelent meg. A lengyel színházak mintegy 30 magyar színdarabot mutattak be, és valamivel kevesebb lengyel színdarabot adtak elő Magyarországon. Említésre méltó a két ország művészeti szövetségei közötti szoros együttműködés, amely a közvetlen kapcsolatok. tanulmányutak, tapasztalat-, folyóirat-, kiadvány- és műsor- cserék formájában nyilvánult meg. — A lengyel—magyar kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésére minden lehetőség megvan. Az egyezmény megvalósítását célzó 1963—1964. éves munkaterv a cserék és az együttműködés előtt tág teret nyit. Katona .Tőzséné a kelés előtti lámpázást végzi, nássál gyullad ki, majd alszik el bélelt gépkocsikban, rendszerint a piros égő, amely jelzi, hogy megvan a szükséges hőmérséklet. Legfeljebb három öt tized Celsius az ingadozás... A kétoldalt sorakozó gépek közt időnként végigmegy egy asszony, ellenőrzi a hőmérők állását. napközben, amikor megenyhül az idő, szállítják., . — Mióta folyik a keltetés? — Október 15-én kezdtük, és azóta folyamatosan keltetünk. December végéig 84 600 csibét — Most nincs. Majd a tavasz- szal... Akkor viszont olyan mértékben, hogy nem győzzük kielégíteni. Az idén kacsát is majd mégegys-zerannyit keltetünk, mint tavaly. Az elmúlt években keltettünk először kacsát, ötvennégyezret. Az idén százezer lesz a tervünk, a tojást legnagyobb részt a madocsai Igazság Tsz szállítja, ezért megnövelték a tojókacsa- állományt. A naposkacsát is jórészt a termelőszövetkezetek kapják, de háztáji nevelésre is sokan vásárolnak majd. amint a tavalyi tapasztalatok mutatják. A keltetőgépek mellett közben megtörténik a műszakváltás, Rózsa Józsefné átadja a felügyeletet Hajdú Lászlónénak. Bár ezeknek a „kotló-óriásoknak" nem kell reggelente kukoricát adni. ott sem hagyják a fészket, mint kétlábú elődeik, mégis gondosan kell ügyelni rájuk. Ezekután csak két dolog aggaszt. Az egyik; itt keltetik a rengeteg csibét, de vajon, több kerül-e majd az idén belőlük piacra, mint tavaly. A .másik; itt csupán a sok tízezer tojást látni, tyúkot egyet se. így továbbra is talány marad: a tyúk volt-e előbb, vagv a tojás? B.I. Az iskolai idegennyelv-oktatás továbbfejlesztésének tervei Az iskolai idegennyelv-oktatás továbbfejlesztésének tervéről tájékoztatták az MTI munkatársát a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályán. Elmondották, hogy a tervekben előtérbe kerülj; a 12 évfolyamos idegennyelvi-iskolák fokozatos kiépítése. Ezekben az első nyelv tanítása — egészen könnyed formában — már az általános iskolai alsó tagozaton, a harmadik osztályban kezdődik. Erre a célra a Tankönyvkiadó Vállalat háttíz éves gyerekek részére már megjelentetett német nyelvkönyvet, s készül az orosz, valamint a francia is. A második idegen nyelvet az ötödikben kezdik tanulni a gyerekeit. így módjuk nyílik, hogy — a gimnázium évfolyamait is hozzá számítva — ‘tíz éven át foglalkozzanak az első, illetve nyolc évig a második idegen nyelvvel. Ennek eredményeként az eddigiekhez képest lényegesen nagyobb nyelvismeretre, gyakorlatra tehetnek szert. A tervek között szerepel, hogy az ilyen újtípusú iskolákban néhány tantárgyat is, például történelmet, földrajzot — már az alsó tagozaton idegen nyelven oktatnak. A nemrég lezajlott gimnáziumi tantervi viták tapasztalatainak birtokában a nyelv- oktatás továbbfejlesztésénél a műszaki területen jelentkező, igények kielégítésére is lehetőséget kíván adni a minisztérium. Szó van ugyanis arról, hogy egyes természettudományos tárgyakból bizonyos anyagrészeket, szakkifejezéseket a magyar meghatározáson kívül az első idegen nyelven is oktatnak a gimnáziumban. Amíg az újtípusú nyelviskola az igényeknek megfelelően kialakul* fenntartják, sőt növelik a már több gimnáziumban megindított nyelvi tagozatú osztályokat. Egy másik helyiségben félhomály uralkodik. Böhm Pálné, Debreceni Istvánná, Rózsa Józsefné, Lencsés István né hideg- lámpázást végez. Válogatják a tojást, átvilágítják, vizsgálják, nincs-e rajtuk hajszálrepedés, a légzsák szabályosan helyezkedj k-e el. Csak a teljesen ép, egészséges tojások kerülhettek a gépbe. Azt a bizonyos kalapot alighanem ez a vizsgálat pótolja. — A termelőszövetkezetektől kapjuk a tojást — mondja Schaffer Ágostonná, az állomás vezetője —, Kajdacsról, Sár- szentiőrincról, Nagydorogrol a legtöbbet. És a dombóvári Alkotmánytól is. Ezeknek a szövetkezeteknek van vérvizsgált tojóállományuk. De kaptunk Lencse pusztáról törzskönyvezett Hampshire- és fehér Plimouth tyúkoktól származó tojást is. — A termelőszövetkezeteknek jobban kellene ügyelniök a csomagolásra. mert sok tojás törik össze szállítás közben a rossz csomagolás miatt — jegyzi meg az egyik asszony. — Bizony, mert 2.25 forintot kapnak érte ... — Kik kapják a kikelő csibéket? — Kizárólag a termelőszövetkezetek. Éppen ma szállított p' , a vállalat kilencezer naposcsibét t a Bíróválasztásra készülődött a falu. Már hetekkel előbb két táborra szakadt, mivel két emtjer pályázott erre a tisztségre; Földest Béni, akinek hatvan hold állt a háta mögött — meg a felsőbb hatalmasságok, és Máté Lajos. Bár ő csak tizenhat holdat bírt, mögötte állt a falu nagyobbik fele, csupa hajdani cseléd, néhány holdas kisember. A gazdakörben esténként nagy hangon szónokolt Béni, hogy mit tesz majd. mint bíró. Mondókáját olyan döhjffel adta elő, mint aki ■már maga alatt tudja a bírói széket. — Majd én megmutatom azoknak a kodásoknak... Nem lesz itt semmiféle szervezkedés. Tavaly se tetszeti a rongyos fenekűiknek a tizedes aratás... Majd gondoskodom arról, hogy a csendőrök befogják a nagyhangúnk száját. A nagyhangú kinyilatkoztatás csak a néhány hasonszőrű közt talált osztatlan elismerésre. Máté Lajos nem mondott hangzatos szavakat, annál többet mondtak helyette a teltei. Négy polgárit, gazdasági iskolát végzett és akinek valami ügyes-bajos dolgában kérvényt kellett íratni, hozzá fordult. Járatos volt a törvényekben, és sokakat eligazított bben. a parasztember számára iiii'te jó ihatatlan labirintusban. • ;p nőttek az csel tjei. ahogyan bhóválasztás napja közeledett. Nagy összecsapásnak Ígérkezett ez az esemény a két tábor között. Bár akkor adta ki legjobban mérgét a tél, csúnya, hóviharos idő volt; mégis annyian megtöltötték a községháza tanácstermét, hogy szinte moccanni sem lehetett. Megszolgálta a zsoldot az a négy csendőr is, aki a szomszédos őrsről erre az alkalomra ki- vezényeltetett, hiszen majd méteres hóban kellett lekutyagol- niok a két falu közli kilenc kilométeres távolságot. A járási székhelyről a szolgabíró is kiszállt, szidva a nyakas parasztokat, hogy miattuk kellett kimozdulnia, jól fűtött irodájából. Be is vette magát a tanácsteremmel szomszédos főjegyzői irodába, elterpeszkedett az egyik széken, és egykedvűen várta, milyen híreket hoz a választásról a fiatal, ijedt kis segéd- jegyző. A főjegyző meg ott izzadt már órái,' óta a tanácsteremben a tömeg között. — Az első jelölt Földest Benő... Gyér taps. néhány éljen. de pV.lahatok a’att elnyomta a tömeg moraja. — Nem keli: — Le vele! — Abcug, Béni! — Máté Lajos legyen a bíró! — Mátét választjuk... — Emberek! Olyan bírót kell választani, aki minden körökben a legnagyobb tekintéllyel rendelkezik. Aki olyan vagyonnal rendelkezik, hogy... — kezdett mondókájába idegesen a jegyző, de ismét közbesüvíteti néhány hang: — Abcug, Béni! — Le vele! — Máté Lajos kell! — Nézzék emberek, mi jól ismerjük Máté barátunkat, tudjuk, hogy törvénytisztelő ember, viszont... ellenben,., hát igen, nem tartozik a község legtöbbet adózó polgárai közé — érvelt kapkodva, izzadton a bricsesznadrá- gos, ■ kör ':rkés, nyírotlbajszú főjegyző, de mindannyiszor Icözbe- mórajlott o tömeg: — Nem kell Földest Béni! — Abcug! A mi: d-maian felhangzó, mél- terlnnl:adó fcV.tiá.l'ásol: idegesíteni. kezdtái: a főjegyzői, szobában terpeszkedő szolgabírót. — Mi van, még mindig, nem rá- laxztottálc meg Földesit?. Délre hajlott már az, idő, és a szolgabírót délutánra a megszokott kártyaparti várta. Felugrott* két lépéssel az ajtónál termett. Kivágta, és csípőre tett kézzel megállt az asztalnál, a főjegyző mögött. Behemót alakja betöltötte az ajtó nyílását, — Mi van itt? Bíróválasztás? — Kérlelcszépen, bátyámuram, nem akarják elfogadni Földe si Bénit., — hajlongott megszeppenve a főjegyző. — Hogyhogy nem akarják elfogadni? — dördült a szol gab író basszusba ngja. — Micsoda beszéd ez? Földesi Béni meg van választva bírónak. Megértették? Hosszú perceknek tűnő másodpercek múltak el néma csendben, még egy pisszenés sem hangzott. — Na. mi az? Megnémultatok? Földes: Béni a bíró.. Bátortalan, gyér éljen hangzott fel, s a tömeg szinte egy emberként szökkent talpra és tolongott a kijárat felé. .4 lábdobogás, széktologatás zajába belesürített egp hang: — Dirigáljon is annak, aki megválasztotta! Hiába rontott a négy csendőr a tömegbe, összeszorították őket, sodródtak ők is kifelé, közel sem tudtak férkőzni, a honnan r: lm- pertinens ho.no hallatszott. BOGNÁR ISTVÁN
