Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

rn to pSöf'/CTArjai. bEyesCljetEKI

TOLNA MEGYEI

MAGYAR SZOC'A! ista MUNKÁSPÁRT TOMA MEGYE: Bi/OTTSAGA

M.E G Y E f I A N A C5 . L A RO A

XIII. évfolyam, 24. szám.

ÄRA 60 FILLER

Szerda, 1963. január 30.

1

Ott I

Alit terveznek a tervezők?

(5. o.)

Öt országba utazott a tolnai hal

(5. o.)

Több mint 500 vagon jeget tárolnak a megyében

(3. o.)

Iván Gyenyiszovics egy napja

(4. o.)

Kádár János elvtárs beszéde a ANZ-MAVAG választási gyűlésén

A Hazafias Népfront Budapest VIII. kerületi bizottsága és a GANZ-MÁVAG-gyár pártbizottsága kedden délután választási gyűlést rendezett a gyár Vörösmarty művelődési házának nagytermében. Már jóval a gyűlés kezdete előtt zsúfolásig megteltek a széksorok. A vörös és nemzetiszínű drapériával díszített elnöki emelvény mögött felirat hirdette: ..A magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett.”

Hosszan zúgott a taps, amikor

az elnökség tagjai elfoglalták helyüket az emelvényen. Az elnökség tagjai között volt: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai.

Dapsi Károly, a GANZ-MÄVÁG pártbizottságának titkára üdvözölte a választási gyűlés résztvevőit. Megnyitó beszédében elmondotta, hogy az elmúlt évben a gyári pártvezetőség levélben kérte meg Kádár elvtársat, látogasson el a

GANZ-MÁVAG-ba. A gyár dolgozói nevében megköszönte, hogy Kádár elvtárs eleget tett a meghívásnak.

Végül Dapsi Károlv röviden vázolta a GANZ-MÁVAG dolgozóinak gazdasági és politikai munkáját.

Ezután Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának . első titkára, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet.

Kádár János elvtárs beszéde

Kádár János beszédének bevezetéseként 'megköszönte a szíves fogadtatást, szívből gratulált a GANZ-MÁVAG dolgozóinak ahhoz, hogy az 1962. évi tervet nehéz körülmények között is sikerrel teljesítették.

Ezután átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya forró, testvéri üdvözletét és jókívánságait, majd így folytatta beszédét:

A választás fontos aktus hazánk alkotmányos életében. A jelölő gyűlések és választópolgárok tevékeny és tömeges részvételével eredményesen befejeződtek. A jelölő gyűléseken körülbelül a választók fele volt jelen és így személyesen szólt hozzá ahhoz,- hogy kit vegyenek fel a Hazafias Népfront jelölő listájára.

A választás célja három pontban jelölhető meg. Az első és általános cél, hogy megerősítsük népi demokratikus rendszerünket s a másik, hogy megerősítsük és még hatékonyabbá tegyük politikánkat. A harmadik, nem kevésbé fontos cél, hogy olyan új országgyűlést, olyan új tanácsokat válasszanak dolgozóink, amelyek alkalmasak annak a megtisztelő, de nehéz és nagy feladatnak ellátására, amely legfőbb törvényhozó szervünkre és helyi néphatalmi szerveink tagjaira vár.

A választáson valójában a politikára és a jelöltekre kell szavaznunk. A megítélés nem különösen nehéz. Ami a politikát illeti, ezen a választáson nem új politikával nem új programmal lépünk fel.

Pártunknak, a Hazafias Népfrontnak és természetesen a kormánynak a választási programja ennek a politikának még hatékonyabb még jobb megvalósítása, amelyet az utolsó esztendőkben folytattunk.

Ami az embereket illeti, ország- gyűlési kénviselőink és tanácstagjaink a ■ dolgozó tömegekből kerülnek ki, nem ismeretlenek a né# előtt,

| Núlun-k nemcsak négy éven-, ként egyszer a választás idején jelennek meg a képviselő-jelöltek és a tanácstag-jelöltek a választók előtt. Rendszerünk és munkánk természetéből adódóan az országgyűlés tagjai is és a tanácstagok is egész életüket a dolgozók között, velük közös munkában töltik.

Hadd szóljak néhány szót rendszerünkről. A választás és a rendszer a föld valamennyi országában szorosan összefügg. A mi rendszerünk elnevezésében népi demokratikus, jellegében szocialista, tudományos meghatározás szerint pedig munkáshatalom, proletárdiktatúra. Ezt a rendszert már a föld számos országában kivívták, építik és erősítik a dolgozók.

A mi rendszerünknek sok kritikusa akad.. Mint tudják, nem szeretik a kapitalisták, a nagy- birtokosok, a régi kiváltságok élvezői, sem azok, akik a tőkés országokban ma is hatalmon vannak, sem azok, 'akik a szocialista világrendszer létrejötte miatt, korábbi kiváltságaikat elveszítették. Ezek a kritikusok gyakran mondják, hogy rendszerünk nem demokratikus, nem szabad. Saját tőkés diktatúrájukat pedig nagy előszeretettel nevezik ..szabad világnak”.

Népünk azonban már nem óvodás a politikában. Sokat tanult és sokat tud. Nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett szabad világban külső megjelenési formájukban, alkotmányukban, intézményeikben néha eltérőek az egyes országok. Tudjuk, hogy kegyetlen, fasiszta terror van Dél-Vietnamban, Spanyolországban, Portugáliában és még sok más tőkés országban. Ezt a diktatúrát nem is leplezik. Nyílt brutalitással mészárolják, börtönözik be a haladás, a béke híveit és tartják elnyomás alatt az egész népet.

Ismerünk olyan országokat^ is, amelyeket a polgári demokrácia hazájaként emlegetnek. A „szabad világ” részének nevezi magát Nyugat-Németország és az Amerikai Egyesült Államok. Ebben a két országban — és más, hozzájuk hasonló országokban —

, vannak demokratikusnak látszó intézmények. Bizonyos mozgási szabadságokat, bizonyos jogokat meghagytak a dolgozó népnek, de rövid vizsgálódás után ezekről az úgynevezett demokratikus országokról is kiderül, hogy nem mások. mint a tőkés osztály diktatúrái. Másként mivel lehetne magyarázni azt, hogy Nyugat-Né- metországban, ahol hatalma, joga, szabad tere, működési lehetősége van a nagytőkének, a monopóliumoknak. a militaristáknak, már évekkel ezelőtt betiltották és föld alá kényszerítették az igazi emberi haladás képviselőjét, a Német Kommunista Pártot, üldözik és bíróság elé hurcolják a béke- mozgalom harcosait és legutóbb igen jellemző módon odóig jutottak, hogy bebörtönözték egy közismert polgári lap. a Spiegel szerkesztőit is.

Az Egyesült Államokról a hagyományok alapján sok ember hiszi, hogy ott szabadság és demokrácia van. De a magyar dolgozók, akik már tudják, mi a különbség a szabadság és a tőkés diktatúra között, helyesen ítélik meg, és mint jogtiprást bélyegzik meg azt a boszorkányüldözést, amely az Amerikai Egyesült Államokban lényegében minden haladó erő, szervezet ellen folyik. Most, nemrég az Egyesült Államokban, amely magát a „szabad világ” bajnokának, erős és hatalmas országnak tartja, ahol a tőkés rendszer erős, ahol a hatalom vitathatatlanul és minden tekintetben a tőkések kezében van, az általuk támadott és lebecsült, jelenleg nem nagyon erős Amerikai Kommunista Pártot bíróság elé állították és mint idegen hatalom ügynökét akarják elítélni.

Hosszú-hosszú sorban lehetne folytatni az ilyen példákat a nyugati tőkés világ azon országaiból is, amelyeket ott demokratikusnak neveznek. Volt egy nagy francia gondolkodó, aki a polgári demokratikus rendszert, még a fasizmus előtt úgy jellemezte — Anatole France-t idézem — hogy a törvény előtt való egyenlőség egyformán tiltja rr^eg gazdagnak és szegénynek, hogy a híd alatt háljon. Kevesen adtak ennél

klasszikusabb és pontosabb jellemzést az úgynevezett polgári demokrácia szabadságjogairól.

Ezt a társadalmat másfajta ellentétek is szaggatják.

Sohasem lehet összeegyeztetni a gyarmatosító imperialista nagyhatalom és a gyarmatosított, leigázott elgyötört népek érdekeit.

Az imperialista uralkodó osztályok saját népük kizsákmányolásán kívül mindig más népek kizsákmányolására is törekszenek, és közöttük is kibékíthetetlen ellentétek vannak. Példája ennek az a harc, amely most a Közös Piac országai. Anglia és a hozzá- ' tartozó országok, valamint az Egyesült Államok között folyik.

Mindezt, rendszerük ellentmondásait, a tőkés rendszer kegyetlen, kizsákmányoló, imperialista jellegét a nagytőkések megfizetett emberei azzal kísérlik meg elrejteni az emberek értelme elől, hogy náluk többpártrendszer és szabadság van.

Ezzel a rendszerrel mi bátran és nyugodtan szembeállítjuk népi rendszerünk fő jellemvonásait. Nálunk nincs többpártrendszer, társadalmi életünk egy párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei, politikai vezetésével fejlődik.

Rendszerünk a Hazafias Népfrontban tömöríti a kommunistákat és mindazokat a nem kommunista gondolkodású, haladó, becsületes erőket, amelyek egyetértenek alapvető célunkkal: a szocialista társadalom felépítésével.

Kádár elvtárs itt összehasonlítást tett a mi kollektív közösségi rendszerünk és a kapitalista rendszer között.

Sokat vitatott kérdés az állampolgári egyenjogúság 'is. — folytatta beszédét Kádár elvtárs. A proletárdiktatúra kritikusai szerint nálunk nem érvényesül az állampolgárok egyenjogúsága. Aki visszaemlékezik — s itt vannak, akik már Horthy idejében is éltek — az tudja, hogyan szabályozták akkor a választójogot. Volt akkor műveltségi előírás, volt vagyoni előírás, meghatározott idejű egyhelyben-lakás és

más - feltétel. A szavazási rendet úgy határozták meg, hogy ahol már nem bírtak ellenállni a jogot és haladást követelő munkásság nyomásának, ott titkos választói rendszer volt. vidéken pedig nyíltan kellett szavazni a csendőr* a főjegyző jelenlétében. Nem is egy választókerületben a több tízezer holdas földbirtokos saját birtokán maga volt a jelölt, s az ilyen választókerületben néhány száz szavazat elegendő volt egy képviselő megválasztásához. Másutt, ahol féltek a munkás közvélemény, a haladó közvélemény akaratának érvényesülésétől — például Budapest elővárosaiban. Budapest í,munkáskerületeiben — 30—35 000 szavazat kellett a képviselői mandátum elnyeréséhez. Horthy- ék alatt így festett az állampolgári egyenjogúság.

De ha ez a példa talán régi* tsssék egy pillantást vetni a polgári fejlődés magas fokán álló Franciaországra, ahol novemberben voltak választások. Ott az állampolgári egyenjogúság úgy érvényesült, hogy testvérpárulnkä a Francia Kommunista Párt megkapta a szavazatoknak kevés: liíjón 22 százalékát, a képviselői helyeknek viszont csak 8.8 százalékát. Az ottani kormányzópórt; de Gaulle elnök úr pártja, a szavazatoknak valamivel több, mint 31 százalékát kapta meg, s a mandátumoknak 2 tized híján 50 százalékát. íme az állampolgári egyenjogúság, a szavazatok „egyenértéke” abban az országban, amely jó 150 esztendővel ezelőtt győzelemre' vitte a polgári forradalmat; zászlaján a szabad1- ság, 'egyenlőség, testvériség jelszavát!

S hogyan érvényesül az állam/- ^polgárok egyenjogúsága most nálunk, a mi.népköztársaságunkbaní a proletárdiktatúra országában? Általános és egyenlő a választó-jogosultság, mert valamennyi 18. évét betöltött állampolgár — tehát gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság — választójoggal rendelkezik.

Körülbelül 6,5 millió, sőt valamivel több választó van Magyarországon.

A Horthy-korszak választási rendszere

Kádár elvtárs ezzel összefüggésben kitért a Horthy-rendszer választási és parlamenti rendszerére. Utalt arra, hogy nálunk a felsőházat kinevezték és nem választották. Az előírás szerint a felsőháznak tagja volt a Habsburg—Lolharingiai uralkodóház

minden tagja, aki 24. életévét betöltötte, még abban az esetben is, ha elmebeteg volt, mert ez ott nem volt kizáró ok. (Derültség..) Azon kívül volt a tagok között öt herceg, 88 gróf, tizen- j hat báró.

Az 1931-ben megválasztott kép- i

viselőházban a 245 képviselőből 107 volt nagybirtokos, nagytőkés és bankár, a másik fele megfelelően megoszlott horthysta főtisztviselők és a Horthy-rendszer haszonélvezői között, akiknek történetesen volt szavazati joga és élhetett vele, nyíltan, vagy titkosanj az előtt még ott állt a nagy kérdés: kit választhat meg. 1930. körül mi kísérletet tettünk, hogy a választáson indulhassunk. Az akkori Magyar Szocialista Mun« l áspártnak voltak képviselőjelölt(Folytatás a 3. oldalon)