Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-29 / 23. szám
2 for.SA MEGYEI «JEPÜJS46 1963. január S8; Miért nem teljesítette műit évi tervét a Dombóvári il-es Téglagyár? Hova vemet a bírálat, önbírálat megszüntetése — Miért váltották le a Dombóvári Téglagyár párttitkárát ? léi évnél ezelőtt levelet kaptunk a Dombóvári II. számú Téglagyárból. Kérték a levél írói, menjünk ki, s tegyünk igazságot, írjunk arról, amit ott lehet tapasztalni. A téglagyári egyesülés igazgatója, az Építők Szakszervezetének elnökségi tagja volt a kísérőnk. A kemence mellett beszélgettünk. Akkor úgy állapítottuk meg: a gyárvezetést tár- sadalmasítani akarják a gyár dolgozói. A szakszervezet, de főleg a pártalapszervezet titkára jogot kért a gyárvezetésből. Különböző ellentétes intézkedéseket adtak ki, ami elmérgesítette a helyzetet, egymásnak uszították az embereket, és mindennek a termelés látta elsősorban kárát. Áldatlan állapot volt. Intézkedések születtek — ígéretek hangzottak el. Ez év elején ismét levelet kaptunk a gyárból. Tokolics Lajos elvtárs, a pártalapszervezet titkára írta, s jelezte: Ismét bajok vannak a gyárban, a pártalapszervezet ellen fordult a munkásság, a párttagság — rossz a hangulat egymást marják az emberek, csoportok alakulnak, 6tb. Ismét odautaztunk, hogy ha már nem változott a helyzet, legalább segítsünk írásunkkal mi is tisztázni a sok problémát. Népes küldöttség várt bennünket. A gyárvezető, tizenkét párttag és Tokolics elv társ, a levél írója. Eljöttek ketten az I. számú téglagyárból is, mert ott is hasonló viták mérgezik a légkört, s ott most kezdődik az, ami volt a kettes gyárban ezelőtt fél éve. Több, mint négyórás tanácskozást tartottunk ismét. Megtudtuk az igazságot, a bajok okát, gyökerét. És érdemes a dombóvári tapasztalatokat elmondani itt a párt lapjában is, hogy okuljanak, tanuljanak belőle mások is. Erre kértek egyébként bennünket a gyár dolgozói is, és helyeselték a járási pártbizottságon is, hogy megírjuk a tanulságokat, a hibák okát. Azzal kell kezdeni a történetet, hogy a gyár dolgozói nem teljesítették a múlt évi tervüket. S ez azért következett be, mert a munkások és vezetők erejüket nem a termelés jobbá * * tételére, hanem marakodásra, veszekedésre fordították. Súlyosbította a helyzetet, hogy a pártalapszervezet titkára Tokolics elvtárs nem tette lehetővé, hogy a gyárban a bírálat, önbírálat úgy érvényesüljön, mint az kívánatos. Sok alkalommal durva hangon utasította rendre a pártalapszervezet tevékenységét bíráló elvtársakat. Odáig fajult a helyzet, hogy a gyári munkások, de a pártalapszervezet tagsága is Tokolics elvtárs ellen fordult. Tetézte még a hibákat, hogy bizonyos szabálytalanságok is történtek az alapszervezetnél, ezért a járási revíziós bizottság vizsgálatot folytatott. Nem szükséges ehelyütt elmondani azt a sok rossz dolgot, melyek a gyári életet felkavarták. Elég, ha a tanulságokat levonjuk: Több év óta húzódó ügy végére kellett oonlot tenni, mert krónikussá vált már a gyárban, hogy a termelőmunka helyett a hibák hánytorgatásával, feljelentgetésekkel foglalkoztak a munkások, főleg Tokolics elvtárs. A gyárban két táborra szakadt a munkásság. Mindig az a tábor volt az erősebb, amely előbb ment panaszt tenni felsőbb gazdasági, vagy pártszervhez. A vitázó felek közül senki nem engedett egy jottányit sem, vélt igazából, mégha azt érvekkel is döntötték meg. A bírálat, ónbírálat ellaposodá- sa, megszűnése tette lehetővé a sugdolózó, áskálódó módszerek elterjedését és végül Tokolics elvtárs, az alapszervezet párttitkára alapjában véve nem akart rosszat, hisz a termelés érdekében szólt mindig, de ahogyan ezt tette, az volt a rossz. És természetes a fentebb emlíEgymillió forint a technológia fejlesztésére a szekszárdi bútorgyárban A bútorok készítése, modern Az idén felhasználható összeg eljárások alkalmazásával a fő löbb mint hatvan százaléka álcél a Szekszárdi Faipari Vállalat- lami, közel negyven százalékú cál. Az elmúlt években a vállalat pedig tanácsi beruházás, gépparkjának felújítása, korszerű. ' i ' i rtXnnlr koc<Iüt~7ACO pipi-. tett okok, tanulságok azt vonták maguk után, hogy a termelés rosszul ment. A gyárvezetés gyengesége is lehetővé tette, hogy elburjánozzanak a pártmunkánktól idegen vezetési módszerek. Bíztunk abban, megtalálják a téglagyári elvtársak a gyűlölködésből, veszekedésből, áskálódás- ból kivezető utat, a járási párt- bizottság is hozzásegíti őket ehhez ... • Pénteken ismét Dombóvárott jártunk. A járási pártbizottságon mondottuk el tapasztalatainkat. Elolvasták írásunkat az elvtársak, egyetértettek azzal. Kiegészítésül néhány dolgot javasoltak. Azt hisszük, ezek figyelmen kívül hagyásával nem lenne teljes értékelésünk. Végeredményben a pártalapszervezet titkárának tevékenységét nem rosszindulat vezérelte. Becsületes, jó munkás emberek marakodtak már két-három éve a gyárban. Ahelyett, hogy a termelés problémáira fordították volna energiájukat, egymásba keresték a hibát. Tokolics elvtárs hibáit azonban nem menti a jó szándék. Pártbüntetést kapott és javasolták az alapszervezetnek, váltsák le Tokolics elvtársat. Mert munkamódszere, tevékenysége bebizonyította, nem alkalmas p>árttitkári teendők ellátására. a gyárvezetésben is. Erélyes, hathatós Rendet kell tenni intézkedéseket keli hozni, hogy javuljon a termelő munka. A pártalapszervezet titkára pedig a jövőben ne irányítson a gyárvezető helyett, hanem javaslatokat adjon, kommunista elvtársi módon adjanak segítséget a vezetők munkájához. Nem rosszat akart Tokolics elvtárs a gyárban, csak rossz módszereket alkalmazott, nem hibáztathatok a munkások — a párttagok sem —, hogy bírálták a párttitkárt, csak az ahogyan tették ezt. Pénteken taggvűlést tartottak a gyárban. Uj titkárt választottak a téglagyár kommunistái. Bízunk abban, hogy miután a járási pártbizottság is erélyes intézkedéseket hozott, s a csütörtöki vb-ülésen is elítélte a téglagyárban tapasztalt rossz módszereket — a hibák kijavításához segítséget adott — a gvár munkásai, párttagjai is megtalálják a helyes utat. S közel kerülnek egymáshoz, együtt, közösen oldják majd meg nagy feladataikat. • — pálkovács — gítése, új gépek beszerzése lehető-* vé tette, hogy megkezdjék na-« gyobb szériákban egyes bútor-} típusok sorozatgyártását. « Az ötéves terv azonban sokkalt nagyobb feladatok elé állítja a^ bútoripart, mintsem a jelenlegi* kapacitással azt ki lehetne elégi-« teni. Szükségessé vált a szekszar-^ di vállalat specializálása, terme-« lésének felfuttatása, s ezzel egy-1 egy időben a fokozottabb ^célgépe-« Sítés, a technológia általános fej-« lesztése. Az idén a vállalatnál« csaknem egymillió forintot költe-X Szekszárdon a régi megyeháza nek a technológia korszerűsíté-J épületében lévő hivatal létezéséire Igaz nem minden rendel-« ről viszonylag kevesen tudnak. Az kezésre álló eszközt használnak földmérés 1867-ben alaKeztsre emu rai» «kult, zart, elit helynek szamiszorosan vett technológia iejiesz-*tot^ ahová nagy protekció árán lésére. A rendelkezésre álló pénz * lehetett csak bejutni. A múlt szá- B'szegböl jelentős mennyiségeit zad második felében alakult ál- “ i „„ tét* «lami földmérés jogutódja — az fordítanak az üzem szociális *ete'*AFTH. Akik kívülről ismerik, sítményeinek korszerusitesere is. «azo]- még ma is gyakran köny... «vélik el a régi vágású, úri era- A szekszárdi bútorgyár fej lesz-« ^erek fellegvárának: A régi világ lése az idén megkezdődik, s vár-J megkövesedett marad bányának, ható hogy a következő években * ahol az ásatag és avult szokások SZAKMÁI RAJZÓRA A szekszárdi iparitanuló-iskola rajzóráján: Lázár Pál rajztanár* szakmai rajzot tanít. A táblánál Zieh Mária I. osztályos tanuló $ Bátaszéki Épületkarbantartó Ktsz kárpitos-tanulója. , , Világjáró Tolna megyeiek: Másfél évtized a távolban még nagyobb méretű műszaki,, >^nt könyökvédős hivatalnokok technológiai f'ilesztes lesz, főleg, imriek, bokacsattoglatás és kér- a kárpitozott bútorokat gyártó] [lekairssan járja, az akták mögött üzemrészekben. ivóit főjegyzők találnak meneciélevegőjében, élő anakronizmusket, a régi világ visszatérését várva. Az ilyenféle általánosítás abból ered, hogy ebbe a hivatalba sokszor látni olyan öltözékű és modorú embereket kijönni és bemenni, amely öltözék és modoi húsz évvel ezelőtt sajátságos kiváltságot képviselt. A felszín azonban néha csalóira és néha helytelen általánosításra ragadtathatja magát belőle a kívülálló szemlélő. Idestova húsz esztendő telt el a felszabadulás óta. Éppen ez a hivatal lenne a kivételt erősítő szabály, ahol nem változott sem a légkör, 3 nem változtak az emberek sem? Megnéztük. A patinás műemlék első emeletén székel, a vastag falak nem eresztik be a külvilág zaját, és a folyosónak ezen a táján valósággal süket a csend. A hivatali szobák berendezése szokványos. Ha azonban ebből ítélnénk meg a hivatal életét, akkor ugyanúgy tévednénk, mint azok, akik csak kívülről ismerik. Mányi József hivatalvezető szobájában a falon tablót látni, rajta a 75 dolgozó portréja. A képek békésen megférnek egymás mellett: kommunisták pártonkívüliekkel, a volt főjegyző az egykori agrárproletárral, a volt munkás a miniszteri tanácsossal. Különböző „Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk." (József Attila: Hazám) Történetünk szenvedő alanya Till Ferenc, most bonyhádi lakos, nem a harmincas évek munka utáni keresgélés, vándorlás során jutott ki külföldre. Sokkal kegyetlenebb erő, a második világháború szele ragadta magával. — 1944-ben kerültem el hazulról — mondja — a leventékkel. Míg az országban jártunk a fegyelemmel, a büntetéssel tartottak bennünket Össze. Azután Ausztriában az itthoni világtól ijesztgettek bennünket. Amikor mindez nem használt, s' mi mégis haza akartunk' jönni, egyszerűen felpakoltak és Nyugat-Németor- szágba szállítottak. Most már tudom, hazudtak, fenyegettek, szép szóval édesgettek az amerikaiak, nehogy az ifjúság, haza kerülhessen. — Mit tehettem?—teszi hozzá sóhajtva. — Híre járt egyszer úgy 1948. táján, hogy Franciaországból haza lehet térni. Kapva- kaptam az alkalmon, s nagy nehezen sikerült francia földre érnem. De mily nagy volt a csalódásom, amikor odaérve mindenütt azzal fogadtak: be van szüntetve a hazavándorlás. — Élni kellett, s egy elzászi gyárban, még szerencse, munkát kaptam. De oly egyedül álltam, mint az ujjam. Hiába fordultam felfogású, életszemléletú, korú és nemű emberek egyetlen dologban máris azonosak. Abban, hogy valamennyien dolgozók, és így, vagy úgy, de kivétel nélkül a proletár államot szolgálják. Márpedig ea a legfontosabb. Kádár János elvtárs szavai jutnak eszembe: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Itt az emberek jó részének megítéléséhez ez a legjobb iránytű. Sokfajta bizonytalanságot lehet vele eloszlatni, és sokfajta elfogultságot, tárgyilagos, higgadt véleménnyé Változtatni. A hivatalban akad még olyan felfogású ember, aki nemcsak gondolja, ki is mondja, hogy mi keresnivalója van közöttünk a régi főjegyzőknek a régi rend kiszolgálóinak, ök a régi rend kiszolgálói nem sokan vannak, de vannak. S gyakran bizonytalanok, hogy vajon egy szép napon nem nyomják-e majd kezükbe a munkakönyvét azzal, hogy menjenek isten hírével, nincs rájuk szükség. Ez a lappangó elfogultság és nyugtalanság nem jelentkezik persze nyíltan, csak burkoltan, és csak hellyel- közzel. És nem is ez a jellemző, mert a dolgozók az életben is egyre jobban és ugyanúgy megférnek egymás mellett, mint a akárhová én csak az idegen voltam. így nősültem meg, s hamarosan már ötödmagamról kellett gondoskodni. Dolgoztam én szakadásig, de hiába a körülmények mindig csak ellenem voltak. A gyárban ledolgoztam a munkaidőt, utána még elmentem jó 20 kilométerre erdőt irtani. — Mégse tudtam boldogulni. Hideg, nedves lakásra futotta csak, s valamelyik gyerek mindig beteg volt. S ott a betegség a magunk fajtának nagyon sokba kerül. — Végre hosszú évekig tartó könyörgésemre a gyár adott lakást. De talán bár ne adott volna. Először is irtózatosan magas volt a bére. Másodszor nemsokára észrevettem, hogy a borítékom fizetésről fizetésre laposabb, pedig nem dolgoztam kevesebbet és rosszabbul. Sőt. —- Mikor magyarázatot kértem, a válasz ez volt: maga tőlünk kapott lakást, most úgy kell dolgoznia, ahogy mi akarjuk. Há nem tetszik, le is út, fel is út. — Maradtam, mert már érlelődött bennem: mindenáron háza. Csak nehéz volt a pénzt összehozni. Hányszor vitte el betegség, váratlan kiadás a félig, vagy egészen összegyűjtött útiköltséget? — meg sem tudom mondani. — 1959-ben végre sikerült. Itthon pedig? Jóleső érzés volt tapasztalni azt a megértést, amely- lyel fogadtak, s azt a megbecsülést, amellyel azóta is körülvesznek, elismerik munkámat. (i—e) hivatalvezető szobájában a tablón. Nem jellemző, de lényeges, Mégpedig a párt helyes politikájának érvényesülése és alkalmazása szempontjából lényeges. Nem mindegy, kit hová teszünk, vagy sorolunk. Dr Édeskuti Olivér a régi világ egyik jellegzetes típusa a hivatalban. A felszabadulás előtt felvitte miniszteri tanácsosig: jogi doktor, és mezőgazdasági mérnök. Modora, viselkedése pózoló, de erről ő már nem fog leszokni soha. Dőreség lenne elkívánni tőle, hogy marxistának vallja magát. Tudását, tehetségét, szorgalmát felajánlotta a rendszernek. Élni és dolgozni akar. Ostobaság, a kommunista humanizmustól idegen, embertelenség lenne visz- szautasítani. Ez az ember ma, napjainkban mással valóban nem tudja bizonyítani, hogy velünk van, csak a munkájával. Ennél többet a proletárállam nem is kíván tőle. S jól dolgozik. ..Én kérem életlehetőséget kaptam, nyugdíjas lehetek, a rendszernek hálával tartozom. Látom, hogy ez a rendszer többet ad a dolgozó embernek, mint amennyit mi tudtunk adni. Kenyéradó gazdámat, az államot munkával ismerem elü