Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-27 / 22. szám
4 TOLNA SIEGTET NEPÜJSÄO 1963. január 27. Dí¥iIIiiiimIí k ~ tiu llalékszőrméliől Talán,.a „bundagyár” nevet is adhatnánk a kis üzemnek, ha nem éppen itt lenne, a több, mint ezer munkással dolgozó Simon- tornyai Bőrgyár szomszédságában, A „gyár” megjelölésnek azonban éppen ezért itt nagyobb rangja van, méretei miátt nem illeti meg a hetvenöt emberrel dolgozó üzemet. Ha azonban azt tekintjük, tűi került ki — és hova jut el — az üzemből, nevezhetjük gyárnak is. Az idén lesz ót éve, hogy megkezdte a termelést itt Simontór- nyáy. a Vegyesipari Vállalat szücs-részlege — mondja Ungár Pál, a részleg vezetője. — Kezdettől fogva nagyobb szőrmekonfekció vállálatöknál ■ keletkezett hulladékszőrme feldolgozására rendezkedtünk be. így aztán nincsenek nyersanyagproblémáink, hulladékból varázsolunk szebbnél szebb bundákat. — És valóban, szakember legyen a talpán, aki első látásra megállapítja egy-egy mormota, pézsma, körlifix, vagy párduc-mintázatú női bundáról, hogy az legalább félezer darabból van. Az első művelet — mondja a részlegvezető —, hogy a zsákokból kiborított hulladék-szőrme d( rabokat téglalap-alakúra séabjuk. Ezután következik — szűcsgépeken — a daraboknak csíkokká való össSevarrása. Majd a csíkokat is összevarrják, és így kerül a „lekészítő” részlegbe, ahol a további kikészítés, a végleges forma kialakítása és bélelés történik. Délután két óra, vége a műszaknak. Egy rakomány bunda vár elszállításra, háromra ígérték a kocsit, amely Pestre viszi, a Colvin áruházba. A dolgozók — többségükben fiatal lányok, asszonyok — hazafelé készülnek, ketten — Illés Erzsébet és Német Margit — az üzemvezetőt kérik: "v- Pali bácsi, engedje meg, hogy felpróbáljunk egy-két bundát. — Csák rajta, semmi akadálya... — Ugyanis nem ritka nálunk az ilyen, műszak utáni, rögtönzött „divatbemutató” — magyarázza most rri'ár felém fordulva az üzem vezetője. így ötökíti aztán meg a fényképezőgép Erzsit és Margitot a körlifix, illetve mozaik-bundában. A távoldbbi tervek? — 'Növelni a termelést — mondja Ungár elvtárs. — Ä kereslet igen nagy, piac tehát van. Pedig jelenlegi termelésünk is havonta legalább 250 darab. Beindítjuk majd a második műszakot is. Nyersanyagproblémáink sem lesznek, hulladék van mindig elég. Ugyanis mi mindenütt megjelenhetünk, ahol söprögetnek. Elhozzuk az ÖssZesöpört szőrmehulladékot. Ilyen szép bundákat' csinálunk belőle: ' (J.) Deák Ferencné lekészítő az utolsó simításokat végzi a mozaikbundán. Rögtönzött „divatbemuta-: a pifhel: ben, a bundák elszállítása előtt. Fordította: Peters Magda, Hetényi Pál* Dosek Lajos, Murányi Bea. A. SZOLZSEISYICIN XIX. — -‘■sj u^uummaoatju: DiJJU Fetyukov (Ebédszünet lesz, s mindenki a kályha mellé húzódott). — Az ágyban vágják el az emberek nyakát! Ez neked a nyugodalom ... — A spiclik nyakát, nem az emberekét! — Pavlo felemelt ujjával megfenyegette Fetyuko- vot. Szentigaz, a táborban valami elkezdődött. Két közismert spiclit ébresztőkor, az ágyában leszúrtak. Utána egy ártatlan kulit is. Talán eltévesztették az ágyat. Egy begyulladt spicli a szigorítottba menekült, ott dugták el; kőcellába. Különös ... Ilyesmi nem fordult elő a közönséges táborokban. Ámbátor, régebben itt sem... Sípolt az áramszolgáltató mozdony. Rekedten kezdte, mintha a torkát köszörülné, majd fokozatosan beleadta minden erejét. Fele idő letelt. Ebédszünet! Eh, elmáléztak! Rég becsődül- hettek volna az étkezdébe, helyet foglalni. Tizenegy brigádból kettő fér be. A brigadérosoknak nyomave- szett. Pavlo futó pillantással körülnéz. Már döntött. — Suhov és Gopcsik velem jön. Kilgas! Mihelyt Gopcsikot küldöm, indulsz a brigáddal. A többi egy pillanat alatt a helyükre nyomakodik a kályhánál. Rajzik körülötte, mintha, gusztusos nőcske állna ott. mind ölelgetné. — Csipákat kitörölni! Rágyújtani! -ó ..... n.ii. jeygs ,. ... ,A. E gymásra néztek, ki gyújt rá. Nem mozdul senki. Vagy nincs dohány, vagy dugdoSsák, mutatni nem akarják. • f,. Suhov kiment Pávloval. Gopcsik szaladf utáltuk, mint a nyúl. — Megenyhült az idő. Nem lehet több 18 foknál. Élvezet lesz falat rakni, — vélte Ivan Gye- nyiszovics. Az állványon már jócskán volt salakblokk, sőt, a födémre is került egy-kettő. Suhov hunyorogva felnézett az égre. Hogy is áll az a dolog a nappal és a kapitány rendeletével? Nyílt térre érvé, ahol szabadon kószált a szél, összeborzong- tak. Mégiscsak csípős hideg volt. Nem szabad elfeledni, a január az azért január. Kemence köré, deszkából ösz- szerótt tákolmány, az építkezés konyhabarakkja. Kívülről rozsdás bádoggal is bevonták, hogy eltakarják a réseket. Válaszfal különíti el a konyhától az étkezdét. Különben egyre megy, egyik sem padlós, hanem ' földes, hepehupás a csizmasarkaktól. Az egész konyhafelszerelés — egy négyszögletes, mázolt kemence, közepén üst. Ketten ügyködnek ott: a szakács és az eü-ellenőr. Reggel kivonuláskor a szakács darát vételez a táborban, a nagykonyhán. Egy főre úgy ötven grammot, kilót egy brigádra, kevés híjján egy pudot1. az egész építkezésre. De ő ugyan nem cipeli a darászsákot három kilométerre! •Inassal viteti. Minek görnyedjen? Inkább pótadagöt oszt a robotolók rovására. Kétkezi munkásokkal, vagy kriplikkel hordát fát, vizet, velük f fittet. Bárki kötélnek áll egy ebédadagért, ö meg minek sajnálja a másét? Előírás, hogy az étkezdében kell megenni az ebédet. Csajkát is a táborból hoznak (nem lehet az építkezésen hagyni, mert éjjel elemelik a civilek. Hoznak, de legfeljebb ötvenet. Ebéd közben mosogatni kell, hogy gyorsabban forogjon az edény) az edényhor- dásért is pótadag jár, s ajtónálló vigyáz, nehogy kivigyék a csajkákat. De hiába áll résen — az ördög tudja, meg'agitálják-e, vagy kijátszák, — az edényt csak kiviszik. Az egész építkezésről ösz- sze kell szedetni a csajkákat, vissza kell vitetni a konyhára. Még egy pótadag! Még és még a pótadagok! A szakács maga csak darát és sót szór az üstbe, meg zsírt adagol — az üstbe és magának. (Ha jó a zsír, leshetik a kulik, ha avas, a szakács az egészet az üstbe dobja. Ezért a zek örül, ha avas zsírt adnak ki a raktárból). Más 'dolga nincs a szakácsnak, csak még a kását keveri, amíg fő. Az eü-ellenőr meg csak kotlik és les. Ha megfőtt a kása, ő az első, aki telezabálja magát. Meg a szakács. Beállít az ügyeletes brigadéros is — mindennap másik — próbát venni. Tessék-lás- sék ellenőrizni, ehető-e a kása. Neki dupla adag jár. Szirénaszóra a brigadérosok sorbaállnak az ablak előtt. A szakács az ablakon kiadja a csajkákat. Az aljukon van egy kis kása. Mérni, számonkérnj nem lehet. Pofa be! 1. egy púd egyenlő 16,38 kilogramm. ^ (Folytatjuk) Sitii roll Választásokat akkor is tartottak. Sok értelme ugyan nem volt, de megtartották. így lett tizennyolc éven át követ Boda Vilmos, kire a legöregebb szekszárdiak még emlékeznek, a fiatalok meg már a nevét sem hallották. Ezzel persze — nyugodjék békében — Senki nem veszít semmit, mert a történelem egyetlen tettét sem tartotta arra érdemesnek, hogy feljegyezze. Hacsak azt nem, hogy mindmáig úgy tudják az öregek. Boda Vilmos tizennyolcesztendős követsége alatt egyetlen egyszer szólalt fel csupán az ország házában. akkor is azt mondta: »Csukják be az ablakot, mert huzat van-«. Ez feltehetőleg nem igaz, mert rajta kívül majdnem valatnennyi képviselővel megtörténtnek tudják ezt a különböző vidékek lakói. Mindenesetre azért megérdemli feljegyezni, mert érzékelteti, hogyan vélekedtek eleink, a hajdani honatyák országos jelentőségű működéséről, s az ilyen anekdotákkal kissé azt is érzékeltetni szándékoztak, hogy bizony a nép hívatlan képviselőit nem roppant éleselméjűségük predesztinálta erre. az egyébként tiszteletreméltó, feladatra. Boda követ urat a tizennyolc esztendő minden választásán megválasztották. Ellenfele a közel két évtized alatt mindig ugyanaz volt, s valamennyi választáson — nyugodjék ő is békében — annak rendje és módja szerint megbukott. Hogy a később idézendő rigmus érthető legyen, álljon itt a neve: Szabó Károly. Foglalkozására nézve református pap ócsényben. Ekkor, ezen az estén is folyt a korteskedés. Folvt a bor és szólt a nóta. ígértek hetet és ha1 a ftiniej vat, a csillagos .eget, köveSutat és kerekes kutat. . Földet nem ígértek, s abban következetesek voltak mindketten, hogy nem is adtak. A ferencjózsefi »boldog békeidők« ekkor kezdtek készülődni, hogy majd egy nagy falás- sal leeresszék torkukon a Balkánt, amit előbb jól megöntöznek a szerb, bcssnyák és magyar bakák vérével, hogy bőven teremjen majd. Nem a bakák és megmaradt atyafíságuk számára, természetesen. Aztán tudjuk, hogy az egész véres' és drága kaland Végül is a cinikus tiszaislváni bejelentéssel ért végét: A háborút elvesztettük. De ez nem is tartozik szorosan á történethez, amely a választás napján zajlott le. Lobogtak a zászlók, itt-ott kakastollal vegyesen, szólt á nóta, hogy azt mondja: »Eltörött a pintes üveg, Szabó Károly riem lesz követ«. A férfiak kalapja mellett tollat .lengetett a szél, s amellett minden kalapon egy cédula. Némelyik Boda Vilmos, másik Szabó Károly nevét hirdette, aszerint, melyik választópolgárnak ki-tetszik jobban. Vagy méginkább melyik fél- részeg magyart melyik párt kortesei itatták "te nem sokkal előbb. Estére kelvén tudottá vált. hogy megint Boda Vilmos lett a képviselő, hogy újabb négy esztendeig ne szóljon egy árva szót sem, de azért szép csendesen megtalálja számítását, amikor különböző ügyleteit' intézi. A hangulat magasra hágott, a város fölötti dombok pincéi ontották a kapatos embereket. S egyszer csak felharsant néhány öblös torokból: »Eltörött a pintes üveg. Szabó Károly nem lett követ«. Tény, befejeztetett. Majd iioeq... néhány artikulátlan hang után ezt is ki lehetett venni az ordí- tozásból: »Boda Vilmos lett á követ, éljen a magyar szabadság«. Hogy ez utóbbinak mi köze volt az egészhez, azon kívül, hogy a megválasztott képviselő a 48-as nevet viselő párt jelöltjeként apellált a szavazók voksára, senki sem tudta, és senki sem tudja. De így fújták. Egy darabig, mert a vereséget szenvedett ellenpárt kortesei és legelszántabb hívei is meghallották a nótát. Perc sem telt belé, s már repült az első kalap egy jól. irányzott pofon eredményeként* S aztán, amíg íro-m ezt a néhány sort, annyi idő sem kellett hozzá, egymás hegyén, hátán gyomroz« tűk vélt ellenségeiket az emberek. Bevert fejek, betört orrok, ki« ficamítött karok és lábak, néhány megrepedt oldalborda. Több könnyebb és egynéhány súlyos sebesült. Ez volt a mérleg, amikor végre a csendőrök szétválasztották a felbuzdult embereket és megkezdték a tömeg szétoszlatá- sát. A nagyszálló éttermében éppen akkor gratulált Szabó Kévo'y Boda Vilmosnak győzelméhez, s koccintotta össze poharát, amikor az első megtépázott csanat elvonult a vendéglő . földig érő ablakai előtt. Ekkor már nem énekelt senki,! csak néztek befelé a nagy ablakon. hogyan eregeti le torkán a rizling-spriccereket a két ellenfél, miközben nagyokat nevetnek azon, hogy melyikük kortese miféle módon igyekezett lépre csaln; az embereket. Csatáry György
