Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-25 / 20. szám

fOOTÄ MFGYF1 SÜPŰJSXÖ 1963. január 25. Mit mutatnak a jelölő gyűlések? Néhány kivételével befejeződ­tek megyénkben a tanácstag- és képviselő jelölő gyűlések. Sok száz ilyen összejövetelre került sor megyénkben. A megjelenést illetően nagy volt az eltérés: a kisebb, csak községi tanácstagot jelölő körzetekben néhol csak húszán—harmincán, a nagyobb körzetekben, például egy-egv kép viselő jelölő gyűlésen pedig több százan is megjelentek. A különbség mellett meglehetősen sok hasonló jellemvonás volt, s ezekből nyugodtan levonhatjuk a következtetést: „Helyes mederben folyt a választási előkészüle­tek legfontosabb szakasza.” Kit, miért jeliütik? Hogy kit, miért jelöltek, ez vol­taképpen esetenkint változott. Megfigyeltem azonban egy olyan vonást, ami lényeges eltérést mu­tat az ötvenes évek elején tartott választásoktól. Akkoriban meg­esett, hogy valakinek mondjuk akadt egy újítása, vagy kiváló termelési eredményt ért el, és ezen érdemeire való tekintettel, felkerült a választási listára. He­lyes volt, hogy már akkoriban is ilyen szempontból mérlegelték az embereket. A választók most azonban sokkal komolyabb kö­vetelményeket állítottak azok elé. akik a jelölésnél szóba kerültek. Fő szempont volt ugyan, hogy az illetőnek milyen a viszonya ter­melési célkitűzéseinkhez, de ez ön­magában véve kevés. A választók elvárták azt is, hogy az illető — a közéleti tisztségviseléshez mél­tóan — bátor kiállású legyen, vé­leményét elmondja hivatalos fó­rumokon is, necsak négyszem­közti beszélgetések során legyen bátor, és hangot adjon megfelelő helyeken, megfelelő formákban Választól érdekeinek. Miskólczi Antalnét Bátaszékeq, például e szavakkal ajánlották: „Növénytermesztési csoportvezető a tSz-’b'ett, munkáját becsületesen ellátja, de ezenkívül a legbátrabb kiállású asszonyok közé tartozik.” Nagyon örvendetes jelenség, mert hiszen ez a biztosítók arra, hogy a jövőben állami életünk­ben is tovább fejlődik az alkotó kritikai szellem, a demokratiz­mus, és szorosabbra fűződik a kapcsolat a tömegek és a hivata­los államigazgatási szervek kö­zött. A közösség érdeke A választópolgárok általában nem kizárólag egyéni érdekeiken keresztül nézték azokat a szemé­lyeket, akiket a Hazafias Nép­front jelölésre javasolt. Véletle­nül sem fordult elő, hogy valaki azt mondta volna: „Azért java­solom, mert elintézte a vitás adó­ügyemet, és elhelyezte a gyerme­kemet ipari tanulónak.” Az igaz­sághoz tartozik, hogy nálunk a köztisztségviselőnek a választók egyéni jellegű ügyeivel is kell foglalkoznia, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy milyen tekintélye lesz választói előtt. De nem erre került a hangsúly. A választók ennél sokkal szélesebb látószög­ből mondtak véleményt, s aki vé­leményt mondott, a közösség hangján beszélt. Fornádon pél­dául többen elmondották a jelö­lő gyűlésen: azért javasolják Tol­nai István igazgatót képviselője­löltnek, mert az ő irányításával lett nyereséges az állami gazda­ság, azóta hoz jelentős hasznot a népgazdaságnak. A jelölő gyűlések igazolták, hogy a lakosság a legmesszebbmenően bízik tanácsi rendszerünkben, ezen keresztül látja a fejlődés út­ját. Volt olyan község, ahol az előző tanács ilyen, vagy olyan okból nem végzett kielégítő mun­kát. Szerencsére kevés ilyen köz­ség akadt a megyében, de ahol ez volt a helyzet, maguk a válasz­tók jelentkeztek helyes kezdemé­nyezéssel, Nagydorog község ilyen tekintetben a rossz példák közé tartozott: a falufejlesztési dolgokban például messze elma­radt a többi községtől. Az első napon tartott jelölő gyűlésen ilyen útravalóval látták el Bez- zegi Istvánt, akit tanácstagnak jelöltek: „Mi is szívesen végez­nénk társadalmi munkát, hogy fejlődjön a falunk, csak arra len­Otvenmillió forint betétnövekedés Egymillióval több kamat a takarékoskodás elmúlt évi eredménye Az életszínvonal emelke­désének, vagy csökkenésének egyik igen érzékeny mérője a la­kosság takarékbetét-állományának | emelkedése, vagy csökkenése.; Most, az év elején összegezve az elmúlt évek tapasztalatát, ilyen szempontból az OTP szekszárdi vezetőit kérdezzük meg. — Mi a tapasztalat a takarékos­kodás elmúlt évi eredményeiről? — kérdeztük. — Évek óta — mondották — igen örvendetesén az állandó emelkedést tudjuk lemérni. Külö­nösen azóta, hogy a párt-, állami és tömegszervezetek aktív segít­ségével valóban társadalmi üggyé vált a takarékoskodásra nevelés. Nem is annyira az egyéni pénz­takarékoskodásra helyeztük a fő hangsúlyt, hanem ennek révén igyekeztünk azt gazdasági életünk minden területére kiterjeszteni. — Mégis érdemes megemlíteni, hogy a pénztakarékosság elmúlt évi eredménye a megyében közel 50 millió forinttal nagyobb az előző évinél. Míg 1061-ben 137 és fél­millió forint betétet kezeltünk, addig 1962 évben ez a szám 184 millió 196 jezer forintra emelkedett. — Milyen kihatásai voltak ennek az eredménvnek a közös­ség és az egyes emberek szem­pontjából? — Országos méretekben nehéz lenne ezt kimutatni, de ha csak azt mondjuk, hogy több mint ötezer építtető jutott egy év alatt kölcsönhöz, ezzel is csök­kentve a lakásgondokat — ináris ne szükség, hogy a tanács meg­szervezze. Jó lenne, ha tennél va­lamit ennek érdekében.” Nyílt, őszinte légkör A jelölő gyűlések légköre min­denütt nyílt, őszinte volt. Az ilyen összejöveteleken a legkü­lönfélébb kérdések merültek fel Szó volt azokon a helyi járda­építéstől kezdve az országos je­lentőségű kérdésekig. Egy azon­ban bizonyos: véleményét min­denki bátran, kertelés nélkül mondta el. Még akkor is, ha az nem volt azonos a többség állás­pontjával Ilyenkor legfeljebb le­hurrogták a felszólalót. A nyílt és őszinte szellemet mutatja, hogy azt is megmondták bátran, ha történetesen nem értettek egyet a Hazafias Népfront jelölé­sével. Szerencsére ilyenre kevés helyen került sor, mert a Haza­fias Népfront alaposan megfon­tolta előzőleg, hogy kit javasol. A tamási járásban több, mint 400 jelöltből nem egészen húsz esetben merültek fel aggályok a jelölő gyűlésen. Az aggályt azon­ban senki sem fojtotta magába, hanem bátran felállt és elmond­ta. Ezeken a helyeken el is vetet­ték a javaslatot, és mást jelöltek, olyan személyt, aki alkalmasabb­nak mutatkozott a tisztségre. Ma- gyarkeszi községben például azért nem jelölték az egyik sze­mélyt, mert az elmúlt négy év­ben tanácstag volt, de nem kép­viselte megfelelően a körzetét, még a tanácstagi beszámolókat sem tartotta meg. Továb!i a bevall álon Az eddig is tanácstagi tisztsé­get betöltők nagy részét ismét je­lölték. Hasonló a helyzet a kép­viselők esetében. Ezzel a válasz­tópolgárok azt a véleményüket juttatták kifejezésre, hogy alap­jában véve eddig is jó úton ha­ladtunk, és az a célunk, hogy ,tO; vább "haladjunk'a bevált Ölön. * BODA FERENC A Kalocsavidcki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat bogyisz­lói telepén még folyik az elmúlt évi fűszerpaprika-termés feldol­gozása. A munka előreláthatólag február végéig is eltart. A sze­letelő és feldolgozó gépnél Szües Józsefné és Auber Rozália áll­nak, akik a munkaversenyben jó eredményeket értek el, s ezzel hozzájárultak, hogy a fűszerpaprikát mielőbb feldolgozzák. Növekszik a behozatal növény védőperekből Az utóbbi években jelentős előrehaladás történt ia .. mező- gazdaság kemizálásában, és eb­ben része van külkereskedel­münknek is. Bár a műtrágya és a növényvédpszerek hazai gyár­tása nagymértékben fokozódik, a szükséglet jelentős részét import útján kell kielégíteni. A növény- védőszerek behozatalára 1959-ben 14,5. millió deviza-forintot költőt.. t ünk. Ez az összeg 1963-ban előre­láthatólag eléri a nyolcvan­millió deviza-forintot. Három évvel ezelőtt mindössze ötvenféle növényvédő- és gyom­Hetvenhét vagon sajt — exportra közelebb kerültünk jelentőségé­nek helyes értékeléséhez, közös­ségi szempontból. — Természetesen személyileg is ugyanennyi embert érint a taka­rékoskodás eredménye, hiszen ahogy emelkedik a betétállomá.ny bizonyos vonatkozásban, úgy emelkedik a kölcsön-lehetőség is. Emellett további, ötezernél több, család jutott más természetű kölcsönökhöz. A takarékoskodók legkézen­fekvőbb és legközvetlenebb ju­talma a kamat. Több mint 1 mil­lióval több kamatot fizettünk ki most, az év elején, mint a meg­előző év végén. Most 6 millió 700 ezer forint összegű kamatot írtunk jóvá a betéteseknek, míg inegelőzően mintegy 5 millió fo­rintot. — Bevált tehát az a módszer, miszerint aki csak teheti, foglal­kozzon a takarékos életre ne­veléssel? — Igen. Feltétlenül. Erre talán a legjobb példa az aparhanti termelőszövetkezet. Közel 2 millió forintot osztottak ki a zárszám­adáskor, s már az első napokban érnék az összegnek egyharmada takarékbetétbe jutott. De nem véletlenül. A termelőszövetkezet vezetősége, maga az elnök, Papp elvtárs, s a posta dolgozói, házról házra jártak, hogy a biztonságos, takarékos élet megalapozása ér­dekében beszélgessenek a köz­ség minden lakosával. Az volt a céljuk — mondották —, hogy aki a magánéletben takarékos, az még odaadóbban vigyáz majd a közös vagyona Egyre több országba jutnak el a Tolna megyei Tejipari Vállalat készítményei, a vállalat export- termelése évről évre nő. Az idén különösen nagy lesz az emelke­dés; míg az elmúlt évben ötvenöt vagon sajtot exportáltak, az idei terv — amit minden valószínű­ség szerint túlteljesítenek — en­nek közel másfélszerese, hetven­hét vagon. Ebből hatvan három vagon a Trappista, és az Eidami, tizennégy pedig Pannónia. Uj küföldi vevők is jelqntkez- wr» ■■■■■■ fi'r> tek az idén. Nemrég küldtek el a vállalattól Ausztriába egy száz­kilós minta-szállítmányt, Olasz­országba —' szintén mintának — ugyancsak egy mázsa Eidami saj­tot küldenek, a napokban pedig Tokióba címezve adnak fel sajt­mintát. Az év első naftáiban megkezd­ték az export-terv teljesítését is. Eddig hét vagon sajtot szállítot­tak el a vállalat szekszárdi köz­ponti sajtérlelőjéből exportra, a februári program pedig tíz vagon, rrmmniiiinrmi wmirm irtószer volt az importlistán, ta­valy azonban már 150 félét hasz. nállak fel gazdaságaink. Az utóbbi években gyorsan terjedtek el hazánkban az új külföldi növényvédőszerek. A leg. ismertebbek közül például 1959- ben még mindössze húsz tonna Simazin gyomírtószer érkezett, 1960- ban pedig már 120 tonna, 1961- ben 303 tonna Volt az im- pprlált hatóanyag mennyisége. Tavaly mái: megkezdődött ennek' a kiváló szernek hazai gyártása is. A burgonya rovarkártevői ellen yédq Dieldrin szintén ha­mar ' közisrilerUé’' vált. Négy év­vel ezelőtt még csak kilókban lehetett mérni a felhasználj mennyiséget, 1962-ben már 90 tonnát vásá­roltak gazdaságaink és ez évre száz tonnát kötött le a külkereskedelem Angliában. Az Aldrin nevű talajfertőtlenítő, szer behozatalának adatai is tükrözik a kemizalás gyors üte­mét: 1961-ben egy tonna, 1962- ben 55 tonna érkezett, ez vre pedig már kétszáz tonna . be­hozatalát tervezik. A szőlőpermetezéshez az el- elnvult bordói lé helyett olyan új hatóanyagokat, réz- oxiilUloridot, ortocidot, zine- bet szereznek be, amelyek­nek alkalmazása gazdaságo­sabb és hatásosabb. f'm » »ír mimrt 'Bodor sArpád J-ütyüL Az ember jobbadán csak akkor szokott fütyülni, ha kiegyensúlyo­zott az élete, jó a kedve, s úgy érzi: amit a pillanatban csinál, az leginkább a kedvére való. Sűrűn megesik mindenkivel, hogy egy- egy dallam, vagy egész nóta -kere­kedik füttyé a szájában, s hírt ad arról, milyen a hangulata. Ha azonban egy kicsit tovább néze­getjük ezt a fütyülést, bizonyos értelemben a világról alkotott vé­leményét is kifejezi az embernek, mert elégedettségről beszélhet. S lám: Bodor Árpád tengelici neve­lő több mint egy évtizedig alig fütyült. Lobogó hajú, szálas fiatal ember. Harminchárom éves, két gyermek apja. Fiatal még,, de életében egy parányira benne van egy kornak, a mi, változó, alakuló korunknak a története, felívélésável, s időle­ges Vargabetűivel együtt. Sorsá­ban, múltjában szinte centiméter­re le lehet mérni azt a történelmi igazságszolgáltatásnak nevezett fo­lyamatot. ami a felszabadulás után nálunk lezajlott. Apja ott volt állatorvos Tengelicen. Ma is jól emlékeznek rá az idősebbek, kissé nyers, darabos modorát, s nagy szívét emlegetik inkább, de rossz­ról alig hallani. A föld szinte rá­ragadt. Jeszensz'ky. a környék bá­rója adósa volt vagy tíz évre visz- szamenően, s hogy törlesszen, adott neki hetven holdat. S ahhoz, hogy a régi felfogás szerint mind­két gyerekének biztos létalapja legyen, vett még harmincat. Amikor Bodor Árpád érettségi­zett a pécsi jezsuitáknál, már más tollal írták a történelmet. Akkor már így vetődött fel a probléma: osztályidegen, nem alkalmas arra, hogy pedagógus legyen, mert bizo­nyára csak megmételyezné néze­iwin mwi'» unni teivel a gyerekeket. A vállát vo~ nógatta, s most évek távlatából el­ismeri: valóban nem voltak rend­ben a nézetei, a régi világot már nem tudta befogadni, de az újjal még korántsem barátkozott meg. S hogy ne is kelljen barátkoznia, önkéntes száműzetésbe vonult. Csak a vágy élt benne. Pedagó­gus, tanár akart lenni. — Ez a nagy ház volt évekig a börtönöm — emlékezik, ahogy csa­ládi körben ülünk és beszélgetünk a gyerekszobában. A kemény tél beszorította őket is a legkisebb he­lyiségbe, takarékoskodnak a tüze­lővel. Felesége köt, a két kislány térítőt varrogat, ő pedig festeget, vizsgára készül. A pécsi Pedagó­giai Főiskola elsőéves hallgatója, s a mostani tanítási szünet min­den percét a felkészülésre fordítr ja. Csendes türelemmel és kitartó szorgalommal készül, kezében szakavatott biztonsággal mozog a toll, az ecset. Szinte újraéled ben­ne a fiatalság, s gyakran önfeledt fütyülésbe merül. — Azelőtt sohasem hallottam fütyülni — mondja mosolyogva a felesége, aki ugyancsak pedagó­gus. — Jól érezte magát itthon*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents