Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-23 / 18. szám

Tolna wfc.yfi nPpüjsäG 1963. .január 23. A szemléléseit mU imlieztiainl A KISZ bonyhádi járási végre­hajtó bizottságának legutóbbi ülésén arról volt szó, hogyan le­hetne megjavítani a munkát, és nagyobb tekintélyt szerezni a termelőszövetkezeti KlSZ-szerve- zeteknek. Többször foglalkoztak már ezzel a járás ifjúsági ve­zetői, de most valami új szem­lélet éreztette hatását. A jelen­legi helyzetet, önkritikusan ítél­ték meg. Az ifjúsági szervezetek a fiatalokra gyakorolt pozitív hatásukat csak úgy tudják nö­velni, ha következetesen valósít­ják meg a párt helyes politikáját, és maguk mögé tömörítik a falun élő fiatalok többségét. Ennek ér­dekében változtatni kell az eddig kialakult szemléleten is. A meg­határozó mérce csakis az lehet, hogy mindenkit — minden alap- szervezetet — az elvégzett mun­ka alapján kell elbírálni. Ez az igényesség nagyon időszerűvé j vált már, hiszen sok esetben gá­tolta az ifjúsági mozgalom fej­lődését az, hogy egyes KISZ- vezetők a termelőszövetkezetek, pártszervezetek vezetőiben vélték keresni a hibák okait, mondván, hogy ezek az elvtársak nem se­gítik az ifjúsági szervezetek mun­káját. Indítsunk harcot a tétlenség ellen Általánosságban az a jellemző, hogy a gazdasági vezetők, a kü­lönböző szervek segítik a fiatalok mozgalmi munkáját. A KTSZ- szervezetek azonban csak a saját maguk által végzett jó munka alapján vívhatják ki a tekin­télyt. Az ifjúsági szervezetekben is a nagy szavak helyett a tet­tekre van szükség. Olyan prog­ramot dolgozzanak ki az" aláp- szervezelek, amelyek reálisak, tel­jesíthetők. Több esetben előfor­dult — nemcsak a bonyhádi já-^ rásban, másutt is —, hogy a tsz egy-két hold földet adott a fia­taloknak, hogy anyagilag is se­gítse a szervezet munkáját. Vol­tak szervezetek, amelyek valóban hasznosították a föld termését, de sok volt az olyan is, ahol gyom terítette a földet. Több olyan esetről , is beszámolhat­nánk, ahol rendetlen a KISZ- helyiség, nem vigyáznak a KISZ vagyonára. Az ilyen esetek von­ják aztán maguk után a követ­keztetéseket: — ilyenek a mai fiatalok, nem lehet rájuk szá­mítani. Nagyobb önállósággal kell, hogy dolgozzanak a KlSZ-szerve- zetek. Sok helyen gyakorlattá vált, megszokták a gyámkodást, azt, hogy úgy bánnak velük, mint nagymama az unokájával. Hogy csak egy példával éljünk. Tompái Béla elvtárs, a kétyi tsz elnöke mondta el a következőket: Nehéz helyzetben vannak, kevés az irodahelyiségük, ők a szűkös helyzetben is szorítottak egy he­lyiséget a tsz-fiataloknak. Kály­hát is adtak a szobába, csak egy utcahosszal odébb kellett volna menni érte. Kocsit is adott a szövetkezet (a KISZ-titkár kocsis, tehát el tudtak volna menni ér­te). De még jelenleg is rendetlen a helyiség. Fűtés hiányában nem tudnak ott összejönni a fiatalok. Az estéket az utcán, vagy a kocsmában töltik. A módszeren kell változtatni A vitában különös hangsúllyal kapott helyet a vb-ülésen az, hogy a vezetőségek jó kiválasztá­sa mellett különös gondot kall fordítani a járási bizottságnak a m'urtlta ellenőrzésére, a jó Vezetés kialakítására. Éddig sok volt a lótás-futás a járásban. A jövő­ben több" alkatommal -ellenőrzik majd a vezetőségi üléseket, és ezzel segítik kialakítani az alap­szervi irányító munka színvona­lának emelését. A vezetőséggel együtt — éppen a tekintély növelése érdekében — a titkárok legyenek következetes harcosai vállalásaik teljesítésé­nek. Tartsanak ők szoros kapcso. latot a község vezetőivel. A kiszeseknek több idejük van arra, hogy problémáikkal, elgondolá­saikkal keressék fel a tsz elnö­két, párttitkárát. Természetesen ez nem mentesítheti a helyi ve­zetőket az alól, hogy időnként, fontosabb esetekben a fiatalok rendezvényein részt vegyenek. Bátran álljunk ki a szövetkezeti mozgalom . mellett Egyre több azoknak a fiata­loknak a száma, akik már a tsz- ben dolgoznak. Ezeknek egy ré­sze, mint családtag dolgozik. A KISZ helyi szervezetei helyes agitációs módszerekkel segítsenek meggyorsítani azt a folyamatot, hogy ezek a fiatalok élethivatás­nak tekintsék a mezőgazdasági munkát, otthonra találjanak a szövetkezetben. Egy sor példa bizonyítja már ázt, hogy anyagi­lag is jobban jár az a fiatal, aki a családi háznál marad és a szövetkezetben dolgozik. Éppen Kétyen csináltak ilyen számítá­sokat. Ugyanebben a szövetkezet­ben a fiatalok részére lehetővé tették, amennyiben igényt tarta­nak rá, hogy jövedelmüket havi bér formájában kapják meg. A szövetkezetek erősödésével ez a folyamat valószínűleg meggyor­sul majd. De a KlSZ-szervezetek- nek szinte egyik legfontosabb fel- ndátá,' hogy segítsék a fiatalok­kal megértetni a. mezőgazdasági munka megváltozott jellegét. Kerekes Ibolya Brigádnapló töredékek AZ ÜZEMBEN KERESTEM FEL Molnár Jánost, bár nem szeretem a gép mellett dolgozók figyelmét élvonni a munkától. Az üzemelő gép melletti beszél­getés — erre már számtalan pél­da volt — baleseti veszéllyel jár­hat. Megértő vagyok e tekintet­ben, talán azért is, mert valami­kor üzemi baleset ért. A körül­mény nem volt alkalmas a be­szélgetésbe. Csak annyi időre vet­tem igénybe Molnár János bri­gádvezető idejét, míg elkértem tőle a brigádnaplót és meg­beszéltük, hogy mikor találko­zunk. A naplóírás lehet sokféle, bele­lapozgatva az ember azt érzi, hogy írójának belső életébe nyer betekintést. A Simontornyai Bőr­gyár talpüzemének brigádnapló­ját különös érzéssel olvasgattam. Minden bejegyzésnek megvolt a fontossága, mondanivalója. Gara János a brigádnapló vezetője lé­cesről lépésre adta vissza a bri­gád napi munkáját, a termelési értekezletek tapasztalatait és a napról napra összeíorrottabb kollektíva életét. A szocialista szerződés a Béke brigád vállalásait összegezte. A brigád tagjai fogadalmat tettek a terv teljesítésére, s a minőség javítására, a társadalmi munka végzésére és tanulásra. Minden brigádnaplóban így van. A talp­gyár Béke brigádja a mennyiségi mutató teljesítése mellett első­sorban a minőség javítására tett vállalást és pedig azért, mert a minőséggel volt a legtöbb baj. A BRIGÁD megalakulása nagy port vert fél. A többi üzem­részben ugyanis már sorra ala­kultak a Szocialista cím elnyeré­séért küzdő brigádok. A talp­gyárban ők voltak az elsők. — Mire jó ez a normahajszo­lás? Minek akartok kiugrani? — kérdezték többen bizonyos ciniz­mussal. A brigád egyik, másik tagjára — bár most már kár lenne hány- torgatni kik voltak, — hatást gyakoroltak az ellenzékieskedők. Gép melletti munkájukat ugyan becsülettel elvégezték, de a tár­sadalmi munka végzése, a brigád összejövetelen való részvétel sehogy sem akaródzott. — Nehezen szoktunk össze, mert kétfelől is éreztük a „nyo­mást” — vallják be most már nagyon őszintén. Azt gondoltuk, majd csak megúnja valaki, s, ahogy fellángolt a lelkesedés, majd le is lohad. Hogy nem így történt, egy kicsit a brigádveze- (őnk érdeme. Láttuk, hogy „sta­bil ember” és amit elkezd azt vé­gig viszi. Összefogta a jónépet, kezdetben kis dolgokat eszelt ki. A napló veztéséhez egy komo­lyabb füzet és töltőtoll kellett. Közösen adtuk össze a rávalót. Bár kis összegről, mindössze 3 forintról volt szó, de az zsebre ment, s így egyik másiknak nem tetszett. De később, amikor a Botos „szaki” nyugalomba vonult, közösen vettünk ajándékot és nem is akármilyent. Hát így tör­tént, és összerázódtunk. Az első félévi tervteljesítési I ötelezettségnek a brigád eleget tett. Ezután a Szocialista brigád cím elnyeréséért indított mozgal­mon belül a „Ne adj tovább se­lejtes munkadarabot” kezdemé­nyezés indult el. Ez is eredmé­nyesnek bizonyult. A KÖZÖS MUNKÁBAN egy- bekovácsolódott emberek mind többet voltak együtt. A nevezetes ünnepeken, május 1-én. augusz­tus 20-án, november 7-én együtt1 szórakoztak. Sokszor tárgyaltak meg politikai eseményeket, ami­kor a szovjet űrhajósok a páros űrrepülést hajtották végre, erről is megemlékeztek. A brigádnapló­ba került Andrian Nyikolajev és Pável Popovics fényképe. Lépés­ről lépésre figyelemmel kísérték az Egyesült Államok Kuba ellen intézett agresszióját, s tiltakozó röpgyűlést tartottak. Megvitatták a VIII. pártkongresszus irányel­veit, majd a kongresszus anyagát tanulmányozták. Csak néhány mozzanatot ra­gadtam ki a naplóból, s ezek kö­zül is még egyet. — A kongresz- szusi mukaversenyben elért ered­ményekért brigádunk 2000 forint jutalmat kapott. A pénzt, mint a kollektíva tulajdonát OTP betét­könyvbe .helyeztük el — írják. Az 1962-es évet eredményesen zárta a talpgyár Béke brigádja. A Szocialista brigád cím viselé­sére érdemeket szereztek. A bri­gádban kialakult egy olyan vélemény, amely szerint a brigád tagjai most már megközelítően a szocialista erkölcs normái szerint élnek és dolgoznak. P. M Bővül a szolgáltatás a népboltokban A lakosság igénye évről évre nagyobb. Ezt igazolja az 19G2-es esztendő is, amikor a megye népboltjai 354 millió forint érté­kű forgalmat bonyolítottak le. (17 millióval többet, mint 1961- ben.) Az igényesség azonban nemcsak ebben mutatkozik meg, az érdeklődés a jobb minőségű árú felé tolódott ‘ el, élelmiszer­ben és ruházati cikkekben egya­ránt. Nőtt az igény a szolgáltatá­sok iránt is. Több kölcsönvehető mosógépet, porszívót kérnek és több segítséget a lakberendezé­seknél. Az igényeket figyelembe- véve készítette el a Népbolt Vál­lalat Központja az idei szolgálta­tási tervet. Milyen újabb kedvez­ményt nyújtanak a lakosságnak? — érdeklődtünk Greif Antaltól, az áruforgalmi osztály vezetőjé­től. — Minden intézkedésünkkel a háziasszonyok munkáját akarjuk elsősorban könnyíteni. Régi kéré­süknek teszünk eleget, amikor az élelmiszer-üzletekben biztosítjuk a mák, dió, kávé darálását, hen­tesüzletekben pedig a húsét. S azzal is, — a megyeszékhely ki­vételével — hogy bővítjük a köl­csönvehető háztartási gépek szá­mát. Pakson, Tolnán és Bonyhádon hoznak létre új kölcsönzőket, a legtöbb igény ezekről a helyek­ről érkezett. Tervezik, a vásárolt áruk ház­hoz szállítását és beszerelését is. Televíziók, rádiók, csillárok sze­relését és lakásberendezést. Kü­lönösen a fiatal házasoknak je­lent majd segítséget, hisz szere­lés közben a gépek kezelésére is kioktatják őket. — A konfekciós üzletekben is bővítjük a szolgáltatást. Az ott vásárolt ruhák alakra igazítását is elvállaljuk, persze csak kisebb igazításra gondolunk. — Félkész ruhák árusítását nem tervezik? — Csak a jövő évi terveink között szerepel, ha majd felépít­jük Szekszárdon, a Garay-téren az egyemeletes áruházunkat. A szolgáltatások bővítését a tervezett program jóváhagyása után, azonnal megkezdik, melyek a megye 143 népboltjába visznek valami újat, fokozzák a lakosság igényelnek kielégítését. A hűtő- és presszógépek javítója A Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz foglalkozik különböző háztar­tási és ipari gépek javításával. A ktsz-nek ez a javító részlege negyedévenként több mint 200 000 Ft értékű javítási munkát vé­gez. Képünkön Pusztai László hütő- és presszógép-szerelő egy krémkávé-presszógép összeszerelése közben. Pusztai László jó munkája hozzájárul ahhoz, hogy a részleg állandóan száz száza­lék fölött teljesít. NEM MARAD KI A A% alsónyéki tartalékok Egy év alatt húsz—negyven szá­zalékkal növekedhetne a gyenge és a közepes termelőszövetkeze­tekben a tagok jövedelme — min­den állami támogatás nélkül — ha kihasználnák a már meglévő adottságokat. Mit jelent ez a „meglévő adottság”? Van-e ilyen, és igaz-e, hogy kihasználásával egy év alatt húsz—negyven szá­zalékkal növelhető a tagok jöve­delme? A kérdésre Alsónyéken kerestem választ —• ahol a tsz n közepes gazdaságok sorában fog­lal helyet. Horváth József elnök, Bátor József növénytermesztő, Erdős Miklós brigádvezető, Ko­vács János ellenőrző bizottsági elnök és Nagy István öntöző­mérnök képviselték a tagokai azon a rögtönzött tanácskozáson, amelyen a meglévő és kihaszná­lásra váró tartalékokról beszél­gettünk. Beigazolódott, hogy nemcsak szóbeszéd, vagy kinyilatkoztatás, ellenkezőleg, konkrétan, pontosan kimutatható valóság, hogy a ta­gok jövedelme egy év alatt álla­mi támogatás nélkül is jelentősen nő, ha nagyobb a rend, a fegye­lem, pontosabb és lelkiismerete­sebb a munka. Az alsónyéki ter­melőszövetkezetben ez a legna­gyobb kihasználatlan tartalék és szinte kézenfekvő adottság. Ta­valy sok ezer forint elpufogott a levegőben. Gyakran előfordult hogy reggelenként az erőgépek egy—másfél órát a kisegítő sze­mélyzetre várakoztak. Mindé;? perc haszontalan állásidő a ki­osztható jövedelmet csökkentet­te — és sok kicsi sokra megy. De hát miért álltak oly gyakran a gépek, hol itt a tartalék? A laza munkafegyelem miatt álltak, ha a tagok idejében érkez­nek munkahelyükre, akkor a fél­órákkal, az egy órákkal, ezreket megtakarítanak —, nem másnak, saját maguknak. így azonban a forintokat úgyszólván kiszórták az ablakon. Ennyit számítanak a félórák. Előfordult, hogy éppen a gépek késedelmes indulása miatt, azok, akik félórát késtek, pontosan annyi forintot hagytak elpufogni. amennyit azon a napon kerestek. Bátor József növényter­mesztő szerint nem tanácsos emiatt szólni, mert könnyen meg­kapja az ember, hogy „mit ug­rálsz, te talán több akarsz lenni”? Pedig aki szól, az nem azért te­szt, mert több akar lenni, azért szól, hogy a közösség többre men­jen. Ha valaki józan ésszel bír, annak fáj látni a forintok köny- nyelmű. nagyvonalú pocsékolását. A kenderhordásnál fordult elő, de más munkáknál is, hogy meg­állt a „tudomány”, mert akikre a brigádvezető számított, azok kö­zül egyik-másik tag egyszerűen nem jelent meg, s miattuk azok is tétlenkedni kényszerültek, akik a pontosságot szeretik. Két óra kiesés éppen akkor fel sem tűnt, meg sem látszik, de ha év végén a sok két órát összeadják, akkot kiderül, hogy a meddő órák há­rom—négy forinttal csökkentik a munkaegység értékét. Hogy ez az állapot megszűnjön, ahhoz az ál­lami segítség kevés, ahhoz a ta­gok kollektív fegyelmezettsége kell. A tsz-ben körülbelül tíz hold föld jut egy tagra. Ez már önma­gában is bizonyítja, hogy itt a pontos munka nélkülözhetetlen. Mégis, van negyven—negyvenöt

Next

/
Thumbnails
Contents