Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-22 / 17. szám
4 touts MBtítM SEPTJJSSS ' K163. Január 22= a Szerkesztőség postájából--— isi ---A választók egyetértésével találkozott Községünkben — írja levelében Bozsó János kistormási levelezőnk — eddig 12 jelölő gyűlést tartottunk. A Hazafias Népfront javaslata a választópolgárok egyetértésével találkozott. Minden jelöltet bizalommal fogadtak. Az eddig lezajlott jelölő gyűlésen a választók 80 százaléka megjelent. Sok minden szóba került itt. A párt politikája, amit helyesnek tartanak, a gazdasági munkánk javítása, stb. A községi tanács tevékenységét dolgozóink nagyra értékelik, s munkájában támogatják. Az elmúlt négy évben — bár szerények voltak pénzügyi lehetőségeink — mi is értünk el ered-1 mén,veket. Jelentős értékben ta- taroztuk az általános iskolát, bölcsődét, óvodát, a művelődési házat. Majdnem az egész községet iárdásítottuk. A községfejlesztési tervből televíziót vásároltunk a lakosság részére. A tanács tevékenységének fő feladatához tartozott a tsz segítése. 200 kh. állami tartalékföldet, nagyobb gazdasági épületeket adtunk át tartós használatra a tsz-nek. Végre elmondhatjuk, hogy az elmúlt gazdasági évben szövetkezetünk gazdaságilag javult. A betervezett munkaegység a zárszámadásig 1—2 forinttal emelkedni fog. Ez pozitív hatást váltott ki a tagok küré- j ben, nagyobb bizalommal, munkakedvvel dolgoznak. Őszinte véleményeseréh A jelölő gyűléseken őszinte véleménycserék vannak — írja Németh Vilmos kölesdi levelezőnk —. A tanács pozitív munkájának elismerése mellett egy sor problémát, jogos kérést vetettek fel a választópolgárok. Szinte valamennyi választókörzetben szóba került az, hogy a tanács erőteljesebben intézkedjék a kenyér megjavítása érdekében. Sok panasz merült fel már eddig is — bár a tanács már tett intézkedéseket — mivel több esetben dohos, ehetetlen kenyeret kapunk. Ez az állapot még jelenleg sem javult Ezen kívül sok panasz merült fel a rendezetlen útviszonyok miatt. A jogos panaszokat a tanács vezetői figyelembe veszik, és a lehetőségen belül orvosolják. A község lakossága sok támogatást nyújt ebben az időszakban a választási munkák zavartalan lebonyolítása érdekében. Egy sor jelölő gyűlést tartunk meg magánházaknál. Meleg szobával fogadják a választópolgárokat, Kőszegi Pista bácsi legutóbb még borral is megkínálta a jelölő gyűlésen résztvevőket. A tanáestag gondjai — Beszélgetünk Regős Ádám- mal — írja Békés Ferenc levelezőnk Bonyhádról akit már harmadszor jelölnek tanácstagnak. A hótakaró váltja, ki sa beszélgetés témáját. A tanácstag aggodalma megnyugszik, hiszen vastag hótakarót kapott a vetés. A legnehezebb ténykedés kerül, szóba. Ez-a törpevízmű megvalósítása voít. Nem ment könnyen, gyakran személy szerint .kellett, meggyőzni az embereket, de megvalósult. Ma már áz. .<egé»zmfcőÍKég- boldogan beszél róla. Több mint 16 kilométer hosszúságban. fektettek le vezetéket.’ '*8ISS!"*8Pb? utcahosszak szabadultak meg a vízhordás gondjaitól. Tanácstagi megbízatása kellemetlenséggel is járt. Társadalmi munkára mozgósította választókörzetét az egyik utcában, ahol a régi, gödrös járdát kellett felbontani, hogy újjal cseréljék fel. Sokan vettek részt ebben a munkában, s hamarosan munkára készen , várta a házak eleje a betonozókat. S akkor derült ki az, hogy a munka nem végezhető el, mert először a vízvezetéki csövekkel kapcsolatban kell biztonsági munkát elvégezni. A kövezet maradványai fel- bontottan hevertek a2 útszélen, s a beállott eső sártengerré változtatta a járda helyét. Amikor erről beszélgetünk, elkomolyodik az arca. Szinte személyes felelősséget érez még ma is azért, hogy akaratlanul is kényelmetlenség okozója lett. A jövő kerül szóba, Jelenleg -még gondot okoz, de meg kell valósítani Bonyhád közterének jtendeaését Mint pedagógust, aggasztja á napközi otthonban lévő gyerekek sorsa. Zsúfolt elhelyezésben vannak. Ha nincs is anyagi fedezetük, valamit ki kell okoskodni, hbgy a gyerekeknek legyen játszótermük, és jobb étkezési feltételeket teremtsünk. Úgy érzem, amikor kerülete úgy döntött, hogy újra jelöli tanácstagnak Regős Ádámot, jól választott. Odaadó, lelkes embert fogadtak bizalmukba, akiben nem fognak csalódni. Fordította: Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. A. SZOLZSENYICIN: XIV. Úgy ragaszkodnak egymáshoz, mintha levegőt sem tudnának venni egymás nélkül. A brigádvezető nem is választotta őket széjjel sohasem. Mindenüket megosztják egymással, s az emeletes ágyakon felül, egymás mellett van a helyük. A sorakozón kivonulás előtt és lefekvés után örökké egymással, disputáinak. Halkszavú, lassú beszédű emberek. Nem testvérek. Csak a brigádban ismerkedtek meg. Ők mondják, hogy egyikük tengerparti halász volt, másikukat meg szülei, amikor ott is szovjetek lettek — ő akkor még kis gyerek volt, — elvitték Svájcba. De mikor felcseperedett, fejébe vette, hogy hazamegy Észtországba és ott végzi el a főiskolát. S még azt mondják, hogy a nemzet — semmi. Minden nemzet egyforma, mindenütt vannak gazemberek. De Suhov eddig észtek között rossz emberrel nem találkozott. Ültek, mint a kukák. Ki betorr- lapon, ki formán, ki meg csak úgy a földön. Reggel nincs be- szélhetnékje az embernek. Nem forog a nyelve. Mindenki gondolataiba mélyedt és hallgatott. Fetyukov, a sakál valahol csikkeket szedett össze (a köpőedényből is kiszedi, nem ássa el), s most szétmorzsol gáttá, térdére papírt terített és erre szórta a dohányt. Otthon három gyereke van. De amikor leültették megtagadta őt mind a három. Felesége is elhagyta és újra férjhez- ment. így sehonnan sem kap semmit. Bujnovszkij táguló szemmel nézte Fetyukovot. Ráförmedt: — Össze akarsz szedni minden nyavalyát? Majd a szifilisz kirojtQzza .a, szád! Dobd el! A kapitány, mint parancsoláshoz szokott ember, vezénylő hangnemben beszélt, mindenkivel. Fetyukov azonban nem függ Bujnovszkijtól. A kapitány sem kap csomagot. Félig fogatlan szóját torz mosolyra vonva veti oda: — Várj csak, kapitány! Ha majd nyolc évet lenyomsz, te is csikkre fogsz rágyújtani. Érkeztek már a táborba nálad büszkébbek is ... Fetyukov magáról ítél. De a kapitány talán majd helytáll... — Mi, mi? — szólalt meg a süket Szenyka Klevsdn, aki egy szót sem értett az egészből. Azt hitte, arról beszélnek, hogy Bujnovszkij jól megjárta reggel, kivonuláskor. Nem kellett volna! — csóválta a fejét szánakozva. — Megspórolhatta volna az egészet. Szenyka Klevsin sorsába beletörődött, csendes ember. Egyik füle már 41-ben lefagyott. Utána fogságba esett. Megszökött, de elkapták és bevágták Buchen- waldba. Buchenwaldban csak a csoda mentette meg a haláltól. Itt most csendben tölti le idejét. Ha kiborulsz, véged van, — mondogatja. Az mór igaz. Aki összeomlik itt rohad, aki talpon marad, megússza. Alekszej állát támasztva hallgat. Imakönyvet olvas. Suhov kirágta a gyürke belét, de a héját meghagyta. Azzal minden kanálnál tisztábbra tudja kienni a kását a tálból. Vissza- bugyolálta a kenyérhéjat a fehér rongyba. Jó lesz ebédre. A batyut vattakabátja belső zsebébe dugta. Begombolkozott. Kész. Jöhet a hideg. Most már küldhetik mukára. De azért várhatnának egy kicsit. A 38-as brigád felcihelődött és szétszéledt. Ki a betonkeverőgéphez, ki vízért, ki meg a vas- vázhoz. Tyurin és helyettese, Pavlov viszont nem mozdult. A 104-es brigád legfeljebb 20 perce ülhetett, s még a rövidített téli munkaidő is este 6-ig tartott, mégis mindenki szerencsésnek érezte magát. Mintha mái- közel lenne az este is. — A fene egye meg, rég nem volt már burán! — sóhajtott Kil- gasz, a jól táplált, rózsaszín arcú lett. — Egész télen nem volt még! Micsoda tél ez?! — Bizony, burán kellene ... burán ... — sóhajtotta utána az egész brigád. A környéken, ha dúl a burán, nemhogy munkába nem mennek, de még a barakkból sem bújnak ki. Kifeszített kötél nélkül a barakktól az étkezdéig eltévednek az emberek. A zek megfagy a hóban, s a kutyáké. És ha megszökik? Volt rá eset. Buránbart olyan a hó, mint a por. Préselni sem lehetne keményebbre, úgy összeáll a hófúvásban. Egy ilyen hófúváson át léptek meg néhá- nyan a szögesdrót fölött. De nem messze jutottak. Jól meggondolva, nincs semmi haszna a buránnak. Lakat alatt tartják a zeket. Nem hoznak időben szenet, és kihűl a barakk. Nem hoznak lisztet a táborba, és nincs kenyér. Bedöglik a konyha, megnézheti magát az ember. Utóvégre hiába van a burán — tartson három napig, vagy egy hétig, ez mind szünnap, s utána egymás után ugyanannyi vasárnapon munkába zavarják a zeket. Mégis szereti a buránt, és érte fohászkodik. Mihelyt kicsit neki- durálja magát a szél, mind az eget vizslatja. Szakadna ki az a dunna! Már minthogy esne a hó. Mert talaj menti hófúvásból sohasem lesz istenes burán. Valaki odaodalgott a 38-aa brigád kemencéjéhez melegedni, de elakolbólitották. Belépett a csarnokba Tyurin. Mogorván nézett körül. A bri- gadérosok egyszerre tudták: valamit csinálni kell, mégpedig izi- ben. — No, együtt van a 104-es brigád? Tyurin létszámellenőrzés nélkül — nála senki nem tűnhetett el — gyorsan rendelkezni kezdett. S két észtet meg Klevsint és Gop- csikot egy nagy malteros ládával elküldte a hőerőműhöz, világos: a brigád átmegy a késő őszszel félbehagyott, befejezetlen erőműépítkezésre. Két embert a szerszámraktárba küldött, s Pavlo átvette a szerszámokat.. Négyen máris indultak a havat eltakarítani az erőmű környékéről, a gépterem bejárata elől, a gépteremből, és a lépcsőkről. Ketten parancsot kaptak, hogy szénnel fűt- senek be a gépteremben. Csórjanak deszkát, hasogassák fel be- gyújtósnak. További rendelkezések: egy ember szánon vigyen oda cementet; kettő hordjon vizet, másik kettő homokot, még egy pedig söpörje le a havat a homokról, s az összefagyott homokot spájszer- ral porhanyítsa. (Folytatjuk) 27. Ez az apró termet sehogy se állt arányban a ranggal és meg- tiszteléssel. amelyben mindenütt részesítették. Most is feszesen ült a székén, derekát kihúzva, s méginkább arcának komolyságával ellensúlyozva azt a nyomasztó érzést, mely már csak attól is ránehezedett, hogy János töltögető félkarja teljesen eltakarta árnyékával. És különösen nyomasztó volt, hogy mellette ült a helyi tanácselnök. Szőke István a szomszéd községből származott át Szöllős- re, hivatali úton. amikor az itteni tanácselnök lemondásra kényszerült. Ez a kétméteres óriás odahaza egyszerű gazdálkodó volt. szenvedélyes' méhész, tanácstag persze, és csak itt lett belőle hivatal béli. Lassú szavú ember volt, nyugodt megfontoltságából soha ki nem vetette semmi, végighallgatta a panaszt a sírást, az örvendezést, egyazon arccal, ebben volt legfőbb ereje, ebben a megingathatatlan nyugalomban. Idegeskedhettek körülötte. topoghattak, káromkodhattak, ő csak ült, hallgatott, mindig érdeklődő arccal résztvevőn és mindig nyugodtan, mint aki titkot tud. Iszonyatosan bírta az italt, és ez komoly elismerést szerzett neki még a bornemisszák körében is. Amikor már mindenki dülöngélt, ő még mindig józan volt és hallgatag, legfeljebb egy árnyalattal pirosabb, vagy lilább a többinél, Kosa János, a párttitkár, vékony csontú. könnyen hevülő. sovány ember, egy percig nem tud nyugodtan maradni, ha ülnie keil, akkor is úgy viselkedik, mintha járkálna, legalább a tekintetével, de ha teheti, csakugyan föl is áll, úgy emeli poharát, körüljárja az asztalt, odamegy ahhoz, akinek éppen szólni kíván és jártalja a tekintetét jobbra-balra. mintha mindig valami meglepetést várna János még ismerte az apját, az is ilyen volt, a csupa-csont, csupa- in napszámos, aki el-eltűnt a községből, néha azt rebesgették, nem is munkára ment. hanem a börtönbüntetését tölti, aztán újra csak hazatért, de sosem állt el cselédnek, szabad napszámos maradt, alkalmi munkás, és közben a felesége, ez a szikár és fekete asszony szülte és nevelte föl sorban a szikár, s fekete gyerekeket, a négy fiút, akik közül Kosa János volt a legidősebb, ő is lépett leghamarabb az apja nyomdokába. már a háború előtt eltűnt a községből, s majd csak 8t. venben került vissza, először a vízgazdálkodáshoz. később az egész község páriiUká'rának. A negyedik férfi Lovas Kálmán volt, a Dózsa elnöke. Kicsiny, őszbeborult öregember, akinek csak a szeme villanása mutatta, hogy nagy lélek Iákik benne. Cseléd volt negyvenöt előtt Kenesseynél. a legnagyobb birtokosnál, kocsis, ő hordta a tejet, mindennap bejárt Nagy- ligetre, mindennap kocsin, mindennap a lovak mellett, ünneo és megállás nélkül. Mikor a földet felosztották, meg is csinálta a maga külön felszabadulását. Egyszerűen eltűnt egy hétre, a családja már kerestetni ak-rta. Egynapos látogatásra ment pedig. csak a szomszéd községbe rokonokhoz, de kerek egy hé! lett belőle. — Miért sietsz, Kálmán? Nem parancsol neked senki. A magad ura vagy! Nem kell hajnalban befognod a Kenessey lovait. Maradt hát. Meglátogatta még az asszony rokonait is az egyik közeli pusztán. Ott már ő mondta,, hogy: nem parancsol nekem senki, nem kell hajnalban befognom, ha maradok, hát maradok. S úgy jött haza, mint aki most már igazán érzi a szabadságot. Ahány ember, annyi sors. Mi kcti mégis össze őket? Valami összeköti. És János nem tudta volna megmondani, miért, de úgy érezte: ezek között vagyok itthon, Jobban talán mint a legénykori pajtásoknál, a gazdatársaknál, jól rosszul, mégis itt öltött testet, amit az eszemmel tudok, amit ifjúkori ábrándjaimban elképzeltem, nem is a gazdálkodásról, hanem az emberről, aki. másokért él, aki a köz ügyének áldozza erejét. Ezekben az emberekben, mindegyikben volt valami idealizmus, önfeláldozás, valami a régi széniek erényéből, ahogy vállukra vették a világ lerheit, bűneit és vitték mások helyett is. Kosa már az érkezésnél igyekezett hátramaradni Jánossal: — Hát akkor? — kezdle volna, de János betessékelte. CSEKŐ KÉSIK — Van idő, csak nem akartok rögtön elszaladni? — Hat órakor ■ szemináriumot kell tartanom — mondta Kosa. — Hol van még a hat óra! S most ülnek az asztal mellett vidám zsibongással, János ügyéről szó sem esik, nem is csak azért, mert most már egyikük sem akar ajtóstul berontani a házba, hanem ezt már mind a négyen rendbenlévőnek tartják. Formalitás csak, hogy itt vannak, amolyan tisztesség-adás. Kellemes formalitás persze, akár a jól előkészített lánykérés, amikor már csak igenre számíthatnak a kérők, meg a vendéglátásra. Most is a konyhán jöttek keresztül és a kikészített edényekből, az asz- szonyok forgolódásábóí, meg az étel-illatokból érezhették, hogy itt ünnepélyesen készültek fogadásukra. Kosát ez teljesen megnyugtatta, mert ő azért mindig érzett egy kis bizonytalanságot János viselkedésében. — Okos ember, ravasz ember, sose hagy egészen belelátni a kártyájába. — Na de most búcsúzik a maszek élettől — mondta a többieknek. míg János kiment a hosszú nyakú üvegért és az ajtó nyílásával újra finom áramlottak a konyha felől. (Folytatjuk)
