Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-22 / 17. szám

2 •TOLNA MEGYEI NfJPTTJSAÖ 1963. január 22. l zenei váltás Hruscsov és Kennedy közűit (Folytatás az 1. oldalról) hogy az ellenőröknél fényképező­gép legyen, stb. Mi mindezt figyelembe vettük és abból a célból, hogy kikerül­jünk a zsákutcából és végre kölcsönösen elfogadható meg­egyezésre jussunk, hajlandók vol­nánk olyan esetekben, amikor ez szükségesnek bizonyul, beleegyez­ni évenkint 2—3 ellenőrzésbe minden egyes nukleáris hatalom területén, a szeizmikus övezetek­ben, ahol gyanús talajrengések történhetnek. Magától értetődik, hogy a földalatti nukleáris kísérletek el­tiltásáról szóló egyezmény ellen­őrzésének alapját a nemzetek birtokában lévő észlelési eszkö­zök alkotnák az önműködő szeiz­mikus állomásokkal együtt. A helyszíni ellenőrzésekre, Dean ki­jelentései szerint, óvintézkedések­kel kerülne sor, amelyek meg­akadályozzák, hogy az ellenőr­zést kémkedésre használják fel. Úgy véljük, hogy most már egyenes és világos az út a meg­egyezéshez. 1963. január 1-től kezdve a világ mentesülhet a nukleáris robbanások dörejétől. A népek ezt várják és erre szó­lított fel az ENSZ-közgyűlése. A kubai válság megszüntetésével megszabadítottuk az embereket attól a közvetlenül fenyegető ve­szélytől, hogy a halált hozó nuk­leáris fegyverek háborús haszná­latára kerül sor. Vajon nem oldhatjuk meg békésen a kísér­leti nukleáris fegyverrobbantások megszüntetésének sokkal egysze­rűbb kérdését? Azt hiszem, mi meg tudjuk ezt tenni és meg is keli ezt tennünk. Ez kötelessé­günk országaink és minden más ország népei iránt. Megvan e kérdés gyors megoldásának min­den feltétele. Ha ez megtörténik, ezzel meghönnyíthetjük a lesze­relési szerződés kidolgozását és még határozottabban hozzáfogha­tunk a közöttünk sajnos, bősége­sen fennálló többi halaszthatat­lan probléma megoldásához is. Kennedy válasza Hrnscsovnak 1962. december 28-án Igen tisztelt Elnök Űr! Nagyon örültem 1962. december 19-i levelének, amelyben ön ki­fejtette a nukleáris kísérletekre vonatkozó nézeteit. Úgy tűnik, nincs eltérés az Ön és az én né­zeteim között abban a vonatko­zásban, hogy atomszázadunkban ki kell küszöbölni a háborút. Ta­lán csak azok, akik felelősséget éreznek a nukleáris fegyverek ellenőrzéséért, vannak teljes tu­datában annak, milyen borzalmas pusztításokat okozna e fegyverek használata. E megfontolások alapján, az atomfegyverkísérletek eltiltásának problémáját illetően őszintén re­mélem, hogy az ön levelében tett javaslatok hasznosnak bizonyul­nak olyan szempontból, hogy a megegyezés, felé hal^dtotupk. Felbátorít az a tény, hogy ön haj­landó elfogadni a helyszíni el­lenőrzés elvét. Fontosnak tartom ezt, nemcsak azért, mert kong­resszusunkban nyugtalanság ta­pasztalható, hanem azért is, mert úgy vélem, ezek az ellenőrzések a nukleáris fegyverkísérleteknek véget vető, megbízható egyez­mény leglényegesebb részét érin­tik. Ha nekünk az a szándékunk, hogy béke legyen az ideológiai­lag messzemenően eltérő rendsze­rek között, akkor meg kell ta­lálnunk az eszközöket, hogy csök­kentsük, vagy kiküszöböljük a fé­lelem és a gyanakvás ismétlődő hullámait, amelyek a tájékozat-. lanság talajából, a kölcsönös meg­értés hiányából, vagy abból fa­kadhatnak, hogy az egyik vagy a másik fél szerint szerződésszegés történt. Számomra a biztosíték eleme életbevágóan fontos ténye­ző a békés, kölcsönös kapcsola­tok szélesebb körű kibontakozá­sához. Ami a helyszíni ellenőrzés kér­dését illeti, én természetesen el­fogadhatónak tartok bármely ész­szerű javaslatot, amelyet ön ter­jeszt elő annak ellensúlyozására, hogy a helyszínre utazó ellen­őrök — miként ön aggódik — „kémkedésbe keveredjenek”. Az ENSZ-ben elhangzott nyilatkoza­tában Stevenson kijelentette: az Egyesült Államok hozzájárul bár­miféle ésszerű biztonsági intéz­kedéshez, arra az időre, mialatt az ellenőröket a helyszínre szál­lítják, azzal a feltétellel, hogy az ellenőrök ésszerű módon megbi­zonyosodhassanak, valóban azori a helyen vannak, ahova indultak, és olyan szabadsággal rendelkez­nek. amely az illető körzet ellen­őrzéséhez szükséges. A helyszíni ellenőrzések szá­mát illetően, úgy látszik, bizonyos nézeteltérés forog fenn. A jelek szerint önnek az a benyonv'-sa támadt, hogy Dean azt mono n Kuznyecov külügyminiszter-!' lyettesnek: az Egyesült Államok el­fogadhatna évenkint 2—4 helyszí­ni ellenőrzést. Dean engem úgy tájékoztatott, hogy az az egyetlen szám, amelyet Kuznyecov kül­ügyminiszter-helyettessel folyta­tott megbeszélései során említett 8—10 volt. Ez már azt jelentette, hogy az Egyesült Államok lénye­gesen csökkentette követelését, mert azelőtt 12—20 volt az a szám. amelyhez ragaszkodtunk. Azt reméltem, hogy az Egye­sült Államoknak erre a lépésére a Szovjetunió egyenértékű lépés­sel válaszol ahelyett a két vagy három helyszíni ellenőrzés he­lyett, amelyet bizonyos idővel ko­rábban tett kijelentése szerint megengedhetőnek tart. Tudom, hogy a helyszíni ellen­őrzés kérdése lényeges nehézsége­két. teremtett az ön számára, bár nem értem teljesen, miért kell en­nek így lennie. Számomra annyira fontos a nukleáris fegyverkísérle­tek eltiltásáról szóló szerződés hathatóssága, hogy nem engedném meg, hogy egy ilyen nemzetközi egyezményt megzavarjon azon óhajunk, vagy bármely más or­szágnak azon óhaja, hogy másfé­le értesüléseket próbáljon szerez­ni a Szovjetunióról. Teljes őszin­teséggel feltételezem, hogy ki le­hetne dolgozni olyan egyezményt, amely meggyőzné önt és minisz­tertársait is, hogy így áll a dolog. Ebben az összefüggésben bizo­nyos nehézséget támaszt szá­munkra az az utalás is, hogy a helyszíni ellenőrzésnek a szeizmi­kus körzetekre kell szorítkoznia. Igaz, az események szokásos me­nete esetén nyugtalanságot kelt­hetnek bennünk a szeizmikus kör­zetekben előforduló jelenségek, mégis az igazi komoly gyanakvást az olyan fel nem derített szeizmi­kus jelenség keltené, amely olyan térségben zajlik le, ahol rend­szerint nem fordulnak elő föld­rengések. Az Egyesült Államok feltéte­lezése szerint ilyen körülmények között a Szovjetuniót megilletné a helyszíni ellenőrzés joga, ha ilyen jelenség megy végbe a mi területünkön. Ennélfogva az Egyesült Államoknak szintén rendelkeznie kell ugyanilyen jog­gal az évi ellenőrzések számának keretei között. ön talán azt mondja, hogy az ellenőrzésre kijelölendő más kör­zetek közül esetleg olyan helyen fordul elő szeizmikus jelenség, ahol rendkívül titkos védelmi ob­jektum van. Elismerem, hogy ez tényleg probléma, de úgy vélem, hogy bizonyos intézkedések ki­dolgozásával meg lehet gátolni, hogy a kevésbé valószínű lehető­ség leküzdhetetlen akadályt je­lentsen. Hasznos, de véleményem sze­rint nem eléggé messzemenő az r. javaslata, amelv szerint a Szov­jetunióban három helyen lehetne létesíteni személyzet nélküli szeizmikus állomásokat. Ezek az állomások ugyanis kívül esnének azokon az övezeteken, ahol a leg­gyakoribbak a szeizmikus rengé­sek, és így nem regisztrálnának minden olyan jelenséget, amely ezekben az övezetekben törté­nik. Ezek az állomások hasznosak lehetnének az egész észlelő rend­szer lehetőségeinek fokozása szempontjából, de kétlem, hogy ugyanilyen értékük lenne abból a szempontból, hogy csökkenjen a gyanús szeizmikus jelenségek száma olymódon, hogy e jelensé­gekről kiderítik, földrengéstő] származnak. Ezért a személyzet nélküli szeizmikus állomásoknak, a föld­rengésektől leginkább fenyegetett övezetekben kell lenniök. Nem pedig az övezetek határain túl. Ennek érdekében egész sor állo­mást kellene felállítani Kamcsat­ka övezetében és a taskenti öve­zetben. Természetesen kissé csök­kenteni lehetne a Szovjetunió te­rületén létesítendő állomások szá­mát, olymódon, hogy állomásokat létesítenek Hokkaido szigetén, Pakisztánban és Afganisztánban. Ha a szovjet területen lévő ál­lomásokat ott állítanák fel, ahol nincsenek helyi rengések és eze­ket az állomásokat időszakonkint megvizsgálhatnák illetékes ame­rikai vagy nemzetközi megfigye­lők, akiknél hordozható földren­gésmérők lennének és ezeket a megfelelő pontokon elhelyezhet­nék: ez nagyon elősegítené az észleléssel járó p’roblémák számá­nak csökkentését. Ön hivatkozott arra, hogy a szeptemberben Londonban le­folyt 10. Pugwash-értekezleten az úgynevezett „fekete dobozokról” megvitatásra került javaslat az Egyesült Királyság javaslata volt, amellyel az Egyesült Államok is egyetértett. Nem hiszem, hogy így állt a dolog. Ahogy velem közöl­ték, ez szovjet javaslat volt, amely egyes amerikai tudósok részvételével került megvitatás­ra. A nyilatkozatot aláíró amerikai tudósok közül senki sem képvi­selte az Egyesült Államok kor­mányát és nem vitatta meg ezt a dolgot felelős hivatalos személyi­ségekkel. Mindaz, amit mondtak, saját véleményük volt, és közü­lük senki áem volt széizmológus. Egyetértésük csak azt jelentette, hogy ez olyan terület, amely to­vábbi tanulmányozást érdemel Az Egyesült Államok kormánya elvégezte ezt a tanulmányozást, és ennek eredményeként jutott a fentebb említett következteté­sekre. E problémák ellenére felbáto­rított az Ön levele. Nem hiszem, hogy az általam érintett prob­lémák közül valamelyik is meg­oldhatatlan volna. Meg kell őket oldani. Szeretném tudni, hogy az ön véleménye szerint miként, lát­hatnánk hozzá a legjobban e kér­dések megvitatásához, aminek so­rán szükségessé válhat bizonyos technikai kérdések megvitatása is. Gondolom, talán az ön óha­jának is megfelel, hogy az önök képviselője találkozzék William C. Foster-rel, a leszerelési és fegyverzet-ellenőrzési hivata­lunk igazgatójával, egy kölcsönö­sen megfelelőnek látszó helyen, például New Yorkban, vagy Géniben, örülnék, ha megtud­nám, mik az ön javaslatai erre nézve. A tárgyalások után érté­kelhetjük maid, mire jutottunk, és folytathatjuk közös munkánkat abból a célból, hogy létrejöjjön egy hatékony egyezmény az ösz- szes nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. Hruscsov ssovjet miniszterelnök január 7-én keltesett válássá Kennedy amerikai elnök 1962. december 28-i üsenetére Tisztelt Elnök Ur! Megkaptam válaszát, 1962. de­cember 18-én keltezett üzene­temre. Megelégedéssel tölt el, hogy Ön helyesen, úgy értékelte a szovjet kormánynak ebben az üzenetben előterjesztett javasla­tait, mint olyanokat, amelyek arra irányulnak, hogy a legrövi­debb időn belül biztosítsák az összes nukleáris kísérleti robban­tás betiltását. Válaszát úgy értékeljük, hogy Ön nem tiltakozott az ellen, hogy a földalatti nukleáris robbantási kísérletek betiltásával kapcsola­tos egyezmény ellenőrzésének az alapja a nemzeti ellenőrzési esz­közök legyenek az automatikus földrengésjelző állomásokkal együtt, Utalunk az Ön hozzá­járulására, hogy az automatikus földrengésjelző állomások felállí­tása hasznos abból a szempont­ból, hogy növeljék a földalatti kísérleti robbantások betiltásával kapcsolatos ellenőrzés hatásossá­gi fokát. A genfi leszerelési meg­beszéléseken joggal hangoztattál; — köztük az ön küldöttei —, hogy az ilyen földrengésjelző ál­lomások elhelyezése megfelelő módszer a nemzeti földrengés­jelző állomások munkája helyes­ségének ellenőrzésére. A szovjet kormányt éppen ezek az elgondo­lások vezérelték, amikor java­solta, hogy a pugwashi tudós­értekezlet javaslatának megfele­lően állítsanak fel automatikus földrengésjelző állomásokat. 1962. december 19-én keltezett üzenetemben ismertettem azt a három térséget, amelyben tudó­saink véleménye szerint szüksé­ges lenne önműködő földrengés- jelző állomásokat létesíteni a Szovjetunió területén. E térsége­ket azután választották ki, mi­után pontosan és sokoldalúan ta­nulmányozták e helyek földrajzi és szeizmográfikus feltételeit. Kokesefav és Bodaibo térségé­ben az önműködő szeizmikus ál­lomásokat javaslatunk értelmé­ben a hegyi kristályos kőzetek végződésénél, Jakutszk térségében pedig az örökös fagy övezetében kellene elhelyezni. Ismeretes, hogy a kristályos eredetű és a nagy mélységben befagyott talajban mindig meg­figyelhetők kisebb szeizmográ- íikus zavarok, amelyek megköny- nyítik a földalatti nukleáris rob­bantások hatásos feltárását. A Szovjetunió szeizmográfikus öve­zeteihez tartozó területeken el­helyezendő külföldi földrengés­jelző állomásokkal együtt a meg­adott pontokon felállított automa­tikus állomások megbízható mód­szert jelentenek ahhoz, hogy ki lehessen küszöbölni a másik fél­nek azokat az esetleges kételyeit, amelyek a földrengésjelző állo­mások nemzeti hálózatának meg­bízható munkájával kapcsolatban adódnak. Ön nem tett semmiféle meg­jegyzést az Alíáj-överetben, Bo- dajbo város térségében elhelye­zendő önműködő földrengésjelző állomásokkal kapcsolatban, és így ezt a kérdést mi elfogadott­nak tekinthetjük. Ön azonban kétkedését fe­jezte ki másik szovjetunióbeli szeizmográfikus övezetben létesí­tendő földrengésjelző automati­kus állomással összefüggően — a távol-keleti és a közép-ázsiai ál­lomások kérdésében. Az Ön vé­leménye szerint ezekkel az öve­zetekkel kapcsolatban célraveze­tőbb lenne ilyen állomásokat lé­tesíteni Kamesatka és Taskent térségében. A szovjet tudósok vé­leménye szerint az önműködő földrengésjelző állomásoknak Tas­kent és Kamcsatka térségében történő elhelyezése rosszabb vál­tozatot jelentene a mi javas­latainkhoz képest, mivel az ön­működő állomások munkáját e térségekben komolyan nehezítik, majd a szeizmográfikus zavarok. De ha Önök célravezetőbbnek tartják áthelyezni ezeket az ál­lomásokat, mi nem tiltakozunk ez ellen. Az önhöz intézett üzenetemben már utaltam arra, hogy a Szovjetunió kész arra, hogy keresse a kölcsönösen el­fogadható megoldást az önműkö­dő földrengésjelző állomások el­helyezésében, Egyet értenénk azzal, hogy az önműködő földrengés- jelző állomást helyezzék át Tas­kent térségébe, Szamarkand vá­ros közelébe. A távolkeleti övezet állomását pedig állítsák fel a kaincsatkai szeizmográfikus tér­séghez tartozó Szejmcsanban. Az önműködő földrengésjelző állomásnak közvetlenül a Kam­csatka félszigeten történő elhelye­zése a szovjet tudósok vélemé­nye szerint nyilvánvalóan elfő- gadhatatlan, tekintettel azokra az erős zavarokra, amelyeket az óceán közelsége és a magán a fél-, szigeten fellépő erős vulkanikus tevékenység idéz elő. Mindez ká­rosan befolyásolja az állomás munkáját. Úgy tűnik, hogy ilymódon meg­állapodottnak tekinthetjük a Szovjetunió közép-ázsiai és távol­keleti szeizmográfikus övezetei­ben elhelyezendő önműködő föld­rengésjelző állomások kérdését is. A szovjet kormány a szak­értőivel folytatott tanácskozás után arra a következtetésre ju­tott, hogy a Szovjetunió terüle­tén teljesen elegendő három ön­működő földrengésjelző állomás létesítése. Ez annál is inkább így van, mivel az Ön üzenete. El­nök Ur, utal arra a lehetőségre, hogy önműködő földrengésjelző állomásokat helyezzenek el a Szovjetunió szeizmográfikus öve­zeteihez tartozó területeken — Hokkaidon, Pakisztánban, Afga­nisztánban, természetesen az il­lető kormányok hozzájárulásával. A szovjet kormány megnevezte azokat a helyeket, ahol a Szov­jetunió területén önműködő föld­rengésjelző állomásokat lehet fel­állítani. Ezenkívül, Elnök Ur, fi­gyelembe véve az ön óhajait, hozzájárulunk ahhoz, hogy két ál­lomást új pontokra helyezzünk át. Teljes joggal várjuk ezért, hogy az önök részéről is nevez­zék meg azokat a bizonyos térsé­geket, amelyeken az Egyesült Államok területén ilyen állomá­sokat helyeznek el, és az ame­rikai fél az állomáshelyekkel kapcsolatos megállapodásban vegye figyelembe a mi óhajain­kat is. Elnök Űr! Meggyőződésünk, hogy jelenleg adva van minden lehetőség az ellenőrzés kérdésé­nek megoldására. Ismeretes, hogy az utóbbi időben nem egyszer hallottuk a nyugati fél részéről — járuljanak hozzá az ellenőrzés alapelvéhcz, és akkor nyitva áll az út a megegyezéshez. Úgy gon­doltuk és továbbra is úgy gon­doljuk, hogy egyáltalán nincs szükség az ellenőrzésre és ha mi hozzájárulunk az évenkénti hét- három ellenőrzéshez, ez kizáró­lag abból a célból történik, hogy megszüntessük a megállapodást akadályozó véleménykülönbsége­ket. Amint látja igen komoly lépést tettünk előre, figyelembe véve az Ön elgondolásait. A vala­mennyi nukleáris hatalom terü­letén végzendő ellenőrzés.::-; ál­talunk javasolt száma teljesen elegendő. Hiszen a tanácskozások során az Ön képviselői is elis­merték: ahhoz, hogy visszatart­sák az országokat a szerződés megszegésének kísérletétől, nem szükséges ellenőrizni minden gyanús jelenséget vagy ezek nagy részét. Eközben megnevez­ték az évenkénti ellenőrzések - számát, amely gyakorlatilag egy­bevág az általunk javasolt kvótá­val. Magától adódik, hogy az el­lenőrzéseket mindenekelőtt a szeizmográfikus térségekben cél­szerű végezni, ahol a legtöbb fel nem ismert szeizmográfikus je­lenség léphet fel. Ha Ön azonban szükségesnek tartja, nem tiltako­zunk az ellen, hogy ellenőrzése­ket végezzenek a nem szeizmog­ráfikus térségekben, azzal a fel­tétellel, hogy ezek az ellenőr­zések megmaradnak ez ff tálunk javasolt évenkénti szám kereté­ben. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents