Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-22 / 17. szám
2 •TOLNA MEGYEI NfJPTTJSAÖ 1963. január 22. l zenei váltás Hruscsov és Kennedy közűit (Folytatás az 1. oldalról) hogy az ellenőröknél fényképezőgép legyen, stb. Mi mindezt figyelembe vettük és abból a célból, hogy kikerüljünk a zsákutcából és végre kölcsönösen elfogadható megegyezésre jussunk, hajlandók volnánk olyan esetekben, amikor ez szükségesnek bizonyul, beleegyezni évenkint 2—3 ellenőrzésbe minden egyes nukleáris hatalom területén, a szeizmikus övezetekben, ahol gyanús talajrengések történhetnek. Magától értetődik, hogy a földalatti nukleáris kísérletek eltiltásáról szóló egyezmény ellenőrzésének alapját a nemzetek birtokában lévő észlelési eszközök alkotnák az önműködő szeizmikus állomásokkal együtt. A helyszíni ellenőrzésekre, Dean kijelentései szerint, óvintézkedésekkel kerülne sor, amelyek megakadályozzák, hogy az ellenőrzést kémkedésre használják fel. Úgy véljük, hogy most már egyenes és világos az út a megegyezéshez. 1963. január 1-től kezdve a világ mentesülhet a nukleáris robbanások dörejétől. A népek ezt várják és erre szólított fel az ENSZ-közgyűlése. A kubai válság megszüntetésével megszabadítottuk az embereket attól a közvetlenül fenyegető veszélytől, hogy a halált hozó nukleáris fegyverek háborús használatára kerül sor. Vajon nem oldhatjuk meg békésen a kísérleti nukleáris fegyverrobbantások megszüntetésének sokkal egyszerűbb kérdését? Azt hiszem, mi meg tudjuk ezt tenni és meg is keli ezt tennünk. Ez kötelességünk országaink és minden más ország népei iránt. Megvan e kérdés gyors megoldásának minden feltétele. Ha ez megtörténik, ezzel meghönnyíthetjük a leszerelési szerződés kidolgozását és még határozottabban hozzáfoghatunk a közöttünk sajnos, bőségesen fennálló többi halaszthatatlan probléma megoldásához is. Kennedy válasza Hrnscsovnak 1962. december 28-án Igen tisztelt Elnök Űr! Nagyon örültem 1962. december 19-i levelének, amelyben ön kifejtette a nukleáris kísérletekre vonatkozó nézeteit. Úgy tűnik, nincs eltérés az Ön és az én nézeteim között abban a vonatkozásban, hogy atomszázadunkban ki kell küszöbölni a háborút. Talán csak azok, akik felelősséget éreznek a nukleáris fegyverek ellenőrzéséért, vannak teljes tudatában annak, milyen borzalmas pusztításokat okozna e fegyverek használata. E megfontolások alapján, az atomfegyverkísérletek eltiltásának problémáját illetően őszintén remélem, hogy az ön levelében tett javaslatok hasznosnak bizonyulnak olyan szempontból, hogy a megegyezés, felé hal^dtotupk. Felbátorít az a tény, hogy ön hajlandó elfogadni a helyszíni ellenőrzés elvét. Fontosnak tartom ezt, nemcsak azért, mert kongresszusunkban nyugtalanság tapasztalható, hanem azért is, mert úgy vélem, ezek az ellenőrzések a nukleáris fegyverkísérleteknek véget vető, megbízható egyezmény leglényegesebb részét érintik. Ha nekünk az a szándékunk, hogy béke legyen az ideológiailag messzemenően eltérő rendszerek között, akkor meg kell találnunk az eszközöket, hogy csökkentsük, vagy kiküszöböljük a félelem és a gyanakvás ismétlődő hullámait, amelyek a tájékozat-. lanság talajából, a kölcsönös megértés hiányából, vagy abból fakadhatnak, hogy az egyik vagy a másik fél szerint szerződésszegés történt. Számomra a biztosíték eleme életbevágóan fontos tényező a békés, kölcsönös kapcsolatok szélesebb körű kibontakozásához. Ami a helyszíni ellenőrzés kérdését illeti, én természetesen elfogadhatónak tartok bármely észszerű javaslatot, amelyet ön terjeszt elő annak ellensúlyozására, hogy a helyszínre utazó ellenőrök — miként ön aggódik — „kémkedésbe keveredjenek”. Az ENSZ-ben elhangzott nyilatkozatában Stevenson kijelentette: az Egyesült Államok hozzájárul bármiféle ésszerű biztonsági intézkedéshez, arra az időre, mialatt az ellenőröket a helyszínre szállítják, azzal a feltétellel, hogy az ellenőrök ésszerű módon megbizonyosodhassanak, valóban azori a helyen vannak, ahova indultak, és olyan szabadsággal rendelkeznek. amely az illető körzet ellenőrzéséhez szükséges. A helyszíni ellenőrzések számát illetően, úgy látszik, bizonyos nézeteltérés forog fenn. A jelek szerint önnek az a benyonv'-sa támadt, hogy Dean azt mono n Kuznyecov külügyminiszter-!' lyettesnek: az Egyesült Államok elfogadhatna évenkint 2—4 helyszíni ellenőrzést. Dean engem úgy tájékoztatott, hogy az az egyetlen szám, amelyet Kuznyecov külügyminiszter-helyettessel folytatott megbeszélései során említett 8—10 volt. Ez már azt jelentette, hogy az Egyesült Államok lényegesen csökkentette követelését, mert azelőtt 12—20 volt az a szám. amelyhez ragaszkodtunk. Azt reméltem, hogy az Egyesült Államoknak erre a lépésére a Szovjetunió egyenértékű lépéssel válaszol ahelyett a két vagy három helyszíni ellenőrzés helyett, amelyet bizonyos idővel korábban tett kijelentése szerint megengedhetőnek tart. Tudom, hogy a helyszíni ellenőrzés kérdése lényeges nehézségekét. teremtett az ön számára, bár nem értem teljesen, miért kell ennek így lennie. Számomra annyira fontos a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés hathatóssága, hogy nem engedném meg, hogy egy ilyen nemzetközi egyezményt megzavarjon azon óhajunk, vagy bármely más országnak azon óhaja, hogy másféle értesüléseket próbáljon szerezni a Szovjetunióról. Teljes őszinteséggel feltételezem, hogy ki lehetne dolgozni olyan egyezményt, amely meggyőzné önt és minisztertársait is, hogy így áll a dolog. Ebben az összefüggésben bizonyos nehézséget támaszt számunkra az az utalás is, hogy a helyszíni ellenőrzésnek a szeizmikus körzetekre kell szorítkoznia. Igaz, az események szokásos menete esetén nyugtalanságot kelthetnek bennünk a szeizmikus körzetekben előforduló jelenségek, mégis az igazi komoly gyanakvást az olyan fel nem derített szeizmikus jelenség keltené, amely olyan térségben zajlik le, ahol rendszerint nem fordulnak elő földrengések. Az Egyesült Államok feltételezése szerint ilyen körülmények között a Szovjetuniót megilletné a helyszíni ellenőrzés joga, ha ilyen jelenség megy végbe a mi területünkön. Ennélfogva az Egyesült Államoknak szintén rendelkeznie kell ugyanilyen joggal az évi ellenőrzések számának keretei között. ön talán azt mondja, hogy az ellenőrzésre kijelölendő más körzetek közül esetleg olyan helyen fordul elő szeizmikus jelenség, ahol rendkívül titkos védelmi objektum van. Elismerem, hogy ez tényleg probléma, de úgy vélem, hogy bizonyos intézkedések kidolgozásával meg lehet gátolni, hogy a kevésbé valószínű lehetőség leküzdhetetlen akadályt jelentsen. Hasznos, de véleményem szerint nem eléggé messzemenő az r. javaslata, amelv szerint a Szovjetunióban három helyen lehetne létesíteni személyzet nélküli szeizmikus állomásokat. Ezek az állomások ugyanis kívül esnének azokon az övezeteken, ahol a leggyakoribbak a szeizmikus rengések, és így nem regisztrálnának minden olyan jelenséget, amely ezekben az övezetekben történik. Ezek az állomások hasznosak lehetnének az egész észlelő rendszer lehetőségeinek fokozása szempontjából, de kétlem, hogy ugyanilyen értékük lenne abból a szempontból, hogy csökkenjen a gyanús szeizmikus jelenségek száma olymódon, hogy e jelenségekről kiderítik, földrengéstő] származnak. Ezért a személyzet nélküli szeizmikus állomásoknak, a földrengésektől leginkább fenyegetett övezetekben kell lenniök. Nem pedig az övezetek határain túl. Ennek érdekében egész sor állomást kellene felállítani Kamcsatka övezetében és a taskenti övezetben. Természetesen kissé csökkenteni lehetne a Szovjetunió területén létesítendő állomások számát, olymódon, hogy állomásokat létesítenek Hokkaido szigetén, Pakisztánban és Afganisztánban. Ha a szovjet területen lévő állomásokat ott állítanák fel, ahol nincsenek helyi rengések és ezeket az állomásokat időszakonkint megvizsgálhatnák illetékes amerikai vagy nemzetközi megfigyelők, akiknél hordozható földrengésmérők lennének és ezeket a megfelelő pontokon elhelyezhetnék: ez nagyon elősegítené az észleléssel járó p’roblémák számának csökkentését. Ön hivatkozott arra, hogy a szeptemberben Londonban lefolyt 10. Pugwash-értekezleten az úgynevezett „fekete dobozokról” megvitatásra került javaslat az Egyesült Királyság javaslata volt, amellyel az Egyesült Államok is egyetértett. Nem hiszem, hogy így állt a dolog. Ahogy velem közölték, ez szovjet javaslat volt, amely egyes amerikai tudósok részvételével került megvitatásra. A nyilatkozatot aláíró amerikai tudósok közül senki sem képviselte az Egyesült Államok kormányát és nem vitatta meg ezt a dolgot felelős hivatalos személyiségekkel. Mindaz, amit mondtak, saját véleményük volt, és közülük senki áem volt széizmológus. Egyetértésük csak azt jelentette, hogy ez olyan terület, amely további tanulmányozást érdemel Az Egyesült Államok kormánya elvégezte ezt a tanulmányozást, és ennek eredményeként jutott a fentebb említett következtetésekre. E problémák ellenére felbátorított az Ön levele. Nem hiszem, hogy az általam érintett problémák közül valamelyik is megoldhatatlan volna. Meg kell őket oldani. Szeretném tudni, hogy az ön véleménye szerint miként, láthatnánk hozzá a legjobban e kérdések megvitatásához, aminek során szükségessé válhat bizonyos technikai kérdések megvitatása is. Gondolom, talán az ön óhajának is megfelel, hogy az önök képviselője találkozzék William C. Foster-rel, a leszerelési és fegyverzet-ellenőrzési hivatalunk igazgatójával, egy kölcsönösen megfelelőnek látszó helyen, például New Yorkban, vagy Géniben, örülnék, ha megtudnám, mik az ön javaslatai erre nézve. A tárgyalások után értékelhetjük maid, mire jutottunk, és folytathatjuk közös munkánkat abból a célból, hogy létrejöjjön egy hatékony egyezmény az ösz- szes nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. Hruscsov ssovjet miniszterelnök január 7-én keltesett válássá Kennedy amerikai elnök 1962. december 28-i üsenetére Tisztelt Elnök Ur! Megkaptam válaszát, 1962. december 18-én keltezett üzenetemre. Megelégedéssel tölt el, hogy Ön helyesen, úgy értékelte a szovjet kormánynak ebben az üzenetben előterjesztett javaslatait, mint olyanokat, amelyek arra irányulnak, hogy a legrövidebb időn belül biztosítsák az összes nukleáris kísérleti robbantás betiltását. Válaszát úgy értékeljük, hogy Ön nem tiltakozott az ellen, hogy a földalatti nukleáris robbantási kísérletek betiltásával kapcsolatos egyezmény ellenőrzésének az alapja a nemzeti ellenőrzési eszközök legyenek az automatikus földrengésjelző állomásokkal együtt, Utalunk az Ön hozzájárulására, hogy az automatikus földrengésjelző állomások felállítása hasznos abból a szempontból, hogy növeljék a földalatti kísérleti robbantások betiltásával kapcsolatos ellenőrzés hatásossági fokát. A genfi leszerelési megbeszéléseken joggal hangoztattál; — köztük az ön küldöttei —, hogy az ilyen földrengésjelző állomások elhelyezése megfelelő módszer a nemzeti földrengésjelző állomások munkája helyességének ellenőrzésére. A szovjet kormányt éppen ezek az elgondolások vezérelték, amikor javasolta, hogy a pugwashi tudósértekezlet javaslatának megfelelően állítsanak fel automatikus földrengésjelző állomásokat. 1962. december 19-én keltezett üzenetemben ismertettem azt a három térséget, amelyben tudósaink véleménye szerint szükséges lenne önműködő földrengés- jelző állomásokat létesíteni a Szovjetunió területén. E térségeket azután választották ki, miután pontosan és sokoldalúan tanulmányozták e helyek földrajzi és szeizmográfikus feltételeit. Kokesefav és Bodaibo térségében az önműködő szeizmikus állomásokat javaslatunk értelmében a hegyi kristályos kőzetek végződésénél, Jakutszk térségében pedig az örökös fagy övezetében kellene elhelyezni. Ismeretes, hogy a kristályos eredetű és a nagy mélységben befagyott talajban mindig megfigyelhetők kisebb szeizmográ- íikus zavarok, amelyek megköny- nyítik a földalatti nukleáris robbantások hatásos feltárását. A Szovjetunió szeizmográfikus övezeteihez tartozó területeken elhelyezendő külföldi földrengésjelző állomásokkal együtt a megadott pontokon felállított automatikus állomások megbízható módszert jelentenek ahhoz, hogy ki lehessen küszöbölni a másik félnek azokat az esetleges kételyeit, amelyek a földrengésjelző állomások nemzeti hálózatának megbízható munkájával kapcsolatban adódnak. Ön nem tett semmiféle megjegyzést az Alíáj-överetben, Bo- dajbo város térségében elhelyezendő önműködő földrengésjelző állomásokkal kapcsolatban, és így ezt a kérdést mi elfogadottnak tekinthetjük. Ön azonban kétkedését fejezte ki másik szovjetunióbeli szeizmográfikus övezetben létesítendő földrengésjelző automatikus állomással összefüggően — a távol-keleti és a közép-ázsiai állomások kérdésében. Az Ön véleménye szerint ezekkel az övezetekkel kapcsolatban célravezetőbb lenne ilyen állomásokat létesíteni Kamesatka és Taskent térségében. A szovjet tudósok véleménye szerint az önműködő földrengésjelző állomásoknak Taskent és Kamcsatka térségében történő elhelyezése rosszabb változatot jelentene a mi javaslatainkhoz képest, mivel az önműködő állomások munkáját e térségekben komolyan nehezítik, majd a szeizmográfikus zavarok. De ha Önök célravezetőbbnek tartják áthelyezni ezeket az állomásokat, mi nem tiltakozunk ez ellen. Az önhöz intézett üzenetemben már utaltam arra, hogy a Szovjetunió kész arra, hogy keresse a kölcsönösen elfogadható megoldást az önműködő földrengésjelző állomások elhelyezésében, Egyet értenénk azzal, hogy az önműködő földrengés- jelző állomást helyezzék át Taskent térségébe, Szamarkand város közelébe. A távolkeleti övezet állomását pedig állítsák fel a kaincsatkai szeizmográfikus térséghez tartozó Szejmcsanban. Az önműködő földrengésjelző állomásnak közvetlenül a Kamcsatka félszigeten történő elhelyezése a szovjet tudósok véleménye szerint nyilvánvalóan elfő- gadhatatlan, tekintettel azokra az erős zavarokra, amelyeket az óceán közelsége és a magán a fél-, szigeten fellépő erős vulkanikus tevékenység idéz elő. Mindez károsan befolyásolja az állomás munkáját. Úgy tűnik, hogy ilymódon megállapodottnak tekinthetjük a Szovjetunió közép-ázsiai és távolkeleti szeizmográfikus övezeteiben elhelyezendő önműködő földrengésjelző állomások kérdését is. A szovjet kormány a szakértőivel folytatott tanácskozás után arra a következtetésre jutott, hogy a Szovjetunió területén teljesen elegendő három önműködő földrengésjelző állomás létesítése. Ez annál is inkább így van, mivel az Ön üzenete. Elnök Ur, utal arra a lehetőségre, hogy önműködő földrengésjelző állomásokat helyezzenek el a Szovjetunió szeizmográfikus övezeteihez tartozó területeken — Hokkaidon, Pakisztánban, Afganisztánban, természetesen az illető kormányok hozzájárulásával. A szovjet kormány megnevezte azokat a helyeket, ahol a Szovjetunió területén önműködő földrengésjelző állomásokat lehet felállítani. Ezenkívül, Elnök Ur, figyelembe véve az ön óhajait, hozzájárulunk ahhoz, hogy két állomást új pontokra helyezzünk át. Teljes joggal várjuk ezért, hogy az önök részéről is nevezzék meg azokat a bizonyos térségeket, amelyeken az Egyesült Államok területén ilyen állomásokat helyeznek el, és az amerikai fél az állomáshelyekkel kapcsolatos megállapodásban vegye figyelembe a mi óhajainkat is. Elnök Űr! Meggyőződésünk, hogy jelenleg adva van minden lehetőség az ellenőrzés kérdésének megoldására. Ismeretes, hogy az utóbbi időben nem egyszer hallottuk a nyugati fél részéről — járuljanak hozzá az ellenőrzés alapelvéhcz, és akkor nyitva áll az út a megegyezéshez. Úgy gondoltuk és továbbra is úgy gondoljuk, hogy egyáltalán nincs szükség az ellenőrzésre és ha mi hozzájárulunk az évenkénti hét- három ellenőrzéshez, ez kizárólag abból a célból történik, hogy megszüntessük a megállapodást akadályozó véleménykülönbségeket. Amint látja igen komoly lépést tettünk előre, figyelembe véve az Ön elgondolásait. A valamennyi nukleáris hatalom területén végzendő ellenőrzés.::-; általunk javasolt száma teljesen elegendő. Hiszen a tanácskozások során az Ön képviselői is elismerték: ahhoz, hogy visszatartsák az országokat a szerződés megszegésének kísérletétől, nem szükséges ellenőrizni minden gyanús jelenséget vagy ezek nagy részét. Eközben megnevezték az évenkénti ellenőrzések - számát, amely gyakorlatilag egybevág az általunk javasolt kvótával. Magától adódik, hogy az ellenőrzéseket mindenekelőtt a szeizmográfikus térségekben célszerű végezni, ahol a legtöbb fel nem ismert szeizmográfikus jelenség léphet fel. Ha Ön azonban szükségesnek tartja, nem tiltakozunk az ellen, hogy ellenőrzéseket végezzenek a nem szeizmográfikus térségekben, azzal a feltétellel, hogy ezek az ellenőrzések megmaradnak ez ff tálunk javasolt évenkénti szám keretében. (Folytatás a 3. oldalon)
