Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-19 / 15. szám
2 J frOT.NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. január 19, a Szerkesztőség postájából Az elmúlt napokban sok levelet hozott a posta szerkesztőségünknek. Levelezőink, olvasóink arról számolnak be, hogyan vált mozgalmasabbá ebben az időszakban a választópofgárok élete. Javában folynak a tanácstagi jelölő gy ülések, szinte az egész faluval tanácskoznak a jövendő jelöltek. A zok, akik eddig is tanácstagok voltak, egy sor eredményről számolhatnak be, hiszen a négy év valamennyi községben lényeges változásokat hozott. Nemrég még puszta volt, most község Bátran állhatunk a választópolgárok elé — írja levelében Berkes István levelezőnk Fürgédről — hiszen olyan változások mentek végbe lakóterületünkön, amely csak olyan helyen valósulhat meg, ahol egy cél érdekében, a közösség javára dolgozik az egész falu lakossága. A mi kis községünk sokat változott négy esztendő, alatt. Művelődési fejlődésünk szempontjából nagy előrehaladást jelent az új kultúrház, a négytantermes iskola, a mozi, a könyvtár. Villanyt, köves utat, cukrászdát létesítettünk. A mi orvosunk A közelmúlt napokban a szokottnál is nagyobb tömeg gyülekezett a reggeli órákban ■— írja Karádi István levelezőnk Pincehelyről — a Vörösmarty Tsz-ben. Kilenc óra tájban már kirakhattuk volna az elnöki iroda ajtajára a „megtelt” táblát. A termet zsúfolásig megtöltötte a jelölő gyűlésre megjelent népes sereg. Dr. Kiss József, a Hazafias Népfront titkára méltatta dr. Lukovi ts István kiváló orvos érdemeit, aki mint volt megyei tanácstag, és mint községünk körorvosa, ismét a jelöltek listájára került. A mi orvosunkra elmondhatjuk, hogy minden társadalmi megmozdulásnak lelkes híve, a helyi tanácsnak is sok támogatást nyújtott. Hosszú évek óta őrködik községünk dolgozóinak egészsége felett. Munkájáért az egész község megbecsülését és bizalmát érdemelte ki. A jelenlévők egyhangú lelkesedéssel jelölték ismét megyei tanácstagnak. Dr. Luko- vits István ebben az évben tölti be 30 éves orvosi tevékenységét, melyet Pincehelyen töltött el. Ugyanezen a jelölő gyűlésen lett jelölve Dolgos József járási tanácstagnak, aki mint a tsz elnök- helyettese, szintén sokat tesz a közügy érdekében. Bizalommal, a biztonság tudatban Ambrus Lukács elvtárs, a teve- li községi tanács vb-elnöke írja levelében: A termelőszövetkezet tagjai bizakodva néznek a zárszámadás elé. A tervezett 30 forintos munkaegység értéke biztosítva van. És ha a többlettermésből kapott gabonát is hozzávesszük, lényegesen felette lesz a tervezettnek;. Ilv£n körülmények között a jelölő gyűlések hangulatára is a bizalom a jéllemző. A dolgozók -»^nagyszámban, és nagy érdeklődés közepette vettek azon részt. A hetes számú körzet választói és számos érdeklődő jelenlétében Probszt Józsefet, a Kossuth Tsz tagját jelölték megyei tanácstagnak, aki községünkben nagy tiszteletnek, megbecsülésnek örvend. Az elmúlt négy évben is mint megyei tanácstag képviselte Tevel, Kéty és Murga községet. Ugyanezen a jelölő gyűlésen új tanácstagot is jelöltek. Varga Je- pő tsz-brigádvezetőt, aki eddig még nem volt tanácstag, de a nagy család gondjaiban öntevékenységgel osztozott mindig a tsz tagsággal. Szorgalmas munkájával érdemelte ki ezt a bizalmat. A másik új jelölt Láng László gyógyszerész, a helyi Vöröskereszt titkára. Mindenki óhaja Sárszentlőrincen is folynak a jelölő gyűlések — erről számol be levelében Radó Lászlóné párttitkár. Sokan mondják, hogy milyen szép feladat tanácstagnak lenni. Ez igaz. De ugyanakkor felelősségteljes, nehéz megbizatás is. Az a tanácstag, aki becsülettel akar eleget tenni a választópolgárok bizalmának, sokat kell, hogy tegyen a közügyért. Nálunk a jelölő gyűlések tanácskozótestületté váltak. Igényesség, megfontoltság érződött ezekből a beszélgetésekből. Igényként egy nagyon fontos probléma vetődött fel, szinte valamennyi jelölő gyűlésen. A jelenlegi iskolánk nem megfelelő. Sötétek a tantermek, s erősen félő, hogy a gyerekek egészségének romlását idézik elő. Valószínű, hogy már jelenleg is kárt okozott, mivel körülbelül 30 százaléka a gyerekeknek már szemüveget visel. Ezt a helyzetet szeretnénk mindannyian megváltoztatni. XII. a harmadik pedig olyan, mint a ember, egész éjszaka ott ül, hogy perzsaszőnyeg. Nincs is többféle senki se hordhassa el a deszkáSuhov ezit semmiképpen sem minta, de az emberek szerte az kát, vagy a cementet. tudta megérteni: otthon élnek, egész országban ezekért is hálá- Túl a szögesdrótkapun, túl az de másutt dolgoznak. Suhov látta sak, és valósággal szétkapkodják építkezés zónáján, s az oldalsó, a régi paraszti életet, látta a kol- a szőnyegeket. Azért, mert egy messzi drótsövényen, felkel a Nap hozéletet, de azt képtelen megér- igazi szőnyeg nem ötven rubel- hatalmas, vörös korongja, mintha teni, hogy a parasztemberek ne be, hanem ezrekbe kerül. ködben úszna. Suhov mellet Ala saját falujukban dolgozzanak. 0, ha Suhov legalább fél szem- joska nézi a napot és örül, ajka Csak nem vándoripart űznek? És mel láthatná azokat a szőnyege- mosolyra húzódik. Arca beesett, a szénakaszálással mi lesz? két... a tábori adagon él, nincs semmi Az asszony azt válaszolta, hogy Ivan Gyenyiszovics a táborokban mellékese, — vajon minek örül- a vándoriparral már régen .fel- és a börtönökben elszokott attól, hét? Vasárnaponként a többi hagytak. Már ácsmunkára sem hogy eltervezze, mi lesz holnap, baptistával együtt egész nap sutjárnak, amiről pedig -valamikor mi lesz egy év múlva, és miből togva imádkozik. A tábori élet le- híres volt a környék, vesszőkosa- tartja él a családot. Mindenre a pereg róluk, mint gúnárról a víz. rakat sem fonnak, ma már ez felettesek gondolnak helyette, — Az úton használt szélvédő nem kell senkinek. De mégis szü- így talán könnyebb is. Még hátra rongy egészen átnedvesedett lé- letett egy újfajta, vidám munka: van neki egy tél, egy nyár, az- legzetüktől és ahol fagy érte, ott a szőnyegfestés. Valaki mintákat után megint egy tél és egy nyár. valóságos jégkéreg borította. Su- hozott a háborúból, akkor kezdő- De ezek a szőnyegek felkavarták, hov lehúzta az arcáról, a nyakába dött, és azóta mind több a sző nyugtalanítják... tolta, és háttal fordult a szélnek, nyegfestő mester: sehol sincsenek Úgy látszik, a szőnyegfestés Sehol nem fújta át különösebben, alkalmazásban, sehol nem végez- gyors kereset. És valahogyan fájt csak a keze dermedt meg a véneit állandó munkát, egy hónapig neki, hogy elmarad a falubeliek kony kesztyűben és a bal lábujjai segítenek a kolhozban kapálás, mögött... Bár szíve szerint Ivan megmerevedtek: bal válenkije meg aratás idején, ennek fejében Gyenyiszovics nem vállalkozna kiégett, és már kétszer össze kel- a kolhoz 11 hónapra igazolást ad örömmel szőnyegfestésre. Ehhez lett varrni. nekik, hogy ezt és ezt a kolhoz- a munkához hangoskodás és szem- Derekát és hátát, fel egészen tagot saját ügyében elengedték és telenség kell, hogy leszedje az a válláig, fájdalom szaggatta, az illetőnek nincs semmiféle tar- emberekét a lábukról. Suhov pe- Hogy fog dolgozni? tozása. A szőnyegfestők pedig be- dig már negyven esztendeje él Körülnézett, és megpillantotta járják az országot, még repülő- ezen a földön, fogainak a fele ki- a brigadérost, aki a hátsó ötös gépen is utaznak, mert drága az hullott, a feje kopaszodik, soha sorban volt. A brigadéros vállas, idejük, ezrével gereblyézik be a senkinek nem adott, és senkitől egészséges ember, ábrázata széles, rubelt, és mindenütt szőnyegeket nem fogadott el semmit, erre még Most rosszkedvűen áll a sorban, festenek: ötven rubel egy sző- a táborban sem szokott rá. Nem dédelgeti a brigádját, a kednyeg, akármilyen régi lepedőre A könnyű pénz nem nyom sem- vességgel fukarul bánik, de nem festve, amit már nem sajnálnak, mit, az embernek nincs olyan ér- látja el őket rosszul, gondoskoamiért már nem kár — egy sző- zése, hogy lám, most keresett. Jól dik, hogy nagy kenyéradagot kapnyeget állítólag egy óra alatt mondták az öregek: amiért nem janak. Már második büntetését megfestenek, nem kell több idő fizeted meg á teljes árat, azt nem tölti, a GULAG1 fia, betéve tudja hozzá. Az asszony erősen reméli, is hordod el tisztességgel. Suhov- a tábori szokásokat, hogy Iván hazatér, és ő is sző- nak még jó a keze, tud dolgozni, A brigadéros a táborban való- nyegfestő mester lesz. Akkor miért ne lehetne kályhásmester, ságos atyaisten: a jó brigadéros majd kilábplnak a nyomorból, miért ne végezhetne asztalos, második életet ad neked, a rossz amiben most az asszony 'tengő- éa^y badogosmunkát, ha kiszaba- meg — elveheti. Suhov még dik, technikumba adják a gyere- dúl? Uszty-Izsmából ismerte Andrej keket és a régi, korhadt házikó Csakhogy az állampolgári jo- Prokofjevicset, csakhogy ott nem helyett újat építenek. A szőnyeg- gok megvonása miatt sehol sem az ő brigádjában dolgozott. De, festők mind házat építenek ma- fogják alkalmazni, talán haza amikor az ötvennyolcadik parag- guknak, a vasút mellett már nem sem engedik, — no, akkor már rafus alapján Uszty-Izsmából, a ötezer ház áll, mint korábban, inkább jöjjenek azok a szőnye- közös táborból áthajtották ide, hanem huszonötezer. gek. kényszermunkatáborba, akkor Suhov akkor megkérte az asz- Közben az oszlop megérkezett Tyurin maga mellé vette. Suhov- szonyt, írja meg, hogyan is lesz és megállt az építkezés nagy ki- nak nincs dolga a táborparancs- belőle szőnyegfestő, hiszen soha- terjedésű zónájának főbejárata nokkal, a PPCS-vel, a munka- és sem tudott rajzolni? És mifélék előtt. Még előljb, a zóna sarkánál egyéb vezetőkkel: mindenütt a ezek a szőnyegek, milyen a min- két hoggzúbundás konvoj-őr kü- brigadéros áll ki helyette, — a tájuk? Az asszony azt felelte, lönvált és a térségen keresztül a brigadérosnak acélból van a mel- hogy csak a bolond nem tud sző- távoli őrtornyok felé indult. Amíg le. Ha csak összeráncolja a szem- nyeget festeni: egyszerűen a vá- a konvoj el nem foglal minden öldökét, vagy felemeli az ujját, szonra kell fektetni a mintát, és őrtornyot, addig senkit sem bo- — szaladj, tedd, amit parancsol, ecsettel bemázolni a rajta vágott csátanak be. Az őrség parancsno- ——— nyílásokat. Háromfajta szőnyeg ka géppisztollyal a vállán elin- ’■ Goszudarsztvennoje Upravienyije Lován: az egyik a „Trojka” — egy dúlt a főbejárat felé. Az Őrház gerjairi =» a Táborok Országos Igazgotáhuszártiszt hajt egy Szép trojka- kéményéből szüntelenül gomoly- só9a- fogatot —, a másik a „Szarvas”, gott a füst: a kapus, egy, szabad (Folytatjuk.) MMIUII' ....MM» «MM» «HM 4MMMM «UM» «MMN» 'IHlllllllllllllllli ' ‘HMIIIIIII’ 'IIIHillllHII!lllll’ ................... 'IIIIIIIIIIIIIIIIIIU' ....MM» ....MM» ..VMM» HIM....... illimiMlimiH» mill...... IIIIIIIIIIIIH IIIIIIIIIIIIIIUII» •lllllilllllll.................Illllllllll» llllllllllllllllllll.......... 2 5. Nem is ebben van a baj, hanem mindabban, ami most így összetorlódott. Mint amikor rossz fogásit zsákot, vagy nehéz fát tart valaki kezében és fogja, markolja egy darabig, aztán érzi, hogy az üjj inai nem engedelmeskednek, hiába markolja görcsösen, a fogás enged és csúszik kifelé a zsák, a fadarab, menthetetlenül csúszik a semmibe, a veszedelembe. Az agy még éber és tudná a dolgát, a test izmai se fáradtak, tartalékuk is van, csak éppen ez az egy, a kar, a kéz, az öt ujj markolása vesztette el minden erejét, az vált tehetetlenné, ez veszít el mindent, ami pedig még menthető volna. Így csúszik ki most kezéből a világ, a valóságos élet és a százSIPOS GYULA: szór »elképzelt jövendő, a legfontosabb szál, amit tartani kellene görcsösen, az izmok, az inak megpattanásáig. Fut a motor a homokon és ha régi kerékvágásba akadt, nehéz onnan azt kitéríteni, követi a nyomot, amit más húzott elébe. Fut a motor a betonon és ott is csak nyomot követ, a régi utat, a megszokottat — hiába mutatja a tábla két karjával, hogy: Nagyliget, meg Budapest, — mégse arra visz az út, hanem befelé a régi utcán, a nagy felemás házhoz, amely kívülről már verandás balatoni villa, de bentről, az udvar felől még a régi gerendás tanya, az otthonnal, a meleg, öreg konyhával. Korán este van, mire János hazaér, ég a villany a konyhában is, az új épület nagy szobájában is. VENDÉGEK Kati kitett magáért. Része volt ebben Eszti néninek is, aki csak azt érezte, hogy a fiatalok között valami rendbejött s minden igyekezetével azon volt, hogy Katinak kezére járjon, -bár nem értette pontosan, mi is történt, csak látta lánya kisírt szemét és a? elmúlt sírás mögött mégis azt a magabiztosságot, nyugalmat, melyből csalhatatlanul megérezte, hogy valami történt, valami jó, ezt kell most már ápolni, megőrizni, segíteni a növekedésben. — Vendégek jönnek, édesanyám. Lehetne ezt mondani úgy is, hogy a szavak semmit sem jelentenek, lehetne mondani paran- csolón, ridegen, bejelentőn és zárkózottan is, hogy kérdezni se lehessen utána. És újjongva, megfényesítve a hangsúlyt az öröm szivárványával. És lehet mondani úgy is, hogy csak ennyit mondunk: — vendégek jönnek. — Mégis benne van a szavak lejtésében, hogy valami megváltozott, hogy János várja a vendégeket és mi is vele várakozunk, vele érzünk, egyek vagyunk. Kati kitett magáért. A nagy szobában égett az ötkarú csillár. A tűzre már nem kellett rakni, kellemes meleg volt, a falak sem leheltek már hideget, mintha egész télen őrizték volna az enyheséget. A nagy szobában nem volt ágy, sezlon húzódott meg a sarokban, plüss térítővel letakarva, a másik falnál öreg sublód, tetején mindenféle csecse-becsékkel, egy vázában ezüstösen* fénylő judáspénz- csokorral, a sublód mellett, a falon, nagy ingaóra, két körtével, melyek' közül a muzsikát hajtó mélyen lelógott, ezt sosem húzták föl, János nem szerette a hangos óraütéseket, éjjel mindig fölébresztették. Vól't még egy zongora a szobában, Katinak vette, még polgárista korában, az öreg Vargha, meg. egy. ..szekrény, ds a fő bútordarab mégis csak a kihúzott nagy asztal volt, körül egyforma székekkel, eredetien tizenkettő volt belőle, de használható már csak hat maradt, a többieknek vagy a rugója lazult meg, vagy a támlája tört el és kikerült a kisszobába, vagy a veranda sarkába. öt férfi ült a nagy asztal körül. János hosszú nyakú üvegből barackpálinkát töltögetett a kis kupicákba, először a járási tanácselnök-helyettesnek, ő volt a legtávolabbi, a leginkább vendég és hivatalosan a legrangosabb is, aztán sorba, ahogy következtek: a párttitkárnak, a helyi tanácselnöknek, és a Dózsa elnökének. Vidámak voltak mindnyájan mint a diák, amikor túl van a vizsgán. De nem egyformán mutatták vidámságukat, hanem kiki természete szerint. A járási tanácselnök-helyettes tartotta leginkább a rangot. Erre kettes oka is volt. Egyrészt ő volt termetre a legkisebb, az egész társaságban és néha úgy érezte, hogy az egész világon. Nem is szeretett kimózdulni íróasztala mögül, mert akárhová ment, mindig csak fölfele kellett néznie, az üzemekben minden segédmunkás, a termelőszövetkezetben a kanászbojtár, vagy a kertészlány is mintha mosolygott volna a szeme sarkából, amikor lenézett az ő testi kicsiségére. (Folytatjuk)
