Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-18 / 14. szám
g, TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG 1963. január 18. SPOUT A* 1962. évi kézilabda-bajnokságról I. közlemény Minden új esztendő elején az első napok az elmúlt évre történő emlékezések között, a statisztikák készítésének komoly munkájával kezdődnek. Hozott-e fejlődést megyénk kézilabda-sportjában az 1962-es év? Erre a kérdésre előző értékelésünkben már válaszoltunk a szakemberek és a sportvezetők véleménye alapján. S ezek a vélemények a kézilabda-sport fejlődését vizsgálva, eredményes esztendőként értékelik az 1962-es évi megyebajnokságot. A szakemberek véleménye után, ezúttal a számok tükrében mutatjuk be a bajnokság eredményeit, hiányosságait. A bajnokság eredményeinek vizsgálatakor arra a megállapításra juthatunk, hogy a hosszú szünet után másodszor kiírásra került megye’bajnokság előrelépést hozott. 1980 óta kétszeresére nőtt a kézilabdajátékosok száma megyénkben. Az 1962-es évben a labdarúgás után a második helyet foglalta el a népszerűség, a mérkőzések látogatottsága terén ez az eddig elhanyagolt sportág. A kétfordulós megyebajnokságban 12 női és 0 férficsapat küzdött a bajnoki pontokért. A 12 női csapatban a tavaszi és őszi idényben 167 játékos szerepelt összesen a 121 mérkőzésen. A férfiak mezőnyében a lejátszott 72 mérkőzésen 141 játékos szerepelt. A legtöbb csapatnál szinte mérkőzésenként változott a csapatösszeállítás. Kevés az olyan játékosok száma, akik valamennyi fordulóban pályára léptek. A bajnoki évben a csapatokban szerepeltetett játékosok megoszlása érdekes képet mutat. Férfiaknál 19 játékost szerepeltetett Tamási és Nagymáj nyok. A további sorrend a következő: 18 játékos: Mözs, 16 Tolnai Szpartakusz, 15 DonTWövár és Ko- csola, 14 Simontornya és Máza, míg a második helyezett Tolnai Selyem csapatában 11 játékos szerepelt. A női csapatoknál a legtöbb játékost a Nagymányoki Bányász foglalkoztatta. Iregszemcse 17, Nagydorog, Tolnai Selyem 15, Fadd, Tamási 14, Kocsola, Máza 13, Simontornya, Tolnai Textil és Mözs 12, a sereghajtó Bonyhád pedig 11 játékost szerepeltetett. A 121 női mérkőzésen 1153 gólt lőttek a csatárok, 46-tal többet, mint 1961-ben. Egy mérkőzésre 9,53, egy fordulóra 54,9, míg egy játékosra — kapusokat is beleértve — 6,9 gól esik. 1962-ben 2300 gólt lőttek a csapatok, közel kétszeresét a női mezőny góleredményének. A gólátlagok alakulása is érdekes képet mutat: egy mérkőzésre 31,94, egy játékosra 16,31 gól jut. Fordulónkénti átlag 109,5 gól1* volt. Különösen eredményes volt a simonA bajnokságot 183:48 gólaránv- tornyai csapat amelyben több gólt ,„i ___szereztek a játékosok, mint a női b ajnokság első hat helyezett csalival ezúttal is a Simontornyai BTC csapata nyerte. Egyetlen vereségét a tavaszi idényben saját pályáján szenvedte el Iregszemcse ellen. Az őszi idényben lejátszott Simontornya—Tolnai Textil mérkőzés döntetlen eredménye inkább a bajnokcsapat számára volt hízelgő, hisz a vendégcsapat a mérkőzés befejezése előtt is vezetést szerzett. A bajnokság során néhány fordulóval a befejezés előtt sorozatos távolmaradás folytán a szövetség kizárta az iregszemcsei sapatot. Sokak számára még most is érthetetlen az iregszemcseiek eseté, hisz a tavaszi bajnokság harmadik fordulója után is három győzelemmel, 24:l-es gólaránnyal az első helyen találtuk az iregszemcsei lányokat. A férfiak mezőnyében a játékosok eredményességét vizsgálva, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy az 1961. évi megyebajnokság során szerzett 2266 góllal szemben patai kaptak összesen. A bajnoki tabella negyedik helyén fekvő Mözs csapatából az utolsó helyen álló, időközben kizárásra került Tolnai Szpartakuszig minden csapat gólaránya passzív. A Tolnai Szpartakusz csapatának szereplése is meglepő volt, hisz ez a csapat 1961-ben a bajnokság befejezésekor az előkelő harmadik helyet szerezte meg. A bajnokság egyik meglepetését a Tolnai Selyem szolgáltatta. A simontornyai bajnokcsapat után állandósított teljesítménnyel a második helyen végzett, pedig ez az együttes 1961- ben a férfi-bajnokság sereghajtója volt. A középcsapatok közül a tamásiaknak is fejlődést hozott a bajnokság, hiszen az első megyei bajnokságban mindössze csak 71 gólt szereztek, a legutóbbi 180-nal szemben. (Folytatjuk.) — F. L.— NB lil-as csapataink elkezdték... Csütörtöki számunkban a Dombóvári VSE felkészülésének megkezdéséről adtunk számot, most másik három NB III-as csapatunk házatájáról adunk pár soros helyzetképet. A SZEKSZÁRDI PETŐFI az őszi idény után teljes pihenőre ment. Még levezető edzéseket sem tartottak. A teljes pihenő meg is látszik a csapat tagjain, akik közül egyik másik közel tíz kilót szedett magára. Ezen a héten indultak meg az alapozó edzések, Tamási László edző irányítása mellett. A hideg ;idő ellenére az edzések szabadban folynak. Az edzések műsorán jobbára mezei zés szerepel. Már az első alkalommal három km a második alkalommal már négy km volt az »adag«. 1962. évi legjobb férfi atlétikai eredmények II. közlemény. 300 ni. síkfutás. Hármas Listavezető Ötös Tízes átlag Eddigi legjobb eredmények: Tízéves átlag: 1961. évi eredmények: 1962. évi eredmények: 22.8 23.8 24.1 24.53 24.02 24.38 24.60 25.02 22.8 23.8 24.) 24.53 23.5 24.00 24.2 24.69 Az 1961. évi csúcsátlagok után ugyanazt kell megállapítanunk, mint a 100 méteres síkfutásban. Sőt itt a visszaesés még nagyobb mérvű, különösen a listavezető vonatkozásában. A tízéves átlagon azonban jóval belül vagyunk és azt várjuk, hogy az átlagok további javulása lehetővé teszi majd egyik, vagy másik versenyző „kiugrását”. 1962. évi ranglista: 1. Szeleczky Mihály, Szekszárdi Dózsa 23.5 ( — ) felnőtt 2. Kovács Lajos, Bátaszéki VSK 24.1 (24.7) ifjúsági 3. Schwartz Márton, Szekszárdi Dózsa 24.4 (24.5) ifjúsági 4. Stadler László, Szekszárdi leg. techn. 24.5 ( — ) ifjúsági 5. Sándor János. Szekszárdi Dózsa 24.6 ( — ) ifjúsági 6. Tóth Gyula, Szekszárdi Dózsa 24.7 (24.7) felnőtt 7. Steiner István, Szekszárdi Dózsa 24.9 (25.1) felnőtt 8. Tóth Ferenc, Szekszárdi Dózsa 25.2 (25.1) ifjúsági 9’ Harsányi László, Bátaszéki VSK 25.3 ( — ) felnőtt 10. Halmosi János, Bátaszéki VSK 25.7 ( — ) felnőtt A listán tavaly is szereplők közül csak a bátaszéki Kovács Lajos fejlődött számottevően. Rajta kívül néhány olyan névvel is találkozunk, akik tavaly nem szerepeltek a legjobbak között, így a 100-as, 200-as, 400-as listavezető Szeleczky, aki egyszerre három versenyszámban szerezte meg és egyes versenvszámokban szerezte vissza a rangelsőséget, aztán a feltörekvő fiatalok közül Stadlert és Sándort kell megemlítenünk. Érdekes, hogy Stadler nevével nem találkoztunk a 100 méteres ranglistán. Hiányzik viszont a tavalyiak közül Garam- völgyi 24.2-es eredménye és természetesen Gyűrű László 1961- es 22.8-as eredménye is döntően esett latba, hogy az 1962-es eredménvek. lényegesen alatta maradtak rz 1961-évieknek. (Folytatjuk.) Sajnos már az első alkalommal is sokan hiányoztak: Gellér, Taliga. Bosnyúk még egyik alkalommal sem vett reszt a közös foglalkozáson, és Malinger sincs még Szekszárdon. Elkezdte viszont az edzéseket Zürényi is, aki az őszi idíny második felében nem szerepelt a csapatban. NAGYLÁNYOK Palatinusz edző irányításával már január 8-án megkezdte a felkészülést, amely részint niezeizés- ből, részint pedig tornatermi foglalkozásból áll. A tornatermi foglalkozásokat a Vájáriskola tornatermében tartják. A holtszezonban összekovácsolódott a gárda, rá sem lehet ismerni az őszi csapatra, amelyben a széthúzás több pontveszteséget eredményezett. Az együttesben »új« fiú is készülődik Gyenis személyében, uki Győréről került Nrgymá- nyokra. Szőts mellett Gyenisre is számítanak már a tavaszi idényben, aki áprilistól áll majd a csapat rendelkezésére. A csapat lelkesen és szorgalmasan készülődik, de több odaadást kér a vezetőségtől és különösen Brandt János üzemvezető támogatásától várnak sokat Nagvmányokon. A SZEKSZÁRDI DÖZSA is egy héttel korábban kezdte el, mint a Petőfi. Az első edzéseket Kázmér Zsigmond tartotta. A második héten aztán megérkezeti Kemény Tibor edző. aki átvette a csapat felkészítésének irányítását. A Dózsában „új” fiúk is készülődnek. Gahó és Kollár, a két összekötő tavaszi játékára már számít a csapat vezetősége és úgy vélik, hogy velük tovább növelhető majd a csapat gólképessége. Külön öröm, hogy Dósai korábbi elhatározásával ellentétben még nem hagyta abba, és a fiúkkal éppen olyan szorgalmasan készül, mint a többiek. Itt is mezeizés és tornatermi edzésele szerepelnek az edzések műsorán és Kemény edző komoly súlyt helyez a játékosok felső testének az erősítésére is. Elkezdték tehát legjobbjaink, akiktől azt várjuk, hogy lelki- ismeretesen és szorgalmasan végezzék az edzők által előírt gyakorlatokat, mert a tavaszi idény rendkívüli erőfeszítéseket követel majd a megye mind a négy csapatától. A szövetkezet kiváló dolgozója Daradics Klárát így mutatták be a Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató Ktsz vezetői: ő az, aki forradalmasította nálunk a technológiát. Klára tiltakozik ugyan egy kicsit, szerénységből, de amikor az általa meghonosított módszer kerül szóba, nem fukarkodik a magyarázattal. — Két és félmillió forint értéket termeltünk, kétszeresét annak, amit két évvel ezelőtt adtunk. Ebben export is volt, több mint félmillió forint értékű. — Ilyen nagy teljesítményre még nem volt példa a szövetkezet életében — bizonygatják a vezetők. Mi is történt? A ktsz tagjai több éven át a hagyományos módszerrel dolgoztak. A néhány fős brigádok megalakításáig ugyan eljutottak, de ennél tovább nem. Aki elkezdte, be is fejezte a ruha varrását, s a gyermekruhákból például egy-egy dolgozó naponta másfélnél többet nemigen készített el. Többet akartak, így került szóba a szalagosítás. Problémát jelentett azonban, hogy kit bízzanak meg szervezésével és majd a vezetésével. Az idősebb, a tapasztaltabb ktsz-tagok nem vállalkoztak, a vezetőség Daradics Klárát szemelte ki. Tiltakozott eleinte, félt a felelősségtől, s mi tagadás, attól is, hogy fiatal létére nem fogadják majd meg tanácsát, utasítását. Mert Klára félig-meddig a szövetkezet gyermeke, az első szerződött ipari tanuló volt. Hogy tanítsa ő azokat, akiktől egykor tanult — ez a gondolat sehogy sem hagyta békén. Mégis vállalkozott a nagy feladatra. Pesten a Minta Ktsz-ben szerezte meg a szükséges tudnivalókat, s hazajött Bonyhádra, hogy élete első komoly megbízatásának eleget, .tegyen. — Harminchárom dolgozó társult, megalakítottuk az első szalagszerű termelést. Hogy mi is a lényege ennek? A munka első fázisában még férceinek az asszonyok, a szalag végéről már a kész ruhát adják le. Gyermekruhából naponta 110—120-at. Nem is sok számítás kell ahhoz, hogy a szalagszerű termelés eredményéről meggyőződjünk. Három, vagy ennél több ruhát készít el egy-egy dolgozó. Tehát dupláját, mint két évvel ezelőtt. Szép teljesítmény. — Elégedettek is, hisz a teljesítménnyel a keresetük is nőtt, szalagon belül az átlagkereset 1400 forint — büszkélkedik a szalagvezető. Bevált tehát, sőt meg is honosodott az új módszer, a szalagszerű termelés. Mi volt a kezdeményező, illetve a kivitelező jutalma? — Kiváló szövetkezeti dolgozó oklevelet kaptam, a további bizalom előlegeként... S hogy ez a bizalom mire kötelezi Daradics Klárát? Elég erre csak egy példát említeni. Az első negyedévben a belföldi megrendeléseken kívül 15 ezer kötényt szállítanak exportra. Ez nemcsak mennyiségileg növeli feladatukat, hanem a munkájuk minőségének fokozását is megköveteli, s a ktsz hírnevét is öregbíteni kell. Daradics Klára, munkatársaival, bátran vállalkozik erre. A KISMAMA A naplót én írom. Kismamának erre már nem jut idő. Nagyon elfoglalt, sok a munkája. Most is a Parlamentben ezernyi a dolga, de itt jár az üzemekben, családoknál. Látogatja válaszlóit. Most is úgy, mint tíz év óta. Ö mindig a „munka sűrűjében” van... A napló első bejegyzéseként talán az első közszereplését tenném. A Budafoki Zománcgyárban dolgozott. Hosszú évek múltak már, ismerte a munkásmozgalom célját, és módszereit is, de köz- szereplésre csak a háború után, az államosítások előtti időkben vállalkozott. Nehéz volt akkor az élet a fővárosban. A csak munkabérből élő dolgozók az inflációban alig tudták a napi megélhetésre valót összehozni. S a gyárban a köz úgy kívánta: adjon a tőkés hetenként bizonyos mennyiségben minden dolgozónak edényt, hogy azért élelmet tudjanak cserélni... — Tudom, hogy mint módszer nem a legjobb, sőt! De akkor jó volt — emlékezik most vissza Vass Istvánné. — Felkerestek a dolgozók és kérték: Kismama — mert így hívott mindenki a gyárban —, menj, szólj az érdekünkben. Én szóltam. Jól kiveszekedtem magam, de sikerült. És amikor erről gyűlésen számoltam be, az volt első közszereplésem. Soha item felejtem el. Akkor már két gyerekes családanya volt. Most már két unokája is van... * nPíz évvel ezelőtt jelölték elő- szőr Tolna megyében képviselőnek. Akkor is tél volt, amikor a választások előtt járta a falvakat. Családokhoz kopogtatott be. Ismerkedett azokkal, akik jelölték. Falusi kocsmahelyiségek- ben, tsz-irodákban, művelődési házakban találkozott választóival. Ismerkedett a falusi emberek problémáival. S beszélt magáról. Gondja, öröme hasonló volt a dolgozókéval. Akkor is a legfőbb téma — mint anyáknál az már lenni szokott — a gyerek, a családi gondok. Főzési receptek és persze politika is. De a politikát az asszony-dolgok oldaláról közelítette meg... Akkor megismerték a megyében közelről, s azóta is kedves hozzátartozónak számít ezernyi Tolna megyei családban. * I 953-ban, e sorok írójával "*■ éppen Kisszékely községbe, családlátogatásra indult. Nagy volt a hó, gépkocsink elakadt a falu előtt, vagy hát kilométerrel. Mit tegyünk? Toltuk, nyomtuk a kocsit, de az egy keréknyomot nem ment előre, csak az árok felé. — Maradjon itt elvtárs, megyünk segítségért — mondta a sofőrnek. És elindultunk. Egymást támogatva, vezetve a hóviharban. Mentünk, egyre tapostuk a havat, már időérzékünk sem volt, amikor az első házat megláttuk.
