Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-18 / 295. szám

4 fÖLNA fflEGtítf WßPfiJSÄG 1962. december 18. Bevásárlás az ünnepekre Megyénk valamennyi üzletében megnőtt a forgalom. A lakosság nagy vásárlásokat végez, úgyszólván valamennyi áruféleségből. Ké­pünk a Népbolt szekszárdi boltjának ruhaosztályán készült, ahol ________a vidéki vásárlók kcszruhát vásárolnak. _______ H elyes kezdeményezés volt Husek Rezső vasárnap délutáni zongorahangversenyéről A Liszt Ferenc zeneiskola há­rom hangversenyéből álló soroza­tot hirdetett meg, elsősorban az ifjúság, másodsorban a zenét ta­nuló ifjúság szüleinek számára. E sorozat első hangversenyére ke­rült sor vasárnap délután 5 órai kezdettel a zeneiskola nagytermé­ben, amelyet majdnem teljesen megtöltöttek az érdeklődők. Már az első hangverseny meg­mutatta, hogy helyes volt a kez­deményezés. Helyes volt először azért, mert sok olyan új arccal találkoztunk, akik eddig nem vet­tek részt a város hangverseny­életében és ezeken a hangverse­nyeken keresztül minden bizony­nyal új barátokat lehet majd megnyerni a muzsika ügyének. De helyes volt azért is, mért áz ifjú­ság ezeken a hangversenyeken keresztül új oldalukról ismeri, meg majd tanárait és ezeken a hangversenyeken keresztül még inkább megfogják szeretni a ze­nét, amely kedvezően érezteti ha­tását a gyermek érzelmi nevelé­sében. Husek Rezső virtuozitásáról és elmélyült zongorajátékáról már sokszor emlékeztünk meg dicsé- rőleg. Ezúttal nem lenne helyes ismétlésekbe bocsátkozni. Éppen ezért csak azt állapítjuk meg, amiben legutóbbi koncertje óta is fejlődést észlelhetünk nála. Első­sorban nőtt a biztonsága, amely lehetővé teszi számára, hogy tel­jes figyelmét a mű mondanivaló­jának szentelje. Feltétlenül ked­vezően érezteti hatását játékában az is, hogy megkeményedtek for­téi, férfiasabbá vált zongorázása, amely különösen romantikus mű­vekben éreztette kedvezően a ha­tását. És nem utolsósorban szól­junk arról is, hogy leheletszerű pianói a döbbenetes forték mel­lett olyan kontraszthatást kelte­nek, amellyel feltétlenül széle­sebb skálájúvá válik zongorázása. A hangversenynek két fénypont­ja volt. Az egyik Chopin g-moll Scherzoja, a másik pedig a hang­verseny befejező száma: Liszt Mefiszto keringő je. A közönség lel­kesen ünnepelte a művészt, aki két ráadással köszönte meg az ünneplést. Létay Menyhért összekötő szövegében különösen Kodály Zol­tán 80. születésnapjáról emléke­zett meg meleg szavakkal, de a művek ismertetése is nagyban hozzájárult azok megértéséhez. „A, .sorozat, második hangverse­nyére januárban kerül sor. Ekkor a zeneiskola három fiatal tanára mutatja majd be tudását. Kíván­csian várjuk a folytatást, nem­különben a művész februári, a felnőtt sorozatban szereplő hang­versenyét is. O. I. MAGÁNÜGY? Mintha senki sem viselné gondjukat i. kabátot hozott a — Nekem Mikulás. Hogyan, te már tudod? Még csak a iövő héten jön. Vagy ná­latok talán máskor van Mikulás? — Miért, te nem szoktad előre megtudni, hogy mit hoz? Tavaly is megtudtam, hogy mit hoz, mert meglestem anyukát a bolt­ban, utána pedig, hogy hova teszi a csomagot, — Én melegítőt kértem. Bizto­san megveszik. Máskor is meg szokták venni. Tavaly karácsony­ra cipőt, kaptam. Dunakömlődün lestem el ezt a beszélgetést, az iskolából kifelé özönlő gyermekek közt, körül­belül egy héttel a Mikulás-nap előtt. Végignéztem a sokaságot Megnyugtató kép tárult elém: a gyermekek jólöltözöttek, vidámak voltak. A kellemes összképbe azonban rikító foltként vegyült néhány gyermek. Ezek úgy néztek ki, mintha e földön senki sem viselné gondjukat. Ezeknek nem volt rendes táskájuk, ruhájuk kopott, rongyos és piszkos volt, arcuk a fehér falhoz hasonlított, s ezek a gyermekek félszegen el­különültek a többitől. ♦ A dunakömlődi községi tanács termében vagy húszán ülünk együtt. A helybelieken l^ívül itt van a járási tanács a Vörös­kereszt, a nőtanács képviselője. Testületet alkotnak: a járási gyermek- és ifjúságvédelmi bi­zottságot. Társadalmi megbízatás­ként végzik valamennyien e mun­kájukat, a járásbíró sem '-hiva­talos-« minőségben ül itt, hanem mint ember, aki úgy érezte, hogy az ilyen ügyekkel nem elég csu­pán a hivatalos tárgyalóasztal mellett foglalkozni. Felelősség- érzete szólította ide. csakúgy, mint a nyugdíjas tanítót, vagy a többieket. Mellőzik a szabványos tanácskozás formáit is. A sajá­tos feladat sajátos módszereket kíván. A szomszédos szobában többen várakoznak — asszonyok, férfiak egyaránt. Elhanyagolt külsejűek, Az eddiginél nagyobb előnyt biztosítanak az 1963. évi baromfi- és tojásszerződések A baromfi-árutermeléssel fog­lalkozó termelők körében évről- évre növekszik a baromfira és tojásra bevezetett szerződéses rendszer népszerűsége. A terme­lők egyre növekvő mértékben biztosítják a maguk számára a szerződéskötéssel járó előnyöket: az értékesítés biztonságát, a ked­vező árat, az állami áron történő takarmányjuttatást, valamint az előleget. 1963. évben továbbra is kedve­ző feltételekkel lehet baromfira és tojásra szerződést kötni. A ter­(Folytatás a 3. oldalról.) célzópárkány előtt. Mohon várta, hogy az ő kezébe is puskát nyom­jon a párkány mögött álló, nagy- ^tek az éledő fénvek mellű asszony. Végre rákerült a ^ A város felé fordult, hunyorító pillantással pásztázta végig a kék alkonyba süppedt utcákat, háza­kat, amelyeket ragyogással díszí­a , a ., , ....... i — Nem szívesen megyek — szólt fiÄÄ“ T*2K2ü“-fl M — Mi van magával?... — Dani szelíden megvonta a vállát. — Semmi. Jó itt maguknál. kért. — Na nézd, már ehhez is kedve van! — szóltak rá vidám csodál­kozással, mielőtt elhúzta volna a ravaszt. Nyomban megismerte * , Zámbónak a bánva nárttitkárá- Eveken at csak az utesekre gondol­jam bonak, a Danya parttitkara lam Közben felépült ez a város. Ránézek és nem enged. Rohannék jíu „ haza mint egy őrült.. Pedig hát — Gondoltam, kipróbálom, jok-e , vaevok Most aztán ár a* iHűOaim? mnuHtn nv.cn- UHlOn VagyOK . . . iVIOSI azian igazan nem tudom, hogy mit csináljak. Zámbó leszegte a fejét, el­nak hangját. Leengedte a puskát, hátrafordult. már az idegeim? — mondta moso­lyogva. Zámbó jókedvűen nevetett rá. Még én se mernék rá válial- tűn6dve marKOfta meg az ^t. Ä^vVST??« hn£,í Maw^arorp»,-. ....... ö sszeszedte már magát? — Köszönöm ... — Akkor indulhat haza. Dani kifizette a két forintot és átengedte a második lövést az utána következőnek. Levegősebb 1 helyre ballagott Zámbó oldalán, (Véged Kényelmes léptekkel haladtak át a tömegen a faoszlopos pavi­lonhoz, ahol érdes hangú bányá­szok oltották szórajukat a melőknek érdekük, hogy a már eddig is jól jövedelmező baromfi- és tojástermelés növelése érde­kében a közös gazdaságokban, valamint a háztáji tenyészetek­ben is minél nagyobb törzsállo­mányt tartsanak. A baromfiárak rendezése során a hízott liba és pulyka szerződéses árát kilo­grammonként 2 forinttal feleme­lik. A szerződést kötő termelők a jövő évben is állami áron kap­hatnak a leszerződött hízott liba után darabonként 10 kilogramm kukoricát, a hagyományos máj- liba-lenyésxfő területeken a le­szerződött, úgynevezett májliba minden darabja után pedig 20 kg kukoricát. A pulykára szerződést kötő termelők darabonként 5 kg kukorica juttatásban részesülnek. A tojásra szerződést kötő ter­melők az eddiginél ugyancsak nagyobb előnyhöz jutnak, a ta- karmánvjuttalás mértékének eme­lése révén. A jövő évben a szer­ződő termelők az első félévre le­kötött tojás után darabonként 8 dkg, a második félévre lekötött tojás után pedig darabonként 15 dkg takarmányt kapnak állami áron. A keltetőállomásokkal te­nyésztőt ásrao szerződést kötő ter­melők az első félévben átadott tojás után darabonként 10 dkg, a második félévre átadott tojás után pedig — az étkezési tojás­hoz hasonlóan — 15 dkg takar­mányt kapnak. A szerződést kötő termelőszö­vetkezeti tagok és egyéb termelők a jövő évben is kaphatnak szer­ződéses előleget a lekötött ba­romfi után. A termelőszövetkeze­tek változatlanul hitelt igényel­hetnek a szerződések alapján. mint az iskolások csoportjában az a néhány gyermek. Hívásra jöttek, a bizottság hívta őket ide. Elsőnek P. Gy-t kérik a bizott­ság elé. — Panaszt hallottunk a gyer­mekeire, családjára. Azt mondják, hogy nem gondozzák őket meg­felelően. — Ki mondta? — így a férfi. Nem az izgatja,, hogy a meg­jegyzések talalóak, s emiatt in­kább szégyenkeznie kellene, ha­nem, hogy kitől származik mind­ez. Láthatóan forr benne a düh. — Kinek mi köze az én családi dolgaimhoz? Kérem én a ter­melőszövetkezetben dolgozom. 480 munkaegységem van. Én gondos­kodom a családomról. Nem lehet semmi panasz. A bizottság nem mendemonda alapján tette az iménti megjegy­zést. Már sokat foglalkozott ügyükkel a Vöröskereszt és a nötanács, ismerik őket jól. — Legyen szíves, várjon egy kicsit kint. A bizottság tagjai közül néhá- nyan felveszik a kabátjukat, s elmennek P-ék lakására, hogy egészen friss tapasztalatokkal tér­jenek vissza. Meg is érkeznek kis idő múlva. P. Gy-t ismét behív­ják a szobába. — Sajnos, semmi változás nincs. Az asszonnyal az utcán találkoz­tunk, jött a faluba. Látszott rajta, hogy nem sokat törődik sem magával, sem családjával. Hat gyermekük van. A gyermekek maszatosak. piszkosak. Az ágy­nemű valósággal ragad. Az asz- szony bevallása szerint a tavasz- szal volt kimosva. Szobájuk földes, de nem gondozzák, az ember majdnem kitöri a nya­kát. A fal nagyon régen látott meszet. Az a véleményünk, hogy egy kis jóakarattal rendbe le­hetne hozni a lakást. Nem is kellene sok pénz hozzá, • csak egy kis igyelfezet, ami legtöbb édes­anyában megvan. A tények tények. A férfi meg­próbál másba kapaszkodni. — Én dolgozom egész nap, nem vagyok otthon. Nekem elég a munkahelyemen helytállni. — Nem elég, mert maga hat- gyermekes családapa. Azzal is kell törődnie, hogy otthon mi tör­ténik, s a feleségétől meg kell követelnie, hogy viselje gondját a gyermekeknek. A 480 munka­egység nem elég, ez csak egy része, amit meg kell tennie a családjáért. — Úgy neveljük a gyermeke­ket, ahogyan nekünk tetszik. Ta­lán mégis csak én vagyok az apjuk... — Vegye tudomásul, hogy ez nem a maguk családi ügye, ha­nem valamennviőnké, akik itt vagyunk. Törvény van arra, hogy manapság ilyen körülmé­nyek között, nem lehet gyermeket nevelni. Rövid időn belül ismét eljövünk magukhoz és ha nem változtatnak, megtesszük a ható­sági feljelentést. P. Gy-nek nincs semmiféle mentsége. Elmegy. Talán változ­tat a család sorsán. Minden le­hetősége megvan hozzá. Az ilyen családokban válnak elkorcsosodott egyéniségűvé a fel­növő fiatalok, akiknek nincs er­kölcsi gátjuk, fogékonyait min­den rossz, erkölcstelenség iránt. Az első lépés az, hogy kiskoruk­ban visszahúzódnak a többiektől, érzik, nekik nem adatott meg mindaz, mint a többieknek, nem is alakulnak ki az erkölcsi gát­jaik, s aztán ha felnőnek, nem törődnek a világgal — fejjel mennek a falnak. (Következik: Pedig lett volna módjuk hozzá). BODA FERENC Hogy a könyvtárból se hiányozzanak a hónapról hónapra elkészí- tett gazdag és változatos program, az eredmé­nyekről beszédesen valló statisz­tikák arról tanúskodnak: pezsgő a kulturális élet Sim-ontomyán a Bőrgyár művelődési házában. A klubéletről folyó beszélgetés a könyvtárra terelődött át. Szilá­éi IstvárCné itt ismét szép ered­ményekről számolhatott be, hi­szen az a szám, hogy tavaly át­lagosan egy olvasó 38 leötet köny­vet. olvasott el, mindennél szeb­ben bizonyít. De a 14 évesektől a tizennyolc évesekig kevesen látogatják még a könyv­tárat. A könyvtáros tanácstalanul áll e tény előtt. A már-már lemondó megjegyzés valahogy így hang­zott: A fiatalok bevonására több­ször tettünk kísérletet. Nem sike­rült. A táncparketten rendszerint ott látjuk őket, — és szinte csak ez a mi kapcsolatunk — a könyv­tárba csak elvétve, de inkább egy­általán nem. Ezeknek ismeretében neki le­hetne állni — a már foga­lommá váló kifejezéssel élve „a mai fiatalság” szapulásának, hi­szen számszerűen kimutatható a 'közömbössége az olvasás, a mű­velődéssel szemben. De előbb „hallgattasson meg a másik fél” is. Simontornya ilyen, vagy olyan módon kötődik az üzemhez, 14— 18 évesekről lévén szó, tehát a kiszesek korosztályáról, a kér­déssel a KISZ-titkárhoz, Szajki Lászlóhoz fordultunk. Nem mentegetőzött, sem a ma­ga, sem a fiatalok nevében, és amit védelmükre felhozott, rész­ben magyaráz is. — Simontomyán a munlcalehe- tőség nagy részét a bőrgyár adja. Azok a fiatalok, akik nem tanul­nak tovább, az általános iskola elvégzése után szeretnének ide­haza elhelyezkedni. A bőrgyárban viszont — tekintettel a nem ve­szélytelen munkakörülményekre — az ipari tanulókon kívül nem foglalkoztatnak 18 évnél fiatalabb munkaerőt. Ez a rendelkezés in­dokolt, ésszerű. Aki tovább ta­nul, eleve kiesik a számításból^ hiszen középiskolája székhelyén tagja a könyvtárnak. — Az ipari tanulók, a napi munka mellett komoly követel­mények elé vannak állítva a ta­nulás terén is. A szakmunkás- vizsgára való felkészülés megle-. hetősen sok időt és energiát vesz igénybe. Az pedig tudott dolog, hogy aki dolgozik, meg tanul is — tehát bizonyos dolgok olvasá­sára kényszerül — esténként már nem vesz kezében olyan élvezet­tel könyvei, mint az, aki az aktív tanuláson röppen kívül van. Hogy szombat este, amikor tánc van, inkább ott látni... erre egy ma­gyarázat van, fiatal. Ezek is tények, épp olyan sú­lyúak, mint amit a könyvtári sta- tisztitka állít elénk. El kell fo­gadni őket igazságukban, de még­sem lehet belenyugodni a hely­zetbe. Mit lehetne tenni, vetődik fel a kérdés, hiszen erőszakkal olvastat ni nem lehet. Kétségkívül a probléma megol­dásában a legnagyobb feladat a KISZ-szervezetre vár. Ki kell használni a József Attila olvasó- mozgalom lehetőségeit, a szellemi versenyeket pedig úgy irányítani, hogy a kérdések önmagukban kö­veteljék meg a bizonyos fokú ol­vasottságot. Nem a statisztika helyrebiccentése kedvéért, hanem a fiatalok kulturálódása érdeké­ben kell színessé, elevenné tenni az ifjúsági olvasómozgalmat. S a cél ne az legyen, hogy pár kötet könyvet minden áron eloh'astas- sunk, hanem ezzel a korosztály­ival is megszerettessük az egyik legkézenfekvőbb kulturálódási és szórakozási lehetőséget, az olva­sást. MONOSTORI MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents