Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-16 / 294. szám
3 TOLVA MPOTFI NÉPŰJSÁÖ 1962. december 16. GYERMEKEKNEK «\ Vasárnapi HUMOR A suszter legkisebbik fia AJÁNDÉK KOCSI É lt a kerek világon egy foltozó suszter. Egész álló nap böködött, fűzött, kalapált, mégsem tudott annyi pénzt keresni, hogy három gyerekét egyszer úgy igazán jól tudta volna lakatni. Hát a gyerekek, amikor már legénysorba kerültek, mesterséget tanultak. A legidősebb kovács lett, mert igen erős volt. Olyan erős, hogy pusz. ta kézzel hajlította a karvastagságú vasrudakat. A középső meg vándorénekes lett. Mert ennek meg olyan gyönyörű hangja volt, hogy aki meghallotta, nem tudott ültő helyéből elmozdulni. — Hát te mi akarsz lenni, fiam? — kérdezte a suszter a legkisebbiket. — Én világjáró leszek, édesapám! Elmegyek idegen országokba. Mert azt álmodtam egyszer, hogy a Vörösfülű Boszor- 1< y birodalmában sok-sok em- l van bezárva az aranyhegy gyomrába. — Butákat beszélsz, te gyerek! — korholta az apja. — Ne menj te sehová! Inkább tanuld meg a suszterságot. Dehát hiába volt minden. A legény egyik nap, se szó, se beszéd, nekivágott a világnak. Ment, mendegélt. Egyszer beért egy nagy erdőbe. Összetalálkozott egy sündisznóval. — Jó napot, Sün anyó! Hát te miért sírsz? — Hogyne sírnék, — azt mondja — amikor a róka leharapta a fiam bal hátsó lábát, és most nem tud menni! — Hát csak ez a baj? — mosolygott a legény. — Hol a fiad? — Bent fekszik szegény a kuckóban. Bementek. A legény leült. Elővette tarisznyájából a csirizes dobozt, és pillanatok alatt összeragasztotta a kis sün lábát. Hát az úgy megragadt, hogy rögtön táncra perdült örömében. — Mit kívánsz jóságodért, vándorlegény? — kérdezte örömmel Sün anyó. — Nem kívánok én semmit. Jó szívvel tettem. Sün anyó azonban kihúzott egy tüskét a hátából, és így szólt. — Ezt jól tedd el mert egyszer még nagy hasznát veszed. A legény megköszönte és ment tovább. Ment, mendegélt hetedhét országon át, de még azon is túl. Estére kelve pont a tizenkettedikbe ért. Hát itt minden gyászban volt. Arra jött egy öregasszony. Megszólította: — Miért van itt minden gyászban, édes néném? — Jaj, édes fiam, ne is kérdezd! A Vörösfülű Boszorkány az ország összes férfijét fogva tartja az aranyhegy gyomrában. És addig ki nem engedi őket, Tréfás kérdések 1. Hogy hívhatják azt a munkát, amikor a kocsis kifogja a lovat a kocsiból? 2. Hogy hívhatják a céllövőt, amikor céloz? 3. És a mezei nyulat? 4. És ha egy újságlap kint az utcán a földön heverve ázik? 5. Hangadó dolog a csordában. Mi az? Az elmúlt heti Tréfás kérdések rejtvényünk megfejtései: 1. Bak- ter. 2. Kalap. 3. Rosta. 4. Hamu. 5. Síkraszállók. Gyűjtötte Hamar Lajos Ozora Törd a fejed! t. 2. 3. Villámcsapás Varjú A Kadarka Ko Ko Az elmúlt heti Törd a fejed! rejtvények megfejtései: 1. Eszék. 2. Kismarton. 3. Folyóirat. míg az összes aranyat ki nem| bányásszák. — Nahát, én éppen ezértí jöttem! — Jaj, a világért oda ne menj,! édes fiam! — mondta az anyóka.’ — Téged is megfog, és akkori jaj neked! — De a legény így' szólt. — Ne féltsen engem édes öreg-1 anyám! Három nap múlva itthoni lesznek a férfiak. Azzal köszönt’ és ment, mendegélt az arany-i hegy felé. Estére kelve elérte a’ boszorkányok birodalmát. A legény egyenesen az aranyhegy felé^ vette útját. Ennek a tetején lakott kőszikla várában Vörösfülű 'l Boszorkány. Amikor a kapu éléi ért, elrejtőzött. Elővette a sün tüs-1 kéjét, és azon nyomban meg isj jelent Sün anyó. — Mit parancsolsz kedves gazdám? — Azt parancsolom, hogy te-J rém jen itt a középső bátyám! — Na, alig kimondta, már ottj is termett szép ruhában, és egyenesen a kapu elé ment. Énekelni! kezdett. A boszorkány meghal-' lotta, és kinézett az ablakon. — Gyere közelebb, te legény!^ Szórakoztass énekeddel! Na, annak sem kellett több^ Bement és egész álló éjjel énekelt, énekelt, de valami csoda] szépen. A boszorkány el sem tu-1 dott mozdulni helyéről, annyira ] elbűvölte a legény éneke.- Addig a vándorlegény meg meg-i kereste a bánya bejáratát, de be.l menni nem tudott, mert olyan, erős vaskerítés volt ott, hogy em-f bér azon bemenni nem tudott.. Na elővette a sün tüskéjét. Azt| parancsolta, hogy a legidősebb bátyja teremjen ott. Ott is ter-í mett, abban a pillanatban. 'Iffátj az csak odalépett nagy komóto-f san, és ha hiszitek, ha nem, úgy szétfeszítette a nagy vasakat, mint ti a tésztát. Erre a legény bement és ki- ( szabadította az embereket. Hazamentek, és olyan nagy ünnepsé-^ get rendeztek, hogy hírére a. boszorkány azon nyomban megpukkadt. Kelemen Zoltán KOMOLY BESZÉLGETÉS Jancsi hetedikes. Magasnövésű, jóképű fiú. Csak a hajával nem tud megbékülni. Rakoncátlan fürtjei nem tűrik a fésű si- mogatását. Kissé szorongva áll a nevelői szobában. Csodálkozó tekintete azt kérdi: „Mi a baj? Bizonyisten, nem csináltam semmit.” Nem, erről nincs is szó. S hogy megnyugtassam, megkérdem tőle: — Itt van nálad a takarékkönyved? — Nincs, azt otthon tartogatom — válaszolja most már megnyugodott arccal. — Mennyi gyűlt benne össze? — Háromszáz forint. Ötvenet levontak a nyulakra, meg a káposztára. A fiút most már nem kell biztatni. Elsorolja mindazt, amire kiváncsi vagyok. Huszonnégyen szövetkeztek, „életre-ha- lálra” — mint azt a fiú mondja. Megkérték Temesi tanító bácsit, vállalja az elnökséget. A tanító bácsit nem is kellett sokáig kérni. Megalakult tehát pont egy évvel ezelőtt a Ten- gelici 2221. számú Bezerédj úttörőcsapat termelőszövetkezete. Huszonnégy fiú és a tanár-elnök, ezer ölön kukoricát termeltek. Háromszáz négyszögölön pedig káposztát. Tizenkét anyanyulat is szereztek. Ezek szaporulatát felnevelték és értékesítették. A nyári szünetben is serényen dolgoztak. — Volt-e, akadt-e nehézség is — kérdem Munkácsi János úttörő termelőszövetkezeti tagot. — Bizony volt. Különösen az állatokkal. Sajnos, több állat hullott el, mint mi számítottuk. — Mi lehet az oka? — Úgy hiszem, nem a takarmányozás nem volt kielégítő, inkább az almozással volt a baj, de ebből okulni is lehet. — Kell is! — mondom bólogatva. — Hót a többieknek mennyi jutott? — kérdem. — Mindenkinek egyformán, mert min- denki ugyanannyit dolgozott. — Nem túlzás ez? — Nem! Igaz, hogy Csapó János, Ádám Antal, Horváth Józsi valamivel többet dolgoztak, de ők nyolcadikosok és jó példával akartak elöl járni... — Mi a tervetek jövőre? — Folytatjuk a munkát. Hirtelen megszólal a csengő. Jancsi rám néz. — No, csak menj, János! Hát a Huszt című költemény hogy megy? — Tessék az órán felkérdezni — hangzik a válasz. S Jancsi katonásan távozik. — Ekkor jut eszembe, elfelejtettem megkérdezni, mire költi a pénzt? De minek is kérdezném! Jön a karácsony. És Jancsi nagyon szereti édesanyját! BAT1 Télországban Jégcsap ül az ágon, nem egy, hanem három. Vedd le, vedd le, tedd a tenyeredbe! — Haza vinni levettem, s elolvadt a kezemben. BŐSZ JENŐ r x Óvodás vers Lehullott az első hó, fehér minden, jaj, de jó! Kis szánkóval utazunk, így gyorsabban haladunk. Hóembert is csinálunk, de szép a tél minalunk! Lehullott az első hó, fehér minden, jaj, de jó! SZABÓ IBOLYA — Te jóisten, hogy mennyi vámot keli majd ezért fizetni!. HELYZETKÉP NYUGAT-BERLINBEN — Fraulein Inge! Legyen szíves megnézni, hogy a „Nácizmus üldözöttéinek” perében ma vádlott vagyok-e-vagy bíró? (Gerő Sándor rajza) / ÖSZTÖNZÉS ~ r K \ w „j&cs*. — Amióta kitettem azt a táblát, szinte szárnyakat kapott a mun-! ka... (Szegő Gizi rajza)j EREDMÉNY — Szívem, hát te is a családi pótlékra gondoltál?... f (Szegő Gizi rajza)
