Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

1962. december 2. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Kibővített népfront-ülés DUNAFÜLDVÄRON Tanácskozás folyt pénteken Dunaföld váron, a szőlő-, gyü­mölcs- és zöldségtermesztés fel­adatairól. E prohlémák megol­dásának elősegítésére ugyanis a Hazafias Népfront megyei bizott­sága kibővített ülését itt tartotta meg. A megye keleti felének szinte valamennyi községéből részt vettek termelőszövetkezeti tagok, szakemberek és gyakorlati munká­sok ezen a megbeszélésen. Jó alapot adott a vitához Hor­váth József elvtárs, megyei fő­kertész bevezető előadása, amely­ben ismertette az eredmények mellett a legsürgősebb tennivaló­kat, a távlati terveket. Számadatokkal, igazolta hogy a problémák megoldásának egyet­len, a dolgozó nép érdekeinek és a VIII. pártkongresszus hatá­rozatainak is megfelelő útja a tsz-közi társulások megvalósí­tása. Ezt még jobban alátámasztotta hozzászólásában Nagy Zoltán elv­társ, a dunaföldvári négy tsz tár. sulásának igazgatója. Négy év alatt például több mint 400 hold szőlőt telepítenek itt, mintegy 25 millió forintos beruházással. Rész­letesen beszéltek a többi hozzá­szólók is arról a nagy segítségről, amelyet az állam a 3004/5-ös ren­delkezéssel ad a közös gazda­ságoknak. A legörvendetesebb azonban az volt, hogy a felelősséget is fel­vetették a beruházások elhelye­zése, felhasználása, s majd a te­lepítések gondozása területén. Azt is elhatározták a mado- csaiak kérése nyomán is, hogy az ilyen tanácskozásokat a tél fo­lyamán a falvakban is folytatják, ahol közvetlenül is meg lehet és meg is kell szabni a tennivaló­kat. Közelebb hozni a mozgalmi vezetést a gazdasági vezetőkhöz Küldöttközgyűlés az építők szakszervezeténél Az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Szakszervezet Tolna megyei küldöttgyűlését Tolnán, az Építők Művelődési Otthonában tartották meg. Kiss Ferenc, az építők titkára terjesztette be a végzett munkáról készített jelentést. Megállapította a beszámoló, hogy az idén jelen­tősen javult a kivitelező vállala­tok munkájának minősége. Rend­szeresebbé vált a határidők be­tartása, javult a tervek minősége. A szakszervezeti munkáról szól­va, elmondotta Kiss elvtárs, hogy jelentősen többet tettek a dolgo­zók érdekében az idén, mint a múlt évben. A szakszervezeti mozgalom to­vábbi feladatait megjelölve arról szólt a beszámoló, hogy jobbá kell tenni a kapcsolatot a szakszerve­zeti üzemi vezetők, bizalmiak és a gazdasági vezetők között. Ha a kapcsolat a mozgalmi és a gazdasági vezetők között jó, akkor annak a dolgozók is hasznát látják, ugyanak­kor jelentős javulást lehet el­érni a termelőmunkában is. A beszámolót élénk vita követ­te. Zala János, a dombóvári ce­mentüzem küldötte, arról tájékoz­tatta a megjelentekét, hogy. az üzemben a szakszervezeti bizott­ság, hogyan segíti a termelőmun­kát azzal egyidőben, hogy nagy gondot fordítanak a dolgozók ér­dekének védelmére, is. Várszegi József, a tanácsi építőipari válla­lat küldötté, a bizalmiak és a művezetők szoros együttműködé­sének . szükségességét méltatta. Szűcs György, az SZMT titkára arról beszélt, hogy az alapszervezéteknek sokkal nagyobb gondot kell fordítani a dolgozók apró-cseprő ügyei­nek intézésére, mert mint megállapította: a.mun­kások ügyük intézésének módjá- járól mérik le a szakszervezet te­vékenységét, s ez feltétlenül ki­hatással van a dolgozó munkájára is. Dudás Antal, a megye párt- bizottság előadója, a tanulás, az önképzés jelentőségét méltatta. A tanácskozás végén megvá­lasztotta a küldöttközgyűlés az SZMT és az építők szakszerveze­tének konferenciájának küldöt­teit. Húszéves tervünk és a világszínvonal Az alumíniumipar fejlesztésében messze elhagyjuk az Egyesült Államokat — Felülmúljuk a legfejlettebb tőkés országok mezőgazdasági hozamait — Minden családnak különálló lakást biztosítunk Belső fejlődésünk és a szocia­lista világrendszer kölcsönös gaz­dasági segítségéből fakadó elő­nyeink lehetővé teszik, hogy gaz­dasági fejlődésünket hosszabb távlatokban is megtervezzük. Évek óta dolgozik az Országos Tervhivatal népgazdaságunk húsz éves tervének irányszámain. Ezek az-irányszámok hosszú időre, húsz esztendőre határozzák meg fejlő­désünket és szoros összhangban állnak a szocialista világrendszer többi országának húszéves távla­ti terveivel. A KGST keretében együttmű­ködő országok kapcsolataiban új fejlődési szakaszt jelent a húsz­éves tervek készítése és össze­hangolása. Óriási, még ki nem aknázott előnyök, lehetőségek kí­nálkoznak a szocialista országok nemzetközi munkamegosztásában, amelyek kiaknázása javára válik az egész szocialista világrendszer­nek, és .ezen belül minden egyes szocialista országnak. Az ilyen magas színvonalú, szervezett -együttműködés kapita­lista országók között teljes képte­lenség. Szocialista rendszerünk egyik döntő előnye, hogy ez a nemzetközi együttműködés nálunk nemcsak lehetséges, hanem fejlő­désünknek ezen a színvonalán már szükségessé is válik. Ez a tervszerű együttműködés egyrészt segíti gyorsabb fejlődésünket, se­gít bennünket abban a gazdasági versenyben, amelyet a világka­pitalizmussal folytatunk. Más-, részt, alapja és garanciája annak, hogy történelmileg azonos időben építjük fel a kommunista társa­dalmat. Meggyőző példák arra, hogy mit jelent a szocialista világrendszer országainak az együttműködése, ebben az, együttműködésben elért eddigi eredményeink. A - Barátság olájvezeték, amely magyar földre hozza a szovjet olajat; a Béke vil­lamos távvezeték, amely összeköti a Szovjetunió, Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország a Német Demokratikus Köztársaság villamos vezetékeinek rendszerét; az a gyümölcsöző együttműködés- és szakosodás,’ amelyet Csehszlo­GERENCSÉR MIKLÖS: XXX. — Ha úgy igaz, ahogy elmond­jad — szólt halkan, kényelmes határozottsággal Cigié Mihály, — akkor a járásnál van a baj. Meg följebb, meg még följebb. Annál nehezebb. — Nem veszik észre, hogy mennyi fölösleges bajt okoz­lak? ... — Ügy látszik, még nem. —■ Akkor pedig rossz helyre •néznek. — Ez a gyanúm nekem is. — Hát akkor miért nem szól nekik?! Cigié Mihály szomorú sajnál­kozással nézte Antit, mintha azt mondta volna fáradt tekintete; hogy „de nagy gyerek vagy, édes fiam.” Ugyanakkor tiszteletre méltó volt számára a legény ma­kacs becsületvágya, amelyet a naívság, s a szándékok tisztasága tett oly érzékennyé. Valójában ő is botorkált, hiába értett sokat a politikához, mégsem tudott hatá­rozott ítéletet mondani számos aggasztó dologban, csak annyit érzett, hogy valami nincsen rend­jén. Megértette, hogy a legény, akinek tarsolyában hasonlíthatat­lanul kevesebb a tapasztalat, jo­gosan elégedetlenkedik, érthető, ha méltatlankodással felel a sé­relmekre. Felelősségteljes hely­zetbe került, bírálóan kelleti szólnia a pártról, de úgy, hogy ne gyengítse, hanem inkább erősítse egy fiatal kommunista hitét, Antit elszomorította, hogy olyan sokáig hallgat az öreg. Bi­zonytalansága, amely- hónapok óta emésztette, itt csak egyre nőtt. Valósággal kétségbeej tette; hogy Cigié Mihály épp olyan bi­zonytalan, mint ő. — Ha segíteni nem tud, leg­alább szavakkal nyugtasson meg — kérlelte az öreget. :— Nem bánom. Hazudjon szépeket. De üres. kézzel nem akarok haza­menni. Cigié Mihály hepehupás arca először vált szigorúvá azóta, hogy megismerkedtek. . Csaknem gorombán pirított a legényre: •— Szép hazugságért a papok­hoz menj. Legyen elég a jaj­veszékelésből. Fáj, fáj. Keressük együtt az okát, miért fáj. — S itt megint együttérzővé vált a hang-i ja. — Jó tudni, hogy nem min­denki szeret bennünket. De az már nem jó, ha minden kabát alatt puskát gyanítunk. így azo­kat is magunkra haragítjuk, akik- egyáltalán nem akartak haragud­ni. Itt kezdődik a neheze. Mert mi magunk szaporítjuk az ellen­séget, holott a szándékunk éppen a ritkítás. Nehéz ügy ez, édes fiam. Minden politikának az- a legkényesebb pontja, hogy ho­gyan gazdálkodik a hatalommal. Az erőnk is éppen olyan közös va­gyon,' mint a gyárak, meg a' bá­nyák, meg az erdők. A legfonto­sabb vagyon. Ha jól osztod el, túl nagy -baj sehol se történhet. Ha rosszul bánsz véle, minden­ben szegényebb leszel, mint ami­lyen lehetnél. Igen, igen. Beszél­ni könnyű erről. Csakhogy me­gint más ám, amikor odadobják a gyeplőt: nesze vezess!... Anti csodálattal hallgatta, hogy a veterán kommunista szavar milyen magátólértetődően va­rázsolják ide a lugasba a politika ágas-bogas világát, amely sűrű és 'rejtélyes, mint otthon a sze­derindákkal, bozótokkal benőtt szakadékok. — Csak , azt nem értem — mondta töprengőn —, hogy mi­ért nem hallják meg a figyelmez­tetést? - Kincses Józsi bácsi azt mondta, hogy Lenin töviről-he- gyire ki szokta faggatni az embe­reket, vita nélkül sohasem dön­tött. De most nem lehet vitatkoz­ni. ■ Az ember azt sem tudja, mi­ről., van szó, csak jön az ukáz. hogy végre kell. hajtani. Ha kér­dezem, hogy miért, mindig ugyan­az a válasz: felsőbb utasítás. Már meg se, merem kérdezni. Pedig sokat hallani, hogy Lenin így, Lenin úgy . .. Mint amilyen a hármas jelszó. No már most Lenin azt mondja, hogy harcolni kell a kulákok ellen. Ezt a mi vezetőinknek kellene tudni. Mondja meg, Mihály bácsi: jól tudják? ... (Folytatjuk) vákia, Románia, Lengyelország, Magyarország teremtett meg és fejleszt tovább a vaskohászatban; a magyar vegyipar ellátása szov­jet olajjal és román, földgázzal; a magyar—szovjet alumínium egyezség; ‘ híradástechnikai, spe- cializéciós együttműködés Ma­gyarország és Bulgária között, stb. Tehát nem véletlen, hogy pár­tunk VIII. kongresszusán több előadásban részletesen esett szó készülő húszéves tervünkről. A szocializmus alapjainak lerakása után ugyanis még sürgetőbben válik szükségessé, hogy magasabb színvonalon működjünk együtt a baráti országokkal. Milyen iparágakat fejlesztünk elsősorban? Az együttműködésnek eddig az volt a fő tartalma, hogy a népi demokratikus országok népgazda­ságuk valamennyi ágát nemzeti keretek között fejlesztették. Jelen­leg ott tartunk már, hogy az egyes országokban nem kell a szocia­lista ipar valamennyi ágát fej­leszteni. A harmonikus nemzet­közi munkamegosztás lehetővé te­szi, hogy a szocialista világrend- szer egyes országai nemzeti ipa raknak azokat az ágait fejlesszék elsősorban, amelyekre leginkább megvannak a természeti, közgaz­dasági adottságaik és amelyeknek művelésében nemzetközi hagyo­mányokkal rendelkeznek. Nekünk például különleges adottságaink vannak az alumí­niumipar fejlesztésére. A Szov­jetunióval történt legutóbbi meg­állapodásunk ' óriási, lehetőségeket tár fel alumíniumiparunk előtt. Ennek eredményeként 1980-ra el érjük azt, hogy országunk egy la­kosára eső alumíniumtermelés mintegy kétszer, két és félszer meghaladja az Egyesült Álla­mokét. Adottságaink teszik lehetővé a gépipar munkaigényes ágainak fejlesztését is. Míg egész iparunk .termelése 20 év alatt az 1959. évi­nek ötszörösére emelkedik, addig a gépiparé 8—9-szeresére. Külö­nösen gyorsütemű lesz a fejlődés a különleges köszörűgépek, a koordináta fúrógépek, nagypon­tosságú esztergák, optikai és or­vosi műszerek, híradástechnikai Cikkek, valamint az élelmiszer- ipari gépek fejlesztésében. Vegyiparunk a jelenleginek több mint tízszeresére emeli termelését Nagy lehetőségeink vannak a vegyipar gyorsabb ütemű fejlesz­tésére is. Vegyiparunk húsz év alatt megtízszerezi a termelését Főleg a műtrágyagyártás, egyéb mezőgazdasági vegyianyagok gyár tása, a műanyagok, műszálak és a gyógyszeripar termelése fejlő­dik nagyon gyors ütemben. Külön figyelmet érdemelnek a vegyiparnak azok az ágai, ame­lyek a mezőgazdasággal kapcso­latosak. A mezőgazdasági terme­lés fokozott gépesítése mellett mind jobban teret hódít a kemi- zálás: a műtrágyázás, vegyszeres gyomirtás, és növényvédelem. Cé­lunk, hogy 20 év alatt mezőgaz­daságunk termelési hozamai meg­haladják a legfejlettebb tőkés or­szágok mezőgazdaságának terme­lési hozamait. Ezt a célt a terme­lésnek nemcsak üzemi, hanem nemzeti és nemzetközi szakosítá­sával, az üzemszervezés és a ve­zetés színvonalának hatásos fej­lesztésével, a legfejlettebb ter­melési eljárások általánossá téte­lével, a tudomány és technika legújabb vívmányainak alkalma­zásával, és természeti adottsá­gaink legjobb kihasználásával ér­jük el. A mezőgazdasági termelés ké­rni zálása, a gépesítés mellett a leghatékonyabb eszköze a hoza»- mok emelésének és a munkater­melékenység állandó növekedéséi nek. Arra, hogy milyen mértékben emeljük a mezőgazdaságban a termelékenységet, jellemzőek a következő számadatok: hazánk népességének 1938-ban 50 százalé­ka dolgozott a mezőgazdaságban. Ez a szám 1960-ra 35. 'százalékra ' csökkent, 1970-re 27—28 száza­lékra, 1980-ig pedig 16 százalékra- csökken. Központi feladót a termelékenység emelése Húszéves tervünk célja világ­színvonalra emelni termelésünket,, sok területen meghaladni a leg­fejlettebb tőkés országok terme­lési színvonalát. Húsz év múlva ugyanis a világszínvonalat cäz ipa­ri és mezőgazdasági, termelésben nem a tőkés országok; -hanem a szocialista országok diktálják. En­nek a viharos fejlődésnek meg­van a mi rendszerünkben min­den lehetősége. Csak élni kell-ve-, le okosan, szakértelemmel. A leg-, fontosabb feladat továbbra is a. termelékenység emelése marad. Nem . véletlenül mondotta Kádár elvtárs -. a kongresszuson, hogy)-, „A munkatermelékenység növeié-^ sére tett egyetlen intézkedés ná­lunk most többet ér az osztályharc- ban, mint az imperialistákat szi-j,. dal mazó, száz radikális szólam.’1 * Ez a-megállapítás sok'mindént megvilágít pártunk politikájának szellemébőL- Miről' is van sző? Arról, hogy ebben az'ötéves tervben á'terme­lés emelkedésének kétharmad ré-. szét biztosítjuk a termelékenység; emelkedéséből. Következő ötéves tervünkben már háromnegyed részét, a húszéves terv második évtizedében pedig 100 százalékát Mindezt persze úgy kell elérni, hogy közben jelentősen csökken a dolgozók munkaideje is. Nem könnyű a feladat, de megvalósítható. És meg is kell valósítani, mert csak ezáltal tud­juk három és félszeresére emelni, húsz év alatt a fogyasztást. Élet- színvonalunkat pedig úgy kell megemelni, hogy például minden családnak önálló, kényelmes laká­sa legyen és jelentősen csökken­jen a dolgozók heti munkaideje, a reálbérek szüntelen emelkedés^ • mellett. , Ma már a húszéves terv megvalósításán dolgozunk Népgazdaságunk húszéves ter­vének szerves része jelenleg öt-- éves tervünk. A húszéves terv­időszaka: 1960—1980. Ma tehát, amidőn ötéves tervünk célkitűzé­seit váltjuk valóra, a húszéves terv megvalósításán is dolgozunk. Csak néhány számadatot és né­hány elvi megállapítást ismertet­tünk népgazdaságunk húszéves távlati, tervéből. Ezeket is a VIII, kongresszuson elhangzott előadá­sok alapján. A húszéves terv még készül. 1963-ban terjesztik a KGST illetékes szervei elé és 1964-ben várható a szocialista vi­lágrendszer országai húszéves ter­veinek végleges összehangolása. A mi húszéves tej-vünk jóváha­gyását csak ezután tűzi napirend­re az országgyűlés. Miért beszélünk most és ezután majd egyre többet erről? Azért, hogy lássuk távlatainkat, hazánk, a Magyar Népköztársaság fejlődé­sének távlatait. Lehetetlen, hogy a hazáját, népét szerető embert ne lelkesítsék ezek a ragyogó táv­latok. GYEN IS JÁNOS *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents