Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-11 / 289. szám

4-rout* UPBRTß WEPŰJSAtí 1962. december 11, Egy táskazár Nagy gonddal szervezik illeté- Iáitok megfelelő üzemet, amelyilc kés helyeken a vidék iparosítá­sát. Itt a példa rá, megyénkben, Szekszárdon, a bőrdíszmű vál­lalat. Sok próbálgatás, kísérletez­getés után, ma már ott tartanak, hogy az üzemszerű termelés eléri a nagyüzemi szintet. Bevezették már egy évvel ezelőtt a szalag­szerű termelést, kiváló munka- szervezési módszereket alkalmaz- nak, egyre jobb eredményeket ér­nek el a dolgozók tervük teljesí­tésében, s ami a legfontosabb, el­érték már a rákospalotai anya- vállalat szintjét. Előbb azt m.ondtuk, jól mennek a dolgok. De rögtön hozzá kell tenni, sokkal jobban is mehetné­nek, ha nem alcadályozná az elő­rehaladást jelentéktelen, kis ér­tékű szerelőanyag hiánya. Egy alkalommal majdnem húsz­ezer táskát nem tudtak átadni, mert nem volt hozzá csat. S mit ér a jól elkészített aktatáska, ha ahhoz nincs csat. Kénytelenek voltak hónapokig raktárban tar­tani a készárut, nem tudták ki­szállítani, mert nem volt hozzá csat. S csak hetek múltán, ami­kor már bejárták az országot, ta­Szabó András Még alig csitultak el a 130 tagú pécsi kulturális küldöttség szek­szárdi nagysikerű hangversenyé­nek a hullámai, már ismét egy másik szomszédos megyeszékhely: Kaposvár képviselőit üdvözölhet­tük a TIT és a zeneiskola péntek esti hangversenyén. Vucskics Margit, a bájos kaposvári műsor­közlő is erről az első találkozás­ról emlékezett meg a szokottnál melegebb hangon köszöntőjében és ugyanez a melegség volt az alaphangja az- egész hangverseny«■ nek, amelyen Szabó András, a kaposvári zeneiskola művész-ta- náx'a' működött közre. • ■ Szabó András mögött több, mint 20 évi művészi és pedagó­giai pálya áll és ez kifejezésre jutott zongorázásában is, amelyet tökéletes biztonság, klasszikus, romantikus és modern szerzők megértése jellemzett. Bár a mű­vész a konvencionális szokásoktól eltérően mindjárt Beethoven Holdfény szonátájával kezdte mű­sorát, alaptalannak bizonyult az áz aggodalmunk, hógy nem sike­rül majd az előadásnak állandó­an emelkedő tendenciát biztosí­tani. Számunkra a legnagyobb (Folytatás a 3. oldalról.) re a vigasztalás. Hiábp várta. A fiú megértette, hogy teljes vi­gaszt már nem vihet. A hosszú viaskodásban úgy rendeződtek el a dolgok, hogy az anyja már csak a fele életével örülhetett neki, meg az unokának; élete másik felét, a tűrés és a robot hosszú évtizedeinek emlékét ma­gának követelte az idős Kustán Dániel, hogy az idegen földben mégse maradjon egészen egyedül. A vonat sisteregve robogott a határtalan messzeségeken át. Ál­mosan terpeszkedett a puszta kö­ré az örökkévalóság közönye. Da­ni most eszmélt rá, hogy tele van a szíve szomorúsággal. Hiá­ba rendezgette helyre az eszével a gondokat, újra és újra össze­gabalyodott benne minden. Gyen­géd aggodalma, amellyel váltig anyjára gondolt, apját is befo­gadta. Immár nem tudta, nem is akarta különválasztani őket. Egy­formán szerette, egyformán gyá­szolta mindkettőjüket. » A csendes tavaszi esték roko­nai az ünnepnek. Alig piheg az élet, mégis minél halkabb, an­nál teljesebb. Az ember nem versenyez az idővel, örül, ha elnyújtózhat gondtalanul, erőt gyűjteni a következő napra, .amely máris számlálgatja paran­csait a soha nem látott messze­ségben. a I'" - i~ő ' f-vka rmom V- ban. Az idő maga a pontosság, kapacitással is rendelkezett, és el is vállalta a csatok készítését, s így, ha késve is, szállítani tud­tak. De mennyi ráfizetéssel járt ez?! S úgy néz ki, mindezért csak a szekszárdi üzem a felelős. Hol­ott, profiljukba nem tartozik a csatgyártás, mégkevésbé a táska­zár Icészítése. Mert legutóbb ez hiányzott. Elkészítettek *öbb ezer táskát, az üzemi meo átvette, mi­nősítette, alig fél tized százalék lett tsak osztályos árú, és berak­ták a táskákat, ugyancsak a rak­tárba. ... . 7 .. Filléres áru a táskazár, meg a csat is. De egy .tásleazár hiányá­ban százötven forint értékű kész­árut nem tudnak értékesíteni. S húszezet, vagy ez esetben több mint húszezer táska értékesítése marad el a tervezett időtől. Itt Volna az ideje, hogy a gaz­dasági irányító szervek azzal is törődnének, hogy ne csak jó gé­peket, megfelelő helyiséget, szak­embereket, nyersanyagot biztosí­tanának a zavartalan termeléshez, hanem például táskazárat, csatot is, mert ez is fontos egy táskához. Nagyon fontos! — Pó — zongora-estje művészi élményt, a három mo­dern szerzőnek, az idén 100 esz­tendeje született Debussynek: Hópelyhek tánca című szerzemé­nye, a nemrég elhunyt szovjet zeneszerzőnek; Prokofjevnek: g- moll Gavottja és nem utolsósor­ban Sosztakovicsijak, a ma is élő zeneszerzőnek három fantaszti­kus tánca jelentette. Különösen a Debussy mű talált kedvező fogad­tatásra, amelyet a művésznek meg is kellett ismételnie.- -örültünk annak is, hogy a 80. születésnapját éppen ebben a hó­napban ünneplő Kodály Zoltán­nál a Marosszéki táncok című szerzeménvét is hallhattuk és így a szekszárdi zenebarátok is szere­tettel és tisztelettel adózhattak a legnagyobb ma élő zeneszerző nagyságának. Szaibó Andrást me­legen ünnepelte a szekszárdi kö­zönség, és a művész az amúgy is hosszúra nyúlt hangverseny végén még két ráadással köszönte meg a közönség tapsait. Vucskics Margit közvetlen han­gú összekötő szövege és bájos megjelenése is hozzájárult az est sikeréhez. O.I. nem siet, nem késik, ember dol­ga, hogy lépést tartson vele. Van még egy fél óra. Lejár, menni kell. A család kint szellőzködött a tornácon. Két fiatal barackfa lengén tárta szét virágos karjait és hattyúpihéket hullatott az ud­var agyagjára. A szomszéd ké­ményét kócos fészek koronázta, közepében összebújva aludt a gólyapár. Kincses József félig telt korpás zsákon üldögélt. Szótlanul cigarettázgatott. Er­nyedt szemhéja alól Klárit és Danit méregette, akik suttogva tanakodtak a konyhaablak pár­kányára könyökölve. Az öregasszony pöttömnyi alakja észrevétlenül húzódott meg az ajtó szögletében. Félig a konyhában ült, csak a lábát rak­ta a verandára és madárcsontú kezével leheletfinoman ringatta a babakocsit. Olyan gyengéd rit­musban, mintha félénk szívének dobbanásai mozdították volna a kezét. Pirkadattól napszálltáig a saját házában időzött, de nyugo­vóra mindig Kincsesekhez tért. Dani a gyerekkocsihoz lépett, leemelte sátoráról a függönyda- r;'bkát, s komoly figyelemmel, előrebillent fejjel nézte kislányát. A négvhónanos csecsemő puha homályban szendergett, arcocs­káját kövérre hizlalták az álom édes emlői. Daniban reszketett a sóvárgás, hogy kimarkolja a gyereket a kocsiból, de csak a mutatóujját érintette hozzá a valószínű tlenül parányi, föltar­t Lengyelországi útinaplomból (9) to&QtyeU <xda... ...elég volt ejyszer látni... Nem, nem megyek többó oda. Pedig az őszi délután nagyon szép volt Szép volt az út, a jó, széles sztráda. Mellette kanadai nyárfák, arany levelekkel, barna, szelíd lankák nőttek dombokká, hegyekké, s a fák piros levelei lángoltak, sárga levelei ragyog­tak... Sárgán sütött a nap, a bá­gyadt, őszi nap... És közeledtünk... Krakkóból mentünk oda. Az út alig ötven kilométer. És hallgat­tunk az egész úton, nem szóltunk semmit, minek is szóljunk... Közel van Krakkóhoz és közel van időben hozzánk... Húsz esz­tendő. Nem idő... Tegnap volt. A mai nemzedék még tanúja a borzalmaknak. A mai nemzedék még látta az égbe gomolygó fe­kete füstöt és érezte az égett em­berhús émelyítő szagát... Nem is olyan régen... Szép úton megyünk. Szép az ősz, szépek a színek és szép a napfény arany ragyogása. Gyö­nyörű az ősz Lengyelországban... S egyszer csak megállunk, utunk céljához értünk, kiszállunk a ko­csiból és elénk mered vaskos ké­ményével, konok kéményével, csúnya, szürke falaival a kis kre­matórium. Ez a krematórium ki­csi, kapacitása nem kielégítő. — Panaszolta Höss, a parancsnok, hogy ezzel a krematóriummal nem lehet sokat kezdeni. Ebben „csak" 100 000 ember: tudtak el­égetni. Jártam a teremben, ahová be­terelték „fertőtleníteni” a néme­teket, amerikaiakat, hollandokat, belgákat, angolokat, görögöket, olaszokat, litvánokat, oroszokat, letteket, románokat, svájciakat, spanyolokat, cseheket, szlováko­kat és magyarokat; zsidókat és nem zsidókat, kommunistákat és pártonkívülieket, istenhívőket és atheistákat, mindenkit, minden­kit, akit csak elért a történelem legnagyobb, legégbeliiáltóbb sza­di zmusa. Láttam a csúszdát, a jól meg­szerkesztett csúszdát, amelyen nagyon kényelmesen és gyorsan lehetett a gázhalál után emberi testeket a kemencébe csúsztatni. Két Ids kemencét, a korszerűt­len kis krematóriumot láttam. A korszerű, nagy krematóriumok­nak csak a roipjait és rajtuk sok friss virágot... Mert zarándokhely ma ez a temető, négymillió em­ber, négymillió ártatlan ember temetője. Ne felejtsd soha: na­ponta 20 000 haléit termelt ez a ha­tott öklöcskéhez. Aztán sóhajtva fordult Klárihoz: — Indulok... . öt napig volt itthon: szombat­tól szerdáig. Szabadságot kért, hogy végre hosszabb ideig anyja mellett maradhasson, mert na­gyon nyugtalan volt. miatta az özvegységre jutott asszony. A szomorúság ellenére is szép volt ez az öt nap, de most kegyet­lenül megbosszulta magát. En­gedte, mert kívánta, hogy min­den porcikájához hozzámeleged­jen az otthon, most pedig egyet­len perc alatt, zokszó nélkül kel­lett fölszaggatni a megeredt gyökereket. Klári bizonytalanul gombol- gatta be férje ingét. — Elkísérlek ... — Hogy egyedül jöjj vissza nyolc kilométert? Nem. — Ugyan. Biztos lesz valaki ismerős visszafelé. — Altkor se. Úgy rosszabb... — Legalább a falu végéig ... Azt nem bánom. Suttogva beszéltek, hangjuk alig horzsolta az esti félhomálvt. Kincses József mégis értette minden szavukat. Térdére kö­nyökölt, úgy nézte gondba- mélyedve a sötéten átütő víWutó barackfákat. Akkora szomorúság terítette rá a szárnyát, hogy fá- zástól reszketett a bőre, mintha hideg hajnalon harmatos bokor­ban kuporgott volna. (Folytatjuk) lálgyár... És ne felejtsd azt. sem, hogy nem teljesítette a gyár a tervét, mert csak zsidót 12 milliót kellett volna elpusztítania... Egyre jobban fél itt az ember. Hisz nem is olyan régen történt mindez. Pontosan 17 esztendővel ezelőtt, 1945 január 27-én fogta le itt a gyilkosok kezét a vörös­csillagos sereg... Madarak' csicseregnek az aranypalásttal borított fákon. Bent a termekben meg eléd me­rednek a félig elhasznált borotva­szappanok, a pamacsok, a fogke­fék, a kofferek, a kosarak, az edények, a kanalak... A koffero­kon nevek. Az egyiken Pollak Suse Gab. 17. IV. 1916. Amster­dam. str... Aztán mész tovább, mert a torkodat szorítja a 'kese­rűség, remegsz, vacog a fogad... Mész tovább és látod a sokezer szemüveget, a műlábakat, mankó­kat, sérvkötőket, haskötőket, fű­gyalási szobát rendeztek be: Asz­tal, szék, vádlottak padja, gyer­tyatartó, feszület... Mert Krisztus nevében is lehet megölni millió­kat. A halálfalhoz keskeny folyo­só vezet. Keskeny folyosó, út a halál felé. Itt végeztek azokkal, akiknek golyót, vagy akasztófát szántak. Mert itt áll az akasztó­fa is, kötelét meglibbenti a szelíd őszi szellő... Halálblokk, halálfal, akasztófa, kínzókamrák, kínpadok, gázkam­ráké s mindennek .neve van, csak az embernek nem, az embernek rideg szám jutót! csupán. Min­dennek pontos szabálya van, pon­tos menetrend a halálba vezető úton. Nem menkülhetsz. A borzalmak földjére kerültél, az Auschwitz— Birkenau-i haláltábor foglya let­tél. És körülvesz a szögesdrót-ke- rítés, villámlik benne a magas- 1 feszültségű áram. Látnod kell A krematórium. zoket és harisnyatartóirat. Gon­dosan, alaposan szortírozva. Ta­lálkozol magyar Caolás dobozok­kal, Bison cipőkrémmel, Vesta krémmel, Kohinoorral,.. Látod a gyerekek tipegőit, cipőit, csör­gőit, babáit, cumiját... A gyere­kekét, akik a kéményen ..távoz­lak” el innét. Nem menekülhetsz... Kimész a folyosóra és eltorzult arcok me­rednek rád a fényképekről. So­vány, elgyötört, megkínzott, té­bolyult 'arcok. Alig tudod meg­különböztetni, nő-e, vagy férfi, öreg, vagy fiatal. Itt. mindenkit nyilvántartásba vettek. Wojto- wicz Rozáliát is, a 7447-es fog­lyot, aki jött 1942 V. 6-án, s a kéményen távozott 1942 XI. 6-án. Fiatal volt, álmodozó lány. 17 esztendős. Tag Pétert is, aki jött 1941 X. 1-én és ment a kémé­nyen keresztül 1942 IV. 15-én... Fiatal fiú volt, 14 esztendős. A fasiszta fenevadak időnkén! ítélkeztek is. A halálblokkban tár­mindent, át kell élned a borzal­makat. Itt négymillió emberből termeltek hamut... S amikor kilépsz az auschwitzi tábor oldalsó kapuján, eléd me­red egy akasztóía. Itt hajtották végre Rudolf Franz Ferdinand Höss táborparancsnok halálos íté­letét. Itt. a villája mellett, ahol éjszakákat dorbézolt át, míg go- molygott felette a krematóriu­mok fekete füstje. Itt, a villa mellett, ahol 'valamikor Eichman- nal tervezgette Höss úr 12 millió ember leggyorsabb elpusztításá­nak legmodernebb módszereit. Menekülsz innen... Elég volt... Még látni, visszaemlékezni is bor­zalmas. Ember, egyszer menj el Ausph- vitz—Birkenauba, menj el oda, há még nem találkoztál a valósá­gos, mezítelen imperializmussal. Menj el, és elég lesz egyszer ne­ked is. Még egyszer nem kíván­kozol oda. GYENIS JÁNOS Ramcsák Ottó vidéken.. A rádióhoz mindenki ért Hol kendőbe kötve, hol doboz­ba csomagolva hozzák be a bete­get, a diagnózist pedig csavar­húzó ég voltmérő segítségével ál­lapítják meg Tehát nem ember a beteg, nem is állat — hanem rádió, televízió. Kényes műszer mindegyik; el­romlik a természetes elhasználó­dás következtében is, de akkor is, ha a gazdája nem úgy bánik ve­le, mint ahogyan megkívánja. Az ártalmak közt lehet említeni, ha állandóan a legmagasabb hang­erőn bömböl tetik. Azt sem szere­ti, ha oldalba verik, amikor a kedvenc csapat gólt kap. A két ok miatt aztán a GELKA tamási kirendeltségének állandó­an van munkája. Három évvel ezelőtt, amikor megnyílt, jobbára csak beteg rádiókat kellett kezel­ni, vagy a telepes ké'züléke'-et át­alakítani hálózati áramra. Ma már egyre több televíziót hoznak javítani. Naponta átlágosan két beteg televízió vár1 javításra. A környéken egyre szaporodik a számuk, tehát több is hibásodik meg. ­Meglepő tapasztalatot hallunk; a készülékek legtöbbjén ott á „maszek” szerelő icezenyoma. Hogy mindenhova eljut már a „Ramcsák Ottó”... Mindenki vil­lanyszerelő, rádióműszerész ma­napság, és gondolja, ha a garan­ciális idő lejárt, minek fizessen érte. amikor megjavíthatja ő ma­ga... Az eredmény: még többe kerül, mintha hozzá sem nyúlt volna, mert ott is elrontja, ahol jó volt. A rádiószerelő pedig törheti a fejét, izzadhat, amíg megjavítja a kis'hibából lett nagyot a „Ram­csák család” rádióján, televízió­ján.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents