Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

4 TOT,NA MFOvm N*W.TSAO 1962. december 8. Amikor kiütéssel győz a Sárga Sátán Jack London, a nagy író felejthetetlen könyvben nyűgö&i le több száz oldalon át az olvasót, amikor döbbenetesen számol be, hogyan szenvedett vereséget egyszer, tízszer és százszor a nagy rémtől, a Sárga Sátántól. S küzködnek sokan, sokezernyien a rémmel. Mennyi vereség és mennyi győzelem? Számontartani is nehéz lenne. A küzdelem folyik, immáron nem egyes emberek, a társadalom rugaszkodik erőfeszítésre, hogy diadalra segítse X-et, Y-t és Z-í. H. I. kilép a kórház kapuján. Nagyot szippant a friss levegő­ből. Arca megviselt, sápadtabb, mint rendesen. Kevesebb lett va­lamivel az elmúlt napokban és sokkal több, mint eladdig volt. Kevesebb egy szenvedéllyel, elbú­csúzott az italtól, amelyben la­kik, tanyázik, és amelyen keresz­tül naponta rohamra indul a Sár­ga Sátán. S mennyivel több lett ezzel a mínusszal. Belehunyorog a Napba, s szé­gyenlősen gyors léptekkel indul a sarok felé. Körülnéz, látta-e vala­ki? Szerencsére, se közel, se tá­vol senki, a sarkon túl pedig már nem számít. Ki tudja, honnan jön? 0 Kocsma előtt Visz aZ út. A ven­tillátor az utcára hajtja a do­hányfüsttel kevert italszagot. A máskor kellemes meleg most megborzongatja. S ekkor meg­szólal valami belül: „Csak egy pohárral. Nem rumot, csak bort. Csak egy pohárral. Ugyan, mit árthat az?” Megtorpan. Már nyúl­na a kilincs felé, amikor belül­ről kicsapódik aa ajtó. Részeg tán­torog ki, megkapaszkodik az első fában, és ökíendezik. H. I. leejti a kezét, s határozott léptekkel in­dul tovább. A Sárga Sátán visz- szahúzódtk, érzi, vereséget szen­vedett. Még rohamra indul majd néhányszor, de azok a rohamok már erőtlenebbek lesznek, mert az első a legveszedelmesebb. S ha még segítenek is H. I.-nek, akkor szertefoszlik a rém minden győ- 1 zrlmr'reménye. ' B. I,.-t már harmadnapja kí­nozza a szörnyű szomjúság. S ellenáll minden kísértésnek har­madnap óta. Bírja. Egyelőre. Munka után siet haza', egyeneseit. Nem néz se jobbra, se balra. Lép­tei gyorsak, s mintha menekülne, szinte beugrik az ajtón. S aztán már ki se mozdul reggelig. A szomjúság szörnyű. De mintha tegnap óta szűnne valamelyest. S először a három nap ;óta, köny­vet vesz a kezébe. Olvas. Felejt. Ekkor csengetlek. ' Baráti kompápia tódul be. A nesz, .amivel jönnek, mutatja, fűi vannak már a bor szomjat oltó hatásán. S kezdődik a rábeszélés. — Csak ide a sarokra megyünk. Csak egy pohárral. Szódával. Fröccsnek. No jó, legyen hosszú­lépés. Az már csak nem árt meg. No, ha még azt sem akarod, rend­ben. Amíg mi förccsöt iszunk, addig te almuskát. Erre hangosan röhögnek vala­mennyien. B. L. először valóban almuskát iszik. A röhögés minden kortynál megismétlődik. Egyszer csak el-' következik az a bizonyos „csak egy hosszúlépés.” Majd kisfröccs. Nagyfröccs. Két deci tiszta. Hajnalban részeg banda tánto­rog az utcán. — Látod komám, megmondtam én. Tudtam én. Mégis csak ren­des ember vagy. A mi emberünk. B. L. semmit sem szól. Szólni sem tud. Csak elfordul, nekidől egy lámpaoszlopnak, gyomrára szorítja a kezét és hány. . ?s.Ytew>rog,,a. Sárga- Sátán­Kiütéssel győzött. CSATARY GYÖRGY Közelebbről az istenhitről Napjainkban egyre több ember propagandát végző előadókat a számolja fel a világról alkotott közeljövőben konferenciára hívja korábbi elképzeléseit és szakít össze. A december 13-án Szek- a régi. a valóságról torz képet szárdon, a TIT-klubban megren- festő idealista nézeteivel. A j dézésre kerülő ankéton dr. Pais népművelési szervek, a társadal- j István egyetemi tanársegéd tart Asszonyoknak A szülői báz és az iskola közötti kapcsolatról (Az első szülői értekezletek tanulságai) • * Az iskolák éveleji mozgalmas felállóit és a következőket mon- hibáit elveti. Felhívtam a figyel, életében nagyjelentőségű az első tíotta: »Meg kell vallanom ószin- mét, hogy ez a »baráti kézfogás« szülői értekezlet. Erre szülő és tén, hogy én egyedül nem tudom sokra kötelezi! Tény: a tanuló pedagógus alaposan felkészül gyermekem nevelését megnyug- azóta nem dohányzik, pontosan Tudják: közös ügyükről van szó, tatóan irányítani, A szakember- megy haza és nem hazudozik. Másnap a családlátogatáson a gyermekről, annak neveléséről, hez fordulok segítégért. Gyérme- jövőjének alakításáról. Az egész kém tilalmam ellenére dohány­iskolái év programját fektetik itt zik. Rendszeresen későn jár haza le. az iskolából, csavarog, és ami a Ez a hely kevés arra. hogy egy legsúlyosabb._hazudozik- szülői értekezlet minden területét alaposan megtárgyaljuk, csak né­hány jelentős vonásról szeretnénk szólni. Úgy vélem, hiába való, ha egy első osztályának éveleji értekez­letéről mondok el részeket A szülő bejelentését néma csend fogadta. Láttam a szülők arcán a megdöbbenést és szinte ki­nem lesz mondatlanul ott volt a szülők vá_ gimnázium lemánye: »Nem lett volna szabad a gyermekről ennyi rosszat el­mondani«. Én pedig örömmel üd­Az osztálynak 40 tanulója van. vözöltem ezt az őszinteséget és Természetesnek tartom, hogy va- megdicsértem a szülőt. Közöltem lamennyi szülő megjelent. Az a a szülővel, hogy hamarosan, két tény. hogy 79 volt a megjelentek nap múlva, családlátogatásra me­száma, igazolta, hogy a szülői ház és az iskola kapcsolat ai helyes gyek hozzájuk. Ezt ne közöljék előre gyermekükkel. A kapott fel­irányban fejlődnek. Jóleső érzés, világosítós birtokéban a másnapi hogy sok családból ketten is el­jöttek és 3 nagyszülő is ott volt. A szülői értekezletnek egyik legfontosabb pontja az volt, kér­tem a szülőket: legyenek velem szemben bizalommal és a leg­teljesebb őszinteséggel tájékoztas osztályfőnöki órán elbeszélgeti majd ezzel a fiúval. eléggé vontatottan indult meg a beszélgetés. Egyszer csak az édes­anya kijelentette: hibáztatja az urát őszinteségéért, mert ezzel »kiszolgáltatta« a gyermekét ne­kem. De további megbeszélésünk eredménye képpen azt szűrtük le, hogy .ez a »kiszolgáltatás« nem is rossz, mert ezzel a szüő egyál­talán nem »szolgáltatta« ki gyer­mekét, hanem megmutatta azt az utat, amelyen . ő nem. tudott biz­tosan járni, de a szakember, a nevelő ezzel sikereket érhet el. A legteljesebb bizalom jegyében váltunk el. Nem múlik el egy hét, hogy két-három alkalommal tel ne hívna a szülő telefonon, és ékkor boldogan veszi tudomásul, Másnap az osztályfőnöki órán gyermeke fejlődése határozottan a dohányzásról beszélgettem. Kérdeztem, ki dohányzik. Két ta­nuló jelentkezett.' A tegnap sze­repelt szülő gyermeke nem állt ■sanak gyermekük jelleméről, hi- fel. Meg is kérdeztem tőle: János, báiról, előnyös tulajdonságairól, érdeklődési területéről. stb. A fentiek ismeretében sok időt te nem szoktál dohányozni? A tanuló elpirult és dadogva mond­ta: nem. Megéreziem rajta a takaríthatok meg azzal, hogy nem dohányszagot és ezt közöltem is nekem kell rájönnöm egy-egy na- vele, erre bevallotta, hogy bizony gyón eltitkolt jellemvonásra, ha. napi 10—12 cigarettát is elszív, nem ezt az időt is a gyermek Ezután rátértünk a csavargás és közötti bizalom és őszinteség a jellemének kialakítására fordít- hazudozás kérdésére és János gyermek helyes nevelésének leg­pozitív. És ami a legfontosabb: a tanuló nyugodt, kiegyensúlyozot­tabb lett, boldogan éli az isko­lások életét. Tudja ő is, hogy a szülő és a tápár az ő nevelése ér­dekében együtt dolgozik. Ezért a szülőnek is Is a tanárnak is sok­kal halasabb, mint eddig. Mindezekből egy lényeges ta­nulságot vonhatunk le és ez az, hogy a szülői ház és az iskola ját belátta. Kérésemre hajlandó volt kezet adni arra, hogy fenti Házasság, válás mi szervezetek igyekeznek segít­séget nyújtani mindenkinek ah­hoz, hogy mielőbb magáévá te­hesse a tudományos világnézetet. A Megyei Tanács VB Művelő­désügyi Osztálya, a megyei Nép­művelési Tanácsadó és a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat filozófiai szakosztálya az ateista (Folytatás a 3. oldalról.) lőadást az Ateista propaganda elvi és módszertani kérdései napjainkban címmel. Az élőadást vita követi majd, bemutatják a Péterfillérek, a Szeretet nevében, a Szentkút és az Istenek szüle­tése című ismeretterjesztő kis- filmeket. ros kezét. Szerényen vizsgálódott a tisztáson. Egész takarosnak ta- autóba, vitte, hogy mutassa meg lúlta az istállót. Meglepetten fe­sz építkezést. dezte fel, hogy az épület közelé­Fiatal ákacos mögött, egy dóm- ben sötétbarna lucernakazal ter­hektől védett horpadásban jelöl- peszkedik. ték ki a szövetkezet gazdasági — Látom, már takarmányuk is központját. Nagyokat álmodoztak, van hozzá — bólintott elismerőn. de„ egyelőre kevésre futotta a Kincses József egész nap jól szűkre szabott erőből. Gerendává- érezte magát, családias hangulata zas, vályogfalú istállót emeltek, most sem tűnt el, hogy a járás huszonöt férőhellyel. A tetőfedők irányítójával beszélt. A buzgalom- most vertek a zsuppot, néhányan tói kissé sietve magyarázta: kívülrő1 vakolták az épületet. Kö- — Az emberék adták össze, zöttük volt Kincses is, aki faze- Sokat kellett a nyakukra járni, kas létére értett az agyaghoz, hí- de megérte. Mit gondol, a lucer- szen az ő vezényletével vetették nát jobban féltik, mint a kenye- a tizenötezer vályogot is. Amikor rüket! Csakhogy kell ám annak szóltak neki a többiek, hogy autó a huszonöt marhának. Javarésze gurult ki az akácosból, menjen a növendék, jó üszők, falánkok, lejesek elé, fürgén inait le az akár a plébános. Ezeket is a falu állásról. Nem szokott örülni túl- adta össze az utolsó darabig. Pénz ságosan a látogatóknak, de most kellene, Szekeres elvtárs. Az ál- nern bánta az érkezésüket. Tehe- latért muszfij fizetni. Megígértem tősségükhöz képest; mégis csak és az ígérettel nem szeretek ját- nagyot készültek előbbre lépni. szani. _ Sárpöttyök száradtak kopasz fe- Az első titkár szögletes arcán jere. bajuszara, karja is agyagos bágyadt, szomorkás mosoly volt, volt konyekig. Az ing felgyurt így hallgatta az öreget ujja ugyancsak összemázolódott. _ ^ pénz. Jöjjenek csak, Mint az ujjongó gyerek, aki nagy- maguknak biztos lesz. szerű játékba leli örömét, boldo- Kincses válla fölött átpillantott gan bicegett az első titkár ele. a hátul várakozó Antira. Bólin- — Azt mondták, nekünk nem tott, mintha magában helyeselt jut hitel — kiabálta már messzi- volna valamit, de a legény meg- ről, ravaszkodón, mosolyogva. — értette a bólintásból, hogy itt ma Mégis lesz istállónk! semmiképp, nem kerülhet szóba Szekeres zavartan, tisztelettu- az a pecsétviaszos levél, dón köszönt, s bármennyire vona­kodott az öreg, megszorította eá- (Folytatjuk) hatom. Hisz a célunk közös. Mind szépen bevallott mindent. Hídé- lényegesebb alapja, a szülők, mind a pedagógus arra törekszik, hogy a gyermekből embert neveljen, olyan embert, aki ennek a társadalomnak meg­elégedett, művelt, boldog tagja lesz. Ezt pedig, csak akkor tud­juk elérni, ha mindketten közö­sén és azonoson .urunk el a gyermek nevs lésében. Példákat mondottam arra. hogy eléggé gyakori eset, amikor a’ szülő 'cin­kosa lesz a gyermeknek és tuda­tosan félrevezetik a nevelőt. Nem kell ilyen esetekben csodálkoz­nunk, ha a gyermek iskolai mű­ködése eredménytelen lesz. Éppen az ilyen szülők azok, akik a köz­vetlenül érettségi előtt álló gyer­mekük elhibázott nevelésen* si­ránkozva mindenkit kárhoztat­nak, csak éppen a masuk hibá­ját nem akarják felismerni.. Hi­bát keresnek a társadalomban, annak berendezésében, minden­ben és mindenkiben. Nagyszerű alkalom a szülői értekezlet, hogy mindezt elkerüljük. Most még megelőzhető a baj, de később, mikor megerősödnek a hibák, sokkal több munkával és keve­sebb eredmény érhető el. Dr. D. P. Ezeknek az elveknek a fejte­getése után megkezdődtek a szü­lői hozzászólások. Egyik édesapa Napilapokban és folyóiratokban nem egyszer olvashat az ember a házasságok válságáról, a válá­sokról. — Természetesen ez nem egy olyan jelenség nálunk, amely komoly ijedelemre adna okot, mindenesetre soha nem beszél­hetünk róla eleget ahhoz, hogy megszűnjön probléma lenni. Mert mi lehet a kiváltó ok? Talán nem helytelen, ha elöl­járóban leszögezem, hogy néze­tem szerint egyik nagy hiba a komoly megfontoltság hiánya, az önmagunkhoz;. és a másik félhez való őszinteség mellőzése. Úgy is mondhatnám, hiányzik a kellő önkritika. Ahogy a találkozáskor általában az ünneplő ruhát vesz- szük fel, úgy az ünnepi, szebbik énünket mutatjuk. Mi indít erre? A tetszeni aka­rás, a hódítási szándék, a bírni akarás vágya. Igen. Nos — mond­juk — létrejön a házasság. És itt jön a de... Lévén, hogy az élet­Variációk egy ruhára Mi, nőle bizony szeretjük a változatos- csupán a férfiak, hanem az ő számukra ságot, főleg az öltözködés terén. Még is öltözködünk egy keveset, arra is képesek vagyunk, hogy nem 1. rajz: Kétrészes szövetruha, V-alakú megyünk el valahová, mert ,,a ruhánkat” nyakkivágással, lefele bővülő szoknyával, abba^ a társaságban már több ízben hátán varrással, elején egy-egy hói alá­látták. így azután mindig arra törek- téttel. Nyakba sok gyönggyel, szünk, hogy változtatásokat eszközöljünk, 2. rajz: Ugyanaz a ruha, a' kivágás­akármilyen keveset is, de oiyat, hogy a ba szőrmesálat kötünk, középen esetleg ruha összbenyomása megváltozzon, így dísztűvel. elvonjuk a figyelmet az újabb, ötletes 3. Másik változat, pulóverrel vagy tartozékokra és ezáltal o barátnőkben begombolható kötött betéttel és bő öv­vel viseljük. 4. rajz: Színben harmonizáló blúzzal mór megint ez a rgha van rajtad", hordható. A két alsó gombra körbe futó ■West hót valljuk be azt is. hogy nem övét gomboljunk. sem keltjük azt az érzést, „hogy drágám ben több a hétköznap, lassan — miután elteltek a mézeshetek — a lángolást felváltja a megszo- kottság, egyre ritkábban győzik le ingerültségüket. Megjelenik a civódás, és a többi kísérője. Ma­gyarán, kimutatják a foguk fehé­rét. Hallottam ' olyasmit is, nem egytől — mindkét nemből — azért is van sok válás, mert a nők is dolgoznak és többet van­nak távol, mint otthon. Hát en- gedelmet, ez nem lehet ok. Ha valaki őszintén szeret valakit, tisztában van az érzéseivel, úgy mindkét fél az ellenkező nemű dolgozótársában jó munkatársat, kellemes kollégát lát, és semmi több. Persze, az is igaz, hogy az alkalom nagy kerítő, de hát pont a kísértés a próba. Akkor kell helytállni, mert ha itt történik valami, ez már csak a kiváltó ok. A beteg góc már megvolt. Van aztán olyan eset Is, — ez sajátos jelenség, mint ahogy a múltban „Földisten” kedvéért kényszerítették egymáshoz a fia­talokat — amikor például lakás miatt kötnek házasságot. Ismerő­seim körében is van ilyen. Az egyik már harmadszor cseréit la­kást — és asszonyt. Sájnos, főleg fiatal- lányok haj­lamosak arra, hogy a .külsőt ve­gyék figyelembe és mivel szerel­mesek, elfogultak is. Rendszerint találnak maguknak valami tet­szetős magyarázatot kedvesük hi­bájára, de hát attól a hiba még hiba marad. Később ők is ráéb­rednek, rendszerint későn. A korban benne lévők is be­becsapódnak, főleg nőkre gondo­lok, akik nagyon szeretnének már férjhez menni. Szomorú, de az alkohol is sok házasságot tesz tönkre. Itt megint csak a már említettekre lehet utalni. Sorolhatnék még számtalan okot, de úgy vélem, szükségtelen. Végső következtetésként leszö­gezhetem: kellő megfontolás, őszinteség mindkét részről, köl­csönös szeretet, áldozatvállalás szükségesek, és ha mindezeket betartjuk, a(űkor a minimumra csökken a válás és kevesebb lesz az elrontott családi élet. ANDRÁSFY ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents