Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-06 / 285. szám
4 TOLNA MEGYÉT NÉPÚJSÁG 1962. december 8. Panaszkodnak a gépjárműveze- rossz bekötéssel jön ki — megjatök: vakít a fényszóró. S egyre vítva. És kalózkodik ennek birtöbb panasz érkezik szerkesztőségünkhöz, hatóságokhoz, hogy az országutakon most új típusú vagányok jelentek meg. Ezek a fényszóróval vagánykódók. fiadba váltja fényét a gépjármű, a vagány csak reflektorral jön, mert erősebb a lámpája, mit sem törődik azzal, hogy börtönbe juthat emiatt, hogy mások kórházba kerülhetnek. A közúti balesetek gyakoriságában nem szerepel első helyen még ez a tény. Még nem számították gyakorisagát a reflektorozásból eredő baleseteknek — igaz. még nem is Léptek fel a rendőrhatóság szervei úgy. mint ahogy az ügy megkívánná. Ha gépkocsivezetők csoportba verődnek, s beszélgetnek a közlekedés problémájáról, a balesetek megelőzéséről, mindig fő téma a rcflektorozás'. Még akkor is, ha a társaságban tokában a vezető az országúton. Szerkesztőségünk kocsijával az elmúlt napokban több alkalommal éjszakai utakat tettünk, vaSzembeYövő ]0n í°90sak-e a panaszok. Sajnos, 1 sokszor voltunk kénytelenek leállni az út szélén, mert utunkat csak annak tudatában folytathattuk volna, ha árokba akarufik szaladni. S egyre szaporodnak a kalózok. S egyre kevesebb hírt kapunk arról, hogy a rendőrhatóság figyelemmel kíséri a ref- lektorozó Icalózokat, hogy kitiltja az ilyen, szabálytalan világítással -közlekedő járműveket a forgalom b öl. Érdeke mindenkinek, hogy ne knlózk adjanak vagányok az országutakon. Emberéletekről, milliókat érő gépjárművekről van szó. Akkor miért nem kezelik ezt az ügyet úgy a magánosok, vállalatok, rendőrségi szervek, mint Lengyelországi útinapiómból (6) Várunk benneteket, katowicei lányok a tái saságban van olyan jelentősége megkívánná egyen, aki maga is reszese ennek-L—— _____ ' a z új „dirútnak”, szokásnak. Sajnos, csak beszélnek róla, de nem sokat tesznek. Altciános vélemény az, hogy a magcnaúiósók nem tudják helyesen beállítani fényszórójukat. Többletköltségei jelentene ez számukra, és inkább hajlanak a könnyebb megoldáshoz, ahogy esik, úgy puffan, bedugják az égőt a reflektorba, világi', a'.ogy világít, őket nem érdekli: Azután az AICÖV-kocsikra is sok a panasz. A szerelőműhelybe TMK-javításra kerülő kocsi Megtudtam még itthon, hogy a katowicei Centrozaptól (külker, vállalat), vagy húszán a Balatonnál töltöttek két hetet, s Budapesten egy hetet az idei nyáron. Gondoltam, ha már itt járok Ka- towiceban, megkérdem őket, hogyan tetszett nekik kék Balatonunk... Szállodám, a Hotel Monopoi kávéházában beszéltük meg a randevút. Ez a vendéglátókomplexum Katowice legelőkelőbb szállodája. Hallja mint ; bábéi, egyszerre tíz nyelvet is megkülönböztet az ember. Angol, német, szovjet, kínai, afrikai, amerikai kereskedők, gazdaság szakemberek, művészek és át utazók szállnak meg a Monopolban és cserélnek jelvényt, névjegyet, cigarettát, beszélnek, meg találkozókat a hall márvány oszlopai között. De van, aki hű vösen nézi az öblös fotelból, ha gyan zsibong körülötte a nemzetközi élet. Én is órákig tudtam Wagner szaktárs kétszáz forintja Felhívás A Felsőfokú Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola az 1963 64-es tanév nappali, valamint esti, levelező tagozatára jelentkezők részére a felvételi vizsgákra előkészítő tanfolyamot indít. Az előkészítő tanfolyam hathónapos, 1963. január 8-tól június 25-ig tart. Az előkészítő tanfolyam tárgya: Matematika, történelem és kémia valamint, az érettségivel (képesített oklevéllel) nem redelke- zők számára a magyar nyelv. Tolna megyeiek jelentkezhetnek: Közgazdasági Technikum Kereskedelmi Tagozata (Szakiskola kihelyezett csoportja), Pécs Kolozsvári u. 2. (Nagy Sándor a felnőtt oktatás vezetőjénél.) . Az N-i építkezésen veszélyessé kát adtak a munkaszervezéshez, vált a munka. A dolgozók már A művezető pedig megkereste a félve mentek az állásra, a gépek szakszervezeti bizalmialuit, segít- üzembeállitása is valóságos hős- seriek ők is, normális munkakö- tett-számba ment. Olyannyira el- rülményeket létrehozni, összefo- hanyagolttá váltak a munkakö- gott szinte az egész vállalat, hogy rülmények az idők során, hogy mentsék, jóvá tegyék a régi hi- hirhedtté ez tette az építkezést, búkat. S ma elmondhatjuk, biz-' S az is, mi ennek a velejáró- tonságos a munka az N-i építke- ja: nem teljesítették a tervet. zésen. A szakszervezeti bizottság so- lcat foglalkozott az építkezéssel. Több alkalommal bizonságot küldött , kiA ^állapítsa, meg a hiányosr De így utólag, amikor befizette Wágner szaktárs a kettőszáz forintot, amikor mindenki a bizságokzti; dolgozón M i»» Ä ezek megszüntetésére. A bizottságok minden alkalommal elkészíremtésén fáradozott, s valóban gyökeres változás következett be, tátték javaslatukat, határidőket Í“lJs*ébe ,a d^zóknak: Nem szabtak meg, azonban a helyzet L™ « bírságolás előtt? Csak akkor tud- vezet ■ munlcavédelmi felügyelője- óűzda.'ripi vezetők olyan neIr u tudomására sütött a~ Mit- ^tezkedeseket hozni, amikor finem változott. Végül a szakszernek is tudomására jutott az épít- . .... kezés ügye, s vizsgálatot indított, , c jogánál fogva a felügyelő kétszáz u,ankell hanyag munkájuk forint bírságot szabott ki Wagner szaktársra, az építkezés vezetőjére. S a büntetés után változni kezTanulsáóképpen nem árt ezt az esetet sok építőipari munkahely vezetőinek elmondani. t Mert igaz, Wágner szaktárs kettőszáz forint dett minden az építkezésen. Sze- bírságot fizetett, de elkerülhette relök jelentek meg, akik megja- volna ezt, ha úgy szervezi a mun- vították a gépek villamos bérén- kát, olyan körülményeket teremt dezését. Több alkalommal jöttek a dolgozók termelőmunkájához, azután az építkezésre az építő mint azt a biztonsági szabályok vállalat központjából is, tanácsa- előírják. nézegetni a Monopol márvány- Lengyelországba, a Centrozap halijának eleven nyüzsgését. lányai pedig húszán Magyar- No, de indulás, közeledik az országra, ök négyen most ennek idő, gyerünk a randevúra. a húsznak a képviseletében jötöt lány várakozott rám a kávé- lek el nyilatkozni... házban, öt lengyel szépség... — Budapest a legszebb város. Négyén, akik . Magyarországon amelyet életemben láttam — ezt jártak, és ötödik a tolmács. vallja Halina Úgy látszik, Lengyelországban _ vás. utca ^ a vidámságnak nincs felső határa, mert minden rekordot megdöntött ennek az öt fiatal lánynak az életkedve. »Az újságíró kérdez, a riportalany válaszol« — a szakmának ezt az ősi arany- szabályát megfordították a lányok. — Mi van most a Balatonon? — Mi újság Budapesten? — Miért csak egyedül jött? — Meséljen Magyarországról! — Elvisz magával Magyar- országra? — Nincs már hely a bőröndjében? Sok idő telt el így, míg kérdezhettem én is. Első kérdés: — Kinek, mi tetszett a legjobban? Heléna: — Tihany... Barbara: — A badacsonyi bor... Susana: — Maga a Balaton... Halina: — Egy szép barna fiú... No, no... Ezért kérdezte Halina, hogy miért csak egyedül jöttem? gonoru... — Magar ju barat... — Seretem Magarorsag... I — Lengyel—magyar baratsag... — Kösönöm ju... — Sok siker... A lányok sok szót megtanultak nyelvünkből. S most magyar tanulókört szerveztek a vállalatnál. Wanda segíti nekik tanulni a nyelvünket. (Wanda papája ugyanis itt dolgozott sokáig a Budapesti Lengyel Követségen és a kislány itt járt iskolába). Magyarul tanulnak a lányok... Még sokszor szeretnének eljönni Magyarországra, a Balatonhoz, Budapestre, de szeretnék megismerni az egész országot, ahol, mint ők mondják, olyan sok a csinos fiú, olyan jó a bor, olyan szép a divat, olyan jól főznek és annyira szeretik a lengyeleket. Örülünk, hogy jól éreztetek magatokat, katowicei lányok, örüA további beszélgetésből aztán 1^k’ hogy még s.ok5*or akartok kiderült, hogy a Centrozap, lévén hazánkba- Varun* külkereskedelmi vállalat élénk kapcsolatot tart a magyar NIKEX Külkereskedelmi Vállalattal. Csereüdüléseket szerveznek, így kerültek ki a NIKEX dolgozói benneteket. Halinát még külön is várja valaki, úgy hallom, nem is tart sokáig ez a várakozás... Gyenis János MINT A GYALOGBEKAT (Folytatás a 3. oldalról.) Anti megértette, hogy továbbra is gonosz bajkeverőnek nézi a fiatalasszony. Fájdalmas haraggal förmedt rá. ■ — Elegem van ebből a nézésből. Menj és intézd a sorsod, de engem ne gyanúsíts! Ha már any- nyira jól esik ártani, akkor éppen téged választalak?! Klári sompolygó mozdulattal fordult sarkon, s mintha halottvirrasztáson lenne, óvatosan ereszkedett apja mellé a padra. Az öreg lassan átölelte, ujjaival békítőn ütögette lánya vállát. Szeme, anjely a hunyorítástól mindig mosolyogni látszott, most gondterhelten, fénytelenül rejtőzött. Nem kételkedett Anti szavaiban. És a következményekben sem. Elegendő tapasztalata volt ahhoz, hogy következtetni tudjon. Ha baj volt a lányával, akkor rá sem nézhettek jó szemmel. Ha azt kívánják, hogy váljon el a lánya, akkor Klárinak fejet kell hajtania, különben a pártból taszítják ki. Ezzel pedig rosszra fordul a család helyzete, rosszabbra, mint amilyen valaha is volt. A felszabadulás óta soha, egyetlen piflanatra sem félt. Most megtámadta ez az elfelejtett, kellemetlen érzés, mintha csak a szoba alattomosan hűvös földpadlója szívódott volna a testébe. Nem akart félni. Az igazságot akarta ismerni. Antira emelte a tekintetét, együttérzőn szólt hozzá. , — Köszönöm, ha védelmeztél, is megköszönöm majd, ba mindent elmondasz. Ne kímélj. Azzal csak ártasz nekem. Anti tűrte az öreg vallató tekintetét, most nem is tudott volna máshova nézni, csak a szemébe. — Jártam az egyik veteránnál, aki Józs; bácsival volt internálótáborban. Emlékszik még az öreg Cigié Mihályra? ... Kincses szemöldöké ámulva ágaskodott. — Él még?!... — Éljen is minél tovább! — Beszélj, beszélj!... — Az unokája vitt el hozzá. Levelet írtunk a központi vezető-, ségnek. Elpanaszoltuk a bajunkat. Mindent leírtunk. Amíg nem kapunk választ, a járás kívánsága szerint kell cselekedni. Ezért lenne jobb, ha Dani önként menne el, minthogy a hatóság utasítsa ki, vagy esetleg elvigyék. Cigié Mihály is ezt tanácsolja. Kincses József simogatón húzta le tenyerét lánya válláról. — Ha így áll a dolog, akkor nincs mit tenni. Gyere, menjünk haza... Klári engedelmesen felállt. Sóhajait visszatartotta, remegve lélegzett. Indult ki a szobából. Anti, is fölemelkedett a ládáról. Félénken szólt utána. — Várj még... — Nem merte folytatni. Klári megtorpant, visz- szanézett rá várakozón. Ö pedig lesütött szemmel, akadozva, alig hallhatóan kérte: — Add majd ide a tagkönyved... Be kell vinnem * járásik»,«. Klári ajka megnyílt kissé, arca elfehéredett. Furcsa rándulás futott végig bal oraáján. — Miért? .... — A megye kizárt a pártból. Az öreg ekkor már a lánya mellett állt. Maga is gyámoltalan volt, de azért megfogta a lányát és gyengéd nógatással próbálta kivezetni a szobából. — Megkapod a tagkönyvet — mondta Antinak, látszólag nyugodtan, majd Klárira szólt zárkózott büszkeséggel: — Ne sírj. A hited maradjon meg, az a fontos. Elmentek köszönés nélküL A magára maradt Pásztor Anti nekidőlt a falnak, halántékát a hűvös vakolathoz szorította. Szabadulni akart a szégyentől, amely csontig égette, mintha lugkővel öntötték volna le. * A szerelem, ha életre-halálra szól, kicseréli a testeket, az ember a másik bőre alatt él, önzése nem magát, hanem a társat félti, hogy ebben az összefonódásban biztonságos bölcsőre leljen az utód, aki majd végérvényesen egyesíti őket. Klárinak még nem volt fogalma a halálfélelemről. Még nem tudta, hogy a mostani érzéséhez hasonló fájdalom szokta megtámadni a költözésre váró öregeket. Csak annyit tudott, hogy Dani holnap kiszakad a testéből, s ettől kezdve céljavesztetten lézenghet a társ visszatértéig. IFoJi tatjuk) H árom jóbarát. Matyi, Jóska, Ferkó. Téglagyárban dolgoznak. Jó munkások, mindig a munka nehezebbik végét választják, nemcsak azért, mert így több pénzhez jutnak, hanem azért is mert, itt virtuskod- hatnak, van lehetőség arra, hogy bizonyítsák, ki a legény a téglakemencénél. Elmúlt már tizenöt éve annak, amikor együtt kezdték a téglagyárban a munkát. Már az első napon egy brigádba osztották őket, s évek óta együtt dolgoznak, azóta is. békében, barátságban, néha perpatvar is tarkítja a brigád életét. De ez így természetes, talán így is jó, s talán az időnkénti „összeugrások’ a lendítői nagyobb eredményeknek, a kiváló munkasikereknek. A három barát nemcsak együtt dolgozik, de szórakozni is együtt jár. Viszik feleségüket is, de előfordul amikor „szólóban’- mennek a sarki kocsmába megihni egv- két pohár sört. Most is ezt tették, s ez volt a vesztük. Meg az. hogy Matyi szerette az erőscukrot. Megittak egy pohár sört, és kimentek egy kicsit levegőzni a kocsma udvarára. Sötét volt az udvaron. Egymást is alig látták. Beszélgettek, csak cigarettájuk — Vegyetek belőle, jó erős. mentholos. Ferkó belekotort a zacskóba, kivett egy szemet. Jóska szabó- dott, neki nem kell, ő nem szereti. — Mondom, hogy nem szeretem. — Nocsak, vegyél, nem pusztulsz bele. — Még ha agyonüttök sem. — Akkor leütlek, mint egy gyalogbékát... Bár ezt nem mondta volna Matyi. Mert a sötétben tőlük tán két lépésre egy ember állt, az utolsó két mondatot hallotta meg, s máris rohant a telefonhoz, rendőröket kért, mert nagy tömegverekedés kezdődik, már leütöttek egy embert. Néhány perc múltán csapódik a kocsma udvar kapuja, két rendőr rohan lélekszakadva. Nincs mentegetőzés, szabadkozás, tettenérés volt, mert még mindig erőltették kollégájuk szájába a cukrot. Bevitték őket. Mind a hárman ott aludtak egész éjjel a deszkapriccsen, mert egy ismeretlen rosszat sejtett... Az eset óta még erősebb barátságuk ... Ámbár keresik a névparazsa izzott a sötétben. Először a munkáról beszéltek, azután a keresetről. Matyi elővette a cukros-zacskót. Kínálta társait. télén feljelentőt, hogy feleségeik elé állíthassák, egy fejmosásra. Megérdemelné. — Pí —
