Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-04 / 283. szám

6 4 TOLNA MWrr» ht^i»0.TS1O december 4. A termelőszövetkezeti tagok első csoportja megérkezett a harkányi üdülőbe A jól végzett gazdasági munka után jólesik az üdülés. A Tolna megyei Termelőszövetkezeti Ta­gok Biztosítási és Önsegélyző csoport tagjai közül ezúttal dom­bóvári, szekszárdi és tamási já­rás területéről beutaltak ismer­kednek meg Harkánnyal, hazánk egyik legszebb gyógyfürdőjével. Az önsegélyző csoport tette lehe­tővé, hogy 10 napos üdülés során ingyenesen élvezzék a Baranya ■ Szálló kényelmét és ki-ki egész­ségi állapotának .megfelelően ve­gye igénybe a gyógyfürdőt. Már a megérkezéskor terített asztal várta az üdülőket és a jó­ízűen elfogyasztott ebéd litárt Fábián Kálmán, a harci Petőfi Tsz tagja megjegyezte: „Ha eny- nyit kell dolgozni és ha ilyen jó . lesz az ebéd, akkor nem lesz baj. Majd csak kibírjuk a 10 napot.' Majd komolyra fogja a szót és azt mondta: „Nagy dolog az ön­segélyző csoport, amely 10 forint tagdíjért ilyen üdülést tesz lehe lővé.*’ Bátori Ferencné az alsó­nyéki Dózsa Népe Tsz-ből még so­hasem járt Harkányban. Már most kijelentette: „megérte belépni oz önsegélyző csoportba. Mindenki­nek csak ajánlani tudom.’* — fe­jezte be nyilatkozatát. Kasler Lá­zár, a dombóvári Alkotmány Tsz. tagja ügy gondolja; hogy fiatal-, nak, öregnek egyaránt jólesik a harkányi üdülő. Sóth József Fá- cánkertről: „Üj dolog az üdülés a tsz-taghak. Eddig erre nem volt alkalom. Igen jólesik, hogy az üdülő dolgozói mindenkivel egy­formán előzékenyen és kedvesen bánnak. Köszönöm áz önsegélyző csoportnak, amely lehetővé tette.” Végé a beszélgetésnek, letelt az ebédidő. Mindenki siet ismerkedni a fürdő környezetével, Minden percet jól ki kell használni. A 10 nap fiamar eltelik. Élmények­ben meggazdagodva és kipihenten szeretnének visszatérni és újra bekapcsolódni a termelőmunká­ba. —--fi -------­Lengy elországi útinaplómból (4) Ibó-fn&túUM-lú X Csehszlovák—magyar termelőszövetkezeti együttműködés A bilinai állami gazdaság tagjai a tavasszal Magyarországon jár­tak és kapcsolatot teremtetlek a dunaszentmiklósi tsz-szel. A magyar tsz-parasztok cseh barátaiknak automata borjúetetési be­rendezést ajándékoztak, amelyet egy ember tud kezelni. A magyar tsz-parasztok még ez évben ellátogatnak Csehszlovákiába. A ké­pen: Ludwig Sedlecek, az állami gazdaság elnöke a tsz gépészé­vel áz ajándékba kapott magyar berendezések képeit nézegeti. (MTI Külföldi Képszolgálat) Hány egyetem és főiskola van Krakkóban? össze kell számolni. Jagelló Egyetem, Bányászati és Kohászati Akadémia, Műszaki Egyetem, Közgazdasági Egyetem, Pedagógiai Főiskola, Marxizmus —Leninizmus Akadémiája, Zene- művészeti Főiskola, Testnevelési Főiskola, Képzőművészeti Akadé­mia, Színművészeti Főiskola, Me­zőgazdasági Főiskola, Orvosi Egyetem, Teológia, Tehát tizen­három. S most itt robogunk Zbiegniew Turek főszerkesztővel az egyete­mi városrészben. Lassít a- kocsi... Megcsodáljuk a Bányászati és Kohászati Akadémia épületét, a Jagelló Könyvtár (Egyetemi Könyvtár) előtt megállunk, ez Krakkó legnagyobb, Lengyelor­szág egyik leghíresebb biblioté­kája. Az út mentén hatalmas geszte­nyefák, mint Budapesten, a Szi­lágyi Erzsébet fasorban. A jár­dán, sétálgató fiatal párok, hónuk alatt könyvek, szombat délután van, sápadt őszi napfény öntözi a gyönyörű városrészt, talán utol­só napsütése a lengyel ősznek... A gépkocsi lássít. A három köl­tő utcájához értünk. Hatalmas sugárút, bérpalotákkal. A sugár­úton megosztozik a XIX. század első felének három költőfejedel­me: A. Mickiewicz, J. Slowacki és Z. Krasinszki... Hármukról ne­vezték el a sugárutat, amelynek bérpalotáiban, főleg az egyetemen dolgozó értelmiségiek laknak. Itt lakik Dombrowski proíesz- szor, a híres történész. 1890-ben született, 1961-ben ünnepelte — s vele a lengyel és a magyar tör­ténészek — tudományos munkás­ságának 50 éves jubileumát, ösz- szesen 630 műve jelent meg, mű­veinek nagy része a lengyel—ma­gyar történelmi kapcsolatokkal foglalkozik... —. 1913-ban jártam először Ma­gyarországon. Akkor tanultam meg. magyarul. Levéltárakban ku­tattam, Nagy Lajos korát tanul­mányoztam, főleg uralkodásának utolsó éveit. Aztán a Hunyadiak­kal és Várnai Ulászlóval kapcso­latban úttörő tanulmányokat vé­geztem. A szoba, amelyben beszélge­tünk, történelmi levegőt áraszt Régi könyvek sok száz kötete so­rakozik a mennyezetig érő pol­cokon és a professzor halk, csen­des szavai nyomán megelevene­dik a magyar—lengyel történelmi múlt, a sok-sok közös emlék, az egyforma sors. örökös harc a nemzeti függetlenségért, a sza­badságért. Itt döbbentem rá, itt értettem meg igazán, milyen mély, mennyire haladó és meny­nyire a közös szocialista jelent tápláló gyökerei vannak a len­gyelek és a magyarok “igazi ba­rátságának. És azt. gondolom-, hogy mi talán adósok vagyunk a lengyeleknek. Nem beszélünk, írunk, kutatunk annyit a len­gyel—magyar közös, haladó tör­ténelmi múltról, mint a lengye­lek.- Dombrowski professzort 1925- bsn tiszteletbeli tagjává választot­ta a Magyar Tudományos Aka­démia. A budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem díszdok­torává avatta. Lengyelországban Krakkóban él a mag ar történe­lem egyik kiemelkedő tudós pro­fesszora. — Nagyon sok tanulmányom jelent meg magyar nyelvén. Több magyar folyóirat közölte cikkei­met, 1948-ban 1848-ról. 1956-ban a reneszánsz mag ar—lengyel kapcsolatokról írtam ,a Századok­ban. Ez különösen érdekes, mert Lengyelországba Magyarországon keresztül jutott el a reneszánsz. 1955-ben előadásokat tartottam a reneszánszról Budapesten, termé­szetesen magyarul. Bejön a szobába egy fiatal, szép arcú, fekete hajú lány. A professzor lánya. Kávét lesz az' asztalra, s magyarul kínál. Száz szót tud magyarul. Éppen Bu­dapestre készül, hivatalos útra Húsz évesnek se látszik, s ha mo­solyog, gyerekes 'báj ragyog az arcán. Nem akarok hinni a fü­lemnek. amikor megtudom: Er­zsébet 26 éves, tíz éve végez tu­dományos munkát, régész dok­tor. jelenleg a korai középkorral foglalkozik... A professzor lánya leemel a polcról egy vaskos kötetet: 1937- . ben írta professzor Jan Domb­rowski. Az első világháborúval foglalkozik. Világviszonylatban is jelentős mű, az első nagy törté­nelmi világkatasztrófáról, ame­lyet az imperializmus zúdított az emberiségre. Magyarországi viszontlátást re­méltünk a búcsúzáskor. Egészen biztos, hogy Dombrowski pro­fesszort és lányát még sokszor fogjuk hazánkban is üdvözölni. * GYEN1S JÁNOS Szakcsi seprűvel seperhetnek a háziasszonyok >-Uj seprű jól seper« — mondja a közmondás. Ám a háziasszo­nyok az utóbbi években már-már elfeledkeztek arról, milyen is az új seprű. Hiába mentek a boltok­ba, rendszerint ezt hallották: nincs, nem is tudjuk, mikor lesz. Ha megjött egy szállítmány, ak­kor valóságos közelharcot kellett vívni érte. Bár az utóbbi időben történt javulás, mégis még mindig hiány­cikk a seprű. Az idült hiány viszont a szakcsi termelőszövet­(Folytatás a 3. oldalról.) Anti csak most eszmélt rá, hogy Cigié Mihály csendes, ki­mért, csaknem közönyösnek hang­zó szavai mögött- mennyi szomo­rúság sötétlik. Az a furcsa gya­núja támadt, mintha az öreget meglopták volna. Eddig a nagy­múltú harcost látta benne, a sze­mélytelen katonát, akivel a közös meggyőződés köti össze. Most az emberre is kezdett figyelni, a ma­gánemberre, akinek a mozgalom bajai személysí fájdalmat okoz­nak, aki a párttal ugyanolyan bensőséges rokonságot tart, mint legközelebbi hozzátartozóival. Akárcsak Kincses József, úgy ő sem -tekint hivatalnak a pártot, hanem inkább otthonának. Anti vágyakozva gondolta, hogy mi­lyen nagyszerű lenne ugyanolyan gyanútlan jóérzéssel átlépni a párt küszöbét, mint ahogy a szülő­házába szokott betoppanni. Em­lékezett, két-három esztendővel ezelőtt még meg volt ez a jó ér­zés. aztán lassan-lassan kioltotta a szorongás. Ka pasiig most hívták a járáshoz, oktalan, bűntudat fogta el, holott semmi feddeni valót nem csinált. — Kevés a bizalom, Mihály bá­csi — kesergett Anti. — Úgy ve­szem észre, magának is ez esik a legrosszabbul. Cigié Mihály fáradtan fölneve­tett, erős karját megemelte, majd visszaejtette a repedezett asztalra. — Mert az egész országnak rosszul esik! Kommunista vagy, érdekel az emberek sorsa. Min­denkit barátodnak fogadnál, aki nem akar a torkodnak "ugrani. Látod, ez a jó tulajdonság hiány­aik azokból, akik rákaptak a pa­rancsolgatásra. Vigyázni'kell, ne­hogy túl későn kapjunk a fejünk­höz. ! . Világos volt a beszéd. Anti megértette belőle, hogy Cigié Mi­hály véleménye szerint nem ma­radhat így sokáig. Meglepetten kérdezte: — Úgy gondolja, hogy változ­tatni kell? ... — Úgy gondolom — helyeselt áz öreg. — Mivé! a marxizmus nem a bűvészek bibliája, hogy szemfényvesztésre ' lehessen fel­használni. Nem túlzunk, ha első­nek rhondjuk a tudományok kö­• zött. Szigorúan pontos, akár a matematika. A mi munkánk egy nagy-nagy számtani művelet. Mil­lió ága-boga van. Jól tudom, hogy hiba nélkül nem lehet eligazodni benne. Ezért mielőtt tovább mész, ellenőrizd az előző számításokat, így tudod elejét venni, hogy ne legyen téves a végeredmény. Más­különben túl sok munka veszik kárba. Ahol pedig munka veszik, ott ember veszik. Na látod, ezért kell változtatni, ezért kell párt­ját fogni Kincses Józsefnek. A vélemény helyénvalóságát egy pillanatig sem vitatta a legény, csupán azon csodálkozott, hogy a szentségekként tisztelt, szédítően nagy tekintélyű vezetők rosszab­bul ítélnek, mint az atyaian egy­szerű Cigié Mihály. Holott éveken át a megfellebbezhetetlen igaz­ság erejével hatott rá a párt irányítóinak minden kinyilatkoz­tatása. Eddig csak érezte a csaló­dást. Most ki is mondta: — Máshogyan képzeltem. Va­lahogy úgy, ahogy most beszélge­tünk. Nem akarok két életet élni. Egyet kifélé. egyét befelé. Miért kell letagadni azt, ami nem tet­szik? Azért hallgassam el a véle­ményemet, mert hátha tévedek? így meg arról is hallgatni kell, amit jól gondolok. A szervezeti szabályzat azt mondja, hogy min­den párttagnak egyenlő a köte­lessége is, a joga is. Ha így van, akkor miért nem áll jogunkban észheztéríteni, vagy akár le is váltani' a vak vezetőket? ... Az öreg élénk hangon tiltako­zott — Dehogy vakok azok, fiam! Látják ők amit látni akarnak! A baj ott van, hogy csak ezt lát­ják. Máskülönben módjával kri­tizáljunk. Amit eddig mondtunk, az az utolsó betűig helyénvaló. De hozzá kell még tenni valamit a teljes igazság kedvéért. Sokat hibáztunk. Talán bűnök £ van­nak a rovásunkon, amiről még nem tudhatunk. Feltételezem, mert a politika lényege, legalább ma, élet és halál. Ilyen helyzet­ben nehéz határt vonni a szigorú­ság és a kegyetlenség között. Mindenesetre van egy biztos mércéje az ítéletnek: szükséges, avagv szükségtelen. Jaj annak, aki.föleseréli a. kettőt. — Miért jaj?... (Folytatjuk) kezelnek adott jó ötletet; télen amúgy sem tudnak mindenkinek munkát adni, rendezkedjenek be tehát seprűgyártásra. Mi kellett hozzá? 240 .hold be vetéséhez elegendő cirokmag, némi faanyag, hulladékvas, helyi­ség a munkához, néhány bognár és kovács munkája a seprűkötés­hez szükséges berendezések el­készítéséhez. egy szakértelemmel rendelkező tsz-tag, aki az ügye­sebb kezűeket megtanítja a kü­lönböző fogásokra. A szövetkezetben mindez meg­volt. És amíg tavaly 17 ezei cirokseprűt készítettek, addig a mostani szezonra 250 000 a terv. — A 250 ezerből 170 ezerre szerződést kötöttünk a Pécsi Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalattal — mondja a szakcsi seprűgyár két vezetője, Kanizsa Vendel és Szabópál János. — A fennmaradó mennyiséget a szö­vetkezet maga értékesíti. Egyúttal bemutatják egy új gyártmányuk első példányait, az autósok számára készült kis- seprűket. — Az igényeknek megfelelő mennyiséget tudnánk készíteni ebből is,_ Éppen a délelőttös műszak dol­gozik.'Ä férfiak munkája a kö­tés, az asszonyoké a varrás. — Mennyit terveztél mára, Sanyi? —< kérdezi Szabópál, Já­nos. egy nyúlánk, fekete* fiatal- erAbertől. — Százhúszat.. De annyi meg is ' lesz — válaszol Bujdosó Sándor. Öt mondják a többiek a lejyobb seprűkötőnek. — Igyekszik, nehogy rákerül­jön a fizetés sora — teszi hozzá nevetve Rohonczi Imre. Aztán nagy derültség között elmond­ják, hogy négyen — Bujdosó, Rohonczi, ifj Gergely János és Bozsonyi József — állandóan versenyben állnak egymással. Akinek a műszakban a legkeve­sebb volt a teljesítménye, az utána a többinek fizet egy-egy pohár sört. A férfiak gépei mellett lányok, asszonyok varrják színes fonallal a seprűket. Az ő munkájuk után már csak egyenesre kell vágni és szállításra lehet csomagolni a seprűket. .Ha továbbra is így folytatjuk az ipart, akkor nemcsak a tökmag­ról ismerik majd Szakcsot, ha-: nem a cirpkspprűről is.: A négy versenytárs

Next

/
Thumbnails
Contents