Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-29 / 303. szám

1962. december 29.

TOT,NA MFCVF» VfiPŰ.TSAQ

3

Mi lesz a piacokon ?

A zöldségfélék csaknem 90,— a burgonya 70,5 százalékára már megkötötték a termelési, értékesítési szerződéseket

A zöldségfélékből a tervezett terület csaknem 90 százalékára, burgonyából pedig 70,5 százalékára megkötötték a szerződéseket, noha az előző évihez viszonyítva zöldségfélékből több mint 13 000, téli burgonyából csaknem 20 000, új burgonyából pedig mintegy 5000 holddal nagyobb terület termését kötik le szerződéssel a központi árualap — a városok, ipar- és üdülőtelepek ellátásának biztosi, tására. Fejeskáposztát 6300 holdon szándékoznak termeltetni a következő évben.

A földművesszövetkezetek zöldség—gyümölcsértékesítő országos központjába érkezett legújabb jelentések szerint már eddig 14,9 százalékkal nagyobb területet kötöttek le ebből a fontos cikkből. Vöröshagymából a tervezett terület 98,4 százalékára, zöldborsóból 99,8 százalékára, paradicsomból

a szerződéseket. Az egyik legkedveltebb zöldárut, a paprikát, kereken 8000 holdon termeltetik 1983-ban, E terület csaknem 95 százalékát máris biztosították a földművesszövetkezetek szerződéssel. Néhány cikkből — fokhagyma, ból, uborkából, zöldbabból, spárgából — az előbbiekhez viszonyítva némi elmaradás tapasztalható, de a szakemberek számítása szerint január közepéig, végéig ezekre a területekre is megkötik a szerződéseket.

Az idén először kötnek a közös gazdaságokkal több évre szóló szerződéseket is. Ez növeli a termelés biztonságát, s előnyös a felvásárlás, értékesítés szempontjából is. Ilyen több évre szóló szerződéssel eddig 1963-ra 7936, 1964-re 8845, 1965-re pedig 9590 hold termését kötötték le a szöpedig 81 százalékára kötötték meg | vetkezeti gazdaságok. TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT

Kedden délelőtt Szekszárdon a tűzoltólaktanya környékéről jelentették telefonon: a szuterinok a szennyvízcsatornából visszafolyó víztől megteltek. Sürgős intézkedést kértek.

A Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói azonnal munkához láttak, hogy a dugulást megszüntessék, azonban ezt 48 óra megfeszített munkával sem sikerült elérni, pedig a tűzoltóság is segítséget adott. A szennyvízcsatornában lévő nagy mennyiségű hulladék, köztük csont, és rongy akadályozza a víz folyását. Képünkön a Víz- és Csatornamű dolgpzói a tűzoltók segítségével a csatorna tisztítását végzik.

A Szekszárdi Szabó Ktsz konfekció-részlegében mindig negyed vagy fél évvel előbbre járnak a naptár-mutatta időnél. A nyáron és az őszi hónapokban például a többféle modellben készülő sí- anorák volt a főtermék, hatezer darab készült belőle. Most fiú „Gambetta” öltönyök készülnek a szalagon; ezeket majd a tavaszi és a nyári hónapokban hozza forgalomba a kereskedelem. Az ezer- ötszáz, 6—12 éves fiúknak való Gambetta-öltönyök lefutása utón kerül sor a különféle bébi-ruhákra, ingkabátokra, majd megkezdik annak a huszonötezer darab női fürdőruhának gyártását, amire az elmúlt napokban kötött a szövetkezettel szerződést a nagykereskedelem.

Fürdőruhát most gyártanak majd először a szövetkezetnél, az új termék bevezetésére, a felkészülés nagy erőpróba elé állítja a szövetkezetét Már folyamatban van három új speciális gép — két darab kéttűs varrógép és egy „Interlock” rendszerű tisztázógép — beszerzése. A huszonötezer fürdőruhát hatféle modellben gyártják majd.

Két év óta folyik a szövetkezetben a szalagrendszerű konfekciós árutermelés azóta mindig el vannak látva munkával a részleg

Naponta hetvenöt „Gambetta” fiúöltöny készül el a Szekszárdi Szabó Ktsz konfekciós részlegének szalagján.

dolgozói. Ez annak az eredménye, hogy a gyártott termékek minősége jó, de az is hozzájárul a munkaellátottsághoz, hogy nemcsak a központilag tervezett modelleket gyártják, hanem a szövetkezet vezetői maguk is terveznek új modelleket. Még meg sem

kezdődött az 1963-as év, de már az első félév végéig el van látva munkával a konfekciós részleg. Ugyanakkor a kereskedelem részére történő termelés növelése mellett a szövetkezet fejleszti a lakosság közvetlen szükségletére történő termelést, szolgáltatást is.

A vádlott tagad, tanúk ellentétesen vallanak, a kérdés még nfílt

A Losonesi-ügy tárgyalása Bonyhádon

Egy ember meghalt. Súlyos szívszúrást kapott, s mire a kórház udvarán kivették volna a kocsiból, meghalt. Egy másik ember súlyos lábtöréssel hónapokig feküdt a kórházban. Az elhúnyt neve I-osonczi Antal, a lábtörést szenvedetté Éberl ing László. Mindketten bonyhádiak.

Eberling László bot segítségével biceg a terembe. Az érdeklődők valósággal sorfalat állnak. Éberling a vádlottak padjához lép, s léül. Várakozik. Az ügvész- szel, dr. Pogány Imrével váltunk néhány szót. Meséli, hogy az ügy mennyire lázban tartotta hónalóg majd az ágy fölött az új lakásban.

Mert ahogy bekanyarodnak a nagy tehénistálló mellett, a régi puszta folytatásaként már látszik az új is. Fönn a domb tetején új utcasor kezdete, igaz, még csak három-négy ház áll belőle jobbról is, balról is, azok közül is van kettő ablaktalan, befejezetlen, de a telkek rendje, a kijelölt utca árka, az elültetett fácskák sora, már mutatja a folytatást.

— Bontunk is, építünk is — nevet a kis agronómus, — és mutatja a domb aljában az új tehénistállót, a hozzátartozó épületekkel, éppen ennek a gépesítéséről lenne szó, a teljes gépesítéséről, — a csibenevelőt nagy ablakaival, facsemetékkel beültetett kifutójával, odébb a megkezdett nagy irodaépületet, melyben étkezde is lesz, konyha meg klubterem. A szakosítással a termelés két fő ága koncentrálódik itt, Uj- majorban: a tehenészet és a baromfitenyésztés. Meg persze, ami szorosan vele jár.

— Lassan megszokjuk már, hogy kicsit előre gondolkodjunk.

Mennek egyenesen az új csirkeólhoz. Újra együtt a társaság, a nagydarab minisztériumi ember tréfálkozva nyújtózkodik, mintha gúzsból szabadult volna. Fátyolos az idő, olyan halovány a napsütés, hogy éppen csak sejthető árnyéka van az embernek.

Az egyik asszony szégyenkezve nyújt kezet a vendégeknek, éppen szalonnázott a takarmányelőkészítőben, zavarában még a kést se tette le kezéből, csak úgy nyújtotta oda csuklóját és pirulva mond valamit. De a másik, a fiatalabb kezetfog férfiasán, határozottan s rögtön azt kérdezi, hogy a lábukat rendesen megtörölték-e a fertőtlenítőben. Csekő vissza is lép, hogy példát mutasson, alaposan megtörli a lábát,

— Különben nem merném megkérdezni: ez hogyan kerül ide, mutat az ablakpárkányra, ahol egy friss-tollú fehér kis csibe lógatja le a fejét élettelenül. Most már a fiatalabbik asszony is elvörösödik, de hamar föltalálja magát:

— Nézze meg igazgató- elvtárs a százalékot. Pedig hála istennek, a veszedelmes heteken már túl vagyunk.

Ez a hálaistennek még egy árnyalatot hozzáad korábbi pirulásához, mert mit lehet tudni, kik ezek a vendégek, külföldi is van köztük, talán orosz vagy német, vagy valami más nemzet és nem azt tanulták ők se a szemináriumon, se a baromfinevelő-tanfolyamon, hogy a gondozónak hála- istenkednie kell.

A francia megnézi a fűtést, kemencével fűtenek, végigfektetett kéményen megy a meleg a csibék közé, aztán fölvesz egy csutkadarabot is, azt használják alomnak, a száraz kukoricacsutka minden más alomnál jobb, tisztán marad rajta a kiscsibe és még csipegetni is tud, — Bon bon — mondja a francia, de nyilván csak udvariasságból, őt mindez nem érdekli, ő a gépek embere.

A lámpák nem égnek, hiszen a nagy ablakon át, ha sápadtan is, bevilágít a nap, Csekő most fölkattintja a kapcsolót és a sok

szaladgáló kiscsibe rögtön irányt változtat, ahogy az infravörös lámpák melegíteni kezdenek.

— Bon, bon — mondja a francia.

— Dehogyis bon — nevetett rá Csekő — és magyarázni kezdi, hogy rövidesen kidobják ezeket a vályúba ágyazott lámpákat, kis területre szórnak, sokat fogyasztanak, a gazdaság műhelye sokkal jobb konstrukciót szerkesztett, majd megmutatjuk azt is. A francia kérdez, vitatkozik, végre elemükben vannak.

BARÁTI KÉRELEM

János alig várja, hogy Csekő- vel szót válthasson. Már bánja az egész kirándulást, látott ó csirkeólat eleget, ennél modernebbet is, ott a központba kellett volna Csekőt félrehívni egy percre, csak egy percre, hiszen nincs mit sokat magyarázni, ismerik egymást is, a helyzetet is.

De most a szellőzőberendezést vizsgálják. Mert a kiscsibének egyik legnagyobb ellensége a rossz levegő, ha sok a szédioxid, az ammónia, a páratartalom, rögtön beüt a veszedelem.

— És hogyan állapítják meg, mikor kell szellőztetni? — kérdezi a francia.

— Érzi azt az ember gyereke. — mondja a fiatalabbik gondozónő.

Csekő meg az orrát mutatja és szippant nagyokat.

— Bon, bon, — mondja a francia.

(Folytatjuk)

pokon keresztül a falu lakosságát. A legtitokzatosabb híreszteléseik terjengtek. Nincs azonban idő a részletekre, kezdődik a tárgyalás. Dr. Martin István tanácsvezető bíró bejelenti:

— Az ügyészség erős felindulásból elkövetett szándékos emberölés bűntettével vádolja Ébsr- ling László régiségkereskedőt. Megértette a vádat?

Éberling úgy néz, mintha nem is szóltak volna hozzá. A bíró int neki, s felemelt hangon ismétli a kérdést. Éberling a füléhe-z teszi a kezét, tölcsért fonnál belőle, közben közelebb lép a bíróhoz:

— Legyen szíves hangosabban. Rossz a fülem.

Ettől kezdve az egyik hozzátartozó közvetít a bíróság és a vádlott közt. Az ő hangja megszokott, közvetlenül a fülébe beszél, tagolt hangsúlyozással, így most már érti.

— Mondja el, hogyan történt az a bizonyos eset ez év júniusában.

— Kérem, én örök életemben békés természetű ember voltam, soha nem bántottam senkit. Akkor vasárnap este is békésen bementem a Béket-étterembe, kávét akartam inni. Kávé már nem volt, mert közeledett a záróra, ezért egy Hübertuszt ittam meg. Ekkor kerültem Losoncziék asztalához, amely a teraszon volt. Valamit mondtak, de én nem hallottam rendesen, közben megütöttek. Én erre azt kérdeztem, hogy miért volt ez? Elindultam, Lo- sonczi utánam jött, s a lépcsőnél akadtunk össze, ö rugdalózott felém a lépcsőről, s mit tehettem, elővettem a késemet, kinyitottam, s azzal hadonászni kezdtem, hogy védjem magamat. Közben egy nagy reccsenést éreztem a lábamban, még néhány lépést odébb tudtam menni, de aztán ráestem a korlátra. Iszonyatos fájdalmat éreztem. Megnéztem, láttam, hogy eltörött. Segítségért kiabáltam, de hiába, nem jött senki. Később valaki a zsebem felé kotorászott, ahova visszatettem a zsebkést, de nem tudom ki volt, mert sötét volt.

— Maga szúrta meg Losonczit?

— Erről nem tudok, én csak védtem magamat. Nekem támadt. Segítségére sietett a barátja is.

Következnek a tanúk.

Az egyik határozottan állítja, hogy ő látta, amikor a lépcsőnél megcsillant a kezében a bicska, közben Losonczi már visszafelé indult az asztalhoz, de Éberling utána szólt, hogy most gyere ide, ha mersz. Ekkor lépett visz- sza Losonczi, s utána kapta a szúrást. Egy nő következik:

— Kérem, én aznap fürödni voltam, s útközben jött egy férfitársaság kocsival. Megálltak, s hívtak, hogy menjek velük. Elmentem velük Dunakömlődre. Amikor onnan visszajöttünk, mentem a Békébe. Végül Losoncziék társasága odahívott, s odaültem hozzájuk. Szórakoztunk, beszélgettünk.

Innen kezdve nem akar emlékezni. Az ügyész kérdéseire azonban nem tud kitérni a részletek- től. Kiderül az is, hogy amikor Éberling az asztalhoz lépett, a társaság meglehetősen ittas volt, s a szerencsétlen nagyothalló embert ugratni kezdték. Az egyik például azt kérdezte tőle;

— Laci, mennyit adnál ezért a nőért?

Éberling ezt nem értette, s hogy megértse, odakönyökölt az asztalra, s egészen odadugta fülét. A sértő szavak után Losonczi álion ütötte Éberlinget, aki ekkor nem ütött vissza, de nagyon mérges lett, s kifelé indult.

— Nem igaz, hogy a bicska kinyitása után kiabáltam neki, hogy most gyere ide, ha mersz — így a vádlott.

. Többen bizonygatják, hogy miután Éberting lement a lépcsőn, Losonczi nem ment vissza az asztalhoz, így tehát Ébsrlingnek nem is kellett odahívni, hiszen ott volt — tehát Éberlingnek van igaza. Mások viszont azt állítják, hogy hallották, amint Éberling kiabálta a már idézett szavakat. Már pedig ez fontos mozzanat, így n• ián szembesítésre is sor ke rá!: a tanúk egvmis szemébe is elmondják, amit már elmondtak, s ennek hatására sem változtatják meg véleményüket.

Körülbelül ennyi történi vázlatosan a tárgyalás elején. Annyi bizonyos, hogy Losonczi Éberling késszúrásától sérült meg, de hogy bűnös-e, vagy mennyire bűnös, az majd a tárgyalás végén derül ki, amelyre később — ítélethirdetés után — visszatérőn]:.

BODA FERENC