Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-23 / 300. szám

4

tOI,VA WBGYEI SffPÜ.TSAC

UNSä. december 2S.

Hz összefogás most is segíthet

Szennyvíz-gondok — de hogyan? —

Az összefogásban hallatlan erő rejlik. Ebben gyökeredzik az a sok törpevízmű, ami a megyében létesült az elmúlt években, s ez adja az alapot ezután is a vízmű- hálózat bővítéséhez. Ezt nyugodt 1 előismerettel elkönyvelhetjük nagy eredménynek. Amikor azonban ezt tesszük, nem árt azt is számba venni, hogy milyen lehetőségeink lennének az egyéb jellegű feladatok megoldása terén. Vegyük például a szennyvízelvezető csatornát.

Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy

az egyes települések szennyvízelvezetése nem kisebb jelentőségű. mint maga a megfelelő ivóvizet szolgáltató mű megépítése.

Mindenekelőtt. azokról a- helysé-- gekről van szó, amelyekben már elkészült a vízmű.

Miért vétődik 'fel a probléma?

A vízmű megépítésével párhuzamosan rohamosan megnő mjndé- nüü. a vízfogyasztás. Ma már a falvakban is egyre több fürdőszobát rendeznek be, de nemcsak itt, hanem az egész háztartásban sokkal nagyobb, a vízfelhasználás. Ebből következik, hogy sokkal több lesz a szennyvíz is. Legtöbb helyen eddig sem volt megfelelő a szennyvíz eltakarítása közegészségügyi szempontból, most aztán a veszély hatványozottan jelentkezik. A szennyvíz elterül az egész udvarban, kifolyik az utcára, nem csoda, ha az egészségügyi hatóságok mind nagyobb erőfeszítéssel küzdenek ellene. Ez az egyik érv, ami miatt a szenny- . vizet megfelelő módon kellene eltakarítani.

íme egy másik: sokhelyen a szennyvizet belevezették a régi, a vízmű miatt használatlanul lévő,kútr„ ba. Ez pedig az altalaj meg- íertöződéséliez vezet, s ez ugyancsak nem kis gondot okoz az egészségügyi hatóságoknak. Nem véletlen, hogy a vízvezeték bekötése az égyes lakásokba meglehetősen szigorú intézkedésekkel jár. A tulajdonosnak, aki be akarja vezetni a vizet lakásába, mindenekelőtt megfelelő emésztőMeg kellene oldani,

Az első lépések

rendszerről kell gondoskodnia. Ez ugyan jó lenne, de legtöbb helyen nem valósítható meg, s ahol megvalósítható, ott is mutatkozik korszerűbb megoldás. Ahol nem valósítható meg, ott az az ok, hogy nem tudják biztosítani az emésztőrendszer és az épület között az előírt távolságot, mert közismert, hogy legtöbb helyen ehhez szűkek az udvarok. Az emésztőrendszer egyébként is sok pénzbe kerül.

Itt mutatkozik aztán a korszerűbb megoldás.

Ha a vízmű megvalósítható

volt az összefogás során az egyes tulajdonosok viszonylag alacsony költségével, miért ne lehetne ugyanezt tenni a szennyvíz elvezetésénél is?

A napokban szakemberekkel beszéltem, akik állítják, hogy társulás útján egy-egy érdekeltre kevesebb kiadás jutna, mintha kü- lön-külön készíttetnének emésztőrendszert.

Néhol még ennél is nagyobb a lehetőség. Bonyhádon már a szennyvízíővezeték sem jelent gondot a kórház és más szerveit

jóvoltából.

Gyünkön nemrégiben alakult meg a szennyvízelvezető csatorna megépítésére egy társulás néhány vállalatból és intézményből. Az összefogás első, s nagyon lényeges lépései itt már megtörténtek.

Meg kellene keresni annak a lehetőségét is, hogy a falu lakói csatlakozzanak a társuláshoz.

A megoldási lehetőség nem egyforma az egyes helységekben, ez vitathatatlan. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy e tekintetben is összefogás útján kell keresni a lehetőséget, s ha a tanácsok szívvel, akarattal, körültekintéssel fognak a szervezéshez. . meg is találják azt.

Sok részkérdést, problémát kell megvitatni, elemezni, s ez nem kis feladatot jelent majd, a munka megkezdése azonban nem késhet sokáig, mert a feladatok állandóan nőnek, s a munka ma még könnyebb, mint esetleg holnap.

Bod a Ferenc

Tábori kemence Csatáron

Egy idő óta kihalt a csatári téglagyár. Füstje nem festi piszkos- szürkére a völgy egét. Munkásokat sem látni a közelben. Csend van. Mondják ezt is, azt is. Egyilt szerint meg is szűrnie, más szerint tégla helyett mást gyártanak majd itt. Mi igaz belőle, nem tudom. Nem is érdeklődöm, hiszen majd megtalálják a módját, hogy az történjék vele, ami leghasznosabb. A tégla egyre inkább a múlté — így mondják a szakemberek — más leéli helyette, vagy legalábbis másfajta építőanyag. A hagyományos, a régi már elavult, újat kíván, követel az egyre gyorsuló építkezés. Pedig valamikor mi volt itt. Akkor a tégla látszott a fejlődés lelkének lenni. Belőle magasodtak o bárok, általa lett várossá, vagy legalábbis városiassá a szőlő és bor bűvöletében élő pórfészek.-Fontos volt a tégla, kellett a tégla. S most, hogy hallgat a gyár, nem. is kérdem, mi lesz vele, másolt dolga. Magaménak csak annyit érzek, hogy emlékezzem, hogyan kezdődött.

A történet, amelyet elmondandó vagyok, minden részletében csak annyira lehet pontos, ameny- v.yire pontossá tud lenni az emlékezés, több mint fél század távolából. Azóta bizonyosan színesített rajta a fantázia, szépített a távolság. De valahol, valamikor kezdődőit.

Így kezdődött.

*

Utolsó éveit nyűtte a század. A hegyközi Grábócból, ahol sovány a föld, szerencsét próbálni Saekszárdra indult egy sváb ácslegény. A tucatnyi szájnak kevés. volt a domboldalon termett kenyér, nagyobb karajt ígért agakkor fejlődésbe, épülésbe lóduló megyeszékhely. Bizonyítvány a hat elemiről, darab kenyér, kevés szalonnával, és iroádságoskönyv, ennyit-rejtett:A-.tarisznya. .Az ember meg hallatlan becsvágyat,- akaraterőt — megmutatni, hogy ember lesz a maga lábún. Tehetségéről még nem tudott, csal; akaraterejéről, amely hajtotta előre, előrébb.

S ha a tarisznya tartalma vajmi keveset ért, annál többet az akaraterő, meg a tehetség. És persze,

a kor termette lehetőség, vagv inkább követelmény.

Az ácslegény mesterlevelet szerzett végül is. Hogyan, milyen keservek árán, erről nem szól a krónika, elvész a múlt homályában. De ezzel teljes jogú polgárává vált egyre pólgárosuló mezővárosnak.

Uj épületek nőttek ki a földből. Középületek és magánházak. Építkezett a . bank, és. építkeztek a gazdag kereskedők, tisztviselők, akiknek tellett arra, hogy kőházat emeljenek maguknak. Kellett a tégla. Kevés volt az egyetlen téglagyár, a palánki. S egy napon C-otá-ro-'. ónk - '•—■■■ - T--ár\- völgynek, munkások jelentek meg, hogy a:-: 'ey o. ... u.ryia- risznyás sváb ácslegé.iy parancsaira falat döngöljenek — a téglagyárnak. A téglagyárnak^ amelyet szerényen, és igazságosan csak tábori . kemencének neveztek, ami válójában is .volt. A föld nehezein engedelmeskedett. Talán a tudás is kevés volt még hozzá, vagy a csatári agyag makacskb- dott, ledőlt nem egyszer, mire végre sikerült úgy megtapasztani a falakat, hogy meg lehetett gyújtani benne a tüzel.

A hajdani. legény — minek írnám ide a nevét, akik emlékeznek még rá, úgyis tudják, akik meg azóta születtek úgysem kíváncsiak rá — büszkén nézett első alkotására, s rágyújtott egy vastag szivarra. Mert csak a szivart szerette, szeszben meg a sört. A bornak soha nem lett kedvelője, a sörben megtartotta ősei szokását. Meg abban, hogy — bár nagyon megkopott már a? anyanyolve, ha hazalátogatott falujába, akkor is mindig magyarra fordította a szót — az esti imádságot még svábul mond! a el.

Aztán jöttek minden évben a téglások, szép vályogvető lányaikkal, akiknél; semmi pénzért sem udvarolt volna szekszárdi legény, mert a polgárosuló paraszt.

lenézette velük az akármilyen szép, de csak téglás lányokat. Eltűnt a régi tábori kemence, helyébe már valóságos gyár épült. Aztán az is a múlté lett és felváltotta egy még korszerűbb, amely lám, mostanra már szintúgy elavulttá vált.

De az ácslegény, aki hódítani jött, mégis csak hódított. A világot nem, mert az akkor még nem arra várt, hogy iparoslegények kényszerítsék rá akaratukat, hanem beleilleszkedett a nagy változás sodrába. Több lett a nagy épületben, mint egyszerű tágja, téglát gyártott. Hogy aztán egymásra rakja és rakassa ezeket a téglákat, hogy keze alól kikerülhessen az egykori tisztitelep — a fiatalok kedvéért elárulom: a mai Munkácsy utca — számos háza, meg az első* szekszárdi jéggyár. Gyár? Aligha. Kóceráj csak, de olyan, amelyben már jeget lehetett gyártani.

Újba fordult a század. Hogy egy évtized múltán rombolja, amit eladdig épített. Aztán meg, hogy tovább lóduljon előre. Ezt már nem-érhette meg az egykori legény. Mert akaratereje, tehetsége, bátorsága volt fölösen is, de amikor megindult a (tőke gőzhengere, azzal szemben csak másik, erősebb henger tudott volna diadalmaskodni. A tehetség, az akarat és a bátorság pernyeként hullott a semmibe.

*

Most áll a gyár. Mert a régi tégla már mindjobban kiszorul a magasbatörő épületekből, s átadja helyét újabb építőanyagoknak. Amiket talán nemsokára on-' tahi fog a csatári gyár, amely alig száz méterrel nyugatra áll attól a gödörtől, ahol egy fiatal mester parancsára emelték az első tábori kemencét. •

Ezt már nem érhette meg a nagyapám.

CSATÁRY GYÖRGY

(Folytatás a 3. oldalról.)

Mi volt előtte? A gyerekkor, tanulás, készülődés. És mi jöhet még utána? Negyven felé közelednek. ilyenkor már nem .tud kibújni a bőréből az ember. Nem a kötelesség, a törvény köti meg, nem a külső világ, hanem a szokás, az emlék, mindaz, ami belül kialakult, megkeményedett. Ezt a tizenkét évet semmi ki nem olvaszthatja már életükből. Az embert bezárják elmúlt esztendei mint * c-'gát a háza.

— No, ne sírj.

— Ne haragudj rám, bántottalak, olyan nehéz volt.

Leültek a díványra egymást átkarolva, az asszony János mellére hajtotta a fejét és szipogott tovább.

— Menjünk el innen.

— Hová mehetnénk’

— Beszélj Csekővel, ő odavesz agronómusnak . . hányszor hívott, már az állami gazdaságba.

— Az akkor volt.

— Vagy Pestre, én is elmegyek dolgozni... Ugye nem hagysz el. Ugye megérted? Én úgy szégyellem magam.

— Ne sírj.

— Ha a gyerekek nem lettek volna, én már régen, már régen ...

És rázkódott a zokogástól.

— Szamárságot beszélsz — suttogta János és megdöbbenve érezte, hogy az asszony mennyire igazat mond. Az igazságot. Nem lehet í'öllázadni a tizenkét év ellen. Az a halál, vagy még annál is rosszabb: gyilkosság.

— Neked is könnyebb lesz, itt mire jutnánk? Mi lenne belőlünk? Beszélj Csekővel, ő lakást is ad, vagy veszünk házat a közelben. Olyan jó lenne együtt, mint azelőtt...

János fejében is megfordult már régen, hogy bemegy az állami gazdaságba, Csekő a régi katonapajtás hívta is többször, mért fizesse ő a tandíjat itt egy új szövetkezetben? Mert lényegében új lesz ez a szövetkezet, mi az a párszáz hold, amin már nyolc éve gazdálkodik a Dózsa? Egybeáll az egész határ, az egész falu, keserves lesz az első néhány év, az bizonyos. Most az egyszer tévedett, a nyáron még nem gondolta volna, hogy ilyen hamar sor kerül rájuk. Szőlős vidék ez, bonyolult gazdálkodás, azt hitte, az ilyen községekkel várnak még néhány évet. Mire megtudta a terveket, érezte már, hogy minden késő, éppen ő a szövetkezet elől már nem menekülhet el.

Most rádöbbent, hogy mégis el kell menni. Csekőhöz, vagy Pestre, vagy a világ végére, minél messzebb, igen fogni Katit meg a gyerekeket, ki ebből az összekuszált világból.

— Érted, ugye? Én csak teveled ... együtt...

Míg félmondatokkal próbálták újra érteni egymást, a veszélyből menekülők kapkodásával keresték az utat, mely biztonságba vezet, s ültek egymást átkarolva a díványon, — mindketten tudták, hogy ott áll a szobában láthatatlanul is a másik asszony, mint valami pogány istennő, akinek a nevét nem szabad kimondani,

KÉT ŰT VAN ELŐTTEM

Ozavecz Paulával találkoztak a györkönyiek

járási pártbizottságnak is, ha valami akadály lenne, hát ott elintézik. A régi katonapajtás. Együtt vonultak be, aztán elváltak ugyan, de a fogságban újra egy táborba kerültek és a sors összemelcgítette őket. Ilyen is van. Pedig semmi különös vonzalmuk nem volt egymás iránt, Jánost sokszor bosszantotta a földhözragadt józanság, szinte kisszerűség, amit Csekőben érzett. Ez az ember képes volt arra, hogy a fogságban nyártól kezdve őrizgessen egy birkabundát, cipelje, rejtegesse, mert egyszer jön a tél és milyen jó lesz akkor. És a katonaságnál, a fogság keserves napjaiban, de a civil életben is mindig ennek a számító okosságnak lett igaza.

Csekő különben nagvligeti gazdafiú volt, félárva. özvegy édesanyja nevelte. Férfi módra

gazdálkodott ez a derék asszony, még a gazdasági iskolát is elvégeztette fiával. Katonakorában volt egyszer náluk. Már akkor meglepte, hogy az asztalnál Csekő nem várva se anyjára, se a vendégre, hogyan szedi ki a csibe- levesből az ízlése szerint leg- gusztusosabb falatokat. Nem vala- ; mi tudatos önzés, kapzsiság, vagy mohóság volt ez, hanem az első- . szülött, a férfi-családfő természe- : tes joga. az a mozdulat a rnezte- j len valóságot jelenlette. a maga természetességében, cicoma nélkül.

A párezer lakosú Györköny községben először rendeztek íróolvasó találkozót, a Község' Tanács, a Hazafias Népfront és a Járási Könyvtár kezdeményezésére.

Az író-olvasó találkozóra, Ora- vecz . Paula írónőt hívták meg, aki örömmel telt eleget a meghívásnak. Az írónő közvetlensége révén valóban egy bensőséges találkozónak lehettünk tanúi.

Az írónő már délután megérkezett a községbe. A község vezetői meleg fogadtatásban részesítették, elbeszélgettél; vele mindennapos dolgainkról.

Györköny község példát mutatott arra, hogyan kell egy író-olvasó találkozót megszervezni, és széppé tenni. Este felé az ízlésesen berendezett könyvtárba látogatott el Oravecz Paula, ahol — kölcsönzési nap lévén — valóban szemtől-szembe találkozott olvasókkal.

Este hétkor a zsúfolásig megtelt művelődési házban műsor keretében, valóban író- és olvasó találkozó volt. Beszélgettek egymással az írónő és az olvasók.

k — a

Munkában az elektromos próbapad

Csekő még segíthet, úr a maga Igen. Csekő még segíthet.

tizenkétezer holdján, igazgató,

azt vesz. föl, akit almi-, Tagja a (Folytatjuk)

A Hőgvészi Állami Gazda*'-~ r.toírrjavító műhelyének egyik villamossági szakembere munka közben az, elektromos próbapadnál.