Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-19 / 296. szám

4

TOT,VA MEGYEI VEPÜJSÄG

196?. december IB.

Osztják a prémiumkukoricát

MAGÁNÜGY?.

Pedig lett volna média hozzá

A nagyszokolyi termelőszövetkezet vezetősége megkezdte a prémiumkukorica kiosztását. Az össztermés 10 százalékát kapják a tagok premizálásként, melynek íbazahordását megkezdte » tagság.

|F|llL|MÍK|R|Ó|N|l|K|Al

Csak ketten játszhatják

John Lewis egy angliai kisváros könyvtárosa. Életében semmi esemény nincs, egymásután tapossa szürke hétköznapjait és ha még lehet, szürkébb ünnepnapjait. Az egyik délelőtt azonban ráköszönt a Nagy Kaland,

A város egyik előkelőségének feleségével ismerkedik meg a könyvtárban, alti hősünket azonnal kiszemeli legújabb szeretőjének. Liz befolyásos ember felesége, és az ismeretség egyúttal reményt is csillant fel arra. hogy elnyerje a megpályázott másodkönyvtárosi állást.

Lewis családi élete ettől kezdve felbolydul. Az első estélyre még együtt megy feleségével, de a soron következő kirándulásokra Liz követelőző szerelme a feleség távolmaradását követeli-Le- wis-től.

Végre elérhettem egy nagyvilági nő közelségét és kegyét — ez csillog Lewis mosolyában, és bár furdalja a lelkiismeret, nincs ereje a kalandból kiugorni. Az állást elnyeri, a kaland mégsem fejeződik be, mert végül felülkerekedik benne a házastársi hűség. Szakít Liz-szel, s visszatér családjához, amely a felbolydulás következtében elvesztette szürke unalmasságát, a hűség és ragasz, kodás vidámságával telítődött.

Ennyi a rövid történés — és ami kíséri, másfél órás fanyar,

igazi angol humor. A film nem

állít középpontjába társadalmi problémát — hacsak az összeköttetések, a protekció kifigurázását nem vesszük annak ■— apró megfigyeléseket, humorral átitatott emberi gyengeségeket visz a vászonra.

Nem lép fel a film semmiféle oktató, tanító szándékkal, szereplői csak egyes vonásokban típusok. Jobbára nem is a szatíra fegyverével ábrázol, még csak nem is égy réteget tesz nevetségessé, hiszen a darab végén emberi közeibe hozza figuráját, inkább az egyéneket karakírozza. Sidney Gilliat rendező így is az egész filmre szólóan alapozza meg azt a derűs hangvételt, amelyből a játék humora fakad.

A főszereplőt Peter Sellers-t — John Lewis szerepében — nem először látja a magyar közönség, de ezúttal is sikerrel bizonyította színes, gazdagon motivált komikus tehetségét. A nagyvilági Liz figurájában Mai Zetterling is emlékezetest nyújtott ajkbiggyesztő, hamiskás és telhetetlen egyéniségű szerepében. A feleséget ala- kftó Virgínia Maskell az angol film egyik nem régi felfedezettje, őszinte családias hangulatot teremt.

A filmet összegezve, másfél óra vidámság, humor a javából és a jobbfajtából...

4 M. M.

Az ajtókon, ablakokon még friss a festés, belül is vadonatúj minden, a bútorzat, a fénycsőlámpatestek, a hajszárító búrák, a frissen vaso.lt fodrász-köpenyek. Az újdonsült szövetkezeti fodrászok izgatottan készülnek az ünnepségre, még egyszer megnézik, megvan-e minden kellék, hiszen fél óra múlva már nemcsak az avatóünnepségre meghívott vendégek, társszövetkezeti vezetők számára nyílik meg az üzlet, hanem „birtokukba veszik” azok is, akik számára készült, a földváriak. Régóta várnak erre az alkalomra, főJcént a dunaföldvári asszonyok, lányok, akiknek igényei már messze túlnőttek azon, amit a helybeli magán-kisiparosok elavult, szűk üzletükkel nyújtani tudtak.

Tíz óra. Kezdődik az ünnepség.

(Folytatás a 3. oldalról.)

csinálnál? — kérdezte tőle gondolatban s mire a kérdés végére éri, kissé meg is sápadt benne ez a reggeji verőfény.

A képről magabízó öntudattal nézett vissza az öreg Vargha.

Takács János szerette apósát és az .öreg halála óta mindig egy kis restelkedést érzett, hogy valójában sose tudott vele bizalmas viszonyba kerülni. Pedig az egész nagy családban ö volt talán az egyetlen, aki szíve szerint is megértette ezt a célratörő konok gazdát. Anyósa, Eszti néni csak szolgálta az urát, híven, zokszó nélkül, de anélkül is, hogy munkájában, elgondolásaiban, terveiben társa tudott volna lenni. A gyerekei puritán szigorúságot éreztek apjukban, elzárkóztak előle, gyengeségeikkel, és gyöngédségükkel anyjukhoz menekültek. A gazda- társai? Azt tartották róla, hogy magánakvaló ember. Tulajdonképpen nem volt egyetlen barátja sem. Még a rokonokkal is szigorú üzleti alapon tárgyalt: —• könyörületből nem élünk meg, jól kell gazdálkodni.

Igaz, a gyerekeit tisztességesen ki taníttatta, de azok inkább anyjukra ütöttek mind a hárman. Sanyi', az egyetlen fiú orvos lett, disznók, hordó borok mentek érte tartás fejében, míg középiskolás volt, de már egyetemista korában egy új ruhánál Eszti néninek kellett segíteni dugpénzzel, még akkor is, amikor az öreg ötszáz pengőt adott a parasztszövetségi népfőiskolára. Ezt nem értette meg még a családja sem az öreg Varghában, hogy krajeá- roskodik a gyerekeivel, jókomájától megtagad akár egy százpen- gcs kölcsönt is, máskor meg csak úgy belenyúl a zsebbe és dobálja a százasokat.

A Vargha lányok is elvégezték a »négy polgárit, Annus, a kisebbik ment előbb férjhez egy ügyvédbojtárhoz, ehhez a szelíd mamlaszhoz, aki végül az Állat- forgalminál kötött ki, ott jogtanácsos. Ügy élnek ők mint a mézeskalács-boltban a babái:. Az isten se érti ezt. Vannak házasságok, amelyek valóban az égben köttetnek? Emberek, akik se nem jobbak se nem rosszabbak a többieknél s élnek egymással egy évtizedig, háromig, ötig is egyetlen koccanás nélkül.

Kati, a nagyobbik Vargha-lány megvárta őt, hiszen már jegyben jártak, mikor megjött a behívó, a hosszú hadifogság. Csak negyvennyolcban tudtak egybekelni, amikor már az öreg Vargha megtört ember volt.

Különösebb baja pedig nem lett volna az új rendszerrel. Annyi történt csak, hogy Vértes borkereskedő fia jött ki egyszer gyűlést tartani a járási székhelyről

H.

B. Gy. lép a szobába. Neki két családja van. De éppen úgy nem gondoskodik a gyermekekről, mintha semmi köze sem lenne hozzájuk. Körülnéz, látható, hogy megismerte a bírót, tehát már találkoztak valahol. A bíró is megismeri őt, s mindjárt „ismeretségükre” fordítja a szót:

— Mennyit is kapott maga?

— Hét hónapot

— Igen, igen, emlékszem, s adtunk halasztást. Kérem, mondja el a bizottságnak, hogy miért kapta a halasztást.

— Azért, hogy gondoskodjam a családomról, mielőtt elmegyek a büntetésemet letölteni.

— Jól tudja, ezt pontosan megjegyezte. Hét hónapi börtönbüntetést kapott, mert nem törődött a családjával. Alikor azt mondta, hogy ha most börtönbe kell mennie, ismét nem tud gondoskodni családjáról. A bíróság megértő volt a családja iránt, s azt mondta, hogy egyelőre dolgozzon tisztességesen, szerezze be családjának mindazt, amire szüksége van, s majd utána kitölti a büntetését. Azóta jó idő eltelt, mégsem tett semmit, gyermekei továbbra is olyanok, mintha ágról szakadtak volna.

— Pedig én mindent odaadok a feleségemnek.

— Most ugyanúgy van, mint a tárgyaláson. Ott Is tagadni akarta, végül mégis kiderült, hogy bűnös. Most is megvizsgáltuk mái a család helyzetét.

B. Gy. kicsit megszeppenik, látja, hogy ez az érvelés hatástalan, megpróbálkozik hát egy másikkal.

— Dolgoztam volna, de hát nem tudtam elhelyezkedni, mert a munkakönyvembe be van írva, hogy elbocsátva. Hiába, nem rajtam múlott.

Nem számított azonban arra, hogy jelen van a járási tanács munkaközvetítője, aki mindjárt közbe is szólt:

— A félreértések elkerülése végett, nálunk például egyetlen alkalommal sem járt, és nem kérte az elhelyezését.

— Tudtak volna részére mun-' kát biztosítani?

— Bármelyik pillanatban. Ha holnap jön, holnap'is tudunk neki kereseti lehetőséget biztosítani.

Rövid csend következik. Mindenki feszülten figyeli B. Gy.-t, aki a pillanatnyi zavartságából gyorsan felocsúdik. Hiába igazol-, ja minden jel vitathatatlanul, hogy belőle hiányzott az akarás, a szégyenérzetnek, megbánásnak semmi jele. Ö nem szégyenkezik. Más szülő • arra büszke, hogy ha gyermekének mindent megadhat, ami szükséges, sőt, még a divatszabta, de egyáltalán nem létfontosságú igényeket is figyelembe

veszi. És álmatlan éjszakái vannak, ha valami éppen nem úgy sikerül, mint ahogyan eltervezték, s emiatt fiuk nem kaphat olyan új kabátot télre, mint amilyen a szomszéd gyermeknek van.

B. Gy. a szégyen helyett támadásba próbál átmenni:

— Rosszindulatú furkálódás az egész. Rám estek. Tudom, honnan fúj a szél.

Az egyik asszony felcsattan:

— Szégyellhetne magát. Jártam a lakásukban. Majdnem teljesen üres, semmiről sem gondoskodtak, ami a gyermekek tisztességes felneveléséhez szükfcges lenne. Pedig lett volna módjuk hozzá, de elkocsmázza, ha néhány forinthoz jut. Az egész,falu látja, hogy milyen részeges életmódot folytat. Nem érdemli, meg, hogy apának nevezzék a gyermekei.

Néhány hét haladékot kapott, hogy pótoljon valamit az elmulasztottakból. Határozottan megmondták neki, utolsó figyelmeztetésként, hogy jelentkezzen munkára a munkaügyi előadónál és szedje rendbe a családját. Ha nem változik meg. a szép szóra, kényszerítő módszereket alkalmaznak vele szemben. Ehhez minden törvényes lehetőség adva van. Nem lehet várni a végtelenségig, az ifjúság érdeke gyors intézkedéseket ’ követel.

(Következik: Eltévesztették a házszámot)

Boda Ferenc

Cfcó driu ziizLet-a i) tás

és ő emlékezett erre a makacs antiszemita parasztra és az akkori idők nagy hevületében intemál- tatta. Egy hét sem telt bele, hazaengedték. Nem volt ő antiszemita, csak mint hegyközségi bírónak, komoly összezördülései voltak az öreg Vértessel, volt esztendő, mikor maguk értékesítették a borukat és a hegyközségi szervezkedés akkoriban nem ment olyasfajta hangok nélkül, hogy: — Nem adjuk a zsidónak! Minden párt az öreg Vargha mellé állt, Sanyi is telefon áltatott Pestről kétszer is, de Vargha Ferenc ettől kezdve magába húzódó emberré vált, sehova nem ment, s ahogy János hazajött a fogságból, a gazdálkodást is egészen ráhagyta, ő maga kinn heteit a présházban, a szőlészeti szakkönyveket bújta, meg a nemesített vesszőivel bajlódott.

Egyetlen vitatársa ettől kezdve a veje volt, a gazda-veje, Takács János, akiről talán érezte, hogy nemcsak a rokoni kötelékek fűzik hozzá, hanem kicsit a tanítványi érzés is. De neki is csak hidegen, olyan „mit tudtok ti!” — módra magyarázott tervekről, gazdasági elképzelésekről, és egy-egy rendelet kapcsán néha komor hangú jóslatokba bocsátkozott, mintha Takács János volna felelős az ország sorsáért, mintha ő volna a kormány, az állam, a hatalom.

(Folytatjuk)

Dr. Papp Tihamér, a járási tanács iparügyi főelőadója köszönti a szövetkezet vezetőségét, az új üzlet dolgozóit, majd átadja Juhász Istvánnak, a Dunaföldvári Cipész Kisipari Termelőszövetkezet elnökének az iparengedélyt. Utána. Juhász elvtárs ismerteti azokat az erőfeszítéseket, amiket a vezetőség, és az üzlet létrehozásában közreműködő szervák, szö- vethezetelc tettek. Hussy Karoly elvtárs, a Szekszárdi Fodrász Ktsz elnöke, a KISZÖV szolgáltatási szakbizottságának vezetője ad néhány jótanácsot a további munkára, majd Bíró József elvtárs, a községi tanács elnöke köszönti az új üzlet dolgozóit, kíván nekik jó munkát.

Máris jönnek a vendégek. Az első: Fekete Istvánná, a szövetkezet gumicsizmarészlegének dolgozója,

— Böbikém, egy mosást, és be- ralcást leérek — fordul a női fodrászrészleg legfiatalabb dolgozójához, Gyurcsálc Erzsébethez.

Hegedűs Istvánnét — munkahelyéről, a szomszédban lévő étteremből. jött át egy félórára — Juhászné veszi „kezelésbe”.

Tulajdonképpen nem. sok változás történt — mondja Feketéné — eddig is Böbe volt az én fodrászom, csak nem itt, hanem a szemben lévő kisiparosnál. Csak az az új, hogy itt szebb, modernebb minden, ide igazán öröm beülni.

És hogy vélekedik a fekete hg- jú, ügyesl<ezü Bobéi

— Valamennyien vártuk már, hogy megnyíljon az üzlet, felcseréljük a régi helyet a jobbal, a szebbel.

— Mennyiben lesz jobb a szövetkezetben dolgozni?

— Hát mindenekelőtt a nyolc órai munkaidő ér a legtöbbet. Eddig néha tíz—tizenhárom órát is kellett dolgoznom. Most több lesz a szabad időm.

— Mit kezd majd a sok szabad idővel?

— Ilyet ne is tessék kérdezni. Mit csinálhat a szabad idejével egy tizennyolcéves lány? — Több idő jut majd szórakozásra, tanulásra, művelődésre. Most végre valóra válthatom régi álmomat, be iratkozhatom az esti gimnáziumba.

— Gimnázium egy fodrászlánynak?

— No, nem a mesterségemhez kell. Nem is akarok más pályára menni. De azt hiszem, ma már nem túlzott igény egy fodrásztól sem, ha tanulni akar (J)

Az első vendégek-