Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

TOI.NA MEGYEI NEPÜJSAG 1952. december 1. Ä VVN elleni per tanácselnikéról kiderült, hogy a náci párt és az Sfl tagja volt A pert december 7-ig elnapolták Berlin (MTI). A szövetségi közigazgatási bíróság nyugat-ber­lini épületének tárgyalási termé­ben a hallgatók és a sajtó szá­mára fenntartott hel.vek pénte­ken a Nácizmus Üldözöttéinek Szövetsége ellen indított per má­sodik napján is gyorsan gazdára találtak. A bejárati ajtóra már félórával a tárgyalás kezdete előtt felkerült az írás: „A terem túlzsúfolt”. A frontváros rendőr­sége, ha lehet, még nagyobb- ké­szültséggel érkezett a bíróság Hafdenberg-sirassei épületéhez, mint az előző napon. A pénteki tárgyalás tulajdon­képpen igen rövid volt. A per ugyanis rendkívül érdekes for­dulatot vett. Amint Fritz Wer­ner, az 1. számú szenátus elnöke a tárgyalást megnyitotta, a hall­gatóság soraiból felemelkedett egy idősebb férfi és bizonyíté­kokat lobogtatott a kezében arra vonatkozólag, hogy a szenátus elröke, a náci pártnak, sőt az SA- nek, a hitleristák rohamosztagá­nak is tagja volt, ezért illeték­telen a VVN elleni per levezeté­sére. Mivel azonban az igazságügyi rendtartás szerint a tárgyalást vezető elnök lecserélésére irá­nyuló kérést a bíróság csak ak­kor m.' legelheti, ha azt a vád­lott, jelen esetben a VVN elnök­sége, hivatalosan is előterjeszti — a szenátus elnöke felfüggesztette a tárgyalást, hogy a VVN elnök­sége dönthessen ez ügyben. Hosszabb szünet után a VVN elnöksége ügyvédei útján azt kérte a szenátustól, hogy mivel az elnökségnek nem minden tag­ja van jelen, továbbá, mivel a szövetség jövőjét érintő fontos tetlen jogi okoskodással formai okokra hivatkozva követelte a védelem javaslatának elutasítá­sát és valósággal megfenyegette a bíróságot. A szenátus ezután ismét ta­nácskozásra vonult vissza, majd a szenátus elnöke bejelentette, hogy a pert elnapolja és a kö­vetkező tárgyalási napul decem­ber 7-ét, pénteket jelöli ki. Az a férfi, aki a Werner elleni bizonyítékokat beterjesztette, az MTI tudósítójának elmondotta, hogy August Baumgarte-nak hívják, 58 éves hannoveri laka­tos, a VVN alsó-szászországi el­nöke. A hitlerista, időkben 12 évet, ifjúságának javarészét náci koncentrációs táborokban töltöt­te. A nyugatnémet ultrák 1957- ben is börtönbe zárták meggyő­ződéséért és 1959-ben szabadult ki. Hermann Reuss, a vádat kép­viselő ügyvéd magánjellegű be­szélgetés során kijelentette, hogy „a szenátus elnöke saját gyenge­ségének az áldozata, mivel nem fojtotta bele a szót azonnal ebbe a börtöntöltelékbe és nem ve­zettette ki a teremből”. Az MTI tudósítójának arra a ké"désére, hogy mivel Baumgar- te a nácizmus alatt és a második világháború után is „ ült börtön­ben, vajon melyik időszakra érti a „börtöntöltelék” kifejezést, Reuss ezt válaszolta: „természe­tesen mind a kettőre”. Ezek sze­rint tehát a bonni kormány vád­jának első számú képviselője sze­rint ma is mindenk? „börtön- tölteléknek!’ számít, akit a fasisz­ták börtönbe zártak. A per külföldi megfigyelői a szenátus elnöke körül váratlanul kirobbant botránnyal kapcsolat­ban megjegyezték: ez az eset is azt bizonyítja, hogy a bonni és a nyugat-berlini igazságügyi appa­rátusban csak úgy hemzsegnek a volt nácik, s Nyugat-Német- országban ma szinte lehetetlen egy olyan bíróságot kijelölni, amelynek egyik, vagy másik tag­járól ki ne derülne, hogy hitle­rista volt. A bonni parlament alelnökének cikke Straussról Bonn (MTI). Dobsa János, az MTI bonni túr dósítója jelenti: Ohomas Dehler, a bonni par­lament szabaddemokratapárti al- elnöke a müncheni Abendzeitung- ban megjelent cikkében élesen támadja Strausst és hangoztatja, hogy most már betelt a mérték, Straussnak távoznia kell. „Stra­uss olyan embernek bizonyult — írja Dehler —, akiből hiányzik minden érzék a mértéktartás, az igazság és a jog iránt. Az, aki kormánybeli és parlamenti kollé- ügyről van szó, függesszék fel gáit félrevezeti és állandóan sö- néhány napra a tárgyalást és a! tét ügyekbe bonyolódik, aki nem VVN elnöksége csak később fqg. xsupän vérkeringési zavarok ese- nyílatkozni. Hermann Reuss, a tén, hanem állandóan börtönbe vád első számú képviselője, aki- ] fegyházba, sőt akasztófára szeret­nek fasiszta múltját a VV.N..márrné juttatni politikai ellenfeleit, de korábban leleplezte, áttekinthe- egyes ügyészeket és bírákat is, az Befejeződött az Edelweis» partizánellenes csoport bűnpere Banska Bystrica: November 22- két halálra ítélték a többiek kü- én véget ért az Edelweiss nevű lönböző időtartamú szabadság­partizanellenes csoport 14 tagiá- ................... r ak bűnpere. A vádlottak egyi- vesztes-búntetest kaptak. A képen: Az ítélet felolvasása közben. Balról jobbra: Martin Kaniok 12 évet, Bartolomei Gursky 10 évet, Oldrich Vystavel 15 évet és William Stulc 15 évet kapott. (MTI Külföldi Képszolgálat) December 2—6-ig kuJturcikk-kiáliítós SZEKSZÁRDON a régi megyeháza nagytermében. Nyitva naponta 10—18 óráig. Bemutatásra kerülnek: Játékok, hangszerek, téli sportáruk, bizsu és ajándéktárgyak, üveg-, porcelán- és kerámiadíszműáruk, fotóalbumok, emlék­könyvek és töltőtollak nagy választékban. Belépés díjtalan. Sok újdonság várja a látogatókat. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség, a Tolna megyei Népbolt Vállalat. • (171) nem üti meg azt az erkölcsi mér­téket, amely a Bundeswehr fő- parancsnokának tisztéhez szüksé­ges. Strauss szétzúzta a kormá­nyon belül is a bizalomteli együttműködés alapjait.” Egy volt Geslapo-íőnök írta alá az Slilers letartóztatását elrendelő parancsot A Die Tat című frankfurti he­tilap újabb leleplezést közöl a Spiegel-üggyel kapcsolatban. A lap azt írja, hogy egy volt Ges- tapo-főnök vezető szerepet ját­szott Ahlers, Spiegel-szerkesztő spanyolországi letartóztatásában. Azt a letartóztatási parancsot ugyanis, > 'amelyet Bownból - táv­iratilag megküldték a spanyol tit­kosrendőrségnek, egy Saevecke nevű rendőrtiszt írta alá, aki je­lenleg a „biztonsági csoport” elne­vezésű különleges bonni rendőr­különítménynél van vezető beosz­tásban. Saevecke a hitleri idők alatt a Gestapónál teljesített szol­gálatot — írja a Tat — és SS főrohamosztag-vezetői rangot ka­pott. A fegyverletételkor Saevec­ke a milánói Gestapo-különít- mény főnöke volt. Erősödik a Francia Kommunista Párt Párizs (TASZSZ). A Francia Kommunista Pátt politikai bizott­sága nyilatkozatot tett közzé ab­ból az alkalomból, hogy megkez­dődik a pártigazolványok cseré­je. A nyilatkozat többek között megállapítja, hogy az utóbbi év­ben 48 000 új taggal gyarapodott a Francia Kommunista Párt. A vállalatoknál, városokban és a fal valrban 1350 új kommunista sejt alakult. A feltételek ma megengedik* hogy még jobban megerősítsük a pártot — hangsúlyozza a nyilat­kozat. — A legutóbbi parlamenti választásokon négymillió francia bizonyította be, hogy helyesli a kommunista párt politikáját és te­vékenységét. A Francia Kommunista Párt vezetőségének nyilatkozata az Algériai Kommunista Párt betiltásáról Párizs (TASZSZ). A Francia Kommunista Párt vezetősége nyi­latkozatot adott kt, amelyben til­takozik az Algériai Kommunista Pártnak és lapjának betiltása el­len. — Ez az intézkedés annál is in­kább indokolatlan — mondja a nyilatkozat, — mert az algériai kommunisták tevékenyen részt vettek a függetlenségi harcban. Az intézkedés olyan párttal szem­ben történt, amelynek nemzeti politikája és az egység mellett történt számos megnyilatkozása lényegesen elősegítette az FLN nemrég lezajlott válságának meg­oldását! Az Algériai Kommunista Pártnak és lapjának betiltása csak káros lehet a nép ügyének, gyengébbé teszi a népet az új gyarmatosítók nyomásával és fon­dorlataival szemben. „A magyar tapasztalat" — a Novoje Vremja Moszkva (MTI). A nyolc nyel­ven megjelenő Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap legújabb számában szerkesztő­ségi cikket közöl „A magyar ta­pasztalat” címmel. A lap meg­állapítja: „A Magyar Szocialista Munkáspártnak a szocialista tár­sadalom építésében szerzett ta­pasztalata rendkívül értékes a többi ország munkáspártjai, első­sorban a kormányzópárttá vált munkáspártok számára. Ezért a magyar párt kongresszusa nem­csak az ország, hanem az egész nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom életében is nagy esemény volt”. — A szövetségi politika kér­désének megoldásakor a pórt azokból a nagy változásokból in­dul ki, amelyek a magyar tér­a Vili. kongresszusról sadalom szerkezetében végbe­mentek — mutat rá a Novoje Vremja. — Mindezek a változá­sok lehetővé teszik a dolgozó osztályok szövetségének bővíté­sét, s azt, hogy ez a szövetség szocialista népi egységgé fejlőd­jék. Ezzel kapcsolatban jellemző, hogy a VIII. kongresszusra pár- tonkívülieket is meghívtak. Köz­tük volt Erdei Ferenc és Erdey- Gruz Tibor akadémikus, Z. Nagy Ferenc, a Független Kisgazda- párt egykori politikusa, Kodály Zoltán zeneszerző, Nánási László, ■ az egykori Nemzeti Parasztpárt politikusa és mások. A cikk ezután részletesen is­merteti azokat az adatokat, amelyek a szocialista társadalom alapjainak lerakásáról a kong­resszuson elhangzottak. Működésbe lépett a Taft-Hartley törvény New York (TASZSZ). Az Egye­sült Államok kormányának kö­vetelésére a mechanikusok szak- szervezete utasította a Lockheed Aircraft Corporation sztrájkoló munkásait, hogy átmenetileg szüntessék be a sztrájkot és ve­gyék fel a munkát. A szakszervezet vezetői kijelen­tették, hogy a konfliktus megol­datlan marad és „az üzemekben mindaddig lesznek megmozdulá­sok”, amíg el nem érik a bér­emelést és a munkaviszonyok megjavítását biztosító igazságos megállapodást. A szakszervezet vezetősége rá­mutatott: ha nem teljesítik a kö­veteléseket* a munkások a Taft- Hartley törvény által előírt 80 napos időszak után ismét beje­lentik a sztrájkot. °” m,klós: /Jadgalambok XXIX. Miközben az a lehetetlen kí­vánság járt az eszében, hogy jó lenne kicserélődni, hogy ne ő, hanem valaki más kérje el a tagkönyvet Kláritól, meglátta a karcsú gépírólányt. A fiatal tit- •kárnő áki kopott kék köpenyt vi­selt munkahelyén, most valósá­gos dámának hatott, amint sárga­kockás ruhában, fehér szandál­ban, fehér gyöngysorral a nya­kán közelített feléje. Irigykedve gondolta, hogy milyen jó ennek a lánynak. Vége a munkaidőnek, szabadabb a fellegeknél, s annak, hogy párttag, csak az előnyeit élvezi. Mégis megörült a lány­nak, mert mielőtt bejutott a másodtitkárhoz, bizalommal el­beszélgethetett vele, igazat adott neki, megnyugtatta, hogy feltét­lenül segítenek. — Maga még mindig itt? .— kérdezte csodálkozva a lány, amikor hozzá ért. — Csak este tízkor kapok vo­natot — mondta bágyadtan Anti. Látszott rajta, hogy semmi kedve a beszélgetéshez. A lány leült mellé, sárgakoc­kás, viruló ruháját legyezőalak­ban terítette a padra. — Ne legyen már ilyen anyám­asszony katonája. Inkább jöjjön velem. Itt olyan meleg van, hogy meg üt a guta. Fagylalto- zunk, jó? A legény savanyú pofát vágott, öregesen simogatta a térdét, majd váratlan élénkséggel csa­pott a combjára. — Nem bánom. Vaniliaszagú, nyikorgó padlójú, ódon cukrászdába vezette a lány. Hűvösséget árasztottak az egy­lábú márványasztalok, álmosítón zümmögött a fagylaltgép, divatja­múlt nyájassággal döcögött hoz­zájuk a buggyos süveget viselő, nagypocakú cukrász. A lány két fagylaltot kért, magának tiszta csokoládét, Antinak vegyesét. Közel hajolt a legényhez, akkor látta Anti, hogy mennyi komoly­ság van csodálatosan tiszta sze­mében. — Mondtam már, hogy a nagy­apám is Zalaegerszegen volt in­ternálótáborban. Hátha ismeri Kincses bácsit. Innen egyenesen hazamegyünk. Megkérdezzük nagyapámat. Nem akárki. Osz­tályvezető a megyei tanácsnál. Minden fejes ad a 'szavára. Jön?... Antit valósággal fölmosdatta aléltságából a fekete hajú, töré­keny lány kedves biztatása. Bár­gyún és boldogan hálálkodott: — Köszönöm ... — Én már ki is gondoltam valamit — újságolta izgatottan suttogva a lány. Közben vissza­érkezett a cukrász. Alpakka kelyhecskékben hozta a fagylal­tot. Megvárta, amíg a pocakos ember elhúzódik a pult mögé, csak aztán folytatta: — Ha nagy­apám is úgy tartja jónak, levelet írunk a központi vezetőségnek. Ott igazat kell, hogy adjanak. Pontról pontra megirunk min­dent, ahogy a valóságban van. Jó lesz így? ... Akkora meggyőződéssel beszélt, hogy Anti egyszerre elfelejtette egésznapi kétségbeesését. Azt hit­te, minden utat sorompó keresz­tez és most ez a nagy szemű, halvány arcú lány tündén bőke­zűséggel ontja rá a reményt. Meghatódottságában maflán pis­logott, a pici kanállal ügyetlenül birizgálta a fagylaltot. — Jó lesz — dörmögte reked­ten. Elszorult a szíve édes-fájdal- masan, szája szögletén remegés vibrált. A bizakodás, hogy Klárit talán mégsem zárják ki a párt­ból, annyira jólesett neki, hogy akár el is tudott volna aludni ettől a jó érzéstől. Akik nem ismerték Cigié Mi­hályt, s először vetődtek ottho­nába, tévesen úgy ítélhettek vol­na, hogy remete természetűt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents