Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-02 / 257. szám

1962. novemSer 2.

YOLNÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

»*5H38SSU

A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE

i szépnél is szebbet

A két asszony, Fehér Lászlóné és Bátor Józsefné alig látszottak ki az előttük feltornyozott szőttesek mögül. Szállításra készültek a Sárközi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben. Fehér Lászlóné celofán tasakokba bújtatta a szőtteseket, abroszokat, Bátomé pedig „bilétáaott”. Az árakat feltűntető címkékkel látta el a szőtteseket.

Ügy indult el, szövődött a beszélgetés fonala, ahogy a színes pamutszálakból kialakult a népi motívum. Nem jegyeztem semmit. A szövetkezet mindennapi életéről folyt közöttünk az eszmecsere. Én sem, ők sem gondoltak arra, hogy a beszélgetés nyomtatásban lát majd napvilágát.

— Még nagyítóval sem lehet hibát találni — összegezi a minőségi vizsgálódás eredményeit Fehér Lászlóné. Az asszonyok munkáján észre lehet venni, hogy kongresszusi munkaversenyben vannak. Amellett, hogy pontosan betartják a határidőt kifogásta- . lan munkát adnak ki a kezükből.

— Kongresszusi munkaverseny? i— Mikor indult, ki kezdeményezte? — figyelek fel.

—A pártszervezet kezdeményezte, a párt járási küldöttértekezlete előtt — hangzik a válasz.

— A pártszervezet? Mióta van a szövetkezetben pártszervezet? — Követte az első meglepetést a második.

— Néhány hónappal ezelőtt alakítottuk meg a pártszervezetet, ahol „asszonyuralom” van — mondja Fehérné tréfásan, majd gyorsan hozzáteszi. — Pártszervezetünknek mindössze egyetlenegy férfi tagja van, a szövetkezet elnöke, Gi’óh elvtárs. Még fiatalok vagyunk és létszámunk is kicsi. Hat taggal alakultunk meg, de

már kilenc tagunk és egy tagjelöltünk van — mondja. A legfiatalabb tagjelöltünk Bátor elvtársnő — mutatja be a mellette ülő „bilétázó” Mariskát.

— Ügy látszik elég gyors volt a fejlődés. Az imént azt mondták, hogy csak néhány hónappal ezelőtt alakultak, s e rövid idő alatt három taggal és egy tagjelölttel gyarapodtak.

— Az úgy van ám, ha a párttitkárnő valamit a kezébe vesz, annak menni kell. Fehér elvtársnő nálunk a párttitkár — mondja Bátorné.

így tudtam meg egyet s mást a Sárközi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet pártszervezetéről, amely, mint mondják, fiatal is, kislétszámú is, de politikai munkájával kivívta a 300 szövetkezeti tag elismerését.

— Nálunk, a mi pártszervezetünkben még nem fordult elő akár vezetőségi, akár taggyűlésről lett volna szó, hogy nem volt határozatképes — mondja Fehér Lászlóné, s ezt Bátorné is megerősíti.

— Hogy mivel foglalkozik a pártszervezet a vezetőségi és taggyűléseken? — kérdeznek vissza és válaszolnak is. — A szövetkezet életével, a munkával és a napi politikai eseményekkel. Taggyűlésen foglalkoztunk az oktatás előkészítésével. Több mint negyven asszony jelentkezett, hogy gyűlésen számolt be az elnökünk, részt vesz a pártoktatásban. Tag- Gróh József elvtárs, a szövetkezet gazdasági életéről. Az év végén a munkaterv szerint a könyvelő számol majd be szövetkezetünk pénzügyi helyzetének alakulásáról. Foglalkozunk az egymás

I megbecsülésével is. Az asszonyok között óhatatlanul előfordul,

Javul a város vízellátása

hogy összekapnak, összevitatkoznak. Legutóbb volt rá éppen példa, két párttagunk „harag- szomrádot” játszott. Pártvezetőségi ülésen foglalkoztunk velük, s rendeztük a kettőjük közötti ellentétet. A pártszervezet tagjai időközönként meglátogatják az őcsényi, a sióagárdi, a sárpilisi részlegeket. Megbeszélik a problémákat, s orvosolják a felmerülő panaszokat, s ezt úgy végzik, hogy bátran nevezhetjük a termelés pártellenőrzésének. Foglalkoznak a jobb munkaszervezéssel és az emberek egyéni ügyes-bajos dolgaival is.

—- És hogyan értékelik a kongresszusi munkaversenyt? — vezetem vissza a beszéd fonalát.

— A munkautalványokon piros pontot kapnak azok, akik minőségben is a legjobbat adják, amellett, hogy takarékoskodnak az az anyaggal is. Eddig tíz olyan asszonyunk van, akik a legtöbb pontot szerezték. A verseny végleges értékelésére a november 7-i ünnepségen kerül sor, amikor is pénzjutalommal, oklevéllel és könyvvel jutalmazzuk a verseny legjobbjait. így dolgozik a mi kisiétszámú, fiatal pártszervezetünk, amelynek nem kis része van abban, hogy az asszonyok, a háromszáz tag egyre inkább magáénak érzi a szövetkezetei, — mondja Fehérfté, majd-így folytatja: — Valamennyien büszkék vagyunk arra, hogy népművészeti munkánk, darabjaink bejárják a világot Moszkvától New York-ig. Tagjaink ma már úgy gondolkodnak, hogy azért is kell szebbet és tökéletesebbet alkot- niok, mert erre a szocialista kultúra jó hírneve is kötelezi őket.

P. M.

1925 óta lényegesen szaporodott a város lakossága, nőtt a víz- fogyasztás, de a vízvezeték-hálózatot a mai napig is az akkor épült 500 köbméteres vízmedence látja el.

Jövőre már bekapcsolják a vízszolgáltatásba az új, 500 köbméteres modoneét, amely ott énül a régi mellett. Jelenleg a földmunkát végzik az épííő’pari vállalat munkásai« •

— A Pannónia Filmstúdió munkatársai az évzáró premierfilmek feliratozásán, illetve szinkronizálásán dolgoznak. Készül a New York árnyai című amerikai, a Negyvenkilenc nap című szovjet, a Monte Christo grófja című kétrészes francia film magyar szövege. A Dumas-regény új feldolgozását Claude-Autant Lara rendezte. Hamarosan befejezik a Malachias csodája című nyugatnémet és az Ez is szerelem című angol film magyarul beszélő változatát. Ezenkívül most formálják a Bérgyilkos című olasz és a Fény és árnyék című díjnyertes bolgár film szinkronszövegét.

Péntek:

A kátránypapir

Mondja nekem a minap a Valaki szaktárs, hogy gondban van. Kérdezem tőle, ugyan miért, nem ■ tudta talán még megvásárolni a téli tüzelőt? Dehogy! Esetleg zsákvarrótűt szeretne vásárolni Szek- szárdon? Nem! Na, mondom akkor bizonyára azon tűnődik, hogyan lehetne meggyorsítani 5—6 óra között az 50-es Népboltban a kiszolgálást. Ebben a boltban ugyanis a vásárló közönség a felvágottat, a szalonnát, a vajat, a túrót, a tejfelt egy alig négy méter hosszú pult mögül kapja, a csokoládét és a cukorkát viszont kétszer olyan hosszú pult mögül adják. Ebből aztán az következik, hogy a vásárló közönség kissé ingerült tagjai dühösen kifakadnak és...

Valaki szaktárs leintett, ugyan, hagyjuk az 50-est, szót sem érdemel. Legfeljebb át kellene rendezni a boltot. A cukorkát é.s a csokoládét átrakni a felvágottak helyére, aztán még egy mérleget beállítani, még egy

felszolgálót a cukorka-részlegtől elvenni és kész! Hát igen, — mondom neki — ez csakugyan egyszerű. Viszont most már végképp nem tudom, min töpreng. Valaki szaktárs erre hozzámhajolt és halkan a fülembe súgta: A Wosinszky Mór utca sarkán, ott, ahol a hentesüzletet lebontották, egy új felvonulási épületet építettek. Előbb cserepet raktak rá, aztán a cserepet befedték kátránypapírral. Mi lehet ennek a magyarázata? Már aludni sem tudok — mondta gondterhelten Valaki szaktárs és otthagyott.

Dühösen néztem utána. Bosszantó, hogy vannak emberek, akik ilyesmin törik a fejüket. Annál is inkább bosszantó, mert ennek a felvonulási épületnek a cserepeztetése és kátránypapírral való lefedése bizonyára sokféle okból kívánatos. Es ezeket az okokat ugyan, miért kötnék egy minden lében kanál laikus orrára. Semmi köze hozzá. A cserép és a léccel ráerősített kátránypapír kombináció lehet

valami újítás. Újítói ját már fel is terjesztették kitüntetésre. Az sincs kizárva, hogy kátrány papírból rengeteg a felesleg és jobb híján a felvonulási épület tetejére rakják. Előfordulhat az is, hogy a felvonulási épületet eredetileg kátránypapír tetővel tervezték, de valami véletlen folytán a hagyományos cserép is rákerült. Költséges lett volna a cserepet újból leszedni, sokkal egyszerűbb volt fennhagyni és a kátránypapírt ráborítani. Fennforoghat a takarékosság szem előtt tartása, olyképpená hogy a cserép állagát kátránypapírral kívánják még inkább megóvni. Előfordult már, hogy a tervezők a kirakatba tervezték a kéményt, na- mármost, ha lehetséges ilyen tervezés, akkor az előbb említett takarékosság is könnyen lehetséges...

Az okokat ki tudja meddig sorolhatnám. Egy bizonyos: Valaki kartársnak nagyon felesleges dilemmásni, hiszen magyarázatot mindenre lehet találni.

— szp —

Képzőművészeink a közönség előtt

— Hatodikon nyílik a IX. Megyei Képzőművészeti Kiöl" '

Híven a hagyományokhoz a [ Tolna megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya és a Magyar Képzőművész Szövetség megyei munkacsoportja az idén is megrendezi a megye képzőművészeinek seregszemléjét. A sorrendben IX. képzőművészeti kiállítás megnyitására november 6-án délután négy órakor kerül sor Szekszár- don, a Béri Balogh Ádám Múzeumban.

A kiállítás anyaga már együtt áll. S mint érdekességet érdemes megemlíteni, hogy a zsűrinek talán még sohasem volt ilyen nehéz a dolga, mint a mostani tártOS —

latot megelőzően. Ugyanis — mind mennyiség, mind pedig minőség tekintetében — igen nagy fellendülést hozott az idei esztendő a megye képzőművészeinek munkájában. Ennek tudható be, hogy több mint száz képzőművészeti alkotás érkezett be a bizottsághoz. Ezek közül válogatták ki azokat, amelyeket Vadóc Kálmán, a Megyei Tanács művelődésügyi osztálya főelőadójának megnyitó szavai után két hétig a szekszárdi közönség, ezt követően pedig a megye több községének érdeklődői láthatnak majd.

w GERENCSÉR MIKLÓS:

^Padgalambok

•mm

VI.

— Elég nagy baj, ha oda a békesség ... — mondta végül. — Na, gyere, fiam...

Megfordult, indult vissza, Dani szótlanul követte.

•

Ezen a vidéken délutánonként hirtelen sietősre szokott válni a Nap dolga: gyorsan elmerült a dombok mögé és csak a fenyőerdőre sugárzott fényével üzente, hogy ragyog még valahol, a távoli országok ismeretlen tájain. Itt pedig kékes homály sompoly- gott a völgyre, magával hozta barátját, a hűvösséget,- amelytől pezsdítően borzongtak meg az emberek, mint amikor hideg vízbe mártják a labukat.

Klári kerti zöldbabot csipkedett kertjükben vacsorának. Az imént mosdotta le magáról a port, meg a fáradtságot, bőre hamvasán sejlett az alkonyaiban, gyenge szappanszag illant róla, ahogy hajlongott az alacsony bokrok között. Dani feledte mindazt, ami rossz a világból, hajlongó kedvesét nézte és nem mert hozzáérni,

mivel oly varázslatos volt a látomás, hogy azt hitte, szertefoszlik, ha megérinti. Az érzelmek finom törékenységéhez képest még a lélegzetét is durvának érezte, ezért annyira óvatosan segített a munkában, mintha a babfürtök helyett madárfiókákat szedett volna.

A dombok karéján itt-ott tüzek lobogtak, nevetések csendültek át a völgy fölött: vigadoztak a szüretelők. Klári fölegyenesedett, merengve arra nézett, ahol Kustánék présházát gyanította. Abból az irányból nem lobogott vidáman a tűz.

Ernyedt ujjai közül a szakajtóba pottyantotta a zöldbabot s Danira emelte a tekintetét.

— Menj vissza... Apád józanabb. Ami volt, azt én akartam. Menj, csavarogj, tégy igazságot magaddal... Ha nem jössz visz- sza, én soha, de soha nem fogok rád haragudni...

Dani úgy fordította a fejét, hogy Klári oldalról látta a tömör, csontos arcát. Észrevette, hogy remegnek az izmok a legény állkapcsán.

— Arra biztatsz, hogy menjek és akasszam föl magam — mondta Dani vontatottan. Most gondolt arra először, hogy eszébe se jutott a vesztenivaló, amikor apja vagyon helyett a kevélységét ajánlotta fel örökségül. Jött, jönnie kellett, nem vitázhatott a döntéssel, amelyet nagyobb hatalom osztott rá, mint száz apa együttvéve. — Mit keresnék egyedül akárhol, amikor a bőrömben hordozlak ? ... Hiába küldesz el, altkor is magammal- viszlek. De megyek. Elmegyek, ha küldesz ...

Klári kissé oldalra billentette a fejét, szeme tágra nyílt, homloka körül mintha sűrűbb lett volna a homály.

— Dani, én félek ...

A legény soha nem látta ilyen riadtnak, szánandónak a lányt, akit pedig mindenki bátornak, rátermettnek ismert. Még az is boldogította, hogy Klári nem röstelli előtte a balsejtelmeit, a lélek óvatosságaiba is beavatja már, őszintén szól, ha érzi a félelem közeledtét. Megértette, hogy ettől a perctől igazi élettársak, se tűz, se víz nem állhat közéjük.

Párafátylak emelkedtek a völgy fölé, bolyhos takarót vontak az aludni térő földekre. Ez volt az a végtelen nyugalmat árasztó óra, amikor az emberben bizseregve ritkul a fáradság és a dombok

(Folytatás a 4. oldalon)