Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-11 / 264. szám
1962. november 11. fOLNA MEGYÉI NEPtUSAQ 7 EMBEREK A FOLD ALATT — Jószerencsét! — ez a köszöntés járja itt Nagymá- ri yokon a föld felett éppúgy, mint alatta. A bányászlámpák imbolygó fényében feltűnő arcok is így köszöntik egymást. A Szarvas taróiban járunk. Nevét onnan kapta — meséli Brandt János mérnök —, hogy amikor megkezdődtek a feltárások, egy szarvas menekült ide be, és miután kijutni nem tudott, itt pusztult. A bányászok akadtak rá, pár nappal később. Hátunk mögött egyre kisebbé válik az a bolthajtásos világos folt, ami a bejáratot jelenti. Egy kanyar után meg végképp eltűnik. Sínek talpfái köindulunk neki. Itt minden másképp néz ki, mint az előző szinten. Nem kell hajolgatni, szobányi magasságban ívelődnek a bolthajtások, hatalmas lámpák szórják a fényt. Ezen a szinten garázs is van. Igen, igen, garázs a föld gyomrában, itt „parkíroznak” azok a kis, de igen erős dieselmozdonyok, amelyek a csilléket vonják maguk után. Csillézők. Újra és újra nekifeszülnek a kis vaskocsiknak, amelyeknek még üresen is négy mázsa a súlya. Tele pedig tizenkettő. Neubauer Ferenc és Hol- lentoach János beidegzett és gyors mozdulatokkal irányítják a liftakna szájához a csilléket. Hatalmasat csattanva állapodik meg egy újabb rakomány a liftben, becsukják a felvonó ajtaját, s csöngetnek: mehet a szállítmány fölfelé. Veszélyes munka, ha ugyan lehet ezt mondani, mert idelenl minden poszt — a legkorszerűbb berendezés mellett is — nem hasonlítható össze semmilyen munkával odafent. Ferencz József egy régi vágásban használaton kívüli liftaknát mutat. Pár évvel ezelőtt ide zuhant le egy öreg csilléző fékező fogakat. Szitáló szénpor vág a szemünk- A fejtés közvetlen közelébe kon kapaszkodunk felfelé, a hozott botorkálunk, amíg szemünk Menner József szállítógépész ke- rakományával együtt. Oka egy megszokja a szurokfekete sötét- zeli a gépmonstrumot, amely ját- pillanatnyi figyelmetlenség. A lift séget Gumicsizmáink apró tó- szi könnyedséggel emeli fel több még nem állt be a helyére, az Csákban taposnak, majd újra ke- tucat méter mélységből is az el- aitó nyitva volt, és a tizenkét menyre taposott ösvényen hala- ső szintre a szénnel megrakott mázsa magával rántotta.. dunk a föld gyomra felé. csilléket. Egy műszakban 230-szor Zúgással telik meg az idom-kö- indítíák el.a hatalmas hengert és be vekkelkirakott táró. Két óriás- ngyímannyiszor illesztik a fogas- érkeztünk, futószalag szórja a nak tűnő lámpaszemével kis- kerek^ kÖHi az oklomnyi nagy csiUebe a^szenet.^ Meredek létra- mozdony dübörög felérne, hosszú, meddőkővel és szénnel megrakott csillesort húzva maga után. Félreállunk, köszöntésünket elnyeli a zakatolás, csak a fellendített ; át iPUÉ; >. karok mondják: Jószerencsét! Talán egy kilométert is megtettünk már, amikor az első emberekkel találkozunk. A hegy nyomása itt már óriási, lassú, láthatatlan roppantásónak az acél sem áll ellen. A nedvesség és a langyos levegő penészt tenyészt a bányafákon, rozsdával támadja a vasat. Állandóan harcolni kell itt a heggyel. Légkalapács acél éle marja a követ, új támpillérek feszülnek ellen a hegy nyomásának. Akik kicserélik a korhadt bányafát és az elgörbült acélvázakat, még csak ipari tanulók. Dörfner János, Radovies és Török Zoli lábhoz engedik szerszámaikat, amíg a mérnök munkatárs fogadja a jelentést, aztán újra lendül a lapát és kőport szór a bányász „fegyver”. Kemény iskola ez, erről beszélnek domborodó, pat- Negyven emeletnyit zuhanunk ség egyre élviselhetetlenehh. tanásig feszült izmaik is, de hiá- lefelé a liftaknában, mert a kö- Szénport lélegzőnk be. Két ember ba, a szénhez eljutni nem egy- zöriséges liftek sebességéhez ké- bomlasztja a feketén csillogó faszéra dolog. pesl ez valóban zuhanásnak szá- lat. Töfner Ádám és Benkő MiLégakna, fejtés, fekete riasz, mit. hály maszatosak a szénportól, mező... zsibónganak a szakkiíe- — Kímél bennünket a szállító- Trikójuk lucskos az izzadságtól, jezések, amikor az első szint vég- gépész — hangzik egy megjegy- szemgolyójuk fehéren villan ki a állomásához érkezünk. A felvo- zés a sötétben — a csillék ennél sötét arcukból. Szegletes mozdu- nók mögött a gépházban hatal- sokkal gyorsabban száguldanak latokkal magyaráznak, a mérnök más átmérőjű hengereken két- le és fel. túlkiabálja a futószalag zakatoláújjnyi vastag drótkötél csavaró- A tíz kilométert is kitevő vá- sát, amikor tanácsokat ad... dik. Ferencz József gépmester és gatok egyik újabb szakaszának Nyakig szénporosak vagyunk mi is amikor kifelé igyekszünk. Egy óra múlva újra feltűnik a bejárat világossága, egyre nagyobbodik. Odakint borús novemberi nap van, mégis úgy tűnik, vakító a világosság. Szöveg: Monostori Miklós Fotó: Bakó Jenő A vádlott: Mikszáth Kálmán író Beperelték a jó öreg palócot, a magyar irodalomtörténet egyik legsajátosabb alakját. A tárgyalás: jelmezes színpadi játék, két részben. A „vádiratot” Karinthy Ferenc, Kárpáthy Gyula, Orbók Endre és Vargha Balázs készítették. Az elnök Hajnóczy Lívia, a vádat Tatár Eszter é$ Andrássy Ilona képviseli, a védelmet Illési Stefi látja el. Miközben a tárgyalás folyik — minő anakronizmus — a XX. század kellős közepére becsöppennek a XVIII—XIX. század figurái, a dzsentri, a tapogatózó demokrata, a nagyhatalmú Dőry báró, az igazát kereső Buttler János gróf, és sokan mások, akik az életműben helyet kaptak, mint egy-egy kérdés reprezentánsai. Újra látjuk a Gavallérokat, A vén gazembert, a Különös házasság jellegzetes ala.kjait. S mint olvasmányainkban, a színpadon is meleg együttérzéssel „szurkolunk” a maga módján igazságot szolgáltató Tóth Mihálynak, s a bíróság előtt álló Bede Annának. A fővárosi bemutató nagy sikert aratott. Az Országos Rendező Iroda most vidéken is megrendezi a formájában is újszerű, kétrészes műsort. Szekszárdon november 15-én láthatja a közönség a Különös tárgyalást Tatár Eszter rendezésében, népes szereplőgárdával. Lehet még javítani az ellátáson (Tudósítónktól) Bár évről évre több élelmiszer áll a lakosság rendelkezésére és ezen belül is örvendetesen nő az élettanilag értékes cikkek forgalma: még mindig sok tennivalójuk van a kereskedelem dolgozóinak, — ez volt az egyik fő mondanivalója annak a beszámolónak, amelyet megyénk szakemberei is nagy érdeklődéssel figyeltek. A budapesti Gundel különtermében gyűltek össze az ország élelmiszer kiskereskedelmének vezetői és a megyei tanácsok élelmiszerelőadói, a Belkereskedelmi Minisztérium Élelmiszer Főigazgatóságának meghívására. Valóban érdekesek és beszédesek a számok országosan is. megyénkben is. Amíg 1959-ben a fogyasztásnak mintegy 45 százalékát tette ki az értékesebb élelmiszerek aránya megyénkben, addig a múlt évben máx a felét és ez év első részében már 52 százalékot. Gyors ütemben nőtt megyénk boltjaiban azoknak a cikkeknek az eladása is, amelyeket a decemberi árintézkedés érintett. így például kakaóból 35 százalékkal több fogy, a citrom és a tea fogyasztása mintegy másfélszeresére emelkedett, a kávéból pedig megháromszorozódott a forgalom. — Ennek ellenére, — amint erre a beszámoló rámutatott — még megközelítően sincsenek kihasználva a kereskedelem lehetőségei. Sok vonatkozásban segíthetnek a szak emberek: jó példa erre az élőhal esete. Miután évekig nem volt kapható megfelelő mennyiségben, a termelés nagyarányú felfutásához csak lassan igazodtak és a boltok, — a kellő felszerelés híján — nem tudják fogadni az élőhalat. „Sokat tanultam ezen az értekezleten” — mondotta a szünetben az egyik küldött. Különösen megkapott a szomszédos Baranya megye néhány kezdeményezése, így például az, ahogy a fogyasztók érdekét a minőség tekintetében is védik. A hús, a péktermékek átvételére külön minőségi ellenőrt állítottak be, aki megakadályozza, hogy gyengén sült kenyér, vagy súlyhiányos péksütemény kerüljön a fogyasztóhoz. Nem kerülte el az értekezlet az olyan „kényes” kérdéseket sem, mint a fogyasztók megkárosítása. A kereskedelmi dolgozók nagyrésze becsületesen végzi munkáját, nem vetemedik ilyenfajta üzelmekre. Éppen ezért, a vállalati vezetőknek határozottan fel kell lépni azok ellen, akik lejáratják a kereskedelmi dolgozókat, hiszen egyes vevők hamar általánosítanak. Szó volt még a kereskedelmi hálózat szakosításáról. Nálunk is elkelne pl. egy konzerv-szaküzlet, ahol a fogyasztók a teljes választékot megismerhetnék, nem is szólva a mozgó árusítás kiterjesztéséről a sport és egyéb rendezvényeken. Egyetlen résztvevő sem távozott üres tarsollyal: a tapasztalatok kicserélése a vezető szervek tanácsai segítségével szakembereink is tovább javítják majd megyénk élelmiszer- ellátását. Sanyika meleg otthonra talált... Az orvos, mint bírósági szakértő, megállapította a tárgyaláson, hogy Sanyika annyira legyengült állapotban volt, hogy már csak pár hét volt vissza életéből. Sanyikéért gépkocsival mentek. Sanyika először saját maga lépkedett a kocsi felé, de a lejtőnél megállt, elfogyott az ereje. Innen ölben vitték és tették be az ülésre. Valaki nápolyit vett elő, a megkínálta a sápadt arcú, bőrré, csonttá aszott gyermeket. Étel! Eleiem! A gyermeknek felcsillant a szeme, s oly mohón kapott utána, hogy a jelenlévőknek elszorult a szíve. Az életet jelentette számára ez a szelet nápolyi, hiszen a sok koplalás a pusztulás szélére sodorta. Az autó elindult, s új otthonába vitte Sanyikát. Kedves, barátságos otthonba, ahol még azt is megkérdik tőle: — Sanyika kérsz még? — Sanyika nem fázol? — Sanyika jól érzed magad? Közösségünk vállalta a gondviselését, mert a lelketlen szülők azt elmulasztották. Fábián Lajos másodszor kötött házasságot. Nagydorogon éltek és velük volt az apa első házasságából származó gyermek is, Sanyika. Ebből a második házasságból is született gyermek. Sanyika nem igen tudta felfogni, hogy mit jelent a mostoha anya, hiszen gyermek volt. A mostoha kezdetben nem is mutatta ki fougy Rgy gafehérét, mert Sanyika is élt, mint fiatalabb testvére, ágyban aludtak, s egyaránt jutott mindegyikre takaró. Később azonban a mostoha és a lelketlen apa külön fekhelyet készített Sanyikénak, ami nem volt más, mint puszta szalmavánkos, dunna nélkül. A szerencsétlen gyermek egy-egy ruhadarabját feje alá tette, ez helyettesítette a vánkost, a dunnát pedig a melegítője. Éjszakánként didergett, míg testvére, szüleinek kedvence a meleg ágyban aludt. Hihetetlennek hangzik, de valósággal koplaltatták. A reggeli ismeretlen volt számára, délben kapott valamit, de az sem rendes étel volt, ráadásul nem is fogyaszthatta el az asztalnál, ahol a család többi tagja ült, hanem a sarokban, állva kellett megennie. A szerencsétlen gyermek egyre sorvadt, míg végül egy szép napon felfigyeltek rá a hatóságok, s megindították az eljárást a lelketlen szülők ellen. Bíróság elé kerültek mindketten. Fábián La- josné 2 évi, Fábián Lajos pedig 10 hónapi börtönbüntetést kapott. Ügyüket már a fellebbviteli bíróság is letárgyalta, s jóváhagyta az elsőfokú ítéletet. Egészítsük ki a címet: a szülők pedig a törvény szigorával találták magukat szembe. így van ez rendjén, Sanyika sorsáért felelniük kellett. B.F. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■»■■a ■ Biztos jövedelem a szerződéses dohánytermelés ■ ■ Magas beváltási árak Kamatmentes előlegek! Kedvezményes áru, cigaretta ! Természetbeni juttatások! Kösse meg mielőbb az 1963. évi dohánytermelési szerződést! (?) ! «UIIIIIIUUlimiMIIIIMMIOIMIIMOOllllllllllSIUlHIOIIonoOHUISSMaillMIUIIK Azonnali belépéssel laboránst felveszünk Jelentkezzenek azok, — lehetőleg nők — akik mező- gazdasági technikumi érettségivel, vagy középiskolai érettségivel és egyéves vasadi szakiskolai végzettséggel rendelkeznek, a Fácánkerti Növényvédő Állomás igazgatójánál. (44)
