Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

1962. november 11. fOLNA MEGYÉI NEPtUSAQ 7 EMBEREK A FOLD ALATT — Jószerencsét! — ez a köszöntés járja itt Nagymá- ri yokon a föld fe­lett éppúgy, mint alatta. A bányász­lámpák imbolygó fényében feltűnő arcok is így kö­szöntik egymást. A Szarvas taróiban járunk. Nevét on­nan kapta — me­séli Brandt János mérnök —, hogy amikor megkez­dődtek a feltárá­sok, egy szarvas menekült ide be, és miután kijutni nem tudott, itt pusztult. A bányá­szok akadtak rá, pár nappal ké­sőbb. Hátunk mögött egyre kisebbé vá­lik az a bolthajtá­sos világos folt, ami a bejáratot jelenti. Egy ka­nyar után meg végképp eltűnik. Sínek talpfái kö­indulunk neki. Itt minden más­képp néz ki, mint az előző szin­ten. Nem kell hajolgatni, szobá­nyi magasságban ívelődnek a bolthajtások, hatalmas lámpák szórják a fényt. Ezen a szinten garázs is van. Igen, igen, garázs a föld gyomrában, itt „parkíroz­nak” azok a kis, de igen erős dieselmozdonyok, amelyek a csil­léket vonják maguk után. Csillézők. Újra és újra neki­feszülnek a kis vaskocsiknak, amelyeknek még üresen is négy mázsa a súlya. Tele pedig tizen­kettő. Neubauer Ferenc és Hol- lentoach János beidegzett és gyors mozdulatokkal irányítják a lift­akna szájához a csilléket. Hatal­masat csattanva állapodik meg egy újabb rakomány a liftben, becsukják a felvonó ajtaját, s csöngetnek: mehet a szállítmány fölfelé. Veszélyes munka, ha ugyan le­het ezt mondani, mert idelenl minden poszt — a legkorszerűbb berendezés mellett is — nem ha­sonlítható össze semmilyen mun­kával odafent. Ferencz József egy régi vágásban használaton kívüli liftaknát mutat. Pár évvel ezelőtt ide zuhant le egy öreg csilléző fékező fogakat. Szitáló szénpor vág a szemünk- A fejtés közvetlen közelébe kon kapaszkodunk felfelé, a ho­zott botorkálunk, amíg szemünk Menner József szállítógépész ke- rakományával együtt. Oka egy megszokja a szurokfekete sötét- zeli a gépmonstrumot, amely ját- pillanatnyi figyelmetlenség. A lift séget Gumicsizmáink apró tó- szi könnyedséggel emeli fel több még nem állt be a helyére, az Csákban taposnak, majd újra ke- tucat méter mélységből is az el- aitó nyitva volt, és a tizenkét menyre taposott ösvényen hala- ső szintre a szénnel megrakott mázsa magával rántotta.. dunk a föld gyomra felé. csilléket. Egy műszakban 230-szor Zúgással telik meg az idom-kö- indítíák el.a hatalmas hengert és be vekkelkirakott táró. Két óriás- ngyímannyiszor illesztik a fogas- érkeztünk, futószalag szórja a nak tűnő lámpaszemével kis- kerek^ kÖHi az oklomnyi nagy csiUebe a^szenet.^ Meredek létra- mozdony dübörög felérne, hosszú, meddőkővel és szénnel megrakott csillesort húzva maga után. Fél­reállunk, köszöntésünket elnyeli a zakatolás, csak a fellendített ; át iPUÉ; >. karok mondják: Jószerencsét! Talán egy kilométert is megtet­tünk már, amikor az első embe­rekkel találkozunk. A hegy nyo­mása itt már óriási, lassú, lát­hatatlan roppantásónak az acél sem áll ellen. A nedvesség és a langyos levegő penészt tenyészt a bányafákon, rozsdával támadja a vasat. Állandóan harcolni kell itt a heggyel. Légkalapács acél éle marja a követ, új támpillérek feszülnek ellen a hegy nyomásának. Akik kicserélik a korhadt bányafát és az elgörbült acélvázakat, még csak ipari tanulók. Dörfner Já­nos, Radovies és Török Zoli láb­hoz engedik szerszámaikat, amíg a mérnök munkatárs fogadja a jelentést, aztán újra lendül a la­pát és kőport szór a bányász „fegyver”. Kemény iskola ez, er­ről beszélnek domborodó, pat- Negyven emeletnyit zuhanunk ség egyre élviselhetetlenehh. tanásig feszült izmaik is, de hiá- lefelé a liftaknában, mert a kö- Szénport lélegzőnk be. Két ember ba, a szénhez eljutni nem egy- zöriséges liftek sebességéhez ké- bomlasztja a feketén csillogó fa­széra dolog. pesl ez valóban zuhanásnak szá- lat. Töfner Ádám és Benkő Mi­Légakna, fejtés, fekete riasz, mit. hály maszatosak a szénportól, mező... zsibónganak a szakkiíe- — Kímél bennünket a szállító- Trikójuk lucskos az izzadságtól, jezések, amikor az első szint vég- gépész — hangzik egy megjegy- szemgolyójuk fehéren villan ki a állomásához érkezünk. A felvo- zés a sötétben — a csillék ennél sötét arcukból. Szegletes mozdu- nók mögött a gépházban hatal- sokkal gyorsabban száguldanak latokkal magyaráznak, a mérnök más átmérőjű hengereken két- le és fel. túlkiabálja a futószalag zakatolá­újjnyi vastag drótkötél csavaró- A tíz kilométert is kitevő vá- sát, amikor tanácsokat ad... dik. Ferencz József gépmester és gatok egyik újabb szakaszának Nyakig szénporosak vagyunk mi is amikor kifelé igyekszünk. Egy óra múlva újra feltűnik a be­járat világossága, egyre nagyobbo­dik. Odakint borús novemberi nap van, mégis úgy tűnik, vakító a világosság. Szöveg: Monostori Miklós Fotó: Bakó Jenő A vádlott: Mikszáth Kálmán író Beperelték a jó öreg palócot, a magyar irodalomtörténet egyik legsajátosabb alakját. A tárgyalás: jelmezes színpadi játék, két részben. A „vádiratot” Karinthy Ferenc, Kárpáthy Gyula, Orbók Endre és Vargha Balázs készítették. Az elnök Hajnóczy Lívia, a vádat Tatár Eszter é$ Andrássy Ilona képviseli, a védelmet Illési Stefi látja el. Miközben a tárgyalás folyik — minő anakronizmus — a XX. század kellős közepére becsöppennek a XVIII—XIX. század figu­rái, a dzsentri, a tapogatózó demokrata, a nagyhatalmú Dőry bá­ró, az igazát kereső Buttler János gróf, és sokan mások, akik az életműben helyet kaptak, mint egy-egy kérdés reprezentánsai. Újra látjuk a Gavallérokat, A vén gazembert, a Különös házasság jellegzetes ala.kjait. S mint olvasmányainkban, a színpadon is me­leg együttérzéssel „szurkolunk” a maga módján igazságot szolgálta­tó Tóth Mihálynak, s a bíróság előtt álló Bede Annának. A fővárosi bemutató nagy sikert aratott. Az Országos Rendező Iroda most vidéken is megrendezi a formájában is újszerű, kétré­szes műsort. Szekszárdon november 15-én láthatja a közönség a Különös tárgyalást Tatár Eszter rendezésében, népes szereplőgár­dával. Lehet még javítani az ellátáson (Tudósítónktól) Bár évről évre több élelmiszer áll a lakosság rendelkezésére és ezen belül is örvendetesen nő az élettanilag értékes cikkek forgal­ma: még mindig sok tennivalójuk van a kereskedelem dolgozóinak, — ez volt az egyik fő mondani­valója annak a beszámolónak, amelyet megyénk szakemberei is nagy érdeklődéssel figyeltek. A budapesti Gundel különtermében gyűltek össze az ország élelmiszer kiskereskedelmének vezetői és a megyei tanácsok élelmiszerelő­adói, a Belkereskedelmi Miniszté­rium Élelmiszer Főigazgatóságá­nak meghívására. Valóban érdekesek és beszéde­sek a számok országosan is. me­gyénkben is. Amíg 1959-ben a fo­gyasztásnak mintegy 45 százalékát tette ki az értékesebb élelmisze­rek aránya megyénkben, addig a múlt évben máx a felét és ez év első részében már 52 százalékot. Gyors ütemben nőtt megyénk bolt­jaiban azoknak a cikkeknek az eladása is, amelyeket a decemberi árintézkedés érintett. így például kakaóból 35 százalékkal több fogy, a citrom és a tea fogyasz­tása mintegy másfélszeresére emelkedett, a kávéból pedig meg­háromszorozódott a forgalom. — Ennek ellenére, — amint erre a beszámoló rámutatott — még meg­közelítően sincsenek kihasználva a kereskedelem lehetőségei. Sok vonatkozásban segíthetnek a szak emberek: jó példa erre az élőhal esete. Miután évekig nem volt kapható megfelelő mennyiségben, a termelés nagyarányú felfutásá­hoz csak lassan igazodtak és a boltok, — a kellő felszerelés hí­ján — nem tudják fogadni az élőhalat. „Sokat tanultam ezen az érte­kezleten” — mondotta a szünet­ben az egyik küldött. Különösen megkapott a szomszédos Baranya megye néhány kezdeményezése, így például az, ahogy a fogyasz­tók érdekét a minőség tekinteté­ben is védik. A hús, a péktermé­kek átvételére külön minőségi el­lenőrt állítottak be, aki megaka­dályozza, hogy gyengén sült ke­nyér, vagy súlyhiányos péksüte­mény kerüljön a fogyasztóhoz. Nem kerülte el az értekezlet az olyan „kényes” kérdéseket sem, mint a fogyasztók megkáro­sítása. A kereskedelmi dolgozók nagyrésze becsületesen végzi munkáját, nem vetemedik ilyen­fajta üzelmekre. Éppen ezért, a vállalati vezetőknek határozottan fel kell lépni azok ellen, akik lejáratják a kereskedelmi dolgo­zókat, hiszen egyes vevők hamar általánosítanak. Szó volt még a kereskedelmi hálózat szakosításáról. Nálunk is elkelne pl. egy konzerv-szaküzlet, ahol a fogyasztók a teljes válasz­tékot megismerhetnék, nem is szólva a mozgó árusítás kiter­jesztéséről a sport és egyéb ren­dezvényeken. Egyetlen résztvevő sem távozott üres tarsollyal: a tapasztalatok kicserélése a ve­zető szervek tanácsai segítségé­vel szakembereink is tovább ja­vítják majd megyénk élelmiszer- ellátását. Sanyika meleg otthonra talált... Az orvos, mint bírósági szakér­tő, megállapította a tárgyaláson, hogy Sanyika annyira legyengült állapotban volt, hogy már csak pár hét volt vissza életéből. Sanyikéért gépkocsival mentek. Sanyika először saját maga lép­kedett a kocsi felé, de a lejtőnél megállt, elfogyott az ereje. Innen ölben vitték és tették be az ülés­re. Valaki nápolyit vett elő, a megkínálta a sápadt arcú, bőrré, csonttá aszott gyermeket. Étel! Eleiem! A gyermeknek felcsillant a szeme, s oly mohón kapott utá­na, hogy a jelenlévőknek elszo­rult a szíve. Az életet jelentette számára ez a szelet nápolyi, hi­szen a sok koplalás a pusztulás szélére sodorta. Az autó elindult, s új otthoná­ba vitte Sanyikát. Kedves, barát­ságos otthonba, ahol még azt is megkérdik tőle: — Sanyika kérsz még? — Sanyika nem fázol? — Sanyika jól érzed magad? Közösségünk vállalta a gondvi­selését, mert a lelketlen szülők azt elmulasztották. Fábián Lajos másodszor kötött házasságot. Nagydorogon éltek és velük volt az apa első házassá­gából származó gyermek is, Sa­nyika. Ebből a második házasság­ból is született gyermek. Sanyi­ka nem igen tudta felfogni, hogy mit jelent a mostoha anya, hi­szen gyermek volt. A mostoha kezdetben nem is mutatta ki fo­ugy Rgy gafehérét, mert Sanyika is élt, mint fiatalabb testvére, ágyban aludtak, s egyaránt jutott mindegyikre takaró. Később azonban a mostoha és a lelketlen apa külön fekhelyet készített Sa­nyikénak, ami nem volt más, mint puszta szalmavánkos, dunna nélkül. A szerencsétlen gyermek egy-egy ruhadarabját feje alá tette, ez helyettesítette a vánkost, a dunnát pedig a melegítője. Éj­szakánként didergett, míg testvé­re, szüleinek kedvence a meleg ágyban aludt. Hihetetlennek hangzik, de va­lósággal koplaltatták. A reggeli ismeretlen volt számára, délben kapott valamit, de az sem rendes étel volt, ráadásul nem is fo­gyaszthatta el az asztalnál, ahol a család többi tagja ült, hanem a sarokban, állva kellett megennie. A szerencsétlen gyermek egyre sorvadt, míg végül egy szép na­pon felfigyeltek rá a hatóságok, s megindították az eljárást a lel­ketlen szülők ellen. Bíróság elé kerültek mindketten. Fábián La- josné 2 évi, Fábián Lajos pedig 10 hónapi börtönbüntetést kapott. Ügyüket már a fellebbviteli bíró­ság is letárgyalta, s jóváhagyta az elsőfokú ítéletet. Egészítsük ki a címet: a szülők pedig a törvény szigorával talál­ták magukat szembe. így van ez rendjén, Sanyika sorsáért felel­niük kellett. B.F. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■»■■a ■ Biztos jövedelem a szerződéses dohánytermelés ■ ■ Magas beváltási árak Kamatmentes előlegek! Kedvezményes áru, cigaretta ! Természetbeni juttatások! Kösse meg mielőbb az 1963. évi dohánytermelési szerződést! (?) ! «UIIIIIIUUlimiMIIIIMMIOIMIIMOOllllllllllSIUlHIOIIonoOHUISSMaillMIUIIK Azonnali belépéssel laboránst felveszünk Jelentkezzenek azok, — le­hetőleg nők — akik mező- gazdasági technikumi érett­ségivel, vagy középiskolai érettségivel és egyéves vasadi szakiskolai végzettséggel ren­delkeznek, a Fácánkerti Nö­vényvédő Állomás igazgató­jánál. (44)

Next

/
Thumbnails
Contents