Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-29 / 279. szám

4

TOLNA MFGVKT N*?PŰJSAG

1962. november 29.

Még most sem

sütnek kenyeret S4ÄÄ1

I Lengyelországi uíinaplómból (2)

Gyorsabban készül a Luca széke, mint a dontb óvári kenyérgyár.

Nagy örömmel adtunk hírt annak idején, hogy megyénk legnagyobb községében kenyérgyár épül.. S beszámoltunk több aVka- lommal — láttuk mi is, mennyire sürgős — építéséről. Arról is írtunk már, sajnos, két alkalommal is, hogy az új kenyérgyár átadása, üzembeállítása ■ késik. Szeptember végén kellett volna kenyeret sütni a gyárban. De novembert írunk, s még most sem készítenek kenyeret az új gyárban. Pedig nagyon várjó.k g község lakói, hogy. üzembeállítsák az új gyárat, mert egyik napról a másikra megoldódna a , község kenyérellátásának jobbá tétele.

Legutóbb, ezelőtt másfél hónappal, amikor a műszaki átadás volt. jártunk a kenyérgyár építkezésénél. Akkor azt adtuk hírül, hogy egy hónap múlva állítják üzembe az új létesítményt. Sajnos, most, másfél hónap után ismét arról írhatunk, hogy még mindig nem üzemel a gyár, s bizonytalan az is, hogy mikor kezdene!: benne dolgozni.

Mindenesetre tanulságként le kell • vonni: - . .

— Nem szoktuk meg a Komlói Állami Építőipari Vállalattól az ilyen hanyag munkát.

— Az építtető is sarjára állhatna, és felelősség^ kellene vonni a súlyos lemaradásért az illetékeseket,

— Es-,végül: a kenyérgyár tanulsága alapján elejét leéli annak venni,- hogy hasonló eset, határidő-tologatás, rossz munka más lébesítxnénynél is megismétlődhessék.

Kaleidoszkóp

(adalékok a negyedéves beszámolók történetéhez)

A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna, megyei Bizottságának Marxizmus—Leninizmus Esti

Egyetemén lezajlottak a negyedéves beszámolók. Néhány derűs jelenetet a beszámoló történetéből görbe tükörbe teszünk.

1.

Izguló csoport várakozik az egyik szoba előtt, közöttük Fölényes Károly.

— Elvtárskáim, ezt így kell csinálni... mutat egy ív papírt az őt csodáló, hallgató társainak. — Béni lejegyezte az előadásokat, Sári kivonatolta Béni jegyzetéből a lényegest, Feri a Sári jegyzetéből a lényegesebbet. Maca a Feri jegyzetéből pedig a leglényegesebbet. Én elkértem a jegyzetet -Macától és azt kivonatolván, íme, megkaptam a lényeg lényegének leglényegesebb részét. Ezt megtanultam, s így derűs kedvvel megyek a beszámolóra.

Mindenki irigyli Fölényes elvtársat. Szégyellik a hallgatók hatalmas táskájukat, amelyeket degeszre töm a sok jegyzet, tankönyv és kötelező irodalom. Hát, igen, tanulni is meg kell tanulni.

— A módszer a lényeg... mondja Fölényes és egyenes derékkal,

emelt fővel vonul be az osztály- vezető tanár szobájába. Nem telik el sok idő, megtört derékkal, le- horgasztott fejjel tér vissza. Nem szól egy szót sem, sápadtan elvonul.

— Nem fogadták el a lényeg lényegének leglényegesebb részéről tartott beszámolóját.

2.

FILOZÓFIA

Tanár: Beszéljen a cinikusokról...

Hallgató: Társadalmunk szégyenfoltjai, elvetemült, ifjú huligánok.

POL. GAZD.

... Tanár rvBeszéijen kérem az átJ lagprofitról. '

, Hallgató: A tőkés egyszer több, egysaerkevesebb profitot ‘ vág zsebre. Zsebrevágott profitjának évi átlagát átlagprofitriak nevezzük.

TUD. SZOC.

Tanár: Halljunk valamit az I. Intemacionáléról.

Hallgató: Énekelni, vagy szavalni parancsolja, tanár elvtárs?-is -OS

Egyszer volt, hói nem volt, itt J a Wawellal szemben, a Visztula másik partján, volt egyszer egy barlang. Ebben lakott a veszedelmes, országot sanyargató sárkány. Naponta szűzlányokat kellett feláldozni neki. mert ha nem kapta meg áldozatát, kiitla a Visztula vizét.

Történt egyszer, hogy Krak herceg bírókra kélt a szörnyeteggel, és a Rvneken — amely most is •főtere, központja a városnak —. legyőzte a sárkányt.

Krak hercegről kapta a nevét a legszebb lengyel város. Műemlékeiről, kincseiről könyvtárakat lehetne írni, mondáiból száz vaskos kötetet lehetne kiadni. Szépségét, hangulatát minden lengyel költő megénekelte, minden lengyel művész megörökítette.

Lengyelországi tartózkodásomkor a legtöbb időt Krakkó városában töltöttem. A Hotel Polskiban laktam, ahol valamikor Balzac szállt meg és nagyon sokat sétáltam a Florianska utcában, ahol Balzac várta naponta nagy szerelmét, Hanskát.

Megilletődve álltam meg a Ry- neken a ház előtt, ahol valamikor Goethe vendégeskedett, Láttam az egyetemet, ahol Kopernikus tamilt. s ahol annyi magyar szerezne meg már évszázadokkal ezelőtt egyetemi diplomáját. Láttam a városi múzeumban Leonardo da Vinci eredeti képét: Nő a hermelinnel. Találkoztam Rembrandt eredeti alkotásaival és láttam berendezési tárevakat Shakespeare és Rousseau, házából...

Itt van a téren a Rvneken egy régi-régi kávéház, a Noworolski, amelynek kopott asztalainál valamikor nem ^is olyan régen Lenin üldögélt naponta Krupszkájával

1912 júliusában költözött Lenin Párizsból Krakkóba, itt élt majdnem két évig. Gorkijnak írta, azért költözött ide. mert Krakkó közelebb van Pétervárhoz, s így jobban megy az együttműködés. Elzarándokoltam a két utcába, megnéztem mindkét házat, melyekben Lenin a feleségével lakott. (Krolowej Jadwigi, majd Lubcmirski utca). Innét Krakkóból költözött Lenin a közeli Po- roninba, Zakopane mellé, egy festői hegyi faluba. A poronini Le- nin-ház ma múzeum, előtte emelkedik Lenin hatalmas érc-szobra.

A Visztula partján egy szelíden emelkedő dombon áll Krakkó legnagyobb ékessége, a királyi vár, a Wawel. Különös lágysággal ejtik a lengyelek a szót, utánoz- hatatlanul... Wave!... Mennyi kincs, mennyi gazdagság, mennyi monda, mennyi történelem zsúfolódott össze az ősi vár kétemeletes épületében. S mennyi magyar emlék! Itt, volt király Báthori István. Itt járt sokat a költő: Balassi. A lengyelek; sokat tudnak- Balassiról: ismerik költészetét. Az járja róla, hogy minden versét boroskancsó mellett írta. Sok bort fogyasztott, sóit lengyel lányt szeretett és vitézül megküzdött mindig a tornákon.

Wawel... Aki Lengyelországban jár, annak meg kell ismernie a Wawelt, a mellette lévő koronázótemplomot, mert itt gyökerezik Lengyelország történelme, itt ismeri meg az idegen a lengyel nép lelkét.

A lengyelek nagyon szeretik a Wawelt... Ez a lengyel nemzet legnagyobb zarándokhelye.

A fasiszták meggyalázték a lengyel királyok várát. (Frank székelt itt, a második világháború alatt, Lengyelország fasiszta főkormányzója). Sok-sok kincset elraboltak, sokat még a mai napig sem sikerült visszaszerezni. Az ősi tróntermet, amelybe ma csak posztópapucsban és áhítattal” lép be a látogató, moziteremnek rendezték be a nácik. A Wawel területére hat éven t át nem léphetett lengyel nemzetiségű ember

Most itt állnak csodálkozó áhítattal Nowa Huta munkáslányai, a katowici iskoláslányok, a Zakopanéi hegyilakók, a nowi targi parasztok, és hallgatják a tudós idegenvezetők csendes szavát, hallgatják a lengyel nép történelmét.

Krakkó ősi város. Megifiodó nagyváros, maholnap világváros. Amilyen csodálatosak az ősi házak, utcák és terek, olyan impozánsak az új városrészeit. A Nowa Huta... A szocializmus legerősebb lengyel bástyája. Ma már összeépült Krakkóval. A műemlékek, a templomok városával összeépült a nagykohók városa. Háromszor akkora, mint a mi Dunaújvárosunk. Bérpalotái a modern építészet remekei. Üzleteiben árutól roskadoznak a polcok. Terein gyerekzsivaj... Életkedv, vidámság, szocialista munkásosztály és szocialista értelmiség lakja Krakkó új városrészét.

Nowa Huta ellentéte a régi Krakkónak. Ellentéte és nagy formálója. Krakkóban Nowa Huta szelleme, diktálja napról napra erőteljesebben az élet ritmusát, a közszellemet, az ízlést. Nowa Huta jelenti az új kultúrát. Onnét, áramlik az ódon városrészekbe, de az ódon városrészek polgári lakóinak1 a leikébe is az új, friss levegő, az új világ levegője.

Gyenis János

Kevésből sokat

| Bármelyik k ö z s é g et

járja az ember mindenütt szemébe tűnik a változás, amely évről évre folyik. Űj iskola, művelődési ház, óvoda, a füstös kocsma helyett modem kisvendéglő, cukrászda. Es észrevehető a szavakból kicsendülő büszkeség, öröm,

(Folytatás a 3. oldalról)

Kincsesék veteményeskertje alig volt nagyobb kétszáz négyszögölnél. S ezt a terítőnyi föl- decskét soha nem dédelgették jobban, mint ezen a tavaszon. Dani tétlenségre kárhoztatott és kínjában gyötrelmes játékot űzött a ház körül. A kertet apró ágyásokra parcellázta, még a dió- nagy.ságú göröngyöket is szétmorzsolta, külön-külön ismert minden hajtást, a körmével csipkedte ki a gazt, mihelyt előütötte első levelét.

Naphosszat hallgatott, alig evett, közben rászokott a cigarettára. Most éppen paradicsompalántákat duggatott a kert legvégében, ahol a patak közelsége miatt sohasem szikkadhatott ki a talaj. Ideje.bőven volt, nem ha- markodta el a dolgot. Vékony zsineget feszített ki a parcella hosszában, e mellé ültette a sáros gyökerű palántákat. Tudta, hogy bolondság ez a nagy körülményesség, de a fölösleges ötleteknek is örült, legalább telt az idő.

Mégsem érezte magát egészen hitehagyottnak. Helyzetét megpróbálta fölmérni a hivatal szemszögéből és még így sem értette, mi bajt zúdíthat azzal az államrendre, ha beengedik a szövetkezetbe. A gyárépítkezésen azt se mondták neki, hogy állj odább, nem macerálták a kulák- származás miatt, sőt nem is pagyon törődtek ilyesmivel. Pedig az a munka legalább annyira fontos volt, mint az ití&owi

Ilyesmiken töprengve remélte, hogy a fogadtatás múlandó této- vaság csupán, olyan bizonytalanság, amely a járástól való függésből származik. Afelől nem is maradt kétsége, hogy a felsőbb hivatal jóindulatot tanúsít, ellenben hajlandó volt Pásztor Anti rovására írni kitaszítottságát. Az öreg Kincses ugyan hevesen tiltakozott a gyanúsítás ellen, de ettől egyáltalán nem változott meggyőződése.

Kényszerű magányát legalább azzal szerette volna enyhíteni, hogy nem gondol az igazságtalanságra, de ez nem sikerült. Minél jobban kívánta a szellem tunyaságát, a lelki nemtörődömséget, annál inkább nyomorgatták a kiutat fürkésző gondolatok, a méltatlankodó érzések. Kínálkozott az a megoldás, hogy ismét odább állnak, dehát éppen azért jöttek haza, mert minden sóha- jukkal-sóvárgásukkal a szülőföldet vágytak. Szinte a lábukat sem érezték teljesen a magukénak, ha nem az ismerős utakat járták, s most, hogy végre itthon lehettek, elszántan ragaszkodtak tágabb ruházatukhoz, tetőtlen otthonukhoz: az életük milliónyi emlékével telehímzett környezethez.

Dani arra számított, hogy jelenlétük Pásztor Antit is meg- edzi, kénytelen lesz belenyugodni a megmásíthatatlanba, s ha a saját jószántából nem is, de a falu kimondatlan parancsára beadja a derekát. Mert annyit tapasztalt már, hogy az emberek

szívesek hozzájuk, kérdezősködnek és bátorítanak, mintha megbánták volna őszi gonoszkodásukat

Az ilyesféle gondolatok nem röstelték a fáradtságot, váltig ismétlődtek. Dani észre sem vette, hogy ma még nem is reggelizett. A hátát pörkölő nap emlékeztette az idő múlására. Az utolsó palántasorhoz feszítette ki a zsineget. Sietnie kellett, mert a hőségben petyhüdtre aléltak a földbe kívánkozó palánták.

Klári lépdelt feléje a zöldbe- borult ágyások között, kékcsíkos kartonszoknyában.

— Gyere hát enni, hagyd a fenébe azokat a gazokat — sürgette már messziről.

Dani térdelve dolgozott, a sarkára ült, így nézett hátra.

— Hagynám, ha más dolgom lenne. De láthatod, a mezőre nem engednek.

A fiatalasszony leguggolt, táncos ujjaival gyorsan földbe ágyazott néhány palántát.

— Nem kell mindig erre gondolni — mondta kedvetlenül.

— Hát mire gondoljak? Arra, hogy milyen jó a napot lopni? Dolgozni akarok! — Követelőn kiáltott Dani, mintha felesége tehetne a bajáról.

Klári előrehajtotta kontyos fejét. Nyakszirtjén szőkének látszott a pihe a napfényben. Gyengéd szemrehányással pillantott föl emberére.

— Én is dolgozni akarok. Miért kiáltasz rám? ...

(Folytatjuk)

I amikor a falubeliek egyik-másik új épületre rámutatnak:

— Mi építettük. A magunk erejéből. /

Sokszor szinte hihetetlen, milyen leleményesség rejlik az emberekben.

Nem várják ölhetett kézzel, hogy ezt, vagy azt az. állam építse meg; hozzálátnak a maguk erejéből. Olyan beruházásra alapoznak,- amelyet nem a Nemzeti Bank utal ki, és mégis tíz-, százezer' forintokra tehető — a társadalmi munkára, a helyi lehetőségekre.

A közelmúltban Lápafő utcáit jártuk a községi tanács titkárával.

— Nézze meg a most épülő művelődési házunkat.

A, kőművesek éoDen az előcsarnok mozaikpadlóját rakták le, né- hányan a színpadot padlózták. Feltűnt, hogy a vastag deszkáka* házilag fűrészelt akácfagerendákra szögezték.

— A termelőszövetkezet adta — magyarázott kísérőm. — Az építkezés is házilag történik. Annak idején a tanács hozott össze egy építőbrigádot, és kevés pénzük lévén, rájuk bíztuk a művelődési ház építését is. Ha vállalattal építtetjük meg, több, mint egy millióba kerül, amellett örülnünk kell, ha kapunk vállalatot, amelyik elvégzi a munkát. így eddig 580 000 forintba van, a lakosság 30 000 forint értékű társadalmi munkájával és 128 000 forint helyi anyaggal együtt. A termelőszö- szövetkezet például minden napra ad egy lovat, az estleges -szállításokhoz.

| Tán száz lépést teszünk

meg az épülő művelődési háztól, amikor újabb épülőfélben levő házhoz érünk. Fenn állnak már rajta a szarufák, de az utcára néző eleje szélesen nyitott. .

— A bejárat és a kirakat jön ide. A földművesszövetkezet új üzlete lesz itt

— Mennyibe kerül?

— Majdnem semmibe. Azaz..; alig 30 000-be eddig.

— Hihetetlen.

— Pedig így van. Az iskola kapott 30 000 forintot fáskamra és WC építésére. Mivel itt a terep annyira lejt, úgy gondoltuk, kihasználjuk az adottságot. A földművesszövetkezet hozzájárult némi pénzzel, anyaggal — a tsz is adott faanyagot — egy vegyesbolt létesítéséhez. Az iskola és a pedagóguslakás fáskamrája alkotja a szuterint, feierte épül a bolt, a hozzátartozó raktárhelyiségekkel. Igyekszünk úgy gazdálkodni a meglevő pénzzel, anyaggal, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle.

A lápafőiek azonban még nem érik be ennyivel. Jövőre 30 férőhelyes bölcsődét építenek. Ahhoz százezer forintot ad az állam, a másik százezret ők adják; anyagban és társadalmi munkában.

| Az igazsághoz tartozik,

hogy elmondjuk; az idén is kaptak százezer forint állami támogatást, felújítás címén. Ebből az összegből a dombóvári ktez-szs! tanácsháznak alakíttatják át a régi művelődési házat.

Amikor a százezer forintot megkapták, fogadkoztak, hogy új tanácsházat építenek belőle a művelődési ház közvetlen közelében, a főutcán. De a megkötöttségek szerint ezt az összeget csak felújításra lehetett felhasználni. Még így is jól jártak, hiszen egyedülállóak voltak a megyében: a tanács egy magántiázhan, bérelt helyen székelt már hosszú évek óta.

Szóval, méltán lehetnek büszkék a lápafőiek, és jónéhány község tanulhatna tőlük. Egy év alatt — jórészt maguk erejéből —, három szép középülettel gazdagodott a község. bl

\