Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

TOLNA 1VTEGYFI VfiPÜ.TSÄO 1962. november 25, Zsigovits Ferenc főmérnök: Arra gondolok, jobb gépeket kapunk Zsigovits Ferenc, a Gépállomá­sok Tolna megyei Igazgatóságá­nak főmérnöke fiatal kommunis­ta szakember. Ahhoz a tennivá- gyó, alkotó kedvű nemzedékhez tartozik, amely nemrég hagyta el az egyetem padjait, s felelősség­gel, hivatástudattal veszi ki ré­szét a szocializmus építéséből. E nemzedék emberré válása arra az időpontra esik, amikor pártunk megtisztította magát a személyi kultuszból eredő dogmatikus, szektáns és revizionista hibáktól, s megtanította az embereket a szókimondásra. . ■■r'.: A VIII. pártkongresszusról be­szélgettünk Zsigovits Ferenc elv- társsal. — Nem vagyok ugyan az a- lel­kendező típus, és nem is szere­tem azokat az embereket, akik mindent fenntartás nélkül fogad­nak, s mindenre rámondják, hogy jó. Ilyen szempontból, — úgy ér­zem —, a VIII. pártkongresszus hangja, mondanivalója újból meg­erősítette véleményemet. Engem érdekelt a beszámoló is, a hoz­zászólások is. A mezőgazdasággal foglalkozó részt nem is egyszer, többször elolvastam, miután ez áll hozzám legközelebb. Jólesően le­pett meg a józanság, a tárgyila­gosság és a megfontoltság, s az, hogy a beszámoló is, a hozzászó­lások is előremutatóak. — Amikor a lapok közölték a Központi Bizottság beszámolóját, nyomban á gépellátással foglal­kozó részt kerestem. Mindössze két, vagy három mondat , az egész. Kádár elvtárs azt mondja: „A mezőgazdaságnak is egyre több területen kell elérnie a világ­színvonalat. Ehhez évről évre több nagyüzemi épületet, beren­dezést, gépet, 'vegyianyagot, szak­embert adunk.” . Úgy vélem, a hangsúly a nagyüzemi szócskán van. a gépek tekintetében is. Ha ez realizálódik, akkor a mező- gazdaság gépesítésé teyén számos, ma ’még létező nehéz probléma nyer megoldást. Amikor Kádár elvtárs azt mondja, hogy több nagyüzemi gépet kap. a mezőgaz­daság, akkor és a következőkre gondolok: Arra, hogy beállott tí­pusú gépeket kapunk, kevesebb lesz a géptípus. — Jelenleg ugyanis megyénk gépállomásain az a helyzet, hogy 18 típusú erőgép van. Emiatt ren­geteg a baj az üzemeltetésekkel, állandóan gondot okoz a javítás és a sokfajta géptípushoz az al­katrészek beszerzése. Néha száz kilométereket is kell utazni, hogy valamilyen jelentéktelen, néha forintokat, filléreket érő alkat­részhez hozzájussunk. Valóság­gal vegyeskereskedések a - jelen­legi gépparkok. A megye gépál­lomásai egy, másfél millió forint értékű raktárkészlettel rendelkez­nek és még ez is kevés. — Arra is gondolok, hogy jobb lesz a géptípusok minősége. A jelenlegi géptípusok jó része sok­rétű munka elvégzésére alkalmat­lan. Ez főleg az erőgépekre vo­natkozik. Az egyik csak növény- ápolásra, a másik csak szántásra jó. Ez a két dolog nagymértékben nehezíti munkánkat, s annak csak örülni lehet, hogy jobb gépeket kap a mezőgazdaság. — mondot­ta Zsigovits Ferenc főmérnök elv­társ. Itt a tél ! Élelmiszerellátás — Szállítás — Baleset — Közlekedés — Útviszonyok Fehér lepedő borít mindent. Ilyenkor nagyon szép a termé­szet, a táj elbűvölő látványt nyújt a kirándulóknak, örülnek a gyerekek is, mert lehet ródlizni, s hógolyózni.-Mindez azonban az­zal jár, hogy sokkal nehezebb az utakon a közlekedés. Ez aztán kihat életünknek szinte minden területére. Az első napon több­nyire sikerült megbirkózni az akadály okkal. Kisebb fennakadások azonban adódtak. Lássuk, hol, mi történt, mit mondanak a télről a vezeték „túlsó” oldalán: rVTTTTTTTTTTTTT 21-75 — Halló, itt a szekszárdi 50-es csemegebolt... Prantner János vezető. Szerencsére még nem éreztük meg a havazást. Szombaton reggel időben meg­kaptuk a kenyeret s folyamatosan érkeztek az egyéb élelmiszerszál­lítmányok is. Megkaptuk időben a tejszínt is. Az egyéb tejtermé­kekkel baj van, pillanatnyilag, nem tudjuk kielégíteni az igé­21-49 .aaaaaaaíaaaaaa Szombat reggelre. Szekszárd, Bátaszék és Dombóvár térségé­ben közlekedő vonatok menet­rend szerint indultak és érkeztek. Az első havazás a vasúton nem okozott közlekedési akadályt, vo­natkéséseket. A MÁV dolgozói szerte a megyében kettőzött gon­dossággal végzik munkájukat. Csak a mostaninál nagyobb ha­vazás és erősebb fagyok okozhat­nyeket, de ez nem a havazás kö­vetkezménye, hanem más okokra nak a MÁV vonalain zavart, vezethető vissza. TTTTVTTTTTTVTT* 20-29 A Szekszárdi Autóközlekedési Vállalat járatai tegnap reggel be­érkeztek és rendesen el is indul­tak. Az autóbuszok közül csupán néhánynak volt égy—két perces késése, de ez érthető, hisz most a gépkocsivezetők nagyobb gon­dossággal, lassabban vezetik jár­műveiket, mert az utak rendkí­vül csúszóssá váltak. Ezúton hívjuk fel a gépjármű- vezetők figyelmét, hogy fokozot­tabb óvatossággal vezessék jár­műveiket, szólunk a gyalogosok­hoz is, hogy az úttestén körül­tekintőbben menjenek át, mert az utak csúszóssága miatt a gépjár­művek fékezése körülményesebb. VVTTTVTTVTTTTT1 21-28 AAAAAAAAAá+A*AA YTTTTTTT▼▼▼▼▼▼▼ 24-67 UAAAAAAAA*Aa.AA A Közúti Igazgatóság már pén- munkába állította hóiigyc-* letét. Tegnap este érdeklődé­Hégy járásban a könyvtárakról — Tanácskoztak a könyvbarát-mozgalom aktivistái A könyvbarát-mozgalom tapasz­talatairól, a jövő év feladatairól, s a könyvtárak helyzetéről, szere­péről igen sok szó esik manapság. Legutóbb négy járásban jöttek össze a mozgalom szervezői és aktivistái, hogy megtanácskozzák a tennivalókat. Bonyhádon, a Hazafias Nép­front járási titkára értékelte az olvasómozgalom eredményeit. Re­ferátumában kitért a könyvtárak helyzetére is. Mint mondotta: a községi könyvtárak elhelyezése megközelíti az ideálist, ami azon­ban a járási könyvtár problémáit illeti az szinte már tűrhetetlen. A tamási járás értekezletén sok érdekes felszólalás hangzott el. Fodor Jánosné szakályi könyv­táros például megállapította: odá­ig eljutottak a községben, hogy megalakították a községi akció­bizottságot, de ennél a pontnál meg is álltak. Nem folyik tevé­kenység. A József Attila olvasó­mozgalom helyzetét a diósberényi könyvtár vezetője értékelte, s kér­te, hogy a községi KlSZ-szerveze- tek vezetői a mostaninál nagyobb gondot fordítsanak e mozgalom szervezésére. Pakson több mint 80 résztvevő­vel tartották meg az ankétot, ahol a Hazafias Népfront és a KISZ járási vezetői tájékoztatták a résztvevőket az olvasómozgalom helyzetéről. Itt már eredmények­ről is beszámolhattak. Ezek közül igen figyelemre méltó Koncz Istvánná dunaföldvári könyvtáros tájékoztatója, aki elmondotta, hogy jól szervezett munkával egy nap alatt 78 felnőtt olvasóval gyarapodott a könyvtár tábora. A szekszárdi járás aktivistái Decsen találkoztak. Tanácskozá­sukon megállapították: töhb köz­— Hatezer olvasót tartanak nyilván a szekszárdi járás falusi könyvtáraiban. Igen örvendetes, hogy már nemcsak az iskolások s fiatalok, hanem az idősebbek is egyre többet olvasnak. ségben értek el szép eredménye­ket, de néhol még háttérbe szorul a könyvbarát-mozgalom szervezé­se. A feladatok között szerepelt, hogy 1965 végére megvalósítjáK a „minden házból legalább egy olvasó” gondolatot, s így elérik, hogy a járás könyvtárainak az említett időszak végére 14 ezer olvasója lesz. C ötét szemével idegenül néz- ^ te mindig az embereket Toki Horváth János. Félesége ugyancsak. — Megvetnek bennünket, mert cigányok vagyunk. Mindenkiben valamiféle ellen­séget véltek. Persze senki sem volt az. Csak éppen kerülték Toki Horváthékat. Kicsit úgy vélték, mintha nem léteznének, ez aztán mindig marcangolta önérzetüket, végül úgy fogták fel, hogy az emberi közösségben nekik vala­hol hátul a sarokban van a he­lyük. Ez vezetett el aztán oda, hogy ellenségnek tekintsenek mindenkit. Életük céltalan volt, vágyaik közt a fröccsös- és sörös­poháron kívül nemigen szerepelt más. Rongyos ruha? A gyerekek maszatosan, elhagyatottan ténfe- regnek az utcán? Ez nem jelen­tett nekik gondot. Mostanában más szelek fújdo- gálnak környékükön. Az emberi közösségnek ébredezik a lelki­ismerete. A Simon tornyai Bőr­gyárban azt mondták az egyik szocialista címért dolgozó brigád tagjai: — Nézzünk egy kicsit túl az üzem kapuin, segítsünk ezen a szerencsétlen családon. A történeti igazsághoz tarto­zik, hogy Toki Horváth János egyszer már dolgozott a gyárban, de elbocsátották, mert vétett a munkafegyelem szabályai ellen. Felesége is az üzemben dolgo­zott, neki pedig éppen kifelé állt a rúdja... Ilyen előzmények után kopog­tattak a brigád asszonyai — tudni kell, hogy a brigád tagjai­— Itt a Tejipari Vállalat... Temesl Engelbert Igazgató. Csak kisebb fennakadások voltak szom­baton. A gépkocsivezetők egyré- sze nem tudott időben a munka­helyére érkezni a közlekedési fennakadások miatt, így nem tud­ta időben megkezdeni a szállí­tást. Szekszárdon azonban sike­rült időben eljuttatni a tejet ren­deltetési helyére. Mintegy 130 000 liter tejet kellett a tegnapi napon szállítanunk 24 gépkocsival. Ez nagy erőfeszítést igényelt, hiszen mindenütt nehezítette a munkát a tél, de a tej végül is mindenütt megérkezett rendeltetési helyére. VTTTVTVTVTTTTTV 2 5-44 — Kórház? A baleseti osztályt kérem. — Tessék... — A tél szedett-e áldozatot? — Eddig még nincs tudomásunk arról, hogy valakit a havazás okozta síkos út miatt ért volna baleset Reméljük, ilyen nem is következik be ... — ... főként, ha a gyalogosok, gépkocsik óvatosan közlekednek. T/'alami úton-módon — az ' ügy szempontjából nem is lényeges — örökséghez jutott Horváth József, a középhídvé­gi gazdaság dolgozója. A gaz­daságban lakott, s kérte az igazgatót, tegye lehetővé, hogy az örökölt házához elköltöztes­sék a gazdaság járműveivel. Nem nagy ügy, s volt éppen szabad jármű, elköltöztették Horváthékat Pusztahencsére. Úgy volt a megállapodás, ezt kérte Horváth is, hogy számol­ják el a költségeket önköltségi alapon. Nem számolták el, mert ki tudja milyen érdekek ját­szottak itt közre. Csak akkor jutott eszébe a gazdaságnak be­fizettetni o 900 forintot, ami­kor munkahelyet is akart vál­toztatni Horváth József. Azzal az új, s bevalljuk „csodálatos” módszerrel akarták a gazdaság­ban tartani, miszerint írásban közölték vele: Ha elmegy a gazdaságtól dolgozni, ki kell fi­zetnie a 900 forintos költözte­tési költséget, ha nem változ­tat munkahelyet, akikor marad örökös adós... örökös kötelezett­je a gazdaságnak. ejnye síinkre közölték, hogy valameny- nyi Tolna megyei út járható, akadály sehol nincs. Az útőrök naponta többször végigjárják út­szakaszaikat, annak állapotáról jelentést adnak, amennyiben szük­ségessé válik, csúszásgátló anyag­gal szórják fel a közutakat. Máj vasárnap is ügyeletet tartanak, ha szükséges, ma útnak indítják a hóeltakarító gépeket. A Tolna megyével szomszédos megyékből is kaptunk jelentést. Kaposváron valamivel erősebb ha­vazás volt, mint Tolna megyé­ben, de járhatók Kaposvár tér­ségében is az utak. Fejér megyé­ben is erősebb havazás volt, mint Tolna megyében, de ott a hó ol­vad, és így az utak járhatók. Hármas borjúikrek! A bölcskei Petőfi Termelőszö­vetkezetben tegnapelőtt megborja­zott a Lepke II. A szövetkezeti l gazdák ölűmére ritkaíságszámba menő hármas ikrekkel lepte meg a tagokat. Két üszővel és egy bikaborjúval. A három borjú súlya 78 kiló. Elevenek, jól táplál­koznak, egészségesek, s már biz­tosra vehető, hogy megmaradnak. A Lepke II. is egészséges. Az árok szélén megálltak nak túlnyomó többsége nő — a vezetőknél: — Mi lesz a hét gyermekkel? Igaz, könnyen meg lehetne indo­kolni elbocsátását, dehát akkor még jobban tönkretennénk a családot. Inkább azt javasolnánk, hogy vegyék vissza a férjet is. Igaz, joggal bocsátották el, de­hát van a dolognak egy másik oldala: az üzem is többet tehe­tett volna ezért a családért. Mi ezentúl vállalnánk... 'T'oki Horváth János a szóban A forgó szocialista címért dolgozó brigádba került. Először egy kicsit tanácstalanul álltak társai: »Hogyan kezdjük?« Ha azt teszik, mint ami régebben diva­tos volt, hogy valamiféle ma­gaslatról nézték, s próbáltak neki »segíteni«, akkor nem számít­hatnak különösebb változásra. Valahogyan el kell érni, hogy ne érezze magát a társadalom peri­fériáján, különben az a bizonyos idegenkedés nem tűnik el tekin­tetéből. Ha majd embernek érzi magát az emberek közt, akkor igényesebb lesz, kifejlődnek a tisztességes emberi tulajdonságai, elnyomják benne a rosszat. — János, jöjjön, figyelje meg, ezt én így csinálom. így kell fog­ni, mert így könnyebb. Na, pró­bálja csak meg. Az első mozdulat nem sikerűit — Nem baj, holnap is együtt leszünk. Senki sem tanulta meg az első pillanatban. Valaki elővette cigarettatárcá­ját, s megkínálta belőle Jánost. Megengedte, hogy belenyúljon, nem úgy vett ki neki egy szálat, s dobta oda, nehogy véletlenül összeérjen a kezük. Ugye milyen apróság? De Jánosnak jól esett. Az üzembe senki sem megy üres táskával, főként hétfőn, mert a vasárnapi ebédből mindig ma­rad sütemény, meg miegymás. Régi szokás, hogy a táska tar­talmát köräsen fogyasztják el. Amikor végigkínálták a társasá­got. Jánost is éppen úgy meg­kínálták, mint a többit. Ez is jólesett. IT özeledett az első fizetés. AV Szép összeg volt kilátás­ban mind a férjnek, mind a fele­ségnek. »Mit csináljunk? — így az asszonyok —. Ha a kocsmába kerül a pénz, éhezik a család...» A brigád két tagja, Kondor Ist­vánná és Urbán Gyuláné felkere­kedett, meglátogatták Toki Hor­váthékat. Mint ahogyan számítot­tak. egy putrit találtak lakás he­lyett. Aztán számolni kezdtek. — Ha ezt a pénzt beosztanák, jutna egy kis pénz a takarékba is, ruhára is, élelemre is. Jobban tudnának boldogulni, nem éhez­nének hónap közben a gyermekek. Hallgattak a szép szóra. Nem megalázást, hanem jószívű segí- teniakarást látnak a tanácsokban. Hiszen ezek az asszonyok semmi mást nem tanácsoltak, csak azt, ahogyan ők is élnek, beosztással, szerényen. — Jó lenne valami tisztessége­sebb lakás! — Jó ám, dehát ahhoz pénz kellene, nekünk meg nincs. A családanyák keresni kezd­ték a kiutat: — Ha minden hónapban tenné, nek öt-hatszáz forintot az üzemi KST-be, mint ahogyan mi is azt tesszük, egy év múlva lenne né­hány ezer forintjuk, s kezdhet­nének valamit. Aztán kiderült, hogy van is egy szerény kis hajlék a faluban, odaadná a tulajdonos olcsó pén­zért, s aztán fokozatosan lehetne szépíteni, csinosítani. Tízezer fo­rintot kellene egyelőre kifizetni. — Ugye nem is olyan elérhetet­len? Tános valahogyan már más ** tekintettel jár-kél az em­berek közt. Észre sem vette, egy kicsit ábrándozóvá lett. Nem, nem a fröccsös pohár izgatja, noha alkalomadtán szívesen le­önt egy-egy pohárral —, de miért ne tenné, megdolgozik érte, s a családjáról sem feledkezik meg. Arra a kis hajlékra gondol meg­lehetősen gyakran, ha pedig meg­látja, kicsit elszorul a szíve: »Ha majd egyszer ide költözhetünk...« És ilyenkor legszívesebben már vissza sem térne a putriba, ahol azelőtt olyan jól érezte magát. Felesége is számolgatja, hogy még hány hónapot is kell dolgoz­ni ahhoz, hogy háztulajdonosok legyenek. Igen, éppen olyan embernek születtek ők is, mint a többiek, csak egy kicsit segíteni kell, hogy azzá is válhassanak. Kicsit ké­sőn, de azért az árok szélén meg­álltak és visszafordultak. Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents