Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-25 / 276. szám
Í962. novemFer 23. TOLTOK WPCTlPt WPPCJSÁÖ % Befejezte tanácskozását az MSZMP VIII. kongresszusa vei erősítjük a gépállomásokat és a nagyobbik részét azoknak a tsz-eknek a rendelkezésére bocsátjuk, ahol megvan a feltétel a gépek jó kihasználására. A mázsában megszabott gabonatervet nem helyesli a Központi Bizottság, nem is ajánljuk, hogy a kongresszus megerősítse. A művészet és irodalom kérdései Szeretném még röviden érinteni a művészet és az irodalom kérdéseit. Darvas elvtárs szólott arról, hogy a mi íróink is a nép ügye mellett vannak. Azt hiszem, ezt elfogadhatjuk, ez az igazság, örvendetes, jó dolog ez. Igény és követelmény a határozott állás- foglalás a szocializmus és a nép ügye mellett. Ez helyes és ezt követeli a párt. Darvas elvtárs említette a kísérletezés szabadságát. Erről szólott Major elvtárs is. ö az alkotói felelősségre helyezte a súlypontot és én azt hiszem, ez a helyesebb. Mert a kísérletezés szabadsága megvan. Amit erősíteni kell, az az alkotói felelősség. Felvetette Darvas elvtárs, hogy az irodalmat ne tekintsük egyszerűen a politika ábrázolásának Ebben igaza van. Azt nem mondom, hogy az ilyen szemlélet már megszűnt. Van ilyen szemlélet, de nem a Központi Bizottságban. A Központi Bizottság nagyon jól tudja, hogy az irodalom és a művészet nem egyszerűen a politika ábrázoló eszköze. De egy politikai követelményt azért hangsúlyoznék; a pártosságot, de a jó értelemben, a helyes értelemben. A pártosság nem azt jelenti az irodalomban és a művészetben, hogy az MSZMP valamilyen alapszervezetének az álláspontját védjék, vagy támogassák. A pártosságot itt abban az értelemben használjuk, hogy ha a szocialista és a kapitalista rendszer ütközik össze valamely kérdésben, akkor álljanak a szocialista társadalom mellett. Ha a gyarmatosító hatalom, meg a szabadságáért küzdő nép ütközik össze, akkor legyenek az imperialisták ellen. És ha gyalázatosságot, vagy gaztettet látnak, akkor legyenek az igazság mellett pártosak. Mi ebben az értelemben mondjuk, helyeseljük és követeljük a pártosságot. Darvas elvtárs az írók többségénél mutatkozó helyes alapállásról szólva azt a kifejezést használta, hogy ha remekművek még nincsenek is, de izgalmas próbálkozások vannak. Azt hiszem, hogy az írók többségénél nemcsak az alapállás helyes, hanem már jó művek is születnek. Túl vagyunk már azon, hogy csak izgalmas próbálkozások lennének. Mindenki tudja, hogy prózában is, lírában is, publicisztikában — itt most az írói publicisztikára gondolok, — színdarabokban, még filmben is, minden területen vannak jó művek, amelyek a mai élet kérdéseit tárgyalják. Persze az izgalmas próbálkozások is helyényalóak. Ezt persze úgy kell értenünk, hogy az irodalom természetesen nem ipar, az író a művészeti alkotás törvényei szerint dolgozik. Nehogy valahogy úgy fessen a dolog, hogy egyszer csak a Lenin Kohászati Művekből, meg a kővágóőrsi tsz-ből, meg a Tolna megyei állami gazdaságokból jelentsék nekünk, hogy öntöttvas nincs, búza nincs, de izgalmas próbálkozások vannak. (Élénk derültség). Az iparban is és a mezőgazdaságban is vannak kísérletezések, meg izgalmas próbálkozások is, de azért az alapterméket mégis csak meg kell termelni évről évre, mert különben hogyan éljen az ország, meg a nép? Ezt vegyék figyelembe az írók, a művészek is. A mi pártunk feladata, hogy népünk hű szolgája legyen Nemzetközi feladataink A párt munkastílusának már sok, a köztudatba átment, elfogadott formája van. Ezek közül egyet akarok megemlíteni, az úgynevezett előzetes vitát. Régi igazság, hogy a kommunista pártok annyi ember igazi, teljes és odaadó támogatására számíthatnak, amennyit meggyőznek álláspontjuk helyességéről. Többre nem lehet számítani, mert felsorakoztatással, meg közfelkiáltásokkal bonyolult kérdésekre nem lehet tömegeket mozgatni. Ha előzetesen lefolytatják a vitát, és mindenki tudja, mit kell tennie, akkor végre lehet hajtani a határozatot. Ehhez tehát, mint módszerhez, ragaszkodnunk kell. Sokszor felvetődik az a kérdés is, hogy évek óta folyton a pár- tonkívülieket dicséri a párt, meg a Központi Bizottság. A kommunistákat is lehetne többször vagy néha dicsérni lehetne, róluk is elismeréssel szólni. Ez azt hiszem, nem szükséges. Vannak esetek természetesen, amikor a kommunistáknak is kijár a dicséret, de ebből rendszert csinálni nem érdemes. A párt 5—6 éve mindig a pártonkívüliek megbecsüléséről beszél, vagy, ha annak helye van, elismeréssel szól róluk. Az eredmény az, hogy a kommunisták közmegbecsülése az elmúlt hat esztendő alatt növekedett. Jobb volt régebben is, ha más pártbeliek dicsértek minket, mintha mi önmagunkat dicsértük. A kommunisták a pártonkívüliek megbecsüléséből csinálnak problémát maguknak, és majd a pártonkívüliek dicsérjék a kommunistákat. Ez ígv egészségesebb munkamegosztás, mint fordítva. Hencegés nélkül állítható, hogy a párt viszonya a munkásosztállyal, a dolgozó néppel, a kommunisták közmegbecsülése soha ilyen bensőséges nem volt. A párt tekintélye az országban ilyen nagy sohasem volt. Nagyobb alkalmakkor, kongresszusokon megdicsérhetjük egymást. Akkor is jóbb, ha az ülés befejezése után dicsérjük egymást azzal, hogy jó volt ez a három év, gyerünk tovább, lássuk a legközelebbi évek feladatait. (Taps). A mi pártunk feladata az, hogy népünk hű szolgája legyen. Ez a legfőbb kötelességünk. Ha a dolgozó tömegek úgy ítélik meg a szocializmust, hogy attól várják a jó életet, a szabadságot, a magas kultúrát, a boldogságot, akkor szerintem jól ítélik meg a szocialista társadalmi rend küldetését. Sem a párt, sem a marxista—leninista tudomány sohasem volt öncél. Mindig az elnyomottak felszabadítása és az emberek boldog, szabad életének megteremtése volt a cél Ez a kommunizmus rendeltetése és ezt kell szolgálnia a mi pártunknak. A mi pártunk feladata, hogy segítsen megőrizni és megvédeni az emberiség számára a békét, harcoljon úgy, hogy ezzel a mi népünk is járuljon hozzá ahhoz a nagy nemzetközi erőhöz, amely képes fékentartani az imperialista agressziót és így megőrizni a békét, majd állhatatos harcban kivívni a háború nélküli világot. A legfontosabb munkánkban: a bizalom a nép. a néptömegek iránt. A nép iránti bizalom, a munkásosztály iránti bizalom a parasztság tömegei iránti bizalom mindig azt jelenti, hogy az em-' berek iránt kell bizalommal len-1 ni. (Nagy taps). 1 Nemzetközi feladatainkról is szeretnék röviden szólni. Azt hiszem helyes, ha mi, magyar kommunisták. a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai, a magyar munkásosztály, úgy fogjuk fel feladatainkat, hogy internacionalista kötelességünk ■ a nemzetközi életben visszájára fordítani az úgynevezett magyar kérdést. Ezen én azt értem, hogy ezelőtt hat esztendővel testvérpártjainkat a világ minden országában tűz alá vették és minden oldalról támadták a reakció erői a mi problémáink. a mi ■ helyzetünk miatt. Kötelességünk úgy dolgozni, hogy ezt megfordítsuk és ne a reakció kiabálhassa a mi elvtársainknak, ha azt mondják, hogy a kommunizmus, a szocializmus magasabb rendű társadalom, hogy ►■arról beszéljen, mi van Magyarországon«, hanem a mi elvtársaink mondhassák azt, hogy ►►gyerünk, beszéljünk arról, mi van Magyarországon«. (Nagy taps). Nem nacionalizmus nem sovinizmus mondatja ezt velünk, hanem úgy érezzük, hogy ez proletárinternacionalista köteles, ségünk. Internacionalista kötelességünk a világ kommunista mozgalma, a szocialista tábor egységének erősítése. Azon kell lennünk, hogy ez az egység, erős és megbonthatatlan legyen. Meg kell mondanom, mi ezt úgy értelmezzük, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista tábor egysége ezután is, éppen úgy. mint eddig, csak a marxizmus—leninizmus tiszta eszmei alapján állhat fenn és növekedhet tovább. (Nagy taps). A testvérpártoknak kongresz- szusunkon felszólaló küldöttségei közül a kínai delegáció vezetője, Wu Sziu-csüen elvtárs volt az egyetlen, aki egy ■ kérdésben határozott ellenvéleménnyel élt Központi Bizottságunk, pártunk megállapításaival szemben. Kijelentette, sajnálják, hogy a mi kongresszusunk egyoldalúan elítélte az Albán Munkapárt vezetőit. Mi ezt a megállapítást, mint a kínai elvtársak álláspontját ebben a kérdésben figyelembe vész- szűk, a kínai elvtársakat azonban arra kérjük, hogy ugyanebben a kérdésben vegyék figyelembe a mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt és az egész nemzetközi kommunista világmozgalom állásfoglalását. (Hosszantartó, nagy taps): Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy az imperialisták minden olyan terve, amely a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista tábor gyengülésére épül, hamis. A nemzetközi kommunista világmozgalom és a szocialista tábor egysége, a marxista—leninista eszme, a kommunista politika, a szocialista társadalom és a béke ügye a jövőben nem gyengül, hanem tovább erősödik az egész világon. Ez szent meggyőződésünk. (Nagy taps.) Említésre méltó, hogy kongresszusunk ülésezésének napjaiban is olyan változások álltak be a nemzetközi helyzetben, amelyek a mi álláspontunk igazságosságát és erejét bizonyítják. Az Egyesült Államok kormánya megszüntette a Karib-tengeren korábban létesített blokádját, demobilizált bizonyos katonai erőket. Az Egyesült Államok józan lépésére a Szovjetunió szintén de- mobilizáló intézkedésekkel felelt, és a harci készültséget feloldotta a szovjet fegyveres erők fontos egységeinél. Ugyancsak ezekben a napokban vettük hírül, hogy a Kínai Nép- köztársaság, kínai elvtársaink a Kína és India között kialakult határviszályban az összeütközések megszüntetését, tűzszünet megteremtését kezdeményezték. Mi ezt melegen és szívből üdvözöljük,, bölcs, helyes és bátor lépésnek tekintjük, és úgy véljük, most India kormányán a sor, hogy élve ezzel a lehetőséggel, maga is megtegye azokat a lépéseket. . Elvtársak! Úgy gondolom, ez alatt a rövid néhány nap alatt még tovább javúltak politikai, gazdasági, kulturális programunk végrehajtásának feltételei. Az a meggyőződésünk, hogy a benyújtott javaslatok híven és jól szolgálják a Magyar Népköztársaság külpolitikai érdekeit, népgazdaságunk és kulturális életünk fejlődését, népünk életszínvonalának rendszeres emelését, társadalmunk politikai és erkölcsi össze- forrottságát, a szocialista társadalom teljes felépítését. Az a meggyőződésünk, hogy az ezekben az okmányokban rögzített feladataink, céljaink, elveink jól és híven szolgálják a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit, a világ összes haladó és békeszerető erőinek harcát. Ezért azt kérem a tisztelt kongresszustól, a Központi Bizottság és a Revíziós Bizottság nevében, hogy a két jelentést és ezt a most elhangzott választ vegye tudomásul, a benyújtott javaslatokat emelje határozattá. Biztos, hogy a VIII: kongresszus ezzel új, jó és hatalmas fegyvert ad pártunk és népünk kezébe a további harchoz, további sikerek eléréséhez. (Hosszantartó, viharos, nagy taps.) A kongresszus határozata Ezután került sor a határozat- hozatalra. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolóit, valamint Kádár János elvtársnak az elhangzott felszólalásokra adott válaszát. Ugyancsak egyhangúlag elfogadta a kongresszus a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit az írásban beterjesztett módosításokkal együtt, továbbá a szervezeti szabályzatot az írásban beterjesztett módosításokkal. Ezzel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei, továbbá a módosított szervezeti szabályzat határozattá emelkedett. Ezután következett a kongresz- szus harmadik napirendi pontja: a Fellebbviteli Bizottság jelentése, amelyet Harmati Sándor, a Fellebbviteli Bizottság elnöke terjesztett elő. A kongresszus a Fellebbviteli Bizottság jelentését egyhangúlag elfogadta. — A VIII. kongresz- szustól 256 fellebbező kérte ügyének újbóli felülvizsgálatát és a pártba való visszavételét. A kongresszus 11 fellebbező kérésének helyt adott, s őket kizárásuk előtti eredeti tagságuk elismerésével visszavette a pártba. Egy fellebbezőt 1956-tól, hármat pedig a kongresszus ülésének lezárása napjától számított tagsági idő; vei vett vissza a párttagok sorába. Hetvenhat fellebbező ügyét a kongresszus- az új Központi Ellenőrző Bizottság hatáskörébe utalta újabb vizsgálatra, 165 visz- szavételi kérelmet pedig elutasított. Ezután az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a szervezeti szabályzat előírásainak megfelelően a szavazati jogú küldöttek részvételével zárt ülés következik. A zárt ülés után az elnök bejelentette, hogy a 4.. napirendi pont szerint a kongresszus megválasztotta a Magyar Szocialista Munkáspárt központi vezető szerveit. A Központi Bizottság tagjai A Magyar Szocialista Munkása párt Központi Bizottságába 81 • tagot választottak: Aczél György, Ajtai Miklós, Apró Antal, Bakó Ágnes, Benke Valéria, Benkei András, Biszku Béla, Blaha Béla. Brutyó János, Czinege Lajos, Csató László, Cservenka Ferencné, Cscterki Lajos, Dabrónaki Gyula, Darabos Iván, Dobi István, Egri Gyula, Erdei Lászlóné, Fehér Lajos, Fock Jenő, Fodor Gyula, Földes László, Friss István, Gáspár Sándor, Halas Lajos, Harmati Sándor, Háy László, Hevesi Gyula. Ilku Pál, Jánossy Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kakuk Józsefné, Kilián József, Kiss Árpád, Kiss Dezső, Kiss Károly, Kisházi Ödön, Komócsin Zoltán, Kossá István, Lombos Ferenc, Losonczi Pál, Major Tamás. Martin Ferenc, Molnár Ernő, Münnich Ferenc, 'K.~ Nagy1 Sándor, Nemes Dezső, Nemeslaki Tivadar, Németh Károly, Nézvál Ferenc, Novobáczky Károly. Nyers Rezső, Oczel János, Orbán László, Pap János, Párdi Imre, Péter Ernő, Pothornyik József, Prieszol József, Pullai Árpád, Rapai Gyula, Révész Géza, Rónai Sándor, Sándor József, Sik Endre, Somogyi Miklós, Schumcth János, Szabó Zoltán, Szakasits Árpád, Szerényi Sándor, Szénási Géza, Szilágyi Dezső, Szirmai István, Szipka József, Szurdi István, Tausz János, Tömpe István, Úszta Gyula, Valkó Márton és Veres József elvtársakat. A Központi Bizottság póttagjai A Központi Bizottságba 39 póttagot választottak: Bakos István, Csáki István, Csergő János, Diménv Imre, Dallos Ferenc, Deák Lívia, Gál László, Galambos József, Gódor Ferenc, Gosztonyi János, Herczeg Károly, Horn Dezső, Horváth Ede, Jakab Sándor, Juhász János,
