Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-24 / 275. szám
ÍOLNA WEGYFT WEPÜJSÄÖ 1962. november 24. Folytatja tanácskozását az MSZMP Vili. kongresszusa dott beszédét Gáspár Sándor elv. társ. Ezután Torma István, a nagyatádi járási pártbizottság első titkára szólalt fel, majd Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója átadta a kongresszusnak a Központi Fizikai Kutató Intézet dolgozóinak üdvözletét, akik az új atomreaktor megépítésével és átadásával köszöntötték a párt VIII. kongresz- szusát A következő felszólaló Jakab Sándor, a Nógrád megyei Párt- bizottság első titkára volt, majd Major Tamás Kossuth-díjas színművész József Attila: Levegőt! című versét szavalta el a kongresszusi küldöttek nagy tapsától kísérve. Szünet után Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára elnökölt. A következő felszólaló Tatár Ferenc, a zalaszent- gróti járási pártbizottság titkára volt, utána Nikosz Parcalidisz, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte a kongresszust. Megemlékezett arról, hogy a Szovjetunió és kormánya nagyfokú felelősségérzettel, mértéktartással és szilárdsággal megmentette a világbékét. Ez nagy megkönnyebbülést váltott ki az egész világon. Az emberiség mélységesen hálás a Szovjetuniónak, amiért megakadályozta a termonukleáris katasztrófát A továbbiakban elítélte az albán vezetők magatartását. Kisházi Ödön felszólalása A következő felszólaló Kisházi Ödön, munkaügyi miniszter volt — A párt iránti bizalomnak — mondotta többek között — igen fontos forrása, hogy a párt szakított a személyi kultusz éveiben elkövetett hibákkal, s olyan politikát folytat, amely lehetetlenné teszi a hibáit megismétlődését. A lenini normák következetes betartása, záloga a hibák elkerülésének. Ezután arról beszélt, hogy a személyi kultusz légköre, a szek- táns, dogmatikus szemlélet, súlyos károkat okozott a gazdaságpolitikában is. E hibák visszahatottak az életszínvonal alakulására, stagnálását, illetve visszaesését eredményezték. Pártunk ebben is szakított a korábbi gyakorlattal, és az elmúlt öt-hat évben jelentősen emelkedett az életszínvonal. Anyagi lehetőségeink, a termelés eredményei egyes években azonban csak kisebb előrehaladást tettek lehetővé. — Helyeslem a párt Központi Bizottságának azt a politikáját, amely az életszínvonal további emelését tűzi ki célul. Ezt a célt azonban csak akkor tudjuk elérni, ha a társadalom minden tagja a maga területén megteszi a szükséges erőfeszítéseket az előrehaladás anyagi előfeltételeinek megteremtésére. Kisházi Ödön ezután a gazdasági vezetés színvonaláról szólott. Szükségesnek tartja, hogy még bátrabban bővítsük a gazdálkodó szervek hatáskörét. A központi utasítások azonban csak akkoi korlátozhatók, ha helyükbe olyan gazdasági mechanizmus lép, amely biztosítja a népgazdaság tervszerű fejlődését. Ezután a munka- és üzemszervező tevékenység néhány kér dósét érintette, majd így folytatta: — Az utóbbi időben sok régi szervezett munkással beszéltem, akikkel hosszú évtizedeken át együtt dolgoztam. Legalább 25 éve vesznek részt a munkásmozgalomban, de akad köztük olyan is, aki 60 esztendeje részese küzdelmünknek. Bizony, amikor ezekkel az elvtársakkal találkoztam, sok minden felötlött bennem. Nem lehet megindultság nélkül beszélni arról, ami egyes régi munkásmozgalmi emberek életében lejátszódott. Annál jól- esőbb volt számomra, milyen tisztelettel és megbecsüléssel beszélnek ezek az elvtársak pártunkról amely ha tározatával lehetővé^ tette, hogy megkíséreljük begyógyítani a mély sebeket. Lehetőségei találtak arra, hogy a személyi kultusz idején elkövetett sérelmeket a legmesszebbmenően jóváte- gyék. — Pártunknak az elmúlt hat évben végzett munkáját akkor lenét igazán értékelni, ha filmen levetíthetnénk, milyen is volt az ország 1956-ban, milyen helyzetből indultunk el. Sok-sok változás azért volt lehetséges, mert a párt következetesen kitartott és kitart a marxi—lenini ideológia mellett. Tevékenységének vezérfonala a moszkvai értekezletek határozata, amelyeket — bár a világon ma is egyre többen értékelnek és becsülnek — történelmi távlatban majd az emberiség ítél meg az igazi nagy érdeme szerint. — Pártunk jelentős eredményeket ért el, országunk szépen fejlődik, az emberek elégedettek, és soha olyan bizalommal nem voltak a párt iránt, mint napjainkban. Ez jogosít fel arra, hogy őszinte, meleg érzéssel és elismeréssel vegyem tudomásul a párt Központi Bizottságának beszámolóját — fejezte be hosszantartó tapssal fogadott felszólalását Kisházi Ödön. Ezután J. G. Gonzales, a Mexikói Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja szólalt fel, aki a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseivel foglalkozott, bírálva az albán vezetők magatartását. Túri József, a kiskunfélegyházi járási pártbizottság titkára volt a következő felszólaló, majd Maas Gerardus, a Holland Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja köszöntötte a kongresszust. Daud Novuzi, az iráni Tudeh Párt Központi Bizottságának tagja, arról a kedvező hatásról beszélt, amit az MSZMP tevékenysége az egész munkásmozgalomra jelent, majd az iráni helyzetről beszélt. Délután Nyers Rezső elnökletével folytatódott a tanácskozás, amelynek első felszólalója Brutyó János, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára volt. Brutyó János felszólalása Brutyó János bevezetőben hangsúlyozta, hogy a kongresszusi irányelveket az egész szakszervezeti mozgalom magáévá tette, majd így folytatta: — A VII. kongresszus óta elért eredményekben a szakszervezetek szerepét jelentékenynek tartjuk, mert a munkások, a dolgozók száz- és százezreit állította a párt politikája mellé, vonta be a feladatok megoldásába. A szakszervezetek választott testületében, különböző munka- bizottságaiban és az aktivisták között csaknem félmillió párton- kívüli munkás, értelmiségi és alkalmazott tevékenykedik. A párt politikáját, az elért eredményeket magunkénak is érezzük — mondotta. — De magunkénak érezzük a fokozódó feladatokat és a ki nem használt lehetőségek felelősségét is! Erőfeszítéseinket most arra összpontosítjuk, hogy a szak- szervezetek teljes erejét a VIII. kongresszus célkitűzései, a szocializmus teljes felépítésének . szolgálatába állítsuk. A szocializmus teljes felépítéséért folyó harc fő frontja a gazdasági építőmunka. A beszámolóban s a határozati javaslatban megfogalmazott célokkal egyetértünk. Fejlődésünk üteme, arányai helyesek. Gazdasági célkitűzéseinkkel összhangban, kirajzolódnak az életszínvonal emelésére irányuló tervek is. Egyetértünk erre vonatkozóan a beszámolóban foglaltakkal. Helyeseljük, hogy az átlagbérek emelésével javuljanak a bérarányok, helyeseljük a családi pótlékok rendezését, a kétgyermekes családok családi pótlékának emelését, a gyermekes anyák, az özvegyek helyzetének javítására irányuló célkitűzéseket is. ' A termelékenység emelésének anyagi, műszála feltételei mellett — sőt, azok megteremtésében is — jelentősnek tartjuk a dolgozók és a vezetők szemléletének formálását. A termelékenység emelésének pedig ma még igen sok, feltáratlan tartaléka van. A tömegek magukénak érzik pártunk politikáját Meggyőződésünk — s ezt alátámasztják tapasztalatok —, hogy a tömegek oldaláról biztosítva van a kongresszus határozatainak megvalósítása. Jelenthetem a kongresszusnak — mondotta Brutyó János —, hogy munkásosztályunk, a dolgozók lelkes, szorgalmas munkával készültek a kongresszusra, és törekvéseiket az öntudat, a párt iránti megbecsülés vezérli! Ezt bizonyítja, ahogyan a Központi Bizottság kongresszusi zászlaján nak, az ezzel járó erkölcsi elismerésnek elnyeréséért dolgoznak. Teljesítették, és sok vonatkozásban túl is teljesítették szocialista felajánlásaikat. A kongresszusi munkaverseny — gazdasági hasznossága mellett — annak is bizonyítéka, hogy a tömegek helyeslik pártunk politikáját, azt magukénak érzik és készek megvalósításán fáradozni. Ebben, az öntudattól és a szocialista hazafiságtól áthatott, mozgalomban erősödött és terebélyesedett a szocialista brigádok mozgalma. örvendetes jelenség, hogy gyorsan terjed és erősödik a szocialista brigádmozgalom magasabb formája: a szocialista munka műhelye, üzeme, vállalata címért folyó nemes verseny is. A mozgalomnak ez a formája eddig több mint 300 munkahely dolgozóit ragadta magával. A szakszervezetek gazdasági munkája azonban nem korlátozódhat a munkaverseny szervezésére, mint ahogy sokan értelmezik — mondotta, majd a nép- gazdasági érdek körül jelentkező hibás szemléletről szólt részletesebben. Tapasztaljuk ugyanis, hogy egyes vezetők részéről a nép- gazdasági érdekekre való hivatkozás gyakran a dolgozók jogainak, törvényeinek durva megsértését takarja és egyes szakszervezeti szervek és vezetők is statisztálnak ehhez. Milyen népgazdasági érdek fűződik például a hóvégi hajrámunkához? Romlik a termékek minősége, növekszik a selejt, emelkedik a termelés költsége. Ezek egyenes következménye, hogy hiányt szenved az export és a belső piac, ugyanakkor kedvezőtlenül hat a keresetekre, az életszínvonal, és mindenekelőtt a munkakörülmények alakulására is. Ismételt határozatok ellenére fokozódik a törvénytelen túlóráztatás. Ez évben egymillióval több túlórát használtak fel az iparban, elsősorban a KGM-nél, mint az előző esztendőben. S mindez »a népgazdaság érdekében« jelszóval. Vajon kinek az érdeke ez? Sem a népgazdaságnak, sem a dolgozóknak nem érdeke, ellentétes pártunk politikájával. A jövőben határozottan fellépünk az ilyen szemlélet és gyakorlat ellen! Gyakori még, hogy az anyagi érdekeltség különböző tényezői, formái esetenként a népgazdaság érdekei elien hatnak, s így az előrehaladást fékezik. Az anyagi érdekeltségnek az eddigieknél erőteljesebben kell segítenie a termelékenység emelését, a műszaki-fejlesztést, az új kezdeményezéseket. Ezután Brutyó János elvtárs arról beszélt, hogy műszaki fejlődésünk üteme ma még nem kielégítő. Helyenként keveslik az új műszaki berendezésekre fordítható valutát, de elmarad a különböző belső lehetőségek kiaknázása. A másik rendkívül fontos területe munkánknak az öntudat erősítése, a szocialista gondolkodás uralkodóvá tétele a munkás- osztályban, a dolgozókban — mondotta a felszólaló a nevelés problémáiról szólva. A szakszervezetek népművelési feladatai Ezután a szakszervezetek népművelési feladatairól beszélt. Hangoztatta, minden területen tudatosabban kell törekednünk, hogy a kulturálódás és művelődés általános célján túl, több segítséget adjon e terület is a társadalom közvetlen tennivalóihoz, például a szakmai művelődéshez^ a társadalmi, népgazdasági szemlélet megszilárdulásához. Az eddiginél hatékonyabb munkát kell végeznünk a művészetek megismertetésében, az alkotók, az alkotás és közönség kapcsolatának fejlesztésében. A szakszervezetek közvetlen politikai, agitációs és propaganda- tevékenységéről szólva elmondotta: — E munkánk is rendszeresebb és hatékonyabb már a korábbinál. Ez a szakszervezetek rendezvényeire, a sajtóra és más írásos tevékenységre egyaránt vonatkozik. A „fehér foltok” eltüntetéséért és a munkásosztály elmaradottabb rétegei politikai és kulturális színvonalának emeléséért fokozott figyelmet fordítunk a munkásszállásokon és a bejáró munkások között végzendő feladatokra — mondotta a felszólaló Ugyancsak helyzetük sajátosságának figyelembevételével törekszünk a dolgozó nők és fiatalok közötti eredményesebb munkára A szakszervezetekben dolgozó kommunisták érzik felelősségüket, látják a feladat nagyságát. A vezetés színvonalának emelésével, jobb munkamódszerekkel, a társadalmi munka szélesítésével segítjük elő, hogy a párt politikáját minél többen megértsék, és a feladatok megvalósításában párttagok és pártonkívüliek együtt részt vállaljanak. A pártszervezetektől azt kérjük, hogy minden szinten érvényesítsék a központi szervek gyakorlatát: támaszkodjanak a szakszervezetek helyi szerveire, használják ki jobban a bennük rejlő lehetőségeket és segítsék, hogy még alkalmasabakká váljanak feladataik ellátására. Ez az alapja és feltétele, hogy a szakszervezeti mozgalom egyre több, az irányelvekben is jelzett új feladatot vállalhasson, és egész erejét a szocializmus teljes felépítésének szolgálatába állíthassa — fejezte be nagy tapssal fogadott felszólalását Brutyó János. Ezután Adoulaye Maiga nagykövet, a Mali KöztársaságSzudáni Unió Pártjának képviselője adta át pártja üdvözletét, utána Er- dey-Grúz Tibor Kossuth-díjas akadémikus emelkedett szólásra. Tolmácsolta a pártonkívüliek köszönetét azért a megtiszteltetésért, hogy meghívottakként részt vehetnek a kongresszus tanácskozásán, majd az elmúlt évek fejlődéséről beszélt. — A dolgozok bevonása az ügyek intézésébe, — mondotta — szorosan összefügg közéletünk egyik legfontosabb tényezőjével: a bizalom megszilárdulásával. —- E politika hatalmas mozgósító ereje abban rejlik, — folytatta Erdey-Grúz Tibor —, s ezt különösen az értelmiség értékeli nagyra, hogy a fő célokban, a szocializmus megvalósításának nagy kérdéseiben következetesen érvényesíti a marxizmus—leniniz- mus elveit, ugyanakkor szabad teret enged a véleménykülönbségnek, a vitáknak abban, milyen úton-módon, milyen eszközökkel valósíthatók meg e célok legjobban. A következő felszólaló Khitmna Hasszen, az Algériai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja volt, aki többek között hangoztatta: — Hazánk ma már független, de ezzel még nem értünk célhoz. Népünk és kormánya újabb harcot kezdett a demokratikus és népi köztársaság felépítéséért. Meg vagyunk győződve, hogy népünk győzedelmeskedik, mert tudja, hogy mielőbb le kell gyűrnie mindazokat a nehézségeket, amelyeket a gyarmatosítás örökbe hagyott, — majd kijelentette, hogy Az Algériai Kommunista Párt hűséggel követi a 81 kommunista és munkáspárt nyilatkozatát. Befejeződött az SZKP Kizponti Bizottságának plénuma Az SZKP Központi Bizottságának plénuma pénteki ülésén Venyiamin Dimsic, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke bejelentette, hogy az 1963- ra vonatkozó állami terv előírja a gazdaság valamennyi ágának jelentős fejlesztését, a beruházások fokozását. Rámutatott arra az állandó gondoskodásra, amelyet a párt a vegyipar fejlesztése iránt tanúsít. Jellemző erre, hogy 1963- ban a vegyipari beruházások ösz- szege 1 655 000 000 rubelt tesz ki, amely összeg ötszörte nagyobb az 1947-es beruházásoknál. Ilyen hatalmas fejlődési ütemet eddig a népgazdaság egyetlen ágában sem valósítottak meg. 1963-ban a mezőgazdasági beruházások összege felülmúlja a négymilliárd rubelt. Ez egyenlő azzal az összeggel, amelyet 1946. és 1952. között összesen beruháztak a mezőgazdaságba. Jövőre háromszor annyi traktort gyártanak, mint 1953-ban. Különösen nagy gazdasági előnyöket biztosít majd a Buhara—Ural közötti 2000 kilométeres gázvezeték építésének befejezése. Ezen a vezetéken az uráli ipar olyan nagymennyiségű földgázhoz jut, amely 10 millió tonna szenet helyettesít évenként. Dimsic bírálta — egyebek között — egyes állami bizottságok — közöttük a vegyipari, az erdő- és papíripari, az automatizálási és gépgyártási bizottság — munkáját. Hangsúlyozta, hogy ezek a szervek nem fordítanak kellő figyelmet a műszaki fejlesztés kérdéseire. Végül emlékeztetett arra, hogy az utóbbi öt évben a diplomás mérnökök száma a Szovjetunióban 500000-rel emelkedett. Ezek 42 százaléka azonban nem az iparban és az építőiparban dolgozik, hanem különböző tudományos kutató és tervező intézetekben. „Ennek a gyakorlatnak a helyessége kétségbevonható” — hangsúlyozta Dimsic. Ezután még több felszólalás hangzott el, amely után befejeződött a Szovjetunió gazdasági fejlődésének és a népgazdaság pártirányításának kérdésével foglalkozó vita. A vita soréin 51 felszólalás hangzott el. A plénumon Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottsága első titkára záróbeszédet mondott. A teljes ülés a megvitatott kérdésről határozatot fogadott el.
