Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-03 / 258. szám
1962. november 3. TOI,VA MEOYEt VFPÜTSAG 3 Háromszázharmincöt millió forint szerepel a megye kővetkező évi költségvetésében Ütést* tartott a Megyei Tanács Tolna megye Tanácsa legutóbbi ülésén jóváhagyta a végrehajtó bizottság intézkedéseit, majd a következő évi költség- vetési és községfejlesztési javaslatot vitatta meg. Ennek a napirendi pontnak dr. Gyugyi János vb-elnökhelyettes volt az előadója. Az előterjesztett beszámoló a többi között hangoztatta, hogy a következő évi költségvetési javaslat az MSZMP VIII. köngresz- szusának irányelveit tükrözi, amely megállapította, hogy a „VII. kongresszus óta jelentős gazdasági eredményeket értünk el, gazdaságunk egészségesen fejlődik, népgazdasági terveink reálisak”, — Szocialista viszonyaink között a költségvetés keretében rendszeresen, évről évre növekvő mennyiségi anyagi javakkal gazdálkodunk. Nő a társadalom szükséglete és nő a közcélokra fordítható kiadások összege is. Ezt mutatja az alábbi táblázat: 1956. évben 1957. évben 1958. évben 1959. évben 1960. évben 133 millió forint 165 millió forint 193 millió forint 227 millió forint 256 millió forint 1961. évben 282 millió forint 1962. évben 305 millió forint 1963. évben 335 millió forint — A tervezet összeállításakor széles körben kutattuk a bevételi forrásokat, igyekeztünk reálisan megtervezni a bevételeket és ugyanakkor arra is figyelemmel voltunk, hogy messzemenően érvényesüljön az ésszerű, gazdaságos gazdálkodásra való törekvés követelménye, a takarékosság elve. A tervjavaslat elkészítésekor az egyes előirányzatok megtervezésénél a legszélesebb mértékben támaszkodtunk a lakosság kezdeményezésére, nyilvánosságot biztosítottunk és ez alapul szolgált a lakosság bevonásához. A községekben kisgyűlések, tanácstagi beszámolók, fogadóórák keretében foglalkoztunk az igények, szükségletek felmérésével. Különböző állandó bizottságok is eljuttatták véleményüket a végrehajtó bizottsághoz. A költségvetéssel kapcsolatban több mint 700 kisgyűlésen, mintegy 800 hozzászólás hangzott el a költségvetéssel kapcsolatban. A fejlődést szemlélteti az egyes ágazatok előirányzatainak emelkedése: 1962. 1963. Gazdasági 45 millió 46 millió Szociális és egészségügyi 86 millió 98 millió Kulturális ágazat 122 millió 139 millió Rend- és jogbiztonság! ágazat 1,7 millió 1,6 millió Igazgatási ágazat 49 millió 50 millió (A táblázatban lévő számok kerekített adatok, és nem tartalmazzák a költségvetési tartalékot.) — A megyei szinten jelentkező költségvetési emelkedésnek több mint 90 százalékát a kulturális és egészségügyi ágazat emelkedése teszi ki, ugyanakkor csökkent a rend- és jogbiztonsági ágazat és alig változott az igazgatási ágazat. A beszámoló ezután részletesen elemezte, hogy az egyes ágazatokon belül mire fordítják a pénzt. Majd rátért a következő évi költségvetési tervezetre. A községfejlesztési tervezetben 40 millió forint kiadás szerepel a községi tanácsok tervének összesítése alapján, A beszámoló után széles körű vita bontakozott ki, sok megyei tanácstag felszólalt. Felszólalt dr. Kovács V. Károly főorvos, szekszárdi, Kincses Zoltán madocsai, Propszt József teveli, Kiss Ferenc dombóvári, Benedek József kölesdi tanácstag, Takács Mi- hályné, a Nőtanács megyei titkára, Pintér Ferenc paksi tanácstag, Daradics Ferenc, az MSZMP Bonyhádi Járási Bizottságának titkára, Vidóczi László, a Tamási Járási Tanács VB elnöke, Szabó Istvánná dunaszentgyörgyi tanácstag, Mónus István megyei tanácstag, dr. Vigh Dezső, a Megyei Tanács VB elnökhelyettese és Kenyér István, a Pénzügyminisztérium képviseletében. A felszólalók helyeselték a költség- vetési és községfejlesztési terv- javaslatot. A tanács egyhangúlag elfogadta az előterjesztést. Á MÁBAN születik Á HOLNAP Wines szegényparaszt, középparaszt, meg kulák — csak szövetkezeti tag — Hogy van, Anti bátyám? — Ein jól, hanem valami nincs rendjén. — Látom, kevesen vannak a maguk csapatában. — Kevesen. Az egyik szomszédom is, hogy az a... elment napszámba, ahelyett, hogy ide jött volna. S azután a megszólított Anti bácsi, Fehér Antal, csak mondta jogos felháborodással a magáét. Mérgelődött, hogy még mindig vannak emberek, akiknek nem első a közös érdeke. Fehér Antal. Valaha őt is a ku- lákok közé sorolták Faddon. Most? A párttitkár többször hangsúlyozta előttünk, Faddon nincsenek szegényparasztok, középparasztok, meg kulákok, még csak úgy sem emlegetik, hogy „volt” ilyenek, vagy amolyanok. Itt csak termelőszövetkezeti tagok vannak és mindenki aszerint méretik a megbecsülés, a tisztesség mérlegén, hogy milyen munkát végez. És ezzel a mértékkel mérve Fehér Antal megérdemli a tiszteletet és becsülést. Idős ember létére a legszorgalmasabbak egyike. Pedig talán rászorulva se lenne úg& mint sokan, hogy szaporítsa a munkaegységeinek számát, hanem... — dolgozni csak tisztességesen érdemes. — Fehér. An tál mondja, amikor együtt ülünk a lakásán, s a már kesernyésedé újbor feloldja a kezdeti tartózkodást. Aztán kibővül a kör. Hazaérkezik Fehér Antal fia, aki gépkocsivezető Szekszérdon, itt a feleség, s a paprikatelepről megjön a fiatalasszonyka is, a meny. Míg megérkezik, gyorsan elmondják, mezőgazdasági technikumba jár, kihelyezett osztály van Faddon. A fiatalember kicsit gondterhelten beszél erről, hiszen nagy teher ez, nagy elfoglaltság. És hát fiatal házasok, szeretnének minél többet együtt lenni. Ki nem érti ezt? — Csak hadd tanuljon — mondja ki a döntő szót az apa.— Bár csak én is tanulhattam volna annak idején. — Ajaj, tanulni? Csak a dolog, mindig a dolog. — A mama, amikor szeretettel végignéz megőszült férjén, tekintetében benne van az is, mennyi mindent elmulasztottak annak idején, amikor valósággal agyongyötörlek magukat, csakhogy egy vonásnyival is gyarapodjék a föld. Mert így parancsolta a vagyon kérlelhetetlen törvénye. — Hogyan is volt az, Eigner elvtárs — fordul az öreg Fehér a párttitkárhoz — amikor a krumpliban voltunk, aztán olyan sok termett? — Nézi az egyik kívülálló, aki megmaradt maszeknak, nézi, hogy milyen sok a krumplink — idézi a történetet a titkár. — Aztán egyszer csak felnéz az égre és azt mondja: „Hát, még az isten is a kommunistáknak kedvez.” Ezen nevetgélünk egy sort. Aztán az öreg Fehér mintegy tanulságul még megjegyzi: — Neno, nemcsak az istenen múlott az. A munka, a megművelés... — Mertmi határunkat, azt meg lehet nézni. Higyjék meg... — keresi a szót, hogyan is szólítson bennünket, az elvtársat talán túlzásnak találja, az úrra meg már nem áll a szája, megmarad hát egy közbülső megoldásnál — ...a kartársak, nem minden határ ilyen rendes, mint ez a faddi. Egyszer is jövünk Tolna felől. Mindjárt meglátszott, amikor a mi határunkhoz értünk. Mondtam is: „Ezt nézzék meg. Ez már a miénk.” Miénk, miénk, miénk. Hányszor hangzik, és mindig így. A kétkedés ördöge nem hagy nyugodni bennünket, végül kibökjük a kérdést, bár érezzük, hogy finomabban kellene megfogalmazni: — És magának nem volna úgy jobb, mint régen? Nem sajnálja azt? A válasz lassan jön. Nem is csoda, noha önmagában ezt bizonyosan sokszor megvitatta már Fehér Antal és megannyi társa. De most meg kell fogalmazni a választ, mondatokba önteni a hullámzó, gomolygó gondolatokat. — Hogyan is mondjam? Vagy egyáltalán mi a jobb? Szó válj nézzék, most gondtalanul élek. Elvégzem a munkámat és kész. Meg itt vannak a lehetőségek. 43-ban összeálltunk tizenöten, vettünk egy traktort. Mi voltunk a traktorosok is, meg a gazdák is. Én akkor már megtudtam, mit jelent a gép. Pedig hol volt az a mostanihoz. Most igazán hagyok a lehetőségek. — Száz szónak is egy a vége: Csak az a húsz esztendő előttem lenne, ami már mögöttem van. Erre inni kell. A bor már ke- sernyésedik. Elforrt, ügy, ahogy Fehér Antalban is, meg a legtöbb faddi szövetkezeti gazdában elforrt a nagy vívódás, a nagy küzdelem magamagukkal. A bor még nem tiszta, de már ülepedik benne a seprő, és már érezteti azokat a lehetőségeket, amelyeket magában hordoz. Must már nem lesz belőle, édes, könnyű ital; de már benne van a mámor, a gondolat- ébresztő, kedvetadó, lelkesítő tűz és zamat. • Valahogy így az emberekben is? Valahogy így. Következik: Nyugtalanság és türelmetlenség. Parásztai György — Szekulity Péter Kiterjesztik a visszatér ülő hitelek rendszerét gasságok tiszta mezőin fehér orgonákhoz hasonlítottak a felhők, s a falu fölött menyasszonyi csokorrá igazodtak össze. Mielőtt hazaért volna Dani, elhatározta. hogy jövő vasárnap megházasodnak. Pap nélkül, templom nélkül, mert ha hívő volt is, annyit megtanult a prédikációból, hogy nem a templomban lakik és nem a pap szájával szól az isten. Hamuszínű, ólomszagú délelőt- tön fogott Pásztor Anti az őszi vetőszántáshoz. A kelleténél nehezebb, tapadóbb volt a föld, lassan húzott a két fiatal tinó. Anti nem nagyon frissítgette őket az ostorral, maga sem kívánt szaporábban lépkedni. Mellét megülte az ősz tompasága, hagyta, hadd maradozzanak el gondolatai. Egyetlen gondja volt, hogy takarosán hasadjon a barázda. Jót tett neki a magány, az ernyedtség, kívánta a közönyt, amely ugyan fékezte benne az életkedvet, az olyannyira megszokott, jóleső nyugtalanságot, de legalább a fájdalom mohóságát is enyhítette. Éppen újabb barázdának állította. neki az ekevas hegyét, amikor látta, hogy Kulcsár Bertalan nagygazda, idős Kustán Dániel cimborája közelít a sáros dűlő- • úton. A vörhenyes bajuszú, korosabb ember házilag festett, piszkoszöld katonazubbonyt viselt és biciklit tolt, a pocakosok esetlenségével. — Jó munkát fiam — köszönt szuszogva, aztán bólogatva mustrálta meg a szántást. — Olyan szépen csinálod, mintha egyetemen tanultad volna! Anti nem állította meg a tinókat, haladtában, kelletlenül beszélt a jövevényhez. — Jónapot. Pedig ehhez igazán nem kell egyetem. Ballagott tovább, remélve, hogy hamarosan megszabadul Kulcsártól, akit nem szívelhetett. De a nagygazda ráérősen ledöntötte biciklijét a bakhátra, a legény után tolta pocakját és barátkozón társalgóit a dűlőútról. — A pumpámat keresem. Képzeld, reggel nyúlok érte, mivelhogy puha a hátsó, hát sehol. Tegnap erre jártam, azt hiszem itt pottyantottam el valahoL Nem találkoztál vele? — Nem — válaszolta Anti közömbösen. Kulcsár Bertalan jóidéig semmit se szólt, szuszogva taposta a dűlőút nedves agyagját, — Állj már meg végre, ne légy ilyen műfűre! — kiáltotta türelmét vesztve. A legény szelíden, szinte családias közvetlenséggel szólt a tinókra: „hóóó”, s amikor a barmok megálltak, ő lomhán az eke szarvai közé ült. Várta, mitakarhat tőle Kulcsár. A nagygazda átlábolt a friss szántáson, trágya- és pálinkaszagot hozott magával. Először is a kezét nyújtotta. Bizonytalan mosolya annyi jóindulatot mutatott, amennyi csak ráfért húsos, renyhe arcára. — Hát Anti, csuda rendes gyerek vagy te — kezdte, s nagy- komolyan bólintott hozzá. — Ez a szántás is milyen gyönyörű! Tudod, nem is lenne itt semmi baj, ha minden kommunista rád formázna. Na, nem mondom, a sánta Kincsest is becsületből gyúr ta a teremtő. Jól teszed, ha a szava- szerint cselekszel. Anti türelmetlenül szorongatta az eke szarvát, hol a csizmáját nézte, hol a közeli dombot, csak a nagygazda utálatos képére nem nézett. Tudta Kulcsárról, hogy a legszívesebben szeaskavágón aprítaná meg őt is, Kincsest is, így hát külünösen kellemetlen volt hallgatnia a hízelgést. Mogorván dörmögött: — Nézze, Berci bácsi. Semmi értelme annak, hogy haszon nélkül mondogassunk szépeket egymásnak. Magának többet ér, ha megtalálja a pumpáját, nekem meg itt a szántás. Ha valami kell, szóljon egyenesen. Minek megkerülni az egész falut? A kulák heherészve, kedélyes- kedőn bökött Anti orra felé. — Ne hordd olyan magasan a galambházadat, mért beleesik az eső, aztán megtaknyosodsz tőle ebben a hűvös időben. (Folytatjuk) előzőben. A Magyar Beruházási Banktól kapott tájékoztatás szerint 1963- tól új hitelrendszert vezetnek be az értékhatár alatti, kisebb beruházások finanszírozására. A hitelnyújtás új formájának lényege, hogy az említett beruházásokra kapott összegeket azok megtérülése után a vállalatok visszafizetik a banknak. Ilyen visszatérülő hiteleket bizonyos korlátozásokkal egy-két évre eddig is folyósítottak, a beruházási összegek nagyobbik részét azonban tervhitel formájában visszafizetési kötelezettség nélkül kapták a vállalatok. A jövőben az értékhatár alatti termelőberuházások teljes összegét vissza kell téríteni, ami arra ösztönzi az üzemeket, hogy gyorsan lebonyolódó, gazdaságos beruházásokra törekedjenek. A visszafizetési kötelezettség ugyanis érinti a nyereségrészesedés összegét. Az új finanszírozási rendszer bevezetésével természetesen növekszik a visszatérülő hitelekre szánt összeg, s megváltoznak a hitelnyújtás feltételei is. Az eddigi évi százmillió forinttal szemben jövőre 360 millió forint áll a vállalatok rendelkezésére. A szokásos egy-két év helyett ezentúl három-négyéves időtartamra folyósítanak visszatérő hitelt, s a hitel felső határát is felemelik. Bizonyos feltételekkel nemcsak gépek beszerzésére, hanem építkezésekre is engedélyeznek a jövő évtől megfelelő összeget. A visszatérülő hitelek megváltozott rendszerével a bank fiókvezetőinek hatásköre bővül. A hitelek engedélyezése a tanácsi beruházásoknál kivétel nélkül, a minisztériumi beruházások esetében kétmillió forintig a fiókvezetők hatáskörébe tartozik majd. A könyvbarát-mozgalomról tárgyalt a Hazafias IS ép front városi elnöksége A Hazafias Népfront Szekszárd városi elnöksége csütörtökön ülést tartott. Az ülésen a társadalmi szervek bevonásával a rfönyv- barát mozgalomról tárgyaltak, Eszenyi Antalné városi népfront- titkár előterjesztése alapján. A beszámoló foglalkozott a párt művelődési politikájáv,al és ezen belül a könyvbarát-mozgalommal kapcsolatos tennivalókkal. — A paksi járás termelőszövetkezetei 210 vagon kenyérgabonával, 900 vágómarhával, 5100 hízott sertéssel, 600 mázsa baromfival, 73 000 tojással, 5900 hektoliter tejjel és 80 vagon zöldséggel adtak többet a népgazdaságnak az 1962-es évben, mint az J megrendezése minél jobban sikeA beszámolót széles körű vita követte. Kaposi István, a városi népfront elnöke a fiókkönyvtárak helyzetével foglalkozott. Szabó József tanár az olvasómozgalomról és a klubok hasznosításáról beszélt. Kalmár József* a városi tanács elnöke a város fiókkönyvtárainak helyzetét ismertette. Elmondotta többek között, hogy a városi tanács 12 000 forinttal támogatta a körzeti könyvtárak fejlesztését. Az első napirendi pont lezárása után a november 8-tól 14-ig megrendezésre kerülő szovjet filmhétről, majd a hónap közepére tervezett öregek napjának megszervezéséről tárgyaltak. Úgy határoztak, hogy a Hazafias Népfront városi aktívái segítik a Vöröskereszt munkáját, hogy Szekszárdon az öregek napjának i rüljön.
