Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-23 / 274. szám
1962. november 23. ' főim WFGYET RfiPÜJSAa 5 Kossuth és Petőfi rádió BllliapCSt kdem hiszem, hogy bárhol is szerveztek volna a kollektív rádióhallgatást, de biztosra veszem, .hogy kedden este sokezer ember*, ült a készülék mellé meghallgatni Kádár János beszédét, i,Kossuth és Petőfi rádió Budapest” — mindkét adóállomás a kongresszuson elhangzott szavakat röpítette a világ négy égtája felé. A bemondó közlése után meghallottuk a Központi Bizottság első titkárának ismerős, nyugodt hangját. A múlt évek során már megszoktuk, hogy Kádár elvtárs mindig mértéktartóan beszél: az eredményekről szerényen szól, a frázisokat nem szereti és minden esetben tárgyilagos. Józanság, megfontoltság jellemezte most is a beszédet, a Központi Bizottság beszámolóját. A rádiókészülékek mellett ülve a hallgatóság egy-egy tagja bizonyára gyakran gondolta, vagy mondta: így van,»így igaz, Kádár elvtárs. Amikor a Központi Bizottság első titkára a második ötéves tervről szólott, sok embernek megüthette a fülét ez a néhány mondat. „A Központi Bizottság az eddig ismert eredmények és tapasztalatok alapján jóleső érzéssel jelentheti a kongresszusnak* hogy második ötéves tervünk, amely a VII. kongresz- szus irányelvei alapján készült, a gyakorlatban is reálisnak és helyesnek bizonyult, lényegében nem kell rajta változtatni. Most az a fő gazdasági feladatunk, hogy a második ötéves terv jó végrehajtásán, teljesítésén,.illetve amilyen vonatkozásban az kívánatos és helyes, túlteljesítésén dolgozzunk.” A milyen vonatkozásban kívá- ” natos és helyes. Mennyire más ez a megfogalmazás a régebbi, tényeket figyelmen kívül hagyó célkitűzésekhez képest. Tehát nem minden áron és nem ész nélkül, hanem higgadtan, okosan, amilyen vonatkozásban kívánatos és helyes. Ahogy erőnkből telik. A munkásember is így gondolkozik: szereti a pontos, rendes munkát, de viszolyog a íellegekben járástól. A beszámolót az teszi megkapó- vá és érdekessé, hogy őszinte szókimondó, a dolgozók megtalálják abban saját gondolataikat. Ez a beszámoló is számot ád az élet- színvonal eredményeiről, de ezt nem hozsannázva, eltúlozva teszi, hanem mértéktartóan és szerényen. így: „A Központi Bizottság úgy véli, hogy dolgozók életszínvonala alakulásának eredményeiről nyugodt lelkiismerettel adhat számot.” S csak ezután következik a felsorolás, amihez a beszámoló nem fűz semmiféle kommentárt. A számok úgyis mindennél többet mondanak. S amikor az életszínvonal növekedéséTl—— ről volt szó, sokan gondolták igaz is, helyes is, de azért ahol sok a gyerek, ott még nem túl rózsás a helyzet. Nagy gond a lakásínség is, erről is kellene, arról is jó lenne beszélni. S kis idő múlva Kádár elvtárs éppen erről szólott Elmondta; „Gondolnunk kell arra. hogy a sokgyermekes családok helyzete ma még mindig nem könnyű, a párt mindent meg tesz a sokgyermekes családok helyzetének az átlagosnál gyorsabb javításáért. Emelni fogjuk a kétgyermekesek családi pótlékát javítjuk az özvegyek helyzetét. Már a jövő évben növeljük a szülési szabadságot ..Ezt mondta Kádár elvtárs és má már hozzászoktunk ahhoz, hogy amit a párt mond, az nem pusztába kiáltott szó; az ígéret minden esetben teljesül. A beszámoló elhangzott min- " den sora érdekes és izgalmas. Méltán tartja érdeklődésben a közvéleményt. A szerda reggeli lapok részletesen közölték, s a lapok hírt adnak továbbra is a kongresszus minden mozzanatáról. A televízió nézői pedig valósággal ott érezhetik magukat az ülésteremben. Milyen is a kongresszus színhelye? Egyszerű, ünnepélyes. Egyetlen Lenin portré — ez minden dísz. De ez a Lenin portré fejezi ki legjobban a VIII. kongresszus jelentőségét, lényegét — sxp — Az év legjobb termelési eredménye ^ a kongresszusi műszak alatt ^ (Tudósítónktól). Egyhónapos ün- hepi műszakot tartottak a Tolnai Selyemfonógyárban a dolgozók, a VIII. pártkongresszus tiszteletére. Az üzem dolgozói csakúgy, mint a terv előírja, főleg a minőség javítását határozták el kong. resszusi versenyükben. Az október 20-tól november 20-ig tartó kongresszusi műszakon olyan kimagasló termelési eredményeket értek el a dolgozók, melyhez hasonló egész évben nem volt, annak ellenére, hogy különösebb műszaki változásokat hajtottak volna végre a termelésben. A szövődében különösen szép eredményeket értek el. Még nem volt példa arra, hogy 90 százalékban elsőosztályú minőséget gyártottak volna. A kongresszus megnyitásának napján a Szentendrei-műszak 90,8 százalékban gyártott elsőosztályú árut. Ez éves viszonylatban legjobb I eredménye ennek a műszaknak, A legutóbbi dekádban a Méhesműszak dolgozói 92,3 százalékban készítettek elsőosztályű terméket. A kongresszus hetében tovább fokozódott a dolgozók munkaversenye. A hatgépes szövőnők közül az első műszakban Gödör Jó- zsefné 137,4 métert szőtt, 100 százalékos minőségben. A második műszakban Schulcz Ferencné 56,4 méter árut szőtt 100 százalékos minőségben. A harmadik műszakban Ezer Erzsébet érte el a legjobb eredményt, 154,7 métert szőtt, 100 százalékos minőségben. A selyemgyár egyik fontosabb üzemrészében, a fonodában nem cél a terv túlteljesítése. Itt csak a minőség javítása a legfontosabb feladat. I A gombolyítóknál Baka Józsefné és Zsidó Katalin érték el a legjobb eredményt, 109 százalékos tervteljesítésük mellett 0,07, illetve 0,06 százalékos hulladék keletkezett csak munkájuk során. A tráma organzinban Takács Józsefre 106 százalékra teljesítette napi tervét tegnap, s 0,2 százalék hulládékja volt csak. Joósz Istvánná 106 százalékos tervteljesítése mellett 0,4 százalékos hulladék képződött. A selyemgyárban a kongresz- szusi műszak idején, de a kongresszus ülésezésének idején is, naponta értékelik a. dolgozók teljesítményét. Ebédszünetekben, műszakváltágkor nemcsak az üzemi hangosbeszélőn közük a legjobb teljesítményt elérők nevét, hanem friss számadatokkal adják hírül a versenytáblákon is a kongresszusi műszakban legjobban dolgozók eredményeit. Az érdeklődés középpontjában Kora reggel néhány percre ugrottak be. Fehér Sándor brigádvezető és Nagy János raktáros, a Béri Balogh Adam Tsz irodájába. A hivatalos ügyek elintézése után érdeklődéssel olvassák a kongresszus legúissebb híreit« A munkaidő megkezdése előtti néhány percet a Magyar Nemzeti Bankban is arra használjak fel, hogy belepillantsanak az újságba: miről tárgyak tegnap a kongresszus',1 Elindult húszméteres útjára a TV-antennaelemeket tartalmazó egy* mázsás vasszerkezet. Egy nap, és hat fiatal — Egyházi Attila« Kellér Gyula, Pruzsina Ferenc. Kiss István, Petrovics László, Krecsák Lajos — lelkes, igyekvő társadalmi munkája kellett ahhoz, hogy végleges helyére kerüljön. Péntek: MI A JÓ? Az öreg Búza Márton meg merne rá esküdni, hogy náluk, a Katicabogár Tsz- ben az elnök, a fö- agronómus és a brigádvezető rossz agitátor. Feltevése konkrét tényeke n alapszik. Hónapokkal ezelőtt, még a nyár végén a Katicabogár Tsz elnöke ugyanis oly szép beszédet tartott, hogy a kutyák vonítani kezdtek és néhány öregasszony sírva fakadt. Az volt ennek a szónoklatnak a lényege, hogy takarékoskodni kell a takarmánnyal, s aki bármilyen módon küzd a takarmány- pocsékolás ellen, az a maga posztján igenis, a szocializmust építi. Az öreg Búza Márton ebből a szép szónoklatból mindössze any- nyit értett, hogy bűn a pocsékolás és erény a takarékoskodás. Másnap töprengve járta a határt, s amint ment, mende- gélt, egy nagy kazal borsó-, valamint lencse-szalmát látott. Szívét jóleső melegség töltötte el, mert nyomban rájött, hogy itt a jó alkalom, miszerint ő is lendíthet valamicskét a szocializmuson. Szem- ügyre vette a borsó- és a lencse-szalmát, aztán megállapította: néhány kocsi rozsszalma kellene ide, azzal betetőzni, hogy ne ázzon és ne menjen tönkre. Felfedezését közölte a Katicabogár Tsz elnökével. Az elnök elvtárs az öreg Búza Mártont először homlokon csókolta, majd vállon veregette, s eközben kijelentette. „Bárcsak minden tag annyira magáénak érezné a közöst, mint Búza bátyám. Holnap már intézkedem. Köszönöm, nagyon, de nagyon köszönöm.” Egy hét múlva se intézkedett az elnök elvtárs, sőt egy hónap múlva sem. Erre Búza Márton szólt a főagronómus elvtársnak, aki az öreg Búza Mártont átölelte, megitta vele a pertut, és kijelentette: „Bárcsak minden tag enynyire magáénak érez- né a közöst, mint Te Búza bátyám. Szombaton küldök kocsit, és viszünk szalmát. Az öreg Búza Márton szombaton hiába várta a kocsit. Másnap szólt a brigádvezetőnek. A brigádvezető elvtárs örömében földhöz verte a kalapját és elrikkantotta magát. „Hála istennek, a birkákra legalább nem lesz gondom. Köszönöm, öreg barátom, hálásan köszönöm, holnap intézkedem.” Hát persze, ő se intézkedett. Az öreg Búza Márton tegnap újból megnézte a borsó- és a lencsekazlat, mi tagadás, be van ázva, kezd tönkremenni. Kicsit dühösen bandukolt haza az öreg Búza Márton. Az „intézkedések” nem tudták őt meggyőzni arról, hogy a szocializmus építése szempontjából miért jó elrothasztani a takarmánynak is felhasználható borsó- és lencse-szalmát? SZEKUL1TY PÉTER Megtartották a HVDSZ megyei küldöttközgyűlést Tegnap délelőtt a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének Tolna megyei bizottsága megtartotta küldöttközgyűlését Szekszárdon, az SZMT székházában. A meghívottak elé Hauszknecht János, a megyebiz zottság titkára terjesztette be a megyebizottság beszámolóját, majd a második napirendi pontként a hozzászólók megvitatták a beszámolót, javaslataikkal, észrevételeikkel egészítettek ki azt. Részt vett a küldöttértekezleten és felszólalt Wittier János, a HVDSZ országos központjának kiküldötte is. A felszólalásokra Kelemen Sándor, a Megyei Tanács ipari osztályának vezetője és Hauszknecht János válaszolt. Ezután megválasztották a szak- szervezet IV. kongresszusának küldötteit Komáromi József, Földes Erzsébet és Hauszknecht János személyében, illetve azt a hat küldöttet, akik az SZMT küldöttközgyűlésén vesznek részt.
