Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-22 / 273. szám
1962. november 22. tOLWA MEGYEI VEPÜJSAÖ Mialatt a kongresszus tanácskozik Méltóak a szocialista brigád cím viselésére A sárszentlőrinci Petőfi Tsz kertészeti brigádja a pártkongresszus tiszteletére teljesítette a Szocialista brigád cím elnyerésére tett vállalását. A brigád hat hónappal ezelőtt kötötte meg a szerződést a tsz vezetőségével. Azóta jó időben, rossz időben együtt dolgozott a 28 brigádtag. A 40 holdas kertészetben adódó munkák mellett pluszként még 15 hold kukorica megművelésére tettek vállalást olyan feltételek mellett. hogy holdanként 2 mázsával növelik a terméshozamot, s köztesként babot is termelnek. A brigád tagjai, amelynek többsége nő, méltóak a Szocialista brigád cím viselésére. Becsülettel kivették részüket a munkából, s a tagoknak jóval több vah a kötelező 120 munkaegységnél. A kertészet 196 ezer forintos tervét kétszáz százalékkal teljesítették. A 15 holdas kukoricatábláról 45 mázsa csöves kukoricát takarítottak be. A köztesként termelt bab is több volt 10 mázsánál. A termelőmunka végzése közben jól összekovácsolódott kollektíva a művelődést is szem előtt tartotta. A déli pihenő alatt a brigád tagjai, felváltva, sajtó- tájékoztatót tartottak. A 6 hónap alatt néhány vasárnap közösen néztek filmet, s megvitatták azt. A brigádtagok között a bizalom és a megértés szelleme uralkodik. Segítik egymást a munkában, a tanulásban. A kertészeti brigádból három fiatal tanul tovább a Bajai Kertészeti Technikumban, melynek elvégzése után a tsz-ben dolgoznak majd. Szükség is lesz a szakmailag jól felkészült fiatalokra, mert szó van arról, hogy a Sió mentén az öntözés lehetőségeit kihasználva, 100 holdra növelik a kertészetet, s ebből 10 holdat málnával telepítenek be. A sárszentlőrinci Petőfi Tsz kertészetében napjainkban is serény munka folyik.- A 10 holdas málna telepítéséhez szedik a szaporító sarjakat. A kongresszus hetében végeznek a munkával,' s ezzel is rászolgáltak a Szocialista brigád cím elnyerésére. Világító lámpások Vendégmarasztaló ragacsos sár, sötétben világító lámpafények a mászlonyi pusztán. A napi fáradságos munka után az iskola felé Igyekeznek az emberek. A dolgozók esti iskolájába. Mászlony- pusztán még nincs villany. A felnőtt tanulók magukkal viszik a lámpát. Minden két ember közé kell egy-egy világosító, hogy láthassák a számokat, a betűket. »Az új ember formálásával a tanítók, a tanárok, a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcostársai« — mondotta Kádár elvtárs kongresszusi beszámolójában. Nagy Gyula tanyai pedagógus is a párt egyik ilyen harcostársa. Pislákoló lámpafény mellett tanítja esténként a felnőtteket. Lámpával a kezében világít a tábla előtt felelőnek, majd a térkép előtt állónak. Mennyire igaz Kádár elvtárs kongresszusi beszédének az a nagyszerű megállapítása: »Ma már az iskola a felnőttek továbbtanulásának is otthona. Dolgozó népünk tudásszomja fejeződik ki abban, hogy évről évre növekszik a termelőmunkát végző felnőtt tanulók száma«. Tanulnak az emberek szerte az országban, egyetetneken, főiskolákon, s a kicsi tanyai iskolákban. Formálódik az új típusú szocialista ember, s az emberek formálásának segítői, világító lámpásai a tanítók, a tanárok, a párt legjobb harcostársai. Á kubai helyzet meg a bikácsi bolt Termetes, idősebb asszony lép be a boltba. Kezében egy kályha- cső-darab. Mutatja a boltosnak: — Ilyen csőhöz kellene könyök — Mindjárt keresünk. Nem is kell a boltosnak sokáig keresni, a sok között akad megfelelő. — Már nem győzöm össze- toldani-foldani, de ha most sem lesz jó, hát nem tudom, mit mondok — zsörtölődik az asszony. — Neki a baltát, és kell venni egy új tűzhelyet. Az asszony mindjárt kap az ajánlaton. Sima, fehér zománcos tűzhelyet szeretne venni. Van is raktáron, de balszerencsére jobboldali füstcsöves. Baloldalas kellene. Majd megvárja, amíg megérkezik az újabb áruszállítmány. Néhány percre egyedül maradunk a boltossal, Takács Lászlóval. Érdeklődöm, milyen áruk a legkelendőbbek most. — Főleg a téli holmik. Bakancsok, bársonynadrágok, melegítők, tűzhelyek, kályhák. Hanem tudja minek örülök? Hogy most nem rohantak úgy az emberek vásárolni, mint azelőtt, pedig a termelőszövetkezet is fizetett. _ ?? — Itt volt ez a kubai válság, hogy borotvaélen táncolt az egész világ. Mégsem volt semmi vásárlási láz, háborús hisztéria, mint az elmúlt években jónéhányszor. Olyankor csaknem teljesen kiürült az üzlet. Most már látják az emberek, olyanok az erőviszonyok, hogy nem kell a háborútól tartani. És én is ezt magyarázom az embereknek egyre, pedig már több mint negyven éve dolgozom a szakmában, érdekem lenne, hogy minél többet vásároljanak. Itt, Bikácson is változik a vélemény a világ alakulásáról. Cseng a telefon. — Halló, itt a bikácsi vegyesbolt. Árut hoznak? . Ajaj, hogyan ér ide az, ilyen esőben. Amilyen ponyvája ezeknek van, átázik. Leteszi a hallgatót, méltatlankodva magyaráz: — Megszüntethetnék már ezt a módszert, hogy az élelmiszereket teherautókon szállítsák az üzleteknek. Száraz időben por lepi, amikor az eső esik, átázik, nyirkos lesz. A múltkor például nem vettem át a margarint, mert olyan állapotban nem tehetem a vásárlók elé. — Mégis mit lehetne tenni? — Járnak ezek a nagy, zárt darabárus kocsik. Ezekből kellene az iparnak annyit gyártani, hogy élelmiszert — de más, kényesebb árut is — csak ilyen gépkocsikon szállítsanak. A népgazdaságnak is sokat jelentene, ha kevesebb áru menne tönkre. Két asszony lép be az üzletbe. — Mi az, Laci bácsi, már megjött a Mikulás? — Igen, meg. Már lehet vásárolni. — Mennyibe kerül ez a csizma? A boltos mondja az árat, és hozzá teszi, hogy tiszta csokoládéból van. — Drágább ugyan, mint ami cukorból van — mondja az asz- szony —, de inkább ezt veszem meg. Működésben ilyesféle történt most Szedresen is. A megyei tbc-ernyőszűrő szolgálat sorra veszi ezt a községet is. Négy napon keresztül tevékenykedik itt, hogy felderítse, vannak-e még ismeretlen tbc-s betegek. A vizsgálatra meg kell jelenni a község valamennyi, tíz éven felüli lakosának. A tanács feladata, hogy összeállítsa a szűrésre kötelezettek névsorát, és biztosítsa azok megjelenését. Megnyomták a kapcsológombot, elindult a gépezet. — Egyedül képtelenek volnánk ezt a munkát elvégezni — mondja Varga János, a községi tanács elnöke —, ezért besegít a KISZ- szervezet, a nőtanács, a pedagógusok, az úttörők, a népfront. — Először is számba vettük a lakosságot, összeírtuk a tíz éven felülieket. Bent, a községben, és a külterületeken, Jegenyésben, Júliamajorban, Homokháton is Még nem fejeződött be teljesen a felmérés, az összesítés, de mintegy 1600 embernek kell a szűrésen megjelenni. Valamennyihez el kell juttatni az értesítést, ezt ismét a KISZ-tagok, az úttörők végzik el. Látszólag észre sem lehet venni, hogyan működik a községben a nagy gépezet; az úttörőktől a népfrontig a tanács irányításával. Mindegyik részt vállal az előkészítésben, mindegyiknek érdeke a „magyar népbetegség” teljes felszámolása. — Százötvenezer forintot fordítanak az idei évben a könyvállomány növelésére a bonyhádi járás községeiben. A rendeléseket mindenütt a könyvbarát-bizottság állítja össze a helyi könyvtáros vezetésével, hogy a legkeresettebb, legkedveltebb t köyvekkel növekedjék az állomány. Szegedi György, a Szekszárdi Nyomda gépmestere ezekben a napokban kétszeres figyelemmel vizsgálja a gépből kikerülő újságokat Nemcsak arra ügyel, hogy tetszetős, műszakilag hibátlan lap kerüljön ki a keze alól, hanem az is érdekli; miről tárgyal a Vili. pártkongresszus. Behozták a lemaradást a Tanácsi ÉpítőNöveltek a termelekenyseget Befejezték a villamosítást ipari Vállalatnál A Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozóinak 95 százaléka vesz részt a kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben. Az eddig elért eredmények közé sorolható, hogy a vállalat munkásainak sikerült behozni azt a hárommillió forintos lemaradást a harmadik negyed végére, amit az év elején a kedvezőtlen időjárás okozott. Háromnegyedéves szinten a vállalat 103 százalékra teljesítette tervét. A verseny értékelése során megvizsgálták a termelékenység növekedését és megállapították, hogy a vállalatnál nyolc százalékkal növekedett a termelékenység a tervhez viszonyítva. A versenyhozta lendület eredményeképpen nagyobb lesz a vállalat nyereség® is, az eddigi kimutatások szerint. A két és félmillió forintos nyereség — ami az össztermelés 4,7 százalékát jelenti — helyett három és félmillióval zárhatja az évet a vállalat, vagyis 1,7 százalék a terven felüli nyereség. Megközelítően 110 fő, TI brigádban küzd a megtisztelő szocialista brigád cím elnyeréséért illetve megtartásáért a vállalat keretén belül. Az Április 4. villanyszerelő szocialista brigádnak nagy szerepe van abban, hogy a Tanácsi Építőipari Vállalat múlt hét csütörtökön befejezte a megyében a termelőszövetkezeti majorok villamosítására kiadott munkálatokat. Az egyik munkás javasolta: Tartsunk kongresszust műszakot! Ködfátyol lepi az épülő bérházat. Az épületben a szigetelők kátrányos üstje alatt ég a tűz. Körülállják, várják a munkások, hogy felmelegedjék, s dolgozni tudjanak. Kora reggel van. Még alig népesek a szekszárdi utcák, de itt már műszakot kezdenek. Közel jár a hőmérő higanyszála a mínuszhoz, elkel a bundás kadör, a ládák. Schneidler Márton fiatal munkavezető kezében ott az újság, még érezni a nyomdai szagot a friss lapon, mely országunk legfrissebb, legjelentősebb eseményéről, az MSZMP kongresszusáról számol be. Néhány rövid mondat arról, hogy a kongresszus első napján mit tett, többre munka közben nincs idő, a nagy gépezet Egy kapcsológomb megnyomásával, vagy egy kar elfordításával nagyon sokszor bonyolult gépezetet hoznak működésbe. Valami bát. Van aki szorosabbra fogja, felhajtja gallérját. Mert most még, a munka kezdetén nincs ami melegítse őket... S a nagy készülődés közben, amikor a daruhoz szállítják az anyagot, amikor a maltert készítik, jön a hír, hogy röpgyűlés kezdődik a munkavezető irodájában. Az ifjúsági építkezés dolgozói, a szocialista brigádok tagjai szo- ronkodnak a kis szobában. Ülő alkalmatosságul szolgál most minden, a rajzasztal, a szenesvömajd délután a szálláson beszélnek többet róla. Most mást határoznak. Az egyik munkás javasolja: — Tartsunk kongresszusi műszakot! Darvasi József építésvezető megragadja az alkalmat: — Tényleg, nem is lenne rossz, előbb végeznénk itt ezzel az ötvenkét lakással. Nem kell biztatni az embereket, mindenkinek van elképzelése az ünnepi műszakról. — A négy nap alatt az összes kéményeiket felfalazzuk — mondja Fischer Ferenc szocialista brigádvezető — elhelyezzük még az épület összes tokját is. Csak legyen a munkához anyag. — Lesz anyag, minden lesz, úgy, s talán kicsit jobban, mint eddig volt — ígéri Schneidler szaktárs. — Lesz anyag, minden lesz, úgy, s talán kicsit jobban, mint eddig volt — ígéri Schneidler szaktárs. — Én azt mondom, hogy mi szigetelők — kezdi Máté Mihály kubikos brigádvezető — a pince összes aljazat-szigetelését el tudjuk végezni, el ám, még a védőbetonozást is, ha egy kicsit megnyomjuk. Igaz, fiúk? — fordul brigádtársai felé. A brigád helyesel, megteszik az ünnepi műszakon amit a brigádvezető ígér. Sorba jönnek a gépkezelők: nem lesz anyaghiány a tetőn dolgozóknál. A villanyszerelő: nem lesz baj a villamosberendezésekkel. Vége is a röpgyűlésnek, szede- lőzködnek az építőmunkások, mert sietni kell, sokat vállaltak, és most ezen a héten még inkább a tetteké a szó. Lelkesít, utat mutat a kongresszus, hogyan tovább, itt, ezen a szekszárdi bérházépítkezésen úgy, hogy gyorsabban, jobban kell dolgozni... S azt is, melyet az egyik kőműves fogalmazott meg: A téli hónapokra is legyen munkahely, mert akkor is így akarnak dolgozni, mint most. Mindenki egyetértett ezzel... Repül az idő, alig kezdték a röpgyűlést, máris húsz perc szaladt el, sietni kell... Fordul a daru, japánért lógat kötelén, viszi az anyagot fel, a tetőn dolgozókhoz. A pincében sűrű, fekete füstöt okád a szigetelők üstje. Gépkocsik sora jön anyaggal, elemekkel. Az irodában meg hozzáfogtak a kongresszusi verseny utolsó akkordjának értékeléséhez. — P j —
