Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-20 / 271. szám

* íláziasszonyokíié! lett munkások ii . . . Helyes ipartelepítéssel az iparilag elmaradott területe­ket . . . fokozottan iparosít­juk . . . Ipartelepítési politi­kánkkal csökkenteni keli Buda­pest zsúfoltságát . . (Az MSZMP VII. kongresszusá­nak határozatából.) A VII. kongresszuson részt vett Tolna megyei küldöttség egyik tagja tette szóvá Szekszárd iparo­sítását. Meghallgatták, s intéz­kedtek. Rövidesen népes küldött­ség jött városunkba, hogy meg­állapítsák, van-e alkalmas épület bőrfeldolgozó jellegű üzem tele­pítésére. Azért választották ak­kor ezt a „szakmát”, mert vi­szonylag könnyen telepíthető, lé­tesítése nem igényel különösebb beruházást. A jórészt használaton kívül álló volt selyemgyár felelt meg üzem létesítésére. Szakemberek jöttek a fővárosból, hogy segít­sék megindítani a termelést. Köz­ben egy csoport már a rákos- palotai anyavállalatnál tanulmá­nyozta a szakmát. Ök voltak az első „fecskék”, nekik jutott fel­adatul — a közben Palotáról le­helyezett szakemberekkel együtt — összekovácsolni, kialakítani az üzem törzsgárdáját. Városi ügy lett a bőrdíszmű telepítéséből. Gazdasági, tömeg­szervezeti és állami vezetők se­gítették tanácsaikkal, intézkedé­seikkel az új gyár mielőbbi üzembeállítását. Nagy tapasztala­tokkal rendelkező vezetők jöttek az anyavállalattól, és megérkez­tek azok a munkások is, akik Rákospalotán tanulták a szakmát. Sokan kételkedtek az új gyár életképességében, amikor arról hallottak, hogy háziasszonyok, tisztviselők feleségei, parasztszü­lők gyermekei állak a gépek mel­lé. Lesz itt valamikor is üzemi élet, gyári rend? A kétkedők most meggyőződhetnek. A terv valóra vált, több mint ötszáz munkás dolgozik az új gyárban. Korszerű berendezésekkel sze­re1 ték fel az üzemrészeket. S egy­re több kiváló minőségű árú ke­rült ki a műhelyekből. Ezerszám készítették a táskák különböző típusát. S ahogy múltak a hóna­pok, ahogy teltek a munkások számára nem éppen könnyű ta­nulónapok, úgy vált a termék . egyre híresebbé. Nézzük csak az idei programot. Hetvennégymiilió forint értékű árut kell átadni a gyárból a bél­és külföldi kereskedelmi cégek­nek. Az idén, amellett, hogy fon­tosnak tartották a hazai szükség­let kielégítését, már külföldi meg­rendelőknek is szállítottak. Hetvenezer export-táskát küld­tek a Szovjetunióba. Harminckét­ezer iskolatáskát adtak át a hazai . kereskedelmi szerveknek. Kilenc­venhatezer kerékpárnyerget küld­tek Csepelre, hogy az ottani gyár . termékére .szerelve elvigye messze országokba a szekszárdi új iparág hírét. Azután sorolni is sok, mennyi mindenféle egyéb apró, de nagy szériában készült termék került ki csak az idén a munkás­nők keze alól. Kohászkesztyűből például 160 000 pár. S mit hoz a jövő? Még nagyobb ütemű fejlődést, mint amit rövid léte alatt az üzem elért. Az első negyedévben „csak” kilencven­ezer darab kerékpárnyereg. S a fő cél, amit már az idén részben el­értek: megközelíteni az anyavál­lalat termelésének szintjét. Az idén csak időlegesen sikerült ez. A jövő évben úgy akarnak dol­gozni, mint most a kongresszusi hónapok idején a szekszárdi bőr­díszműben: rendszeresen teljesí­tik a dolgozók a kongresszusi fel­ajánlásukat, tervüket. Megvalósult a VII. kongresz- szus egyik határozata. Ma már nemcsak a bőrdíszműről beszél­hetünk, mint vidékre telepített gyár, mint a főváros zsúfoltságát enyhítő intézkedés nyomán meg­valósult tényt, hanem örömmel vesszük azt is, hogy már roham­léptekkel épül városunk, megyénk új büszkesége a Mérőműszergyár is. S már a jövő évben ezt a lé­tesítményt is, ha részlegesen is, de üzembeállítják. Üj munkaal­kalom nyílik ismét ezer munkás­KÉT KONGRESSZUS A kadosó szavak arról, ami van Felpróbáltuk a láb­belit, s utána nem engedte levenni. Még három éves sincs, de már tud örülni az új­nak, a jónak, a szépnek. A bir­toklás élmény, boldogság szá­mára. így van ezzel persze min­den gyerek, de így vagyunk ez­zel mi, felnőttek is, csak néha restelljük bevallani. Számumcra örömet okozhat más boldogsága, és örömet is okoz. ha látjuk, ha észrevesszük. Egv alkalommal, mivel az időből éppen futotta, sokáig beszélgettünk Hunyadi Ká­roly elvtárssal, országgyűlési kép­viselővel, aki gyakran tölti estéit a forgalomból kieső, aprócska községekben. Egy alkalommal Bulgáriáról tartott előadást és filmet is ve­tített. A filmhez hangosan mond­ta a kísérőszöveget, és amikor Bulgária népességét, nagyobb vá­rosait kezdte sorolni, a gyerekek mindig megelőzték. Kórusban kiáltozták kedves hivalkodással, kivagyisággal a számokat, a fo­lyók. a városok neveit. Tudták. Nyilvánvaló, sőt egészen biztos hogy a néhányszáz lelket szám­láló település iskolájában kitűnő pedagógus tanítja a földrajzot. De taníthatja is, mert van kinek Emlékszem rá nagyon is jól, hogy 1942 januárjában, februárjában Galántai tanító úr hetekig úgy állt oda szomorú tekintettel a tábla elé, hogy a padok fele üres volt. Sokszor elrebegte »De kát értetek, kicsi magyarjaim, kár értetek, soha nem hozzátok be«. kicsi magyarok egy­szer azért hiányoz­tak. mert a disz­nókra. a libákra is vigyázni kell valakinek, máskor meg azért hiányoztak, mert hiány, zott a cipő, vagy a nagykabát és a népévei érző Galántai tanító úr segíteni nem csak sóhajtozni tudott. Cipő, vagy ruha hiánya miatt ma már nem valószínű, hogy akár egyetlen gyermeknek is távol kell maradnia az iskolá­tól. Van kinek tanítani! S ez a különbség a lehetőség, valamint a tehetősség között. Az iskolába járás régen is kötelező volt, csak nem mindenkinek volt meg hozzá a lehetőssége. Aztán volt időszak nálunk, Magyarországon is, ami­kor megteremtődött* a lehetőség is, a tehetősség is, csak éppen a kedvét vették el a parasztember­nek: a beszolgáltatással, az állan­dó zaklatással, a szájbarágóssal. Tudjuk mennyi mindennel. És tudjuk, hogy soha többé nem is­métlődik meg. Pártunk erre a ga­rancia. A parasztembereknek ma már van kedvük tanulni. Sokezren néhány jobbsorsra érdemes pa­rasztember az élet valódi prob' lémái helyett sokszor az előre, mások által elkészített beszámo­lóból dadogta el, hogy jól élünk, nincs semmi bajunk, mindenki éljen... De felesleges ma már erről be most hozzák be, amit régebben szólni, a Magyar Szocialista Mun­elmulasztottak. Én cseppet sem lepődtem meg, hogy egy alkalom, mai Hunyadi elvtárshoz előadás után odament, egv kis paraszt­leány, Tóth Árpád-verset szavalt neki. aztán kérte, mondja el, si­került-e megfelelő művészi át­éléssel tolmácsolni a költőt? Egy falusi kis iskolás leány ezen me­ditál! Hej, Galántai tanító úr, kedves öreg mesterem, ez ám a valami! Meg az, hogy Pirosabbak, egészségesebbek a mi gyerekeink, jobban tudunk rájuk vigyázni. Sokszor hallom; »Mintha ezek a mai lányok szebbek lennének«, igaz ez, hiszen az életmód meg­látszik rajtuk is, rajtunk is. Gyakran beszélgetek Nagy Já­nos elvtárssal, az Állami Gazda­ságok Igazgatóságának vezetőjé­vel. Ö valósággal mecénása az ifjú mezőgazdasági szakemberek­nek. Az érvényesüléshez nem pénzt ad, de lehetőséget: üzem­egységet, kerületet, felelős be­osztást. S ez az ifjú csapat ott tart, hogy a megye állami gazda­ságai több növényféleség termés­hozamánál elérték a bűvös világ- színvonalat. Az ám, csakhogy a világszínvonalhoz már évekkel ezelőtt is meglett volna a lehe­tőség, csakhogy a világszínvonal­hoz a gép, a nagyüzem a tech­nika és a tudás kevés. Bizalom és őszinte légkör is kellett ahhoz. Olyan politika, amelynek hatá­sára kivirul, szárnyakat kap a fantázia, megsokszorozódik a ten- niakarás. Volt idő, amikor éppen ez a bizalom hiányzott. A szó­noklatok váltig bizonygatták a nagyüzem fölényét, ám eközben akadt gazdaság, ahol 200 forintba került egy tojás önköltsége. Ma­gyar aranynak kiáltotta ki az ál­bölcsesség a gyapotot, miközben kukoricából alig értük el a 10 mázsás átlagtermést... A mező- gazdasági szakember izgult, ha nem tudott beszámolni legalább háromféle versenyről. Ha nem volt verseny, kitalálta. Most ezt nem kívánja tőle senki. A sab­lon-felszólalásokat se igényli sen­ki. Zárszámadó közgyűléseken káspárt pontott tett ezeknek is a végére. hogy az ország ve­zetői nevének ki­mondásakor állan dóan tapsra verőd­jenek a tenyerek. A szakember­nek az a dolga, hogy végezze munkáját. Jól végezze, ez a kö­vetelmény. Produkálni, ez az egyetlen mérce. A tsz-tagnak ma már nem adnak a kezébe előre­gyártott szónoklatokat, mert vele szemben sincs olyan óhaj, hogy mások fejével gondolkodjon. i-Ia van mondanivalója, mondja el bátran és őszintén, de az övét, a saját véleményét... S lám, mégis, vagyis éppen ezért sokkal többre megyünk: a megyében egyre ke­vesebb a mérleghiányos tsz. A parasztember kezdi megtalálni régi önmagát. A bizalomra úgy válaszolt az idén is. hogy például 180—200 mázsa cukorrépát ter­melt, 30 mázsa csöveskukoricát, kongresszusi versenyt kezdemé­nyezett. Nem biztatásra, de ma­gától, jószántából. Az aszály el­lenére jó, közepes búzatermést ért el. Elvetette a magot, ipar­kodott a betakarítással. Á VII. kongresszus szellemében munkál: kodtunk: egyre jobban érvénye­sül, hogy amink van, azt meg­becsüljük, munkával gyarapítjuk, de ami nincs, azzal nem kérke­dünk, s ami rossz arra nem mondjuk, hogy jó. Ebben a szel lemben ült össze a VIII. párt- kongresszus. S hát mi az em­berek véleménye? Tegnap találkoztam egy rég látott barátómmal, aid mondta, ötvenhatig párttag voltam, de nem voltam kommunista. Kádár János első nagy beszédét 1957 augusztus 20-án hallgattam. Az­óta egyre gyakrabban érzem, hogy kommunista vagyok, pedig nincs is piroskönyvem. Igen, ez azért van, mert ml, emberek szeretünk, tudunk is örülni az újnak, a jónak, a szép­nek, az igaznak. Szekulity Péter A parasziember élete Hatvanegymillió forint kölcsön családiház-építésre i, ... öt év alatt állami erőből, vala­mint állami támogatással és a lakosság megtakarításaiból mintegy 250 000 lakást kell építeni." (Határozat a második ötéves tervről.) A határozatot időközben módosították. Az ötéves terv időszakában ötvenezerrel több lakást kell építeni. A két kongresszus között hatvanegymillió forinttal nagyobb összegű köl­csönnel sietett államunk a családiház-építők se­gítségére. Szerte a megyében új házak, új házsorok emelkedtek. S nem teljes a kép, ha csak az OTP- nél nyilvántartott kölcsönnel épülő házak számát vesszük tekintetbe. Mert igaz, hogy 1960-ban 413, 1961-ben 483, 1962-ben pedig 532 családi ház építéséhez adtak nagyösszegű kölcsönt, de emel­lett, a négy év alatt még mintegy félezerre tehe­tő az olyan lakásépítők száma, akik nem vették igénybe az állami kölcsönt, saját erőből építet­ték fel otthonukat. S jelentős az az összeg is, amit arra fordítottak Tolna megyében, hogy a régi házakat varázsolják újjá. Közel négy és féimillió forint kölcsönt folyósítottak mintegy háromszáz háztulajdonosnakotthona csinosítására. Szép eredményeket érünk el a tizenötéves távlati lakásépítési terv megvalósítása során. Mert nemcsak azzal segíti a lakásínséget csök­kenteni az állam, hogy nagyösszegű kölcsönt ad, hanem az állam maga is épít ezernyi házat. Tol­na megyében mintegy félezer modern lakást építettek. S számos érdeklődő, melyet nyilván­tartanak, mint leendő kölcsön felvevőket, arra enged következtetni, hogy a jövő években még nagyobb arányú lakásépítésre számíthatunk. Különösen Szekszárdon, hisz most kezdődött még csak a szövetkezeti lakásépítési akció, s máris kevésnek bizonyul a „keret”. Negyven- nyolc szövetkezeti lakás építéséhez az állam több mint ötmillió forinttal járul hozzá. NEM MELLÉKES Három év egy másodperc a történelemben. S mégis: e másodperc alatt jelentőségükben óriá­si dolgok történtek. Országos ügy lett egy hatá­rozat, illetve annak végrehajtása. Népmozgalom­má vált a tanulás, a művelődés. Nem maradt ki ebből megyénk sem. Iskoláinkban közel öt­venezer felnőtt és gyermek tanul, művelődési házainkban esztendőn által százezrek fordulnak meg. Színház, mozi, öntevékeny művészeti mun­ka, ismeretterjesztés, klubélet várja a látogató­kat. S hogy milyen mértékben támogatja e moz­galmat az állam, arra érdemes elmondani: a két kongresszus között főiskolát kapott Tolna megye. A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum jól kép­zett mezőgazdasági szakembereket nevel. A kö­zépfokú viszont szinte az egész megyét behálóz­za kihelyezett osztályaival. Az iparban sincs szégyenkezni valónk. Van üzemünk, amelynek homlokzatára minden túlzás nélkül kitehetnének egy ilyen feliratú táblát: tanuló gyár. S mindjárt egy példa: a Tolnai Se­lyemfonóban a munkások közül csak egv főnek nincs meg a nyolc általános iskolája, a Simontor- nyai Bőrgyárban pedig egyszerre két bőripari technikumi osztály is működik. Mi a helyzet a falvakban? Nagyjából hason­lók a tapasztalatok, mint az iparban. A legtöbb községben meghonosodott az esti oktatás. Néhol, mint például Iregszemcsén, annyira eljutottak, hogy az általánosból mindjárt középiskolába mentek a végzett hallgatók, szintén esti tagozat­ra. • Bármerre nézünk, mindenütt találkozunk tanuló, könyvekkel, valamilyen fokú tananyag­gal foglalkozó emberekkel. S ennek az igénynek az alapja az a határozat volt, amit a VII. kong­resszus hozott, amelynek eredményeként egy év­századokig mellékes, másodrangú probléma fő kérdéssé, állandóan napirenden szereplő feladat­tá lépett elő. Az orvosok a megmondhatói: annyi parasztember még soha nem fordult meg rendelőkben,- ahány megfordul az átszervezés óta. Igaz, erre félig tréfásan, fé­lig komolyan azt szokás mondani, hogy tsz-betegség. Volt ilyen és még van is, de a hangsúly inkább oda helyezendő, hogy a tömeges orvoshoz járás faluhelyen új jelen­ség, s ha lenne rá statisztika, ak­kor az bizonyára ki tudná mu­tatni a szövetkezeti gazdák jó­részt még azokat a nyavalyákat gyógyítják, amelyeket egyéni ko­rukban szereztek. Ami pedig azt illeti, hogy gyakran jelentéktelen panaszokkal mennek, az az orvo­sok túlterheltsége szempontjából baj. De a másik oldalon hatalmas eredmény, mert a falusi ember még a közelmúltban is százszor meggondolta, amíg egyszer elment gyógyíttatni magát. Ha a két kongresszus — a VII. és a VIII. — közötti változások­ról beszélünk, akkor talán első helyen éppen ezt kell említeni: Azt, hogy falusi embernek önma­ga számára is drágább lett az élete. De a haza számára is drá­gább lett. 1958-ban a járóbetegek ellátására — a megyében össze­sen — 9 millió 640 ezer forintot tavaly már 15 millió 462 ezer fo­rintot költött államunk. Milliókat tesz ki az a forint összeg növe­kedés is, amelyet anya- esecsemő- és gyermekvédelemre, közegész­ségügyre és járványvédelemre fordítunk. E két kongresszus között való­sult meg a történelmi fordulat: győzött és uralkodóvá vált a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás. Hatására a földek kétkezi mun­kásainak élete kezd gyökeresen megváltozni. Igényesebb lett a parasztember, ezt számok is, té­nyek is igazolják. A fontosabb tartós fogyasztási cikkek forgal­ma 1958 és 1962 között egyenle­tesen nő. Televízióból például tavaly 900-zal több talált magá­nak gazdát, mint 1958-ban. 'Job­ban is élünk. Bolti élelmiszerekre és élvezeti cikkekre tavaly kb. 97 millió forinttal, ruházatra, lábbe­lire 28,7 millió forinttal, vegyes iparcikkekre 88 millió forinttal többet költött a megye lakossága, mint 1958-ban. örvendetes és sokatmondó a statisztika, főleg ha látjuk, hogy az átszervezés óta a szövetkezeti gazdák* évröl-évre többet termel­nek. Ennek elsősorban maguk és családjuk látják hasznát: van miből vásárolni. De nagyon lénye­ges, hogy az átszervezés lehetővé tette, hogy a magyar mezőgazda­ság egyre jobban kielégítse a népgazdaság igényeit. E téren, főleg kenyérgabona vonatkozá­sában még sok a tennivaló, de a fejlődés, a növekedés Tolna megyében is bíztató. Megyénk parasztsága jó úton jár afelé, hogy azt adja, amit vár tőle a népgazdaság. A mezőgazdasági tsz-ekben 1958-ban Tolna megyé­ben mégcsak mindössze 9072 ser­tést állítottak hízóba. Tavaly 67 311-et, a tejtermelés négy év alatt 15 millió literrel növekedett, s így folytathatnánk tovább a fel­sorolást. A megye állami gazdasá­gai még előbbre járnak, két-há- rom év alatt gyökeres változás történt úgyannyira, hogy ma már kivétel nélkül valamennyi állami gazdaság példamutatóan bizonyít­ja, és tanúsítja a parasztság előtt, a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás felsőbbrendűségét. A parasztembert kímélik, mun­káját könnyebbé teszik, jól alkal­mazva a több termés elérését se­gítik a gépek. Az ellátottság még nem fedezi az igényeket, de a fejlődés, a növekedés szembetűnő. Az Univerzál traktorok száma 1958-hoz képest megnégyszerező­dött. A műtrágyaszóróké meghá­romszorozódott. A kombájnoké megduplázódott... Persze nem akarjuk se mással, se. magunkkal elhitetni, hogy itt a kánaán, ettől még messze já­runk, de annyi bizonyos, hogy a parasztember élete szebb, gaz­dagabb és tartalmasabb, mióta a pártunk mutatta úton jár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents