Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-18 / 270. szám
5 A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Jn on ALMI MELLÉKLETE Majd menet közben,.. — Na, pajtikám! Végre hozzám fordultál. Csak semmi izgalom, az öreg Holumbák nem felejti el a barátait. Hehe... Holumbák Gedeonra mindig lehet számítani. Na gyere, pajtikám — ezzel átölelte Kacsmarek Hugó vállát és vezette kifelé a szobából. Kacsmarek nyögött: — Öööö. — Na, mi van, pajtikám? Csak semmi izgalom. Fel a fejjel. Előre. Most bemutatlak a kollégáknak és mindjárt munkához láthatsz. — De Gedeonkám, Gida, az istenért... — hebegett Kacsmarek. — Én igazán... én nagyon... én megtisztelve érzem magam, de én ehhez semmit sem értek; — Semmi gond. Semmi idegeskedés! Fel a fejjel, pajtikám. Majd menet közben megtanulod. Ha nem tévedek, kedves édesanyám belőlem sem látta ki az igazgatót, amikor háromperces koromban a teje után sivalkod- tam. Hehe... Kacsmarek kényszeredetten nevetett: — Hehe... De mégis, Gedeonkám. Ennek nem lesz jó vége. Azt mondod, hogy diszpécser. Te, őszintén kérdem, mi is az a diszpécser?-— Majd menet közben megtanulod. Csak semmi kispolgári nyavalygás. Fel a fejjel. .Menet közben pajtikám, menet közben; Már be i3 nyitottak a könyvelés ajtaján. — Ez itt Kacsmarek elvtárs. Az új kolléga, ö lesz, a fődiszpécser. —• S gyorsan tuszkolta egy következő szobába. Ugyanez a szöveg mindvégig. A kollégák tudomásul vették, maguk között, és hátuk mögött jelentőségteljesen össze is néztek: »Aha, a diri embere. Jó lesz rá vigyázni. A főnök haverja. Még per te is vannak. Ajaj«. »Na, Kacsmarek, most mi lesz?« — nézett maga elé a va- donat új íróasztalnál. »Diszpécser lettél. Valami főember. Hallottad? Az a helyes szőke a bérelszámolóból odasúgta annak a keszegnyakúnak, hogy itt a diri haverja. Most áll be. aztán mindjár kétezerhatszázat kap. No meg hozzátette: így van ez, La- joska, mi gürcölünk, az meg csak jön és zsebrevágja a nagy dohányt. Spekulálsz, .Kacsmarek? Spekulálhatsz is. Csáva ez, öregem,. elég lesz kimászni belőle. Hej, te jó dohánytermelő úristen, mi lesz ennek a vége? Azt mondják, hogy az autókat kell irányítanom, meg én gondoskodjam az anyagellátásról. Ajvé, csak azt tudnám, mi az isten az, hogy dicspécser?« Már, már azon volt, hogy felugorjék, kirohanjon és elkiabálja a folyosón, emberek, én ezt nem akartam, én ehhez nem értek. A sok pénz az persze rendjén való, jól is jönne, de nem visz rá a lelkiismeret, hogy olyasmit csináljak, amihez nem értek És akkor megszólalt fülében a hang: Fel a fejjel, öregem! Csak semmi kispolgári nyavalygás. Előre. Majd menet közben megtanulod. Kacsmarek,- Kacsmarek, nem lesz ennek jó vége. És Kacsmarek töprengett. Talán napokig is eltöprengett volna, ha nem kopognak az ajtón. — Igen, tessék. — Hajlott, kopaszodó öregúr lépett be. — Tetszik emlékezni rám, ugye? — félénken pislogott az öreg a szemüvege mögül. — Homolya vagyok. Az ön beosztottja. Az aldiszpécser. Kérem- alázattal, a szenet kellene szállítani. A teherautók ügyében jöttéin, meg azért, hogy méltóz- tassék közölni, mennyi szenet hozassunk és milyent. — Igen, a szénügy. — Kacsmarek maga elé meredt. S megint visszhangzott az igazgatói szózat: Fel a... Csak semmi... Menet közben... Éberség... — Hát akkor — nézett az öregre. — Tavaly mennyi is volt? — Százhuszonnégy vagon, kérem tisztelettel. De szabadjon megjegyeznem... — A megjegyzést majd írásban nyújtsa be — talált hangjára Kacsmarek. — Ugyanannyit az idén is. — Szabadjon... — Most nem ére’w rá. Tíz autó máris induljon. — Szabadjon... — s amikor Kacsmarek közbevágott, hogy nem szabad, az öreg szavát már nem lehetett megállítani. — megjegyeznem, hogy az üzemnek csak nyolc autója van. — Mit beszél? Nyolc? Rendeljen még kettőt a TEFU-tóI. — Kérem ahhoz a főkönyvelő engedélye kell. — Én mondtam, hogy rendeljen. Majd én megbeszélem Gedeonnal. — Az igazgató kartársat tetszett gondolni? — Homolya tíz centivel mélyebbre eresztette fejét. — Igen, igen, Holumbák elv- társat. No, de most már tovább, tényleg nem érek rá. Amikor az öreg kisompolygott, Kacsmarek elégedetten mosolygott maga elé. »Megy ez, megy ez. Menet közben tényleg belejön az ember. Hogy ez a Gida micsoda fiBLI KATALIN: Őszi intelem Gyújtsál össze ma fényeket és fürtöket, úgy. ahogy én. mert ez az ősz végső, fellobogó tüze már. Nem lesz több ragyogás, üde ég: köd lebeg majd odafönn.J és csak a fagy szőlőfürtjeit adja a táj. Törd fel most a Napot valahogy, belseje sárga dió. s nézzed a tobzódó erdei színkeverést! Fussál végig a réteken is, szívd teli magad, mert múlik a perc és már nincs körülötted az ősz. Most még százezer árnyalat vár, völgy öle, tó vize hív, kék szelek öbléből csap ki eléd a sugár. Oldódj fel te is ebben a szép fényben, amíg lehet, és boldogan emlékezz vissza, ha megfagy az ég. lángész. Egy zseni«. Beleszólt a telefonba: »Elvtársnő, ha valaki megy a boltba, két zsemlyét meg tíz deka parizert nekem is hozzon«. így telt el Kacsmarek Hugó első napja. S ugyanígy telt Kacsmarek Hugó második napja. Szintúgy telt Kacsmarek Hágó harmadik napja. S még sok nap, egymás után, egyvégtében és egyfolytában. Kerek két hónapig, szinte egyetlen sem hiányzót a napokból. Elkövetkezett a negyedév vége. A könyvelőség készítette a mérleget, mindenki leste, lesz-e prémium? Holumbák titkárnőjét percenként keresték fel a delikvensek: — Irénke, drága, mit hallott? Irénke, drága, mi újság? Irénke, lesz, nem hallotta? Irénke... Irénke... Irénke... S Irénke egy óra múltán zokogva nyöszörögte a zsebkendőjébe: — Semmise lesz. Engem kirúgott. Azt mondta, ne zavarjak. Üljek a.,., szóval üljek a szobám, ban. látni sem akar. Pedig micsoda feketét főztem neki. Bizony isten most egy szikra másodosztályút se tettem bele. ’-tagam pörköltem és itt a hála. Derelye, a főművezető értesült elsőnek a lesújtó hírről. »Hogy az a magasságból!...« Többet nem mondott. Klumpács. a segédművezető magába roskadt: »Miből fizetem én most a gyerek- tartást?« Az üzem fölött a szomorúság ülte gyászos torát. Kettőkor kivágódott az ajtó. Irénke rémülten kapta föl a fejét. Holumbák robbant ki a pár- nás ajtó mögül: — Kacsmareket! Ide' Azonnal! Idetoloncolni! Kacsmarek jött. És Kacsmarek szólt: . — Hívtál. Gedeonkám,. •— Irénke mindössze ennyit hallott. A többi belefulladt valami iszonyatos üvöltözésbe. Hgngok belülről: »Ki kérte a mozdonyokat?« »Minek nekünk pétisó, te gonosztevő?!« »Negyven vagon szenünk hiányzik!« »Ki rendelte a hetven láda Pa- rádi-vizet?’« »Te! Te! Te! Gazember! Csirkefogó!« ■— De Gedeonkám. Majd menet közben..., Az éberség.,, — Nincs éberség! Nix! Mars ki1 Kacsmarek távozott és bevonult a szobájába. Néhány perc múlva kopogtattak. Homolya lépett be. Éppoly alázatosan, mint mindig. — Méltóztatik emlékezni, kérem. amikor idehozták azt a mérhetetlen sok étolajat, én mondtam, gázolaj kell, kérem alázattal, gázolaj. Meg a fekália az nem szénfajta, kérem alázattal. az nem. Aztán miért tetszet! bérbeadni a plombázi téesznek a hat teherautót? De méltőztassék megnyugodni, a pétisói már el • adtam, megvette az állami gazdaság. Majdcsak túladunk a lekváron is. A napközinek biztosan kell. Az aszalt körtével nem t.u dóm mii kezdjek? Már tárgyaltam néhány kofával. Gipsz. Gipsz Hát leérem, mi tagadás, arra nekünk tényleg semmi szükségünk sincs. Esetleg kim eszeltei .hetem vele a kultúrtermet. Kacsmarek nem szól. Töri a fejét, ugyan, hol vétett. Hiszen 6 egy jó szakember. Hány dalra be tudta volna tanítani az énekkart? Dehát honnan az isten esti dójából lehet, tudni, hogy mi az a cíjszpecser ? Csatárv György JEGYZET vwc* Nem mindegy, van-e az embernek kilencezer forintja, vagy nincs. Ha van, könnyebben boldogul, ha nincs, nehezebben. Az sem mindegy, hogy a meglévő forintokat miként akarják az embertől megszerezni: igazságos, vagy igazságtalan úton. Utóbbi esetén legyen az illető akárki, bizony háborog, és joggal. Mert ugye,, az igazság érzet társadalmi produktum, s napjainkban különösen kifejlődött. Sokkal finomabb jelzésekből veszik észre, hogy jelen van-e az igazságtalanság, mint mondjuk ezelőtt húsz évvel. Miért kellett ezeket az ismert dolga kát elsorolni? Az általános válasz így hangzana: azért, mert még mostanában is tapasztalhatunk — ha szórványosan is — olyan jelenséget, hogy emberek, vagy embercsoportok, vállalat, vagy intézmény meg nem érdemelt nyereségre törekszik. Szolgáljon bizonyítékul az alábbi történet. Több esztendei kuporgatás után házépítésre szánták magukat ismerőseim. A házacska már tető alatt van, ügye azonban még korántsem. Mint értesültem: részben a rendőrség elé került, részben pedig a kisipari szövetkezetek megyei irányító szerve elé. A történet ismeretében merem mondani: helyesen cselekedtek, amikor az egész ügyet tisztázás végett e szervek elé tárták. Ne vágjunk azonban az események elé,'nézzük sorjában. Kezdődött azzal, hogy építkeztek. Ne firtassuk: jöl-e, rosz- szul-e. Ennek megállapítása a szakemberekre tartozik. Annyit azonban máris mondhatunk, hogy a minőség nem éppen kifogástalan. A számlázás pedig egyenesen tűrhetetlen ebben az esetben. Mert a következők derültek ki, amikor az építkezési kalkulációhoz értő férj — teljes joggal — felülvizsgálta a szám- lát. Ad egy: nem vezettek rendesen munkanaplót. Ad loettő: o két kalkuláció a kisördögnek sem akart egyezni. A konfliktust elkerülendő szándékkal a felek leültek tárgyalni, s e tárgyalás végén született egy jegyzőkönyv. Formailag tehát létrejött a megállapodás. Azonban ez a kötés nem tetszett a munkát végző ktsz elnökének, s ezért egy este beállított a szóban forgó házba, s kijelentette: mivel ő nem volt jelen a jegyzőkönyv elkészítésénél, az automatikusan érvénytelen.. Az ügy szenvedő alanyainak, íia tetszik, ha nem, fizetniük kell. A kalkulációhoz értő férj persze megtagadta, mire az elnök javasolta: menjenek csak el az irodába, tárgyaljanak ott. Javaslat elfogadva, a férj megy. A meglepetések azonban nem maradtak el. Először borral kínálták, aztán dicsérni kezdték, később pedig sértegetni. Eredmény azonban így sem született, s a nyomaték kedvéért valami négyen az iroda ajtaja elé álltak. Nem mondjuk, de gondolhatjuk, hogy olyan szándékkal, miszerint innen addig el nem megy, amíg ki nem izzadja azt a kilencezer forintot, amit oly jó lenne tőle megszerezni. Közben az aggodalom az irodához ösztökélte g feleséget is. Ű már nem annyira a pénzt féltette, mint inkább a férjét. Rosszra gondolt. Nos, amit látott, az módfelett meg- höklcentette, mert van is abban valami bizarr, hogy bent a főkönyvelő és a férj tárgyalnak, kint pedig, mint eleven cerberusok, valami négyen állják el előtte az utat, s kereken • kijelentik: oda ugyan be nem teszi a lábát. Amint a férj elbeszélte, volt abban a tárgyalásban szó valamiféle számolásról is. Nem. állítja. hogy tettlegességig fajult volna a dolog, de ilyen jelek mutatkoztak. Elég az hozzá, nagy megkönnyebbüléssel állt fel az asztaltól, de anélkül, hogy született volna valamilyen megállapodás. Amint említettük, az ügy már kikerült a faluból. Szereplői ragaszkodnak a kilencezer forintjukhoz, s ebben meg lehet őket érteni. Bért ugyanis, ez írott és íratlan törvény, csak elvégzett munkáért kell, és szabad kifizetni. Ellenkezőjét követelni, nem éppen a legjobb szándékokra vall. Ezekből a szándékokból különben is furcsa, s egyáltalán nem hízelgő következtetések levonására nyílik alkalom. Ebben az esetben a férj, mint szakember, értett a kalkulációhoz, tudta, miért mi jár, s a munka minőségét is képes volt megállapítani. Mi történik azonban akkor, ha történetesen járatlan a kérdések megítélésében? S mi történik azokkal abban a községben, akik nem tudnák kalkulálni, viszont építeni szeretnének, vagy már építtettek a szövetkezettel. Becsapódtak? Nem állítjuk, de ilyesféle gyanúnk, a tárgyalt esetből kiindulva, nincs alap nélkül. SZOLNOKI ISTVÁN A z este hűvös volt és én kabátban ültem Szegedieknél. mert fáztam. — Most már nem kell sókáig várnunk, amíg megjavítják a kályhát — jegyezte meg csendesen Szegediné, s megkínált egy fél deci rummal, ami egy kicsit f előmelegített. Amikor látták. hogy még mindig didergek. vigasztalni kezdtek: — Olvastuk, hogy tíz-tizenöt év múlva a Nao energiájával fogunk fííteni. Nem kell kályha, központi vagy etázsfűtés. Az ember bekapcsolja a Napot és remek meleg lesz. — És ha nem fog sütni? kérdeztem, miközben a sálat ösz- rzébb húztam a nyakamon. — Az alezánsz. A Napot konzerválják. * Ebben a pillanatban füstfelhő jött be a fal egy kis résén a lakásba. — A szomszédban fütenek — hangzott a magyarázat —. de füstöl a kályhájuk. A házigazda örömteli hangon folytatta: — Ez se fog húsz év múlva előfordulni. Olvastam, hogy a jőKályha vőben nem lesz füst, mert az égési folyamat során a füstből a kályhán belül újra szén. vagy fa lesz. Persze, csak ott lehet szó ilyesmiről, ahol még néni vettek napbekapcsoló készüléket. Robbanás hallatszott. A fal megrepedi. két tégla kiesett. és a fejemre zuhant. Nevettek: — Csak a kályha robbant fel a szomszédban. Ilyesmitől sem kell majd 1973- ben félni. A rájjió bemondta, hogy * hetvenes évek közepén megszűnik a tégla, a malter, csak nylon- és plasztikíal lesz. Nagyokat nyögtem. A fejem vérzett. — Nyugodjon meg — vigasztalt most az asszony —, egy híres tudós énpen tegnap tartott előadást, hogy két-három évtized múlva minden gyógyszertárban áruinak koponyacsontot, A betört fej helyébe egyszerűen házilag behelyettesíthetjük a műkoponyát. Most erre várok... Palásti Laszig
