Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-03 / 231. szám

4

TOLNA IWEGYFt NfiPÍÍJSAtí

1962. október 3.

Termelőszövetkezeti iogászériekezíet Szekszárdi«

A TERMELŐSZÖVETKEZETI TANÁCS rendezésében a megye termelőszövetkezeteivel foglalkozó jogi szakemberek, termelőszövetkezeti jogászok értekezletet tartottak Szekszárdon, amelyen képviseltették magukat a rendőr- főkapitányság, a megyei és járási tanácsok mezőgazdasági osztályai, részt vett Zoványi István, a Termelőszövetkezeti Tanács Országos Titkárságának helyettes vezetője, dr. Kosztin Árpád, a Termelőszövetkezeti Tanács jogtanácsosa, megjelent a tanácskozáson dr. Prantner József, a Megyei Bíróság elnökhelyettese.

A megye termelőszövetkezeteinek általános helyzetével Majzik László, a Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottja foglalkozott megnyitó beszédében, amelyben a jogi munka jelentőségét, különösen a gyengébb termelőszövetkezetek megsegítése vonatkozásában emelte ki. A termelőszövetkezeti jogvédelem kérdéseiről dr. Szabó Gyula számolt be. — Megyénkben — mondotta — a termelőszövetkezeti jogvédelem megszervezése az igazságügyminiszter, a földművelésügyi miniszter és a Tsz Tanács által ez év januárjában megadott útmutatás alapján befejezéshez érkezett. Előadásában dr. Szabó Gyula gyakorlati feladatok és problémák sorát hozta fel, amelyeket a termelőszövetkezeti jogászoknak kell megoldani. Nem fordulhat elő — mondta többek között —, hogy legyen termelő- szövetkezet, amelyben nincs az anyaggazdálkodásért felelős dolgozó. Egyes gyenge termelőszövetkezetekben a törvénytelenségek felszámolása magának a gyen ge működés alapvető okának a felszámolását jelenti. Beszélt a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos problémákról, s megállapította, hogy igen sok tsz-ben marad el a felelősségre vonáá” a hanyag, felületes vagyonkezeléssel., kapcsolatban. Ip . térep^a. felügyeleti hatóságoknak is komolyan fel kell lépni és a felelősségre vonást alkalmazni. Segíteni kell a vezetőséget, hogy a törvénynek megfelelő határozatok jöjjenek létre a közgyűlésen és a vezetőségi üléseken. Zoványi István felszólalásában a termelőszövetkezeti jogászi munka jelentőségét a megelőzésben jelölte meg. Lehetőleg a termelőszövetkezeten belül kell elintézni az ügyeket.

— Szabó-varró tanfolyamot,

azonkívül kézimunka-tanfolyamot indít november közepén a zom- bai nőtanács.

Meg kell magyarázni, ismertetni kell a jogszabályokat. Segíteni kell még a levelezésben, irattározásban is, de komoly segítséget kell tudni nyújtani a jogásznak a szocialista brigádmozgalom szer vezésében is. A fő cél a törvényesség betartása a termelőszövetkezeten belül és kívül.

DR. PRANTNER JÓZSEF hozzászólásában nagy tapasztalatokon nyugvó, őszinte segítő szándéktól áthatott és rendkívül értékes útmutatást adott a termelőszövetkezeti jogászság részére. A feladatot úgy határozta meg, hogy meg kell tanítani a termelőszövetkezeti parasztságot szocialista módon gondolkodni, szocialista tudatot és jogtudatot kell adni részükre. Vonatkozik ez — mondotta dr. Prantner József — a vezetőkre is, mert nem fordulhat elő, hogy egy termelőszövetkezet elnöke visszaéljen a jóhiszemű perlés elvével. Oktatni kell a termelőszövetkezeti parasztságot. Erre a küszöbönálló téli időszak különösen alkalmas. Számos értékes felszólalás után a Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya részéről dr. Vajdik Lajos foglalkozott a termelőszövetkezeti jogászi munka jelentőségével, különösen a jogi tanácsadás, a vezetőségi, közgyűlési jegyzőkönyvek elkészítése szempontjából.

Az értekezlet végén dr. Kosztin Árpád adott összefoglaló elemzést á termelőszövetkezeti jogászi feladatokról. Ezeket fontossági sorrendbe csoportosítva első helyre az adminisztráció színvonalának emelését helyezte, amely minden perbizonyításhoz az alapokat adja. A továbbiakban a választott bizottságok közül külön felhívta a figyelmet a szociáliskulturális bizottságok jó munkájának elősegítésére.

— L — P.

1200 kilométer olasz földön

Az IL—18-as óránként ezer kilométeres sebességgel suhan át Jugoszlávia és az Adriai-tenger fölött. A magasság 8000 méter. Csak nemrég emelkedtünk fel a Ferihegyi repülőtér betonjáról, s máris az olasz partok felett vagyunk.

A hazafelé tartó olasz szak- szervezeti küldöttség tagjai az „Avanti popolo”-t éneklik. A mellettem ülő idős, szemüveges asz- szony elragadtatva beszél Budapestről. Három hetet töltött a rokonainál. Most Rómán keresztül Izraelbe utazik. Gábor Miklósné- nak hívják, ötven évet élt Budapesten. A lánya még a háború előtt kiment Izraelbe. A fiát a fasiszták megölték. Egyedül maradt. A felszabadulás után a lánya után ment. Azóta nem járt Budapesten. Egy darabig hitt a rémmeséknek. Most beszélgetésünk során többször is ismétli: ..Itt senkinek sem kell félni, hogy éjszaka zörgetnek az ablakán, ha becsületes. Itt igazi szabadság van!” Szóba hozom neki az Izraelből Nyugat-Németország részére történő fegyverszállításokat. Jó darabig hallgat. Végül is nyilatkozik. Kiderül, hogy nem ért vele egyét. Rajta kívül még sokan ellenzik Izrael lakói közül. De a kormány, amely szoros kapcsolatot tart az imperialista nagyhatalmakkal, keveset törődik i nép tiltakozásával.

Délelőtt 10 óra. Megérkeztünk. A hatalmas, üvegfalú repülőtér épületén belül óriási nyüzsgés. Bábeli hangzavar. Kint léglöké- ses gépek víjjonganak.

A nap programja zsúfolt. A gépkocsi keresztül-kasul szeli velünk a várost. Legtartósabban beleragad emlékezetembe a hatalmas, kör alakú erőd, a Szent- angyal-vár a Tiberis partján. Itt hozták a középkor legsúlyosabb í és legigazságtalanabb ítéleteit. A

ROMA

félelmetes monstrum tetején kardot tartó angyal szobra áll. Kard! Öldöklés! Vér! Gyilkosságok! Az Angyalvárban tanyázó középkori papok semmitől sem riadtak visz- sza. Jaj volt annak, aki a tudomány fényével akart világítani a bigottság sötét éjszakájában.

Róma! Csodálatos szökőkutak. Pálmafák. Grandiózus, a múltról tanúskodó emlékek. Utánozhatatlan és felbecsülhetetlen értékű szobrok és festmények. Feledhetetlen zene. Fölfokozott életritmus, amely elővillan a szemek különös csillogásából, s a lányok mosolyából. Tarka utcák. A görög, román, reneszánsz, gót, barokk és a legmodernebb stílusú épületek összevisszasága. Rengeteg templom. Papok, szerzetesek, apácák. Arcukon alázatos mosoly. Első látásra úgy tűnik nekem, mintha szégyellnék az emberek előtt, hogy munka nélkül élnek. Később rájövök, hogy az aláza- toskodó arc éppúgy hozzátartozik foglalkozásukhoz, mint a csendőr arcához a szigorúság.

Róma! Nagy múlt, sivár jelen. A házakra szinte kivétel nélkül ráférne a tatarozás. Piszkos, szí- nehagyott falak. Elnyűtt, kopott ruhában járó emberek. Az utcán hömpölygő áradat fáradtnak, haj- szoltnak és szegénynek látszik. Az elegáns megjelenés feltűnő. Budapestre gondolok. Nálunk pontosan a fordítottja áll fenn. Pedig itt kevesebb ruhára van szükség.

A Via L. Spallanzani 44. szám alatti Casa Nostra penzióból este egyedül indulok neki a városnak. Végigballagok Róma egyik legszélesebb sugárútján, a Via No- men tanán.

A sarkokon lányok állnak. Szó- lítgatják a férfiakat. Időnként megáll a gyalogjáró szélénél egy- egv gépkocsi. Részeg fiatalemberek lépnek ki belőle. Intenek az

utca lányainak. Egyszerre négyen* öten is indulnak. A szesztől fénylő arcú, jól öltözött polgári csemeték nagyokat nevetnek, válogatnak, majd a legcsinosabbakat a kocsiba ültetik és tovasuhannak. Ahogy közeledik az éjfél, egyre gyakrabban ismétlődnek hasonló jelenetek.

Tavaly Párizsban, amikor a belváros erkölcsét bírálni merészeltem az egyik disszidens előtt. Rómára hivatkozott. Róma erkölcsös, mert a katolikus vallás erkölcsre nevelte. A párizsiak nem vallásosak, nem félnek az Ur haragjától és gátlás nélkül fajtalankodnak. Ez volt a lényege a szóáradatnak, amelyet rámzúdított.

— Senyor! — Vékony arcú, nagyszemű lány áll előttem. Nem több tizenhat évesnél. Szemei alatt mély karikák húzódnak. A nyakában kereszt. Prostituált! Gyermek még. Nálunk ebben a korban a lányok többsége tanul. Vajon hogy került az utcára? A ruhája olcsó anyagból készült és rikító színű. Százlírást nyomok a markába és megyek tovább. Hitetlenkedve bámul utánam. Aztán megint hallom a bátortalan hangot: — Senyor! — Vajon az új férfi, akit megszólított, kihasz- nália-e magát kellető elesettsé- gét?

Párizs jár az eszemben. Igaz. ott nem láttam a lányok nyakában keresztet! Itt viszont csaknem mindegyik utcalány viseli, A disszidens magyarázatát meghazudtolja az élet. Nem a vallásosságon múlik! A szembetűnő utcai prostitúció alapja a társadalmi nyomor. A kapitalizmus által legjobban megalázott nő: a prostituált. A szerencsétlen, boldogtalan lányok nagy részét a munkanélküliség, az éhség hajszolja ki az utcára.

Következik: A Colosseumnál történt. Haypál Tibor

Esxperantista tanfolyam a dombóvári Vaautaa Művelődési Húsban

A dombóvári Vasutas Művelő- I dési Ház eszperantista szakcsoportja működése alatt sok szép sikert ért el. A csoport dicséretes munkát végez a 75 éves múltra visszatekintő nyelv terjesztésében, s egyre több érdeklődőt ismertet meg az eszperantó irodalommal. Nemzetközi kapcsolatai is évről évre bővülnek, s szinte a világ minden tájáról leveleznek egymással.

A művelődési ház vezetősége

és a szakcsoport úgy határozott, hogy az idén ismét indít tanfolyamot kezdők számára. A tanfolyamra jelentkezhet mindenki, aki kedvet érez az eszperantó tanulásához. A tanfolyam díjtalan. Jelentkezéseket minden kedden este 6—8 között, fogadnak el a művelődési házban, ahol a részletekről is tájékoztatást nyújtanak.

Bencze János

Dombóvár

(Folytatás a 3. oldalról.)

— Ha nem esne nehezére, szólítson engem csak Miklósnak ezután.

— Hát igaz is — gondolkodott el Csendes Bálint — elvégre a fiam lehetne ... a tanító úr...

Erzsi édesanyja kiment a szobából, hogy enni adjon a csirkéknek. Nem sokkal ezután az öreg Csendes is nekikászálódott, valami dolga volt még a ház körül. A fiatalok ottmaradtak ketten. Miklós odaült Erzsi mellé, átölelte és mindenáron szerette volna megcsókolni. Erzsi ijedten rebbent fel és önkéntelen mozdulattal távolabb húzódott tőle.

— Nem szabad, Miklós, — súgta — be talál jönni édesanyám.

Még a gondolatra is tűzpiros lett Erzsi arca.

A vasárnap gyorsan elszaladt — mint egyébkor is. Délután hat óra körül az állomás felé vezető út megtelt emberekkel.

Kezében a kis faládával, Gál Péter is elindult otthonról még kora délután. Mentében betért Csányiékhoz az italboltba. Volt még idő, ők csak az esti vonattal utaznak. így mondta Elek. Ezért aztán jól elidőzött a kocsmában. Három-négy féldeci után köszönt csak el, amikor bizony már eléggé kapatos volt. Eszébe jutott

minden gondja-baja, forrt benne a méreg mindazok iránt, akik — úgy érezte — megbántották. Zsiga bácsitól kezdve a saját apjáig.

Kereste szinte, kibe köthetne bele. Az alkalom nem is váratott magára sokáig. Ügy harmincnegyven méternyire négyen jöttek vele szemben. Két legény, két lány. Sétáltak, közben nevetgéltek. Nagy Jóska vitte a szót.

— Na, mindjárt nem pofázol, várj csak! — Páter meggyorsította lépteit s néhány pillanat múltán megállt Jóska előtt.

— Nekünk számadásunk van! — szólt kihívóan.

Jóska csak állott előtte némán, hirtelen ajkára fagyott mosollyal.

— Még nem válaszoltam arra, amit a gyűlésen mondtál rám. Hát itt a válasz, nesze!

S már ütött is. Jóska idejében félrerántotta fejét, keze ugyanakkor a magasba lendült. Csakhogy Péter nem tudta olyan gyorsan elkapni a fejét és Jóska ütése fölszakította szája szélét, s fehér ingére vércseppek hullottak.

Több ütés nem eshetett, mert köröttük termett egy csomó ember. Lefogták őket.

— Mondtam már neked, Peti, hogy nem félek tőled.

Kirántotta a karját Balogh Anti kezéből, aki az imént lefogta őt, s nyugodtan elindult, vissza se nézett.

Péter kétségbeesett mozdulatot tett, hogy kiszabadítsa magát, de erősen fogták ketten is.

Kiáltások, ingerült félmondatok röpködtek a levegőben.

— Hát ezeket mi lelte?

— Elment az eszetek?!

— Hagyjátok, hadd gyilkolják egymást!

Senki sem tudta mire vélni ezt a hirtelen kitörést. A délutáni vonat indulásáig azonban már kevés idő volt hátra, igyekezni kellett, ezért aztán rövidesen magára hagyták Pétert, aki újból rádöbbent, hogy minden összezavarodott életében. S minél inkább ki akart, szabadulni ebből az áldatlan helyzetből, annál jobban belégabalyodott. Hol kellene hát a rendcsinálást elkezdeni és hogyan? Miért van az, hogy olyan egyedül van? Jó lenne most hazamenni, anyja ölébe hajtani a fejét és ki se mozdulni a házból j egy hétig. De ennek az időnek ' örökre vége. Aki rálépett egy útra, az nem mondhatja: nem ér a nevem! Ezért kell nagyon-na- gyon meggondolni, milyen útra lépünk az életben.

(Folytatjuk)

cA tyáztűzkeLif

Valahogy kiismerhetetlenek ezek a korszerű háztartási eszközök. Itt van például ez. a vacak gáztűzhely is. A múlt héten még egymást törték az emberek a vasbolt előtt, sőt, már este a bolt elé hurcoltak hálózsákot, termoszban rumos teát, miegymást, hogy enyhítsék a várakozás, jelesen a sorban állás gyötrelmeit. S várakoztak jóembereink a bolt előtt, mígnem kinyitott, és akkor összeborult az addig rendnek mondható sorállás. És tépték, marták egymást. Nem hivatalos forrásból tudom, tucatszám szedték össze a különböző gombokat — a tűzhelyek kiadása után. S, hogy egy két darab esőköpeny, bundabélés is került az utcaseprő lapátjára, ez is ismert.

Nem ismert viszont az a tény, hogy vannak még ügyes emberek, akik nem álltak sorba, ök a kényelmesebb megoldást választják. Egyik ismerősöm, aki ugyancsak a kiutaltak kegyes listáján szerepelt, nem állt sorba. Már miért állt volna. Hisz ő, mondhatni logikusan gondolkodó ember. S ezért így folytatta gondolatmenetét: Nem igaz az, hogy az egész országban ilyen nagy tülekedés van a gáztűzhelyekért. S mivel számára adott az országjárás, egy-egy szabadjegy felhasználása révén, felült a vonatra, s gáztűzhelyszerző országjárásra indult. Miskolc megyei jogú város volt az első. (Közrejátszott ebben az is, mert emberem gondolkodott és azokat a városokat vette elsőnek, ahol városi gázművek szolgáltatják a főzési energiát). Miskolcon sajna nem kapott tűzhelyet.

Debrecenbe kéne menni, gáztűzhelyet kéne venni — volt a következő meggondolás és állomás. Az Alföld fővárosa sem adott gáztűzhelyet ismerősömnek. Az almák és burgonyák birodalmába, a híres Nyírségbe utazott. Itt sem kapott. Szöged városa volt az út negyedik állomása. Papu- | csőt, meg paprikát, meg állítólag valami ízetlen halászlét, no meg bugyii bicskát kínáltak neki. de ő tűzhelyért jött. El is ment anélkül, egyenesen Budapestre Természetesen itt sem kapott. Csupán ígéretet, hogy majd a harmadik negyedévben lehet az ügyről szó. Kell a gáztűzhely, megéri még egy szabadjegy feláldozása. s irány a Kisalföld fővárosa, Győr. Szomorúan ballagott a szép győri állomásra, s panaszkodott kollégájának: »Pajtás, micsoda város ez, hogy még gáztűzhelyet sem lehet kapni?!« Tűzhelyet kollégájától nem kapott. de tanácsot igen, utazzon el Szombathelyre. Elutazott. Onnan az olajvidékre, Zalába küldték, Zalából Pécsre, Pécsről Kaposvárra... Te jóisten, hol zárul már a kör.

Idegileg fáradtan, anyagiakban megfogyva, bágyadtan ült a vonatra, az évi szabadjegy utolsó darabját bélyegeztette le. Hazaindult, lesz. ahogy lesz, de nincs e hazában gáztűzhely. Eltelt az utazással egy hét. Elfogyott minden szabad jegy. Önköltségi jegygyei tudott már csak beutazni — potom negyven fillérért — Szek- szárdra, hogy ismét érdeklődjék: Van-e már gáztűzhely. Volt. Háromlapos, zománcozott, sütős, amelyhez hasonlóért az egész országot bejárta... Azzal vigasztalódott csupán, mikor vasútra adta a csillogó tűzhelyet, hogy tst! valamit kulturszomia kielégítése érdekében. s elmondhatja, ná’-'nái alaposabban senki nem vette még ki részét az Ismerd meg hazádat mozgalomból...

S ha nyájas Olvasó azt hiszed, e történetet íróamtrvm mellett találtam ki. tévedsz. Igaz ennek minden szava. — pj —