Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-14 / 241. szám
1963. október U. TOLNA OTFGTEÍ NÉPÚJSÁG 1 Tudomány és technika A világ legjobb dömpere? A világon igen kevés gyár foglalkozik dömpergyártással. Ezzel magyarázható, hogy a 3,5 köbméter térfogatú dömperek világpiaci ára meglepően magas. Egy- egy gépért 5—6 ezer dollár közötti összeget fizetnek a vásárlók. Magyarország évente 1200—1400 dömpert exportál, s a magyar dömperek sikerére jellemző, hogy a világ szinte valamennyi országa vásárol tőlünk ilyen gépet A jól ismert „D” típusú dömperünk mellé most újabb géptípus zárkózik fel, mivel a Vörös Csillag Traktorgyárban hozzákezdtek az „E” típusú dömper tervezéséhez. A munka már előrehaladott, a prototípust jövő évben be is mutatják. A tervezők szerint — akik jól ismerik a világ valamennyi dömpertípusát — az „E” típusú gép minden eddigi dömpert felülmúl majd. Teherbírását az eddigi hat tonnáról nyolc tonnára növelik, csapott térfogata pedig egy köbméterrel, tehát 3,5 köbméterről 4,5 köbméterre emelkedik. Jelentős konstrukciós változások jellemzik az új típust. Nem önhordó lesz — a tapasztalatok szerint az így készült dömpereket nehéz javítani —, hanem alvázzal készül. Az új gépet hidraulikus berendezésű kormányszerkezettel látják el, úgynevezett sevrő kormánnyal. Jelentősen növelik az új típus mellső kerekeinek átmérőjét, s nagy gondot fordítottak az esztétikai kivitelezésre is. Az új gép a világ első áramvonalas dömpere lesz. A tervezők azt állították, hogy az új dömper nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is meglepetés lesz. Csontos János Japán terv: város az óceánon A szigeteken elterülő Japánban állandó problémákat okoz az új lakótelepek létesítése, mert nincs hely a terjeszkedésre. Ezért javasolta Kiyonori Kikuo- talca japán professzor és építész tervezőcsoportja, hogy létesítsenek kísérleti várost magán a tengeren. Japán lakossága jelentős részének amúgy is a tenger képezi megélheti alapját: a halászat, a víziszállítás sok millió japánnak ad kenyeret. Az új terv lényege, hogy hatalmas, több száz méter átmérőjű acélszigetet létesítenek, mely gömb alakú légtartályokon nyugszik a víz színén. Az acélsziget alsó oldalán hengeres, 20—30 méter átmérőjű fémhengerek nyúlnak a vízbe. Ezekben a hengerekben helyezik el a lakásokat, továbbá a lakások klímaberendezéseit és közműveinek gépi be-1 rendezéseit. A sziget tetején helikopter-leszállóhelyet létesítenek, továbbá itt helyezkednek el az éttermek, üzletek, sportlétesítmények, egészségügyi intézmények. A különleges, óceánon nyugvó város mindenesetre óriási erőpróbát jelent a technika számára: nagy jövő vár a sziget építésében a hegesztett acélkonstrukciókra és a korrózióállóságot biztosító műanyagbevonatokra. Első pillanatban úgy tűnik, hogy a japán terv nem gazdaságos, hiszen egy ilyen város létesítése nagy összegeket emésztene fel. Ugyanakkor előnyei is vannak: a lakótelepek építésénél elmaradnak az alapozási munkálatok, nem kell a terep-adta lehetőségekhez igazodni, ami elkerülhetetlen, ha a várost a szárazföldön építenék fel. (ligeti) Európa legmagasabb tornya az NDK-ban A közelmúltban kezdte meg a műsorszórást Berlin közelében a Német Demokratikus Köztársaság új zehlendorfi adóállomása. A zehlendorfi óriásantenna 356 méter magas, 56 méterrel haladja meg a világhírű Eiffel-torony magasságát és 42 méterrel hazánk legmagasabb építményét, a lakihegyi antennát. Építésénél érdekes módszereket alkalmaztak. Előzetesen négy méter magas betonhasábot süllyesztettek a földbe, erre építették a hatalmas acélszerkezetet, mely nem kevesebb, mint 400 tonna súlyú! A berendezés egyes elemeit szovjet tapasztalatok alapján készítették és különleges vagonokban szállították a helyszínre. Az első antennarész felállítása után, ötletes módon a már elkészült részt használták fel az építők a további antennaelemek felhúzására és szerelésére, tehát az antenna minden különleges állványozás és segédberendezés nélkül, „önmagát bővítette”, lépésről lépésre. Természetesen a szerelőket, akik az építkezés utolsó fázisában ég és föld között 300—350 méter magasságban dolgoztak, alaposan próbára tette az időjárás. Ennek ellenére az eredetileg tervezett hathónapos építési határidőt — éppen a jó módszerek alkalmazásával — sikerült a felére csökkenteni, s ezzel hamarabb indulhatott meg az új antennán keresztül a műsorszolgáltatás. A zehlendorfi óriástorony ma még „Európa-bajnoknak” számít magasságát tekintve, de már nem sokáig. Már épül, s nemsokára elkészül a moszkvai 520 méter magasságú TV adótorony, mely a világ legmagasabb épülete lesz. A moszkvai TV-állomás elkészülte után a zehlendorfi torony Európában a második, világviszonylatban pedig a negyedik lesz a „magassági rekorderek” között. (Ligeti) Nehéz a munkássá válás útja Hajmgsi Tibor box-faragó gépen dolgozik. Két évvel ezelőtt, téli reménykedéssel, bizalommal indult kéttucatnyi fiatalember az élet rögös útjára. Szakmát akartaik tanulni, tímár szaikmát. őseik örökébe akartak lépni, mások a paraszti szülők foglalkozását váltották fel iparra, nagy jövő előtt álló szakmára. Két évvel ezelőtt, így ősz elején jártam a Si- moniomyad Bőrgyárban. Akkor még az első napok lázában égett a kis iskola. Uj volt minden. A gyerekek, kük először léptek a gyárba, a mesterek, kik arra vállalkoztak, szakembert nevelnek a fiúkból. Az iskola otthona még csak ezután vált újjá: kezük nyomán szépült, s vált úgy, ahogy elégségessé a volt meszes műhely És „saját” hangszerük. Mert ha a öltözője tanteremmé és öltöző- szakmunkás vizsgán is túl lesz- mosdóvá. nek, hangszert kapnak „ajándékPalásti Lajos elvtárs, az ipari tanulók lelkes oktatója mondta akkor; „— Két év múltán jöjjenek, s nézzék meg, mit produkálunk.” Úgy beszélt, mint aki tudja, ő is vizsgázik majd szakmából emberi smeretből, együtt fiaival. Varga elvtárs, a másik oktató csak mosolygott: — Jó az anyag, lehet belőle jó tímárt gyúrni. Mert kemény munka várt rájuk. A fiúkra, a szakmai oktatókra, az általános iskola pedagógusaira, üzemi mérnökökre egyaránt. S most nézzük, hogyan vizsgáztak a fiúk, az oktatók, a nevelők? Talán ami az első látásra is a legszembeötlőbb: családias hangulat fogad, amikor közéjük lépünk. Barátok lettek ezek a va- dóc fiúk, még ha néha-néha ki is tör valamelyikőjükből a betyárvirtus. A családias hangulat egyedül nem sokat mond. De ha hozzávesszük mindazt a sokezernyi apró kis epizódot, ahogy segítenek egymáson, ahogy éjt nappallá téve fáradoznak az oktatók, hogy megállják ezek a gyerekemberek helyüket a munkapadnál, már kiegészül a kép. Mert igaz, a sok jó módszer mellett legjobb a közösségi szellem kialakítására az, hogy megmondják nekik: fiúk, ha valamit el akartak érni, erőtökben, tudástokban bízzatok. Próbáljátok meg először így, s ha nem megy, szóljatok nekünk, majd segítünk. Persze azért tanács is kell. Ilyen tanácsadó volt egyszer Varga elvtárs. Javasolta, hogy alakítsanak zenekart. Igen ám! De ki adja a méregdrága hangszert? Ki lesz majd az oktató? Palásti elvtárs talpalt a gyárvezetőkhöz: adjanak pluszmunkát a fiúknak. Kaptak. Tengernyi hulladékvasat gyűjtöttek, takarították a gyárudvart. Jött a pénz. S az OTP-ben őrzött betétkönyvben egyre szaporodott a pénz. Kezdték vásárolni a hangszereket. Először dobot, aztán kürtöt. Harmonikára már úgy tellett, hogy a zenekar muzsikált bálokon, lakodalmakban, s vettek hangszert. No, persze, míg megtanultak úgy, ahogy muzsikálni, sok víz lefolyt a Sión. Hónapszám skálázástól volt hangos a tanterem. S most, amikor a két évvel ezelőtti hangszer s kotta nem ismerő gyerek olyan zeneszámot játszik, amilyennek a kot táját elé teszik, dicséri az oktatót, Varga elvtársat, a fiúkat, akik sokszor sebesre fújták szájukat. De megérte: most nem egy, hanem két zenekaruk van. Takács Ferenc az egyik legjobb gyakorlati »ember«, most a puhító gépre került dolgozni. Ő egyébként a tanulók KISZ-titkára. ba”, melyet tanulóéveik során kerestek. S amikor arról volt szó, hogy kirándulni kellene menni, nem kértek a szülőktől pénzt. Munkát vállaltak a gyárban, a községben, ahol kaptak, s béreltek egy különbuszt, és gyerünk szép hazánkba, Balatonra, Budapestre, Bakon yba... Persze, nemcsak muzsikából, kirándulásból, KISZ-klubokból áll a tímárrá válás útja. Sok-sok nehéz munkával töltőit nap ált már mögöttük. Először, amikor a gyárba jöttek, még kevergett a gyomruk, amikor a messzi, tengeren túli országból érkezett bőrt forgatták, ráírták glédába. Ma meg ott állnak minden gépnél. Mert úgy osztották be őket, hogy minden munkaműveletet megismerjenek. Pontosabban: megtanulják a bőrgyártás minden csin- ját-binját. — S hogy érzik? Jó szakmunkások? — a kérdést a tanteremben teszem fel, mert a hatalmas gyár húszegynéhány munkahelyén dolgoztak, ezelőtt még öt perce is. — Még nem. Majd leszünk. — hangzik a válasz. Szerények, amikor egy munkaművelet elmondására kérem őket. De szabatosan, pontosan mondják az elméleti részt. — S a gyakorlat? Összenéznek a fiúk. — Kérdezze meg oktatóinkat. A két oktató siet a válasszal: — Bár csak minden munkásunk ilyen szorgalmas lenne, mint ők. Egy izgalmas kérdés: — Miért dolgozik ilyen roszul a gyár? S erről is van véleményük: talán jobban lehetne szervezni , a munkát. Érdekeltebbé tenném az embereket. Felelősségre vonás sem ártana. Meg kéne nézni, nem pénzpocsékolás-e az a sok kísér- letsorozat? S mindezt úgy mondják, hogy hátha, jó lenne, mi lenne, ha... Persze, ők még nem szólhatnak teljes súllyal a dolgok , folyásába. „Hallgassatok, taknyosok!” — vágják nekik hamar az öreg tímárok. S egy ilyen lekicsinylő, durva mondat már összekever bennük minden jót. Pedig az vesse rájuk, s rám is az első követ, aki nem ezekben a dolgokban keresné a bőrgyári rossz munka okát, mint ahogy a fiúk vélekednek róla. Adjunk nekik igazat? Igen. Feltétlenül. Mert abban bízom-én is, mint a gyári pártszervezet, talán ezek a fiatalok nem nézik már azt, hogy ez a sógorom, ez a komám, azért nem mondom meg neki, hogy csapnivalóan rosszul dolgozik. S elindul ez a két tucatnyi fiatalember egy év múlva a tímárszakma dzsungeljébe, hozzáteszem: a simontornyai dzsungelbe. S ezért, meg azért is, mert fiatalok, mert szeretnek dolgozni, mert szeretik az újat, mert már van véleményük: vigyázzunk rájuk nagyon, egyengessük lépteiket az emberré, a munkásemberré válás útján. Azt hiszem, ezt ők meghálálják. *— pálkovács — Fehér László is felelősségteljes munkát végez. Talphengerlő géphez osztották be ezen a héten.
