Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-02 / 230. szám
4 töcws nreetPi képújság 1962. október 2. INCSELKEDŐ SZERETET Feri bácsi vállán átvetve még ott fityeg az „antantszij”. — Pedig már szívásén megválnék tőle, de nem lehet. Az orvos azt mondja, ne legyek türelmetlen. Az ilyen vállsérülés lassan gyógyul, s kímélni kell a karomat — mondja. A tsz-tagtársak adták ezt a nevet, s néha tréfásan azt mond ják, amikor meglátják a közeledő Feri bácsit: „Ni csak, jön a tábornok az antant szíjjal.” Ezt mondják, de azért félreértés ne essék. Nem gúnyolódásból, inkább szere- tetböl mondják. A tsz-tagok még ma is meghatottan beszélnek Kalocsa Ferenc sertésgondozóról, akit hónapokkal ezelőtt baleset ért. Az esti etetéshez igyekezett kerékpárján. Az eléggé meredek úton elszakadt a kerékpár lánca. Az egyre fokozódó sebességtől megijedt, felbukott és a vállán megsérült. A porcleválás nehezen gyógyul, Feri bácsi hónapokon kérész tül nem tudott dolgozni a sertéstenyésztésben. Amikor már egy kicsit jobban érezte magát, bár az orvos még nem írta ki munkaképesnek, jelentkezett munkára. — Elnök elvtárs, holnaptól kezdve nem kell helyettesről gondoskodni. Jobban érzem magam ós dolgozni szeretnék a régi munkahelyemen. — Nem lehet, Feri bácsi. Az orvos még mindig csak könnyű munka végzésére tartja alkalmasnak. Maradjon nyugodtan. Addig, amíg teljesen meg nem gyógyul, dolgozzon az éjjeliőröknél. — Tudok én már dolgozni, elnök elvtárs! Nézze, gondoskodtam magamnak segítségről — erőltette a magáét. Zsebéből előhúzott egy vállon átvethető szíjat és egy vasból kovácsolt kampót. — Tegnap csinálták a kovácsok — majd nevetve hozzáteszi —■ ajándékba. A szíjat átcsatolom a vállamon, s ráakasztom a kampót. Ezen viszem a vödröt. Már otthon ki is próbáltam, jól bevált. Ne féljen, nem kell helyettem másnak dolgozni — mond ta önérzetesen. Az elnök úgy érezte, mintha valami fojtogatná a torkát. Elérzékenyült. Időbe került, amíg válaszolni tudott. Eszébe jutott az átszervezés ideje, amikor Kalocsa Ferenc a maga néhány holdjával így kötötte az ebet a karóihoz: — Márpedig' nekem jobb így, egyénileg. Úgy gondol-' tam, ameddig csak lehet, kívül maradok! a közösből — hangoztatta nem egyszer. Az elnök elgondolkodott. Mennyire meg-! változtak az emberek az értényi Búzakalász I Tsz-ben! Itt van Feri bácsi, aki annak I idején nehezen választotta a közösség | útját, ma pedig any- nyira magáénak érzi I a közöst, hogy bár még nem teljesen ( munkaképes, dolgozni akar. — Hát nem bánom, Feri bácsi. Ha gon-1 dolja, hogy bírja a munkát, a vödörhor-1 dást, mi csak ürülnénk, de legjobban I örül az a két asszony, aki betegsége alatt I magát helyettesítette. Azóta is minden nap dolgozik Kalocsa, Ferenc sertésgondo-' zó, s a vállán ott fi-, tyeg az .antantszíj”. Maga is jóízüetcet ne- . vet, amikor tagtársai' tréfásan így fogadják: „Vigyázz az' egész! Jön a tábornok, az antantszijjal.”' Nevet, mert látja, nem gúnyolódva mondják, hanem in-1 cselkedő szeretettel. Pozsonyi Ignácné. Értékes és érdekes kiállításon mutatja be a levéltár Szekszárd történetét az 1800-as évek közepéig Másfél ezer óra társadalmi munka Nagykónyi községben régóta hiányoltak már egy korszerű vendéglátóipari létesítményt. De nemcsak hiányolták, hanem igyekeztek segíteni is, hogy legyen. Mintegy két évvel ezelőtt vásárolt a földművesszövetkezet házat azzal a céllal, hogy átalakításával a hiányt pótolni tudják. Mostanában érkezett el annak az ideje — az anyagiak most állnak rendelkezésre —. hogy meg is valósíthatják. És látszik, hogy mennyire szívükön viselik a nagykónyi földművesszövetkezeti tagok közös ügyüket- társadalmi munkát vállaltak az építkezéshez. A vállalást tett követte, s a bontási, törmelékhordási munkákban közel 1500 órát dolgoztak a lelkes szövetkezeti tagok. De még ez nem végleges szám, hiszen mire a presszós büfé és falatom, végeredményben egy kis vendéglátóipari kombinát felépül, a társadalmi hozzájárulás az egész beruházásnak mintegy 20— 25 százaléka lesz. Elmondhatjuk, hogy már szinte hagyománya van itt a földművesszövetkezeti tagok közt a társadalmi munkának. Nem véletlen tehát, hogy ilyen „nagy fába” merték vágni a fejszéjüket. Építettek egy raktárt is. Egy régi fészert szétbontottak, s annak anyagából építették a nélkülözhetetlen épületet. Ugyancsak társadalmi munka segítségével nyitották meg Medgyes- pusztán az italboltot és létesítettek mellé tekepályát. A z Országos Múzeumi Hónap rendezvényei szeptember 30-án kezdődtek meg Szekszár- don, a Béri Balogh Ac&ni Múzeumban. A szekszárdi Állami Levéltár bőséges és rendkívül értékes anyagával kiállítás keretében mutatja be Szekszárd történetét az 1850-es évekig. A kiállítást és a Múzeumi Hónapot Módos István, a városi tanács népművelési csoportvezetője nyitotta meg, majd dr. Hadnagy Albert, a levéltár igazgatója mondott ismertetőt a kiállítás előkészületeiről, arról a munkáról, amelynek eredményeként a látogatók megismerkedhetnek a megyeszékhely történetével a múlt század közepéig. A kiállítás olyan anyagokat mutat be, amelyek túlnyomó többsége ismeretlen a látogató előtt. Oklevelek, hajdani jelentések, iratok, kimutatások, adománylevelek teszik ismertté a néző előtt eleink életét. Ezeknek a régi iratoknak birtokában ismerszik meg a ma embere előtt a múlt, s ezeknek az adatoknak a birtokában lehet következtetni olyan viszonyokra, amelyekről nem maradt fenn írásos emlék. Mint a levéltár igazgatójának, dr. Hadnagy Albertnek a kiállítás elé írt bevezetője is rámutat, a tatárdúlás, a török megszállás és az újabb kori háborúk felmérhetetlen károkat okoztak a történelmi emlékekben. A második világháború pusztításait is majd két évtizedes munkával tudták csak helyreállítani a levéltár dolgozói. A több mint tízéves munka eredményeként születhetett meg ez a kiállítás is, amellyel adósai voltunk ősi városunk múltjának. Egy kiállítási asztal a levéltár értékeiből mutat be szemelvényeket. Némelyik nemesi oklevél páratlan művészi kivitele miatt rendkívül értékes. Szekszárd alapításával kapcsolatban csak nagyon kevés adat maradt fenn, a kiállítás mégis igyekszik rámutatni a városalapítás körülményeire. 1061-ben apátságot létesített a király Szekszárdon. s ettől az időponttól számítjuk városunk történetét. Természetesen jóval előbb, már a rómaiak korában, sőt azt megelőzően is lakott terület volt a mai Szekszárd helyén, s erre is találni utalásokat a kiállítás anyagában. Dőséges az az anyag, amit u a Garay-emlékekDől mutatnak be. Ez annál is inkább időszerű, mert közeledik Garay (Folytatás a 3. oldalról.) fiák kalapot emeltek, az asszonyok huncut tekintetet küldtek az elszálló „jónapot” után és amikor elhaladtak mellettük, a hátukon érezték a sok bíráló, kíváncsi tekintetet. Miklós hátán át is izzadt az ing, mire a kiskapu kilincsét lenyomták. Erzsi büszke volt és csodálkozott magán. Mintha egész eddigi életét hagyta volna ott a kőrösparti fűzfa zöldlombú csendjében. Ez már az új élet, ami búcsú is és felkészülés valamire, amit még nem élt át. de aminek a gondolatába is beleborzong. A borzongás a halántékán kezdődik, hogy viszketni kezd tőle a haja és egy villanás alatt végiglopódzik testén, meg sem áll a lába ujjáig, ott is érzi. Nem is gondoltak arra, hogy hiszen nem volt ez szokásban errefelé. Lánnyal fiú, fiúval leány kettesben nemigen mutatkozott itt sose. Még azt se lehet mondani, hogy talán titkolódzásból, hiszen régtől tudott, hogy a falu figyelmét nem kerüli el a legkisebb rezdülés sem, akár a tájon, akár az emberben megy végbe. A falu megtud mindent és ítél. Lehet, hogy túloz, tódít, hozzátesz valamit a meglévő dolgokhoz s ha úgy tartja kedve, valótlanságot is kitalál. Még nem tudták, biztosak lehetnek-e önmagukban. Ezért együtt csak akkor mentek világos nappal, amikor iratkozni mentek. Ezzel a felismeréssel játszott magában Erzsi és olyan jól érezte magát, hogy erre rájött, mert arra gondolt, hogy hiszen ez azt jelenti: Miklós őt soha nem szándékozik elhagyni. Soha? Hát lehet, hogy nem olyan végtelen méretekben gondolkodott, egy azonban biztos: ebben az órában párjának vállalta. Vajon meddig tart az állhatatossága? Megújulnak-e majd ezek az órák? Lesz-e belőlük nap, hó, év, évtized, holtomiglan? Amikor beléptek a kapun, Erzsinek szembetűnt, hogy apja fent áll a vihartól szétdúlt szalmakazal tetején, azt igazgatja, tetejezi, nagy szorgalommal s bár hallania kellett a kapu nyikorgását, fel sem néz, végzi a munkáját, tovább. Egyenesen felé indultak. Miklós nagyot köszönt: „Jónapot kívánok!” Csendes Bálint alighogy megpöccintette a kalapja szélét és semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy félbehagyja dolgát, ők pedig mit tehettek? Álldogáltak csendben a kazal mellett. Miklós tanácstalan volt: ilyenkor mit illik csinálni? Kezdjen talán beszélgetést lentről, a földről telefonálgasson felfelé, olyasmit, hogy rossz az időjárás, lehetne jobb is? Itt aztán igazán nem lehetett semmit tenni, várni kellett. Maid csak bevégzi az öreg, amit elkezdett. Erzsi alig tudta visszafojtani idegességét. Szólni azonban nem mert, a világért sem. Tudta, hogy úgysem ér el vele semmit. És jól tette, hogy nem szólt, mert tíz perc múltán egyszer csak leszólt az apja: — Támaszd már oda a létrát, kislányom. — Ketten ugrottak, csakhogy minél hamarabb leérjen. Amikor aztán szemtől szembe álltak, Csendes Bálint a kezét nyújtotta: — Hozta isten minálunk, Horváth elvtárs. Kerüljön beljebb. Mentek befelé a lefüggönyözött, hűvös szobába, amelybe széles pásztákban ömlött a világosság a függöny résein keresztül. — Tessék, itt a szék, foglaljon helyet. Te meg kislányom, szólj édesanyádnak, odaát van Mariska nénédnél. — Köszönöm szépen, Csendes bátyám, már csak jobb szeretek én a karoslócán. Odahaza is mindig azon ülök legszívesebben. — Nono. Jó ülés esik azon, az igaz. Aztán maeuknál is ilyeh karoslóca van odahaza? (Folytatjuk) János születésének évfordulója (1812. október 10.). Számos Ga- ray-vers kéziratban látható. Itt van a költő első versgyűjteménye 1828-ból, diákkorából és a harmadik osztályos pécsi gimnazista első, nyomtatásban megjelent verse. A Garay Jánosra vonatkozó irodalmi és történelmi emlékek között rendkívül becses Arany János 1850 november 26- án és Vörösmarty Mihály 1846 február 1-én kelt levele Szekszárd nagy szülöttéhez. Jól érzékelteti a kiállított anyag azt a küzdelmet, amelyet Mérey apát halála után a szekszárdi jobbágyok folytattak a földesúri kizsákmányolás ellen. A szekszárdi nagy tűzvészről tanúskodnak más iratok. 1794 augusztus 8-án hatalmas tűzvész pusztította el a város nagyobbik részét, a kár szinte hihetetlen nagy összegű volt, 459 ezer forint. 1825 június 20-án ismét pusztított a tűz, a város református negyede (Felsőváros) égett le. A levéltár igazgatója felkutatta és a kiállításon bemutatja az 1794-i tűzvész áldozatául esett római katolikus templom alaprajzát és keresztmetszeti rajzát. A lelet azért is különösen értékes, mert a szakemberek szerint feltűnően pontos és a jövőbeni ásatások alapját képezheti. A szekszárdi oktatásügy és iskolaügy fejlődésének nagy teret szentel a kiállítás s külön érdekes az a három tabló, ameiy a város küzdelmét mutatja be 1793 —1812 között gimnázium létesítéséért. 1845—46-ból való Tormay Károly tiszti főorvos jelentése, a megye egészségügyi állapotáról, s benne talán egyedülálló az a grafikonos ábrázolás, amelyben egy egész esztendő időjárását bemutatja. Nemcsak a várostörténet kulturális vonatkozásai iránt kíváncsiak, hanem sokkal szélesebb körök érdeklődését válthatja ki Liszt Ferenc szekszárdi vonatkozású leveleinek és Liszt szekszárdi emlékeinek kiállítása. ^zekszárd művelődéstörténe- ti emlékeiből érdekéssége miatt megemlítendő, hogy az első színtársulat 1774 szeptemberében szerepelt a városban Sandaire Antal özvegye négy színésztársával. írásos emléket mutat be a kiállítás a szekszárdi nyomda alapításáról és a szekszárdi Sorvidék történetéről. A kiállítást jól egészíti ki Szekszárd 1958-ban készített domborzati térképe, Szabiár Béla és Szabiár Károly mérnökök munkája. A szekszárdi levéltár jó munkát végzett a kiállítás megrendezésével, s egy kicsit törlesztett abból, amivel más szervek adósak maradtak tavaly, a városalapítás kilencszázadik évfordulóján. L. Oy. Két kép a Nászutazás-bél Az Állami Déryné Színház nagy sikerrel mutatta be a Tolna megyei községekben Dihovicsnij: Nászutazás című zenés vigjátékát. Alább két képet mutatunk be a Déryné Színház forró sikert aratott előadásából.
