Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-05 / 233. szám

1962. október 5. TOLNA MEGVET NEPÜJSAG 3 Tolna megye történelme tekint le a falakról Tanácskozott a szekszárdi lárási és városi pártértekezlet Előkészületben a „Tolna megye nagyjai” kiállítás a szekszárdi múzeumban Néhány nappal ezelőtt beszá­moltunk arról, hogy a szekszárdi levéltár értékes kiállításban mu­tatja be a megyeszékhely törté­netét. Most a múzeumi hónap má­sik nagyjelentőségű eseménye elő­készületeinek lehettünk tanúi. Ké­szül a Tolna megye nagyjai ki­állítás. Dr. Mészáros Gyula, a múzeum igazgatója, a kiállítás rendezője kalauzol. Tőle tudjuk meg, hogy a kiállított anyag a szekszárdi múzeum tulaj dona, valamennyi a múzeumigazgató, dr. Mészáros Gyula gyűjtése. És az anyag nagy része ennek az évnek helytörté­neti kutatásai során került elő. A teremben a történelem leve­gője csap meg. Képek sorakoznak a talon, megyénk egykori nagyjai, akiknek tetteiből elénk tárul az az esemény- és fejlődéssorozat, amely a máig hozta el megyén­ket. A múlt megbecsülése nem öncél, hanem lelkesítenek a törté­nelem haladó, nagy eseményei, erőt adnak mai tetteinkhez. Azt becsüljük meg, ami haladó volt, ami előre, a fejlődés irányába mutatott, s a régi haladó nagysá­gokat eleinknek, magunkat pedig az ő örököseiknek tekinthetjük. Ebből a szempontból külön di­csérni kell a kiállítás rendező­jét, aki nem törekedett a teljes­ségre, hanem éppen azzal, hogy a legjelentősebbeket, a legjelleg­zetesebbeket válogatta ki, szinte teljes képet tudott festeni me­gyénk múltjáról, fejlődéséről. A gondos válogatás, céltudatos ren­dezés tanúi lehetünk. Ugyanakkor a kiállítás látványosnak is ígér­kezik, közérthető, hozzájárul az ismeretek gyarapításához. A me­gyében folyó történelmi ismeret­terjesztés jelentős állomása lesz. Két heti előkészítő munka után október 7-én a szekszárdi mú­zeum földszinti kiállító termében megnyílik a Tolna megye nagyjai Péter megütődve hallgatta ba­rátját. — Hát tebeléd meg mi ütött?! — kérdezte számonkérően. 1— Ne köntörfalazz, mondd meg magya­rul: jössz, vagy maradsz? — Köntörfalaz a vénisten — mondta ridegen Csányi. — Ele­gem volt a vonatozásból. Mahol­nap arra jönnék haza, hogy meg­halt az anyám. És még egyet mondanék, de ne röhögjetek ki. Me adja az isten, hogy ti is így járjatok egyszer. Itt hagytam egy lányt... Itt hagytam. Most más veszi el. Nem bírnék még egy ilyen csalódást megérni. Szere­tem, úgy szeretem, hogy amióta itt hagyott, nem megy a munka se. Csak várom, hogy este legyen, este meg azt, hogy reggel. Ha ezt valakinek kipofázzátok, csak ad­dig éltek ... Mit csináljak, mu­száj beszélni. Ha még egyszer va­lakit megszeretek, az legyen mel­lettem, vagy legalább a közelem­ben mindig. Azt lássam én min­den este. Tudjak vele beszélni, ha csak fél órára is. De lesz-e olyan lány, még egy? Ügy érezték mindnyájan, Csen­des Erzsi közéjük ült. Tartóz­kodóbbak lettek, megiiletődtek a szavak súlyától. — Gyertek át egy pohár borra — szólalt meg Marci. — Teli po­hár mellett könnyebb lesz foly­tatni. Kevés idő múltán ott ültek mind a hárman az italbolt nagy asztala mellett. Számolatlanul it­ták a fröccsöt, a féldecit, s ök­című kiállítás, s ugyanitt leple­zik le Wosinszky Mórnak, a mú­zeum alapítójának és első igazga­tójának emléktábláját. S most a bevezetés és méltatás után bemutatjuk, mit nézhet majd meg a látogató a kiállításon. Történeti sorrendben az első helyen I. Béla, a város- alapító képe fogad (1061—1063 között uralkodott). A falon lévő, feltehetően a múlt század máso­dik felében készült festményen kívül még két képet találhatunk I. Béláról. Az egyik Turóczy Já­nos 1488-ban megjelent króniká­jából való, a másik pedig egy 1654-ben Nümbergben megjelent könyvből. Ennek külön érdekessé­ge, hogy a háttérben bemutatja a kalapácsos pénzverést. I. Béla idejéből váló ékszerek, a XI. szá­zadból való kard és a Bela dux (Béla vezérsége idejéből való pénz) rajza egészíti ki a Szek- szárdot alapító király emlékeit. Bottyán Jánost, a legendás Vak Bottyánt méltán sorolhatjuk me­gyénk nagyjai közé (1640—1709). Emlékét őrzi Dunakömlőd mellett a Bottyán vára. Béri Balogh Ádám, Rákóczi le­gendás hírű tábornoka 1708 szep­tember 2-án Kölesd mellett ara­tott győzelmet a labancokon. De szorosan megyénkhez fűzi emlé­két az is, hogy 1710-ben Báta- szék irányába menekülve, Szek- szárd mellett, a csatári Cinka pataknál fogták el a labancok, hogy innen kivégezni Budára hur­colják. A reformkor nagy alakja volt Csapó Dániel, tengelici föld- birtokos. Birtokain mondern szel­lemű mintagazdaságot rendezett be. Gyulai Pál méltán nevezte az első nemzetgazdának. Bezerédj Amália, ifj. Bezerédj István felesége következik a sor­ban. ő volt első ifjúsági írónk. Plóri könyve nagy népszerűség­nek örvendett. 1828-ban Hidján lükkel az asztalt verve, teli torok­ból énekeltek. Péter később csak arra emlé­kezett, hógy Vajda Marci hívja, egyre hívja: siessenek, mert leké­sik a vonatot. De egyszer csak el­tűnt, hiába kereste, valahonnan messziről mintha vonatfüttyöt hallott volna, aztán megfordult körülötte a világ. Fel akart állni, de nem volt jártányi ereje sem. Mezőcséten lassan az aratáshoz készülődtek. Andrisuk munkája most egy kicsit könnyebbé vált, de hiszen majd pótolják ők rövi­desen ezt a néhány napos kony- nyebbséget, minden eddiginél nehezebb munkával. Attól kezd­ve. hogy a kombájn beáll majd a gabonatáblába, lesz őnékik zsá­kolni valójuk éppen elég. Csak meg ne unják időnap előtt. Aho­gyan Gál Péter megunta. El is párolgott a gyalázatos, a tegnap esti vonattal. Még csak él se kö­szönt legjobb barátaitól. Dühös is volt emiatt Bodor Andris épp úgy, mint Tóth Albert. De még a lányok is. Farkas Ilonkáék se mondtak azóta jó szót rá. Most pedig, ahogy a magtár falát ta­pasztják, meszelik, egyszer csak megszólal Andris: — No, ha el nem ment volna a Peti, most itt gyönyörködhetne tebenned, Ilonka. — Nem ment az el, gyerekek — mondja nagy meglepetésre Ilonka. — Hát nem tudjátok? Ügy kilenc óra tájt Csányi Elek­kel meg Vajda Marcival együtt megjelentek a kocsmában. Ügy berúgott Péter, hogy nem bírt egyedül hazamenni se. zsellérgyerekek számára „Kis is­kolát” létesített, amely a magyar nyelvű óvoda ősének tekinthető. Ifj. Bezerédj István (1796— 1856), az első önként adózó, job­bágyfelszabadító magyar földesúr képe is látható a kiállításon. Bezerédj Pál terjesztette el a selyemtáhyésztést hazánkban. 1880-ban Szekszárdon felállította az országos selyemtenyésztési fel­ügyelőséget. Tolnán nyersselyem- sodró telepet építtetett. Garay János kéziratai, néhány könyve, tintatartója és er­szénye, azonkívül latin nyelvű halotti anyakönyvi kivonata is ott látható majd a kiállításon. Id. Csapó György nemzetőr-ezredes az 1848-as ozorai diadal egyik hadvezére volt. Bőséges anyagot mutat be Perczel Mór, a magyar szabadságharc egyik kiemelkedő alakja emlékeiből is a Tolna me­gye nagyjai kiállítás. A terem fő­falán helyezték el Wosinszky Mór emléktábláját, amelyet a megnyitó alkalmával lepleznek majd le. Wosinszky Mór világhí­rű régész volt, a lengyeli ásatá­sok irányítója. Szekszárdi apát- plóbáinos korában ő alapította a múzeumot, és ő volt annak első igazgatója is. Tolnán született, apja lengyel származású szabad­ságharcos emigráns volt. Babits Mihályt képekben mu­tatja be a kiállítás, a bemutatott könyvek mellett ott látható a „Balázsolás” első fogalmazványa is. Láthatjuk az 1919-es Tanács- köztársaság néhány szekszárdi emlékét is, és a Tolna megyei Vö­rös Újság egy számát. Az illegális kommunista mozgalom Tolna megyei mártírjait Gőgös Ignác és Miklós István képviselik a kiállításon. Gőgös Ignác Ta­másiban, Miklós István Ozorán született. Az illegális kommunis­ta mozgalom kiemelkedő alakjai voltak, kikre méltán lehet büszke Tolna megye népe. A Tolna megve nagyjai kiállí­tás, amely gondos munkával ké­szül, jól szolgálja majd azt a célt, hogy a múlt haladó emlé­keivel a mai haza szeretetére ne- I véljük az embereket. L. Gy. — Komolyan mondod ezt, Ilon­ka? Óriási! Nem lehet az igaz! — hüledeztek mind a hárman ott körülötte. — Gyerekek, én elszaladok hoz­zájuk — ajánlkozott sebtében Tóth Ferke. — Te csak ne menj sehová, jöj­jön ő, ha kedve tartja. A nagy szövetkezeti magtárat már majdnem teljesen rendbs- hozták, betapasztották, bemeszel­ték nagyjából, mert ha sokat is beszéltek közben, azért csak járt a kezük, a legények megkeverték a sarat a tapasztáshoz, meg söp- rögettek is, a lányok inkább me­szeltek. Szinte észre sem vették, úgy toppant közéjük Gódor Zsiga bácsi, aki sietve jöhetett s a ha­tár felőli úton, amerre a magtár­ból nem esett kilátás. De nem­csak hogy sietett, valami jó hírt is hozhatott, mert ábrázata olyan nyugodt volt, mint legutóbb Fod- róczi Marika esküvőjén, amikor a pohárköszöntőt mondta. — Mire végzitek, gyerekeim? Haladtok-e szépen? — Haladnánk, ha többen len­nénk, Zsiga bácsi. Csakhogy nagy ám a magtár, mi meg kevesen vagyunk, — válaszolgattak neki a tágas épület hol egyik, hol má­sik szögletéből. — Csak tán nem untátok meg a munkát, halljátok-e? Mert azt nem szabad megunni. Én is mun­kaügyben jöttem most ide. — Hány magtár van még? (Folytatjuk) Tűz az őcsényi faluszélen Tegnap délelőtt tűz ütött ki Öcsényben az egyik ház udvarán. Az elszórt hulladék kapott láng­ra és a tűz átterjedt a közelben lévő szalmakazlakra, majd pedig a rőzserakásra. A kivonuló szek­szárdi tűzoltóknak sikerült meg­akadályozni, hogy a lángok az épületre is átcsapjanak. A tűz keletkezési okának kiderítésére a vizsgálat folyamatban van. Jelen­tősebb kár nem keletkezett. (Folytatás az 1. oldalról) ma. A Tolnai Textilgyárban 1959- ben mindössze 20 dolgozónak volt szakmunkás-vizsgája. Ez a szám 240-re emelkedett. Az üzemi dolgozók növekvő ak­tivitása kamatozott. 1961-ben a járás 18 üzeme kö­zül hét elnyerte a büszke él­üzem címet. A tervek teljesítésében nagy sze­repe van a szocialista brigád­mozgalomnak, amely 1959-ben kezdődött. A járás üzemeiben 58 brigád 624 tagja harcol e meg­tisztelő címért. A kongresszusi versenyben üzemeink dolgozói is részt vesznek. A verseny során 5 452 000 fo­rint értékű vállalást tettek, amelyből a küldöttválasztó értekezletig több mint 3 mil­lió forint értéket teljesítet­tek. A VII. pártkongresszus határo­zata nyomán Szekszárd város megindult az iparosodás útján. Ennek során 1960 január 1 óta a foglalkoztatottak száma 850 fővel nőtt a városban. Belépett a ter­melésbe a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szek­szárdi telephelye, mely jelenleg 500 főt foglalkoztat, főként női munkaerőt. Nőtt a gépjavító, a faipari és a vasipari vállalat munkáslétszáma. Megkezdődött a Mechanikai Mérőműszerek gyárának épí­tése 97 millió forintos be­ruházással, mely 1964-ben lép be a termelésbe 1154 fő fog­lalkoztatásával. Csak az ipar­ra fordított beruházás az öt­éves tervben a járásban meg­haladja a 200 millió forintot. A járás kulturális fejlődését ismertetve Szabópál elvtárs el­mondotta, hogy a szekszárdi já­rásban jelenleg 1728 felnőtt ta­nul a közép- illetve az általános A A járási pártbizottság, a man­dátumvizsgáló bizottság beszámo­lója, valamint a beterjesztett ha­tározati javaslat felett széles kö­rű vita bontakozott ki. A felszó­lalók közül számosán a mezőgaz­daság időszerű kérdéseiről szól­tak, a falvakban lezajlott nagy­arányú változásokkal foglalkoz­tak. Arany István elvtárs, a mö- zsi termelőszövetkezet elnöke pél­dául elmondotta, hogy az idén a gyenge termelőszövetkeze­tek között nyilvántartott kö­zös gazdaságukban mintegy 30 százalékos eredményjavu­lás várható. Ezt a többi kö­zött az tette lehetővé, hogy minden fontos kérdést az egész faluval megvitatnak. Ezután az egységes falusi parasz­ti osztály kialakulásának kérdé­seiről beszélt. A termelőszövetkezeti pártszer­vezetek küldöttei csaknem vala­mennyien elmondották: úgy szervezik meg a munkát, hogy a vetést október 31-ig elvégzik, s november végére, december elejére a talajmun­kákat is befejezik. Ennek során több bírálat hang­zott el a gépállomásokat illetően. Vigh Dezső elvtárs azt javasolta a pártértekezletnek, hogy a járás legjobb gépállomásának igazgató­ja legyen a járási tanács mező- gazdasági osztályának helyettes vezetője és az ő feladata legyen az erőgépek irányítása, ez lehető­vé tenné, hogy a gépek kapaci­tását jobban kihasználják, meg­gyorsulna a munka. Vörös Antal, a Várdombi Gép­állomás pártszervezetének küldöt­te a traktorosok képzésével, az őszi munkák állásával foglalko­zott. Zentai István, a bátaszéki vasutasok kül­dötte elmondotta, hogy hat traktorost adnak át a gépál­lomásnak az őszi munkák meggyorsítása érdekében, majd az őszi szállítási feladató^ kát ismertette. iskolákban. A járás lakossága szí­vesen vett részt a társadalmi munkában. 1959 óta mintegy 6 millió forint értékű társadalmi munkával segítették az iskolai és az óvodai férőhelyek növelését. A dolgozók életkörülményeiről szólva elmondta, hogy nagy ja­vulás van, s ennek egyik muta­tója az is, hogy amíg 1959-ben 15,5 millió forint volt a betét- állomány, 1962-ben több mint 52 millió. A beszámoló negyedik része a párt fejlődésével foglalkozott já­rási viszonylatban. Áttekintést adott a pártépítő munkáról, a párthatározatok végrehajtásáról, a párt és a tömegek kapcsolatáról, a járási pártbizottság munkájá­ról. Külön szólt az államhatalmi szervek és a tömegszervezetek munkájáról, majd befejezésül a következőket mondta: A párt politikája helyes. Ez a politika biztosította, hogy nép­gazdaságunk egészségesen fejlőd­jék. Építőmunkánk, küzdelmünk szervesen beilleszkedik a szocia­lista tábor erőfeszítéseibe. Mi is részt veszünk a harcban, amely a békéért, a leszerelésért, a két világrendszer békés egymás mel­lett éléséért, a szocialista világ- rendszer győzelméért folyik. Biz­tos jövőnkbe vetett hitünkben erősít bennünket a kommuniz­must építő szovjet nép gazdag tapasztalata, kézzelfogható és nél­külözhetetlen támogatása. Érde­mes volt és van miért dolgoz­nunk. E tudatban végezzük mun­kánkat továbbra is dolgozó né­pünk javára! A beszámoló elhangzása után Győrfi László elvtárs, a járási revíziós bizottság elnöke ismer­tette a bizottság tevékenységét, a pártszervezetek munkájában szer­zett tapasztalatokat. A pártértc- kezlet az elhangzott két referá­tum felett együttes vitát tartott. vita A felszólalók közül számosán foglalkoztak a pártszervezetek belső életével, a pártmegbízatá- soklcal és azok teljesítésével. A vitában felszólalt Sándor Jó­zsef elvtárs, aki átadta a Köz­ponti Bizottság és személy szerint Kádár János elvtárs üdvözletét. Sándor elvtárs az osztályharc idő­szerű kérdéseivel: a munkás- osztály szövetségi politikájával, a pártonkívüliekhez való viszony- nyál, valamint a származással kapcsolatos kérdésekkel és a sze­mélyi kultusszal foglalkozott. Ezeknek kapcsán történelmi át­tekintést tett, s megállapította: a mi pártunk mindig akkor tudott előrelépni, mindig ak­kor tudott győzedelmeskedni, amikor helyes szövetségi po­litikát folytatott. A párt po­litikája ma is helyes. Ezt bi­zonyítják az elért eredmé­nyek és a tömegek bizalma. Soczó József elvtárs azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a párt politikája 1956 óta tö­retlen, s ezt fejezi ki a párt VIII. kongresszusára ki­adott irányelvek is, ame­lyekkel a Tolna megyei kom­munisták cs a dolgozók szé­les rétege egyetért. Ezután azzal foglalkozott, hogy még nem mindenki érti meg a párt szövetségi politikáját, az egy­séges paraszti osztály kialakítá­sának útját, vitázni kell olvkor a pártonkívüliek funkcióba állítá­sáért, majd az értelmiségiekkel kapcsolatban felmerült néhány helytelen nézettel szállt vitába. A járási pártértekezlet a vita lezárása után elfogadta a beter­jesztett határozati javaslatot, majd. megválasztotta a járási és városi pártbizottság tagjait és pót­tagjait, a revíziós bizottság tag­jait és póttagjait, valamint a me­gyei pártérteke-Irtre a szavazati jogú és tanácsk-msi joggal ren­delkező küldötteket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents