Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-30 / 254. szám
TOLNA MEGYEI NÉPtJSÁG 1062. október 30. Pezsgő hangversenyeiét van kialakulóban Tolna megyében Átmeneti visszaesés után Tolna megyében mind több zenei rendezvényre kerül sor. Az októberi szekszárdi és bonyhádi hangversenyek után novemberben és decemberben egymás után kapcsolódnak bele a megye nagyobb községei a, hangverseny-életbe. Szekszárdim novemberben isméi pécsi hónap lesz. November 11-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a városi kultúrház nagyterméből a pécsi operatársulat nagyhírű balettkara szerepel Szekszárdon. A balettkar 2—3 hónapja kirobbanó sikerrel vendég- szerepeit Nyugat-Németországban és műsorukról az amerikaiak az elmúlt hónapban készítettek Bécs- ben filmet. November 16-án a volt megyeháza nagytermében kerül sor a felnőtt-sorozat harmadik hangversenyére, amelyen a pécsi Liszt Ferenc Kórus és a Szimfonikus Zenekar Bach, Händel és Mozart-műveket mutat majd be szólistáinak közreműködésével. Decemberben • ugyancsak két hangversenyre kerül majd sor Szekszárdon. Az ifjúsági hangver- . senyen kívül december 7-én vagy 16-án Szabó András kaposvári zongoraművész lép majd a szekszárdi zenekedvelők elé. Bonyhádon a péosiek nagysikerű hangversenye után december 15-én Kubinyi Attila, a neves fiatal hegedűművész szerepel a járási kultúrházban. A hangversenyre a rendkívül szimpatikus , művész virtuóz programot állított össze, úgyhogy minden bizonnyal nagy sikerre tarthat majd számot . Pakson a Svájcban szép sikerrel szerepelt Váczi Gyula kezdi meg a hangverseny-idényt november elején. A második hangversenyre december 14-én kerijl sor, amelynek, keretében Kocsis Albert hegedűművész és Szendrey Karper László gitárművész ad magas színvonalú hangversenyt. Dombóváréit a 12 évfolyamos iskola impozáns nagytermében kerül sor az idény első hangversenyére november 13-án. A hangversenyen az Amerikába készülő Kocsis Albert és. Szendrey Karper László hegedű-, illetve gitárművészünk működik közre, akik szinte Európa minden nagyobb hangverseny-pódiumán szerepellek inár. Szendrey Karper Lászlónak különösen az északi államokban volt nagy sikere. A tervek szerint Kocsis Albert Londonban is 'ugyancsak 1963-ban mutatkozik majd be. Tamásiban is Kocsis Alberték nyitják meg az 1962—63. hangverseny-idényt. A ■ hangverseny időpontja még nem dőlt el. Minden valószínűség szerint november 12 és 14 között kell a művészeknek választaniuk. Decemberben Kodály-esttel folytatódik a tamási hangverseny-idény, amelyen Husek Rezső és az általános iskola énekkara működik közre. Bátaszéken Husek Rezső zongoraestjével kezdenek november 23-án. A következő hangversenyre december közepén kerül sor, amelyen Váczi Károly és Keresz- tessy Hédy zongora-ének hangversennyel ad ízelítőt a komoly muzsikából a bátaszékieknek. Hőgyész februárban kapcsolódik be a hangverseny-életbe. Örvendetes fellendülés van tehát kicBakulóban Tolna megyében a zenei rendezvények tekintetében. Reméljük, hogy a megye zenekedvelői kellő figyelmet mutatnak majd a rendezvények iránt és érdeklődésükkel fogják honorálni a megye zenei életének megteremtéséért fáradozók törekvéseit. O. I. Az atomkorszak haditengerészete Vajon van-e szerepe a haditengerészeti flottának az atomkorszakban, felhasználhatók-e a jelenleg ismert hajótípusok a modern háborúban? Ezekre, s a velük kapcsolatos legérdekesebb kérdésekre válaszolt a minap Iszakov flotta-tengernagy, a szovjet haditengerészeti flotta helyettes főparancsnoka. Tizennyolc év után ünnepélyes esküvő Beszámoltunk már arról, milyen eredményesen foglalkozik a falu cigánylakosságának nevelésével a decsi járási művelődési ház. A cigányfoglalkozások eredményeként több családban határoztak úgy. hogy megszüntetik az eddigi együttélést s társadalmi esküvő útján teszik hivatalosan is elismertté a házasságot. Az első ilyen társadalmi esküvőre szombat délután került sor. Ünnepélyes külsőségek között, számos érdeklődő részvétele mellett 18 évi együttélés után kötötték meg házasságukat Horváth Ernő és élettársa. Történelmi példák Iszakov admirális bevezetőül emlékeztetett N. Sz. Hruscsov szavaira, aki azt mondotta, hogy noha a Szovjetunió már régen megtörte lehetséges ellenfeleinek atommonopóliumát, egy eljövendő háborúban, ha azt az imperialisták kirobbantófták, a szovjet hadsereg előtt álló stratégiai feladatokat az összes fegyvernemek együttműködésével fogják megoldani. S bár világos, hogy itt az első hely a nukleáris töltetű interkontinentális rakétáké lesz, a haditengerészeti flotta számára is jut majd feladat. Történelmi példák sora bizonyítja ugyanis, hogy a tengert nemcsak szállításra, s a haditengerészeti flottát nemcsak a tengeri közlekedés biztosítására lehet felhasználni, hanem adott esetben a szárazföldi véderők támogatására is. Mivel azonban a tengeri közlekedés megbénításának magának is 'sok eszköze van, több kapitalista országban, így például az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Angliában az üzemanyagszállító tartályhajók víz alatti közlekedésre való átalakításának gondolatával foglalkoznak. Sőt néhány francia admirális már-már azt latolgatja, hogy az egész flottát, támaszpontostól, víz alatti közlekedésre kellene berendezni. Ez azonban képtelenség — már csak gazdasági okokból is. Viszont az, hogy ilyen ötletek egyáltalán felmerülnek, egyúttal mutatója annak, hogy mennyire szüleség van a flottára, s ezen belül a hajók korszerűsítésére. Úszó reptérből—szálloda Erre vall az is, amit Iszakov admirálisnak a pugwashi értekezlet egyik amerikai részvevője elmondott. Egy amerikai üzletember szerint azzal a kéréssel fordult a Pentagonhoz, hogy legyen — Száz holdon telepít gyümölcsöst a nagydorogi Uj Barázda Termelőszövetkezet. A telepítés előkészítéseként a forgatást még az ősz folyamán megkezdik. (Folytatás a 3. oldalról) ha úgy akarja. Ujjai becézve matattak a lány hajában, majd remegő tenyerével a forró halántékot is végigsimította. — Ölelj meg... — mondta a lány. Az erdő mélyén tovább szőtték a tündérek a csend nehéz bársonyát, a Höld pedig a völgy közepére merengett.' Fényétől előragyogott a pókháló finom ezüstje, amelytől álomszerű hórpezővé változóit a rét. Később törékeny őzek álltak meg az ezüstragyogásban, szétnéztek kíváncsian, ahányan, annyi felé, aztán lábujj- hegyen surrantak tova a rekettye- bokrok mögé. * Szüretre fél esztendős birgét vágott le az öreg Kustán. A zsuppfedelűX présház előtt vihar- edzett cseresznyefa állt, ennek a törzsén nyúzta . meg a bárányt. Ott is hagyta a bőrt kifordítva, lusta legyek dőzsöltek az opálos irhán. Egy darázs, közéjük csapódott kíváncsian, de elijedt a faggyúszagtól és dünnyögve vetette magát a préskádra. Dani a prés csavarját hajtotta, tömzsi teste a rúdnak feszült, erejétől nyöszörgött a faalkotmány. A kád alján zavarosan, cukortól ragadósan csörgött a dézsába a sárga must. Megállt, vastag karját pihenésre lógatta. Fedetlen fején bozontosra kászálódott a sűrű, fekete haj, csontos arcát odatartotta a szélnek, amely Muraköz felől lengette át Pannóniába a déli országok langyos leheletét. Innen, a cseresznyefa árnyékából túl látott az országhatáron, mozdulatlan hullámokként redőzték a messze tájat Szlavónia lankái, amott pedig, a magasabb hegyek irányában Ausztria nyújtózott, sötétebb színekbe takarózva. Dani nem gondolt se a drótsövényes országhatárokra, se a politikára. Csak a szerelemre. Éber álmodozásában nem is zavarta semmi, mindössze az erőszakos kecskedarázs kóválygott körülötte állhatatos vitézséggel. Jókedvűen feléje legyintett, pofozó mozdulattal, aztán elégedetten sóhajtva, nekifeküdt a préscsavar rúdjának. A must elvékonyult erecskéje mindjárt bővebbén patakzott. Apja a szőlősorok végében piszmogott a birgepaprikással. Szokása volt harminc esztendő óta, hogy ő főzze meg a szüreti báránypörköltet. Fontoskodva haj longott a fűszerillatú füstben, annyira" odafigyelt a dolgára, mintha a világot- készült volna újrateremteni. Erős csontú, derék ember volt az öreg, széles háta alig hajlott meg, fekete bársonynadrágja le'gényesen feszült a combján, Térdét is csak azért tartotta beroggyantva, mert a szolgafáról mélyen- függött alá a húszliteres bogrács. Fo-szú nvelű fakanállal kalamolt bele a halkan rotyogó paprikásba, majd tavaszi venyigét tűzdelt a bogrács alá. Letérdelt, kérges ujjaival parazsat csípett a rézkupakú pipára. Mintha rajta kívül nem lenne más se égen, se földön, kihúzta magát komótosan, nagy élvezettel szopogatta a pipát és úgy, tekintett szét a tájon, mint akinek köteles számot adni a természet megérlelt gazdagságáról. Bent a szőlőbokrok csipkés levelei között kacarásztak a szüretelő lányok, mint boldog mid ársereg. Világos'keszkenők, fénylő arcok villantak elő, s idős Kustán Dániel olyasmire gondolt, amit nem illik kimondani, amikor az egyik szőlősorban szoknyát látott feszülni a puttonyt emelő lány tomporán. A pipát kivette fogai közül, megnyalta a szája szélét, penészes .bajusza csáléra állt az alattomos mosolytól. Hiába tartotta a közmondás, hogy az öreg kecske is megnyalja a sót, tudta, hogy ehhez neki aligha lehet már reménye. Hanem a fiának szívesen választott volna .menyecskét. Hiányzott a házából az a fajta egészséges levegő, amelyet nem az erdők lélegeznek ki, nem a zápor mos tisztára és nem a fagy frissít meg, hanem csak a fiatal fehércseléd tud párázni magából. Nagyon kellett neki az ilyen közelség, talán jobban, mint a vén kandúrnak a kemence melege. Újra megkavarta a paprikást, majd a fia felé ballagott pipáz- gatva. — Tudod-e, hogy még az idén j szeretnék táncolni a lakodalma-, dón? — mondta és kajánul a fi-■ ára nevetett. Dani hirtelen elengedte a présj rúdját, boldog csodálkozással meredt az öregre. — Hiszen akkor egyet akarunk, édesapám !... (Folytatjuk) a segítségére egy anyahajó megvásárlásában. A repülőgép-anyahajón a derék businessman szállodát akart berendezni: a méretei ragyogóan alkalmasak lennének különböző szórakoztató intézmények befogadására, arról nem is beszélve, hogy az unatkozó milliomosok kapva kapnának a kitűnő alkalmon, amit az anyahajó — saját különrepülőgépük ..garazsírozására” nyújtana. Iszakov tengernagy ehhez csak any- nyit tett hozzá: ő bizony el is adta volna a kért anyahajót az üzletembernek, mert a modern viszonyok között ez a hajótípus, akárcsak még az atommeghajtású sorhajó is, sebezhetősége miatt nem több vízen lebegő koporsónál. A repülőgép-anyahajó a legdrágább hajótípus, egyetlen tonnája a duplájába kerül a sorhajóénak. üzembentartása még költségesebb. Ha ehhez hozzávesszük, hogy például az amerikai Enderprise anyahajó legénysége négyezer fő, amelyből azonban csali tíz százalék a tulajdonképpeni tengerész, a többi nagy képzettségű pilóta, radarkezelő, stb., s hogy az a rengeteg érték, amit a kis területen összpontosított emberanyag, valamint fegyverzet jelent, szinte maga kínálkozik egy támadás viszonylag könnyű prédájául — megérthetjük, hogy az admirális ilyen kedvezőtlenül nyilatkozott az anyahajókról. Miért hetedik a 7. flotta ? Ellenérvként persze fel lehetne hozni, hogy az anyahajót, ahhoz, hogy megtámadhassák, először fel kell fedezni, márpedig ez a hajótípus, mint ismeretes, rendkívül mozgékony célpont: egyetlen éjszaka alatí mintegy ötszáz kilométert tud megtenni. Csakhogy egyrészt a modern radar- és rakétatechnika ezt az előnyt csaknem semmissé teszi, másrészt pedig az anyahajó soha nem jár egyedül: cirkálók és torpedórombolók kísérik. A hajórajt pedig könnyebb felfedezni, mint a magányos hajót. A modern nukleáris töltetű rakétának emellett nincs is szüksége telitalálatra: a robbanás nyomáshulláma ma már akkor is harcképtelenné teszi az ellenfél hajóit, ha a becsapódás történetesen nagy távolságra történik. Az anyahajók ideje tehát lejárt, bár az imperialisták még egy ideig felhasználhatják a gyengébb országok, elsősorban a katonai tömbjeikhez tartozó kisebb államok megfélemlítésére, aminek példáit különösen a délkelet-ázsiai- térségben láthattuk az utóbbi időben. Gondoljunk csak a hírhedt 7. amerikai flottára. A számozás egyébként teljesen önkényes, s az egyes flották összetétele és feladatköre a washingtoni politika pillanatnyi indítékaitól függ. Polaris: a gyengeség jele Rendkívül érdekes, amit Iszakov admirális az amerikaiak Polaris rakéták kilövésére alkalma^ tengeralattjáróiról mondott. Még a katonai szakértők egy része is hajlamos arra, hogy a tengeralattjáró és a rakéta ilyen összeházasításának csak az előnyeit lássa, tehát azt. hogy a hajó lopva megközelítheti célpontját, s úgy lő- beti ki rakétáját. A valóság azonban ezt a különös házasságot éppen a modern amerikai ha- digépezet egyik legfájóbb gyengéje szülte: az interkontinentális rakéták terén mutatkozó lemaradás. A tengeralattjárókkal ösz- szeházasított Polarisoknak két típusuk van: az egyik 1700, a másik 2000 kilométer hatósugarú, s a legkorszerűbb kísérleti Déldány hatósugara sem több 2500 kilométernél. Ez azonban még mindig messze elmarad az interkontinentális rakéták 5—8 ezer kilométeres hatósugara mögött. A Polaris-program tehát voltákép- pen azt a félelmet tükrözi, amelyet az amerikai stratégákban ' a Szovjetunió rakétasikerei ébresztettek. Szeretnék pótolni a folytonossági hiányt, ami az interkontinentális rakéta-ellátottságukban mutatkozik. S ezért, hogy a Polárist távolabbi célpontok ellen is felhasználhassák, tengeralattjárókat- fegyvereznek fel vele, amelyek, mint remélik, titkon megközelíthetik az ellenséges partokat, s így lerövidíthetik a röp- pálya távolságát. Ha rövid a kardod... Az amerikai tengeralattjáró-támaszpontok ilyen előretolt állások, mint például a közismert Holy Loch is. Bár a rakétával felfegyverzett tengeralattjáró rendkívül aljas eszköz, hiszen a lövedéket a víz alól is kilőheti, anélkül, hogy hovatartozását meg lehetne állapítani (így mindig megvan a provokáció esélye), de — egyáltalán nem sebezhetetlen. Már csak méreteinél fogva is1 könnyen felfedezhető, arról nem beszélve, hogy az ilyen tengeralattjáróknak, akárcsak a többieknek, ugyancsak szükségük van támaszpontokra, amelyek megsemmisítése viszont éppen a tengeralattjárók harcképességét csökkenti. A sorhajó kiáll a sorból Modernizálási törekvések egyébként világszerte megfigyelhetők. Két éve az ángo-l parlament határozatára kiselejtezték a híres Vanguard sorhajót. Az idén az amerikaiak átadják államaiknak a róluk elnevezett sorhajókat: aféle múzeumi tárgy lesz tehát a South Carolinából, a Mississippiből és a többiből. A kiselejtezés mellett azokon a hajókon, amelyeket megtartanak, jelentős változásokat hajtanak végre, A tor- pedórombolókat a tengeralattjárók ellen, légelhárításra, --sőt c«a- patszállításra is használják, s az amerikai és az angol torpedórombolókon a lövegek egy részét közepes nagyságrendű rakétaki- lövő-állomásokkal cserélik ki, hatóerejük tehát jóval megnövekszik. Napjainkban azonban a kísérő hajók a legelterjedtebbek Ezek biztosítják a csapatszállító hajók, a teherhajó-karavánok útját. Őrszolgálatot is teljesítenek. Az Egyesült Államok tengerentúli támaszpontok egész rendszerét építette ki a maga számára, ami egyúttal viszont azt is jelenti, hogy a korábbinál jobban függ a tengeri közlekedéstől, az. e támaszpontokhoz vezető hajózó utak biztonságától. Ami a tengeralattjárókat illeti, ezek építése a tengeri hatalmaknál tovább folyik. A fejlődés irányát még számos változtatás jelzi. Közülük néhány érdekesebb: Kanadában (angol tervek alapján) és az Egyesült Államokban „atombiztos”, hermeti- zált kísérőhajókat építettek. Általános, hogy a repülőgép-anya- hajókat gyorsliftekkel szerelik fel. Változik a taktika is. Korábban a hajók rendszerint egymás nyomvonalában haladtak, míg most a hajók között a nagy távolság a kívánatos: olyan hajók, amelyek feladata mások biztosítása, olykor tizenöt kilométernyire haladnak őrizetük tárgyától. Ennek az az oka, hogy a nukleáris töltetű bomba, vagy rakéta jobban veszélyezteti a „bolyban” felálló hajókat. A Szovjetunió békét ak-°? és soha nem fog elsőnek támadni. De az imperialisták katonai készületeivel szembe kell néznie, s mint Iszakov admirális mondta, a többi fegyvernemmel együtt mindent megtesz azért, hogy adott esetben a ..szovjet, haditengerészeti flotta is helytállhasson a szovjet nép és a többi testvéri szocialista ország nagy forradalmi vívmányainak védelmében. (sp)
