Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-28 / 253. szám
1962. október 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Munkánk9 rends serünk értelme mély meggyőződésem, hogy munkánk, rendszerünk, politikánk értelmét a leghívebben az emberek bizalma, elégedettsége tükrözi vissza. Nagyon büszke voltam mindig építkezéseinkre. Büszke voltam minden létesítményünkre, szociális, kulturális, politikai vívmányunkra. A biztonság érzetét, ügyünk igazába vetett hitemet azonban mindig az adta meg leginkább, ha egyszerű emberek elégedettségéről, bizalmáról győződhettem meg igazán. A kommunizmus építésének programjában, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja, a XXII. kongresszus irányelveiből tett közzé, a sok, csodálatba ejtő nagyszerűség között egy jelszó ragadta meg leginkább a figyelmemet. Ez a jelsizó nagyon tömören és sokatmondóan foglalja össze egész rendszerünk lényegét, törekvéseink célját. A jelszót ismerjük, így hangzik: „Mindent az ember javára, mindent az ember érdekében!” Senkit nem bánt úgy, mint minket, kommunistákat az, hogy ha látjuk, hogy gazdasági rendszerünk még nem tudja maradéktalanul kielégíteni az emberek sokirányú szükségleteit. De senki nem örül úgy, mint mi, kommunisták, ha felépül egy bérház, ha jó a termés a földeken, ha árutói roskadnak a bőitek polcai, ha vidámak az emberek ... Úgy vagyunk vele, hogy ez a mi munkáink, fáradságunk legnagyobb jutalma. HADD MONDJAM EL, milyen emléket hoztam magammal Pártból, a Béke Tsz-ből. A tsz népszerű elnökével, Novák Mihály- íyal és a fiatal, lelkes főagronó- mussal, Siklósi Jánossal jártuk egész délután a határt A pári határban járni mindenképpen élmény, mert a természet nem fukarkodik a szépségekkel. Még nagyobb élmény ott járni most, amikor a tsz szépen műveli a földeket és jó terméssel fizet a határ. Különösen szép a kukorica... A közösből való részesedést és a háztáji földek jó termését bizony alig tudják hazaszállítani a tagok. A főagronómus panaszkodik: „Kevés a szállítási kapacitás.” Uton-útfélen vontatót kémek az emberek a tsz vezetőitől. Még éjjel is szállítják a kukoricát. Utunk végére értünk, amikor a Szemcse dűlőben megállította hintónkat egy idős asszony, Kurtz Mihályné. <— Adjál nekem vontatót — kérte az elnököt —, hadd vigyem haza a kukoricát... — Olyan sok van? — így az elnök. — Bizony sok van. Lesz az idén legalább ötven mázsa. Ennyi kukoricám énnekem még sohasem volt. Most meg ebben a nagy szárazságban ilyen jó volt a termés. Azt mondom: éljen sokáig, éljen száz évig, de még annáL is tovább a tsz... És nevetett erre jóízűen az öreg Kurtzné, nevetett az elnök, a fő- agranómus, meg az a tsz-gazda is, aki hajtotta a lovaikat... — Az öreg mama jól megmondta ,.. IGEN, JÓL MONDTA. És nem is csak annak örültem, hegy Kurtz Mihályné ilyet mondott ott Pártban, a Szemcse dűlőben. Annak örülök igazán, hogy ezen az őszön már nagyon sok tsz-gazda mond ilyeneket. Idén többem elégedettek, mint voltak tavaly és jövőre még többen lesznek ilyen vi- dámam elégedettek, ha még jobban dolgozunk és még következetesebben járunk a felismert jó úton. Gy. J. CITERAHÚR Kedvelt olvasmányom a lapok hirdetési rovata. Megtudok belőle sok mindent, azt többek között, hogy ki, kinek ajánlja magát hatvan éves korában nyugdíjjal, és kis családi kertes házzal, azontúl kapok felvilágosítást arra, hogy tud elhelyezkedni széles e hazában bolyongó mérnök, technikus, építőipari szakmunkás. Azután van a hirdetési fajtáknak egy másik, igen érdekes, _s főleg népgazdasági szempontból nagyon hasznos típusa, az inkurrens áruk felkínálása. A minap, amikor szétnyitottam a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap VI. évfolyam 43-as számát, ismét találtam egy inkurrens hirdetést. A Tatabányai Cement és Mészművek kínálják — nagyon helyesen — felesleges dolgaikat. Bolygófogaskerék, tömítőgyűrűk, fogaskoszorú, motortengely szerepel többek között a listán. A felsorolás végén, szerényen a következő sor áll: dterahúr .............1 fm M egértem a Mészművek vezetőit. Nagyon terheli őket a citera- húr, mert ettől a létező egy métertől is meg akarnak szabadulni. Mindjárt gondoltam rá, írok a cégnek, küldjék el címemre azt a húrt úgyis már évek óta fel kéne húrozni cdterámat, és eleddig sehol sem kaptam, mert ez hiánycikk. A levélírás közben állított meg barátom, ki arról világosította fel személyemet, hogy citerahúrt 6 mindig villanydrótból készít, meg hogy igen gazdag lehet az a cég is, amelyik ötven filléres árut egy lapban kínál eladásra, amikor az egy sor hirdetési díja több mint tíz forint. Végül is elálltam attól, hogy megrendeljem a citerahúrt, mégiscsak olcsóbb a népgazdaságnak, ha hulladék-drótból fejtek le egy szálat citarámra. Lehet azonban, hogy az nem lesz pontosan egy folyóméter, de a célnak akkor is megfelel majd. — Pj — A VÍZIMALOM Nemrégiben sikerült betekintenem az egy évszázaddal ezelőtti világba. Véletlenül vetődtem ide. Nem is tudtam, hogy még ilyen is létezik megyénkben. Akácfák, bodzabokrok veszik körüL Az útról jóformán csak a teteje látszik, de ügyet sem vet rá az ember: elhagyatott, romos épület — műemléknek kevés, mai használatra ugyancsak alkalmatlan, így aztán értéke sincs. Am a gépkocsivezető váratlanul megszólal, mert ugye, a gépkocsivezetőik mindent tudnak. — Vízimalom. Sietős az út, de hát az ilyenre mindig akad idő. Megállunk, hogy megtekintsük: milyen is az a sokat emlegetett őrlő alkalmatosság, hiszen mi, mai emberek, jórészt ezeket csak hírből ismerjük. Az épület belseje egyáltalán nem mutatja a teljes elhagya- tottság képét: telt zsákok sorakoznak, mérleg is található, és különféle, malomberendezósek- re emlékeztető alkatrészek. A deszka azonban mindenütt recseg. Egy kis mellékajtón keresztül kijutunk a lapátos nagykerékhez. Ez most pihen, a víz akadálytalanul ömlik mellette, s folyik tovább. A tengelyen azonban fényes, olajos rész jelzi, hogy a kerék mostanában is gyakran forog. Közben előkerül egy lisztes ruhájú ember: ő a molnár. Szemtől szemben állunk messzeföld egyetlen működő vízimalmának molnárjával. Tóth Józseffel. — Én vónék a kezelője... Legelőször talán ötven éve léptem át a küszöbét és aztán úgy hozta a sors, hogy én lettem az irányítója. Ez a,malom akkor sem volt fiatal, van talán már 100 éves is — így mondják az öregedi. A malom ott szerénykedik Értény község közelében. Szerénykedik, mert mindig is szerény volt a termelése: ha jó volt a vízjárás, több terményt őrölt, de néha bizony lassan nyelte el a zsákok tartalmát, a molnár bőven alhatott mellette. 1936-ban aztán mobilizálták: motort szereltek fel, hogy nagyobb legyen a teljesítménye. Persze a vízimalom csak vízimalom maradt, elérkezett az alkonya és ez ellen nem akadt orvosság. A felszabadulás után pedig végleg kiment a divatból. Azaz nem egészen, mert az ér- tényi termelőszövetkezet még használja: itt darálják az állatoknak a takarmányt. Erre még jó a tisztes korú malom. No, meg arra, hogy emlékeztessen a régi időkre, mert a feneketlen gyomrú, korszerű malmok korában különben el sem hinnénk, hogy valamikor ilyen „üzemeken” is múlott az emberek mindennapi kenyere. BODA FERENC Csökkent a balesetek száma, de még sok a tennivaló Balesetelhárítási ankét az ÉDOSZ-nál — Csak tíz tanácstagunk lenne még hozzá hasonló — ezt a községi tanácselnök mondta. A községi pártszervezet titkára, Magyar Márton viszont így beszélt, amikor Gulyás Miklósról esett szó, — Kellemetlen kedves ember, aki a legkisebbet sem hagyja szó nélkül, ha úgy látja, hogy az nem mindenben találkozik a közérdekkel. Szókimondó, néha türelmetlen is, s ezért a tamácson belül néha ellenzéknek látszik. Látszik, vagy valóban az? — Ahogy vesszük— Az utóbbi rövid mondatot már a Temesvári utcai ház asztalánál mondta Gulyás Miklós, a pincehelyi tanács tagja azután, hogy a szokásos ismerkedés lezajlott. — Szeretek mindent alaposan megnézni, minden oldalról megvitatni, mert úgy érzem: akkor találjuk meg leginkább az igazságot, ha sokan keressük, ki-ki hozzáteszi a maga részét a megformálásához. S hogy néha türelmetlenebb vagyok, mint a fiatalok? Hát istenem... Magyarázóan tárta szét a karját, megigazította nyakában a kendőt, köhögött, Az ellenzéki oldalról — Nem bírom már úgy, mint valamikor: Lassan csak az emlékeimből élek. Nem mondja, de az avatott már ért belőle: Mauthausenne, a szabadu lásra, az azt követő kenyérharcokra gondol, amelyek felőrölték az erejét, de korántsem az akaratát. Ez a soha ki nem vesző akarat, az ember alkotnivágyása az, ami a mai falu legkisebb kérdésében is állásfoglalásra készteti, s arra, hogy egyforma vehemenciával álljon valami mellé akkor is, amikor látszólag jelentéktelen dologról van szó. Az a fajta ember, aki komolyan veszi a megbízatást, s tud őrülni az eredményeknek még akkor is, ha azok csak évek múltán érnek be. S pontosan ezért, örömét találja abban, hogy segítsen mindenkinek, a legkisebbtől a legna- gyobbig. Még csak négy éve tanácstag, de már nem úgy ismerik, mint a község hajdani pékjét, hanem mint a 35-ös körzet tanácstagját. Pedig ellenzéki ember, s ha úgy hozza a sor, hangja, mozdulatai is hevesebbek a szokásosnál. Ilyenkor a köz igazát védi. Egy példa erre: — Milliókat fordítunk a községi vízműre, s a lakosság százezreket érő önkéntes munkát vállalt. El ú végezték becsülettel. — Akkor hoi a hiba, az ellenzékieskedés oka? — A kivitelező vállalat munkájánál, de még- inkább a szánüázásnál. Mert képzelje csak el: egy kapavágást sem tettek a vezetékek helyének kiásásánál, de valami érthetetlen logika folytán csak a mi utcánkban 80 ezer forintot akartak ilyen címen elszámolni. Persze, hogy félcsattantam, persze, hogy tiltakoztam.... Gondolható: ezek után nem kedves ember a vízmű építését végző vállalat néhány emberének a szemében. Inkább amolyan okoskodó, kákán csomót kereső, mert elölről kell kezdeni az egész számlázást, s bonyolítja így az ügyet, amelyik pedig folydo- gálhatott volna a maga medrében. A károsodásra csak később figyeltek volna fel. Olyan ember is van, aki egyenesen haragszik rá, mert személyes érdekeit véli csorbítva látni azután, hogy ő szólt, miért neki is szóltak. Látszólag bagateU dolog az egész, csak egy utcarész lezárásáról van szó, amit a tulajdonos „az én házam, az én váram” elvből kiindulva eszközölt. Pedig... — Én 56 éve azon a részen jártam keresztül, s velem együtt nagyon sokan a körzetből. Még akkor, amikor a telekkel együtt eladták a Kapóst is. Az a terület a közé, nincs joga senkinek, hogy kisajátítsa... Akiről szó van, az most azt mondja: „Gulyás Miklós olyan ellenzék, aki választóinak érdekei ellen ágál. S erről egyelőre le sem lehet beszélni. Azzal persze nem sokat törődik, hogy a szomszédok mit mondanak, hogyan vélekednek, öt csak a saját kis önös szempontja vezeti.” Gulyás Miklóst pedig a köz érdeke, az, hogy napról napra könnyebb, zökke- nőmentesebb legyen az élet Pincehelyen, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az emberek, s jobban megértsék egymást akkor is, ha valami miatt feszültség áll fenn is közöttük pillanatnyilag. Ellenzék hát ő? Az. De olyan oldalról, ahonnan nem a visszanézés a cél, hanem az előrehaladás. S az ilyen ellenzéket meg kell becsülni, még akkor is, ha néha kellemetlenkedik. SZOLNOKI ISTVÁN , Pénteken balesetelhárítási an- kétot rendezett Szakszárdon az Élelmezési Ipari Dolgozók Szak- szervezetének megyei bizottsága. Az ankéton a megye élelmezési ipari üzemeinek munkásvédelmi aktivistái vettek részt. Veres Márton, a megyei munkásvédelmi bizottság vezetője tájékoztatta a részvevőket a baleseti helyzet alakulásáról. A megye élelmiszeriparában — mint mondta — némi javulás van a tavalyi állapothoz képest. A múlt év első kilenc hónapjában hetvenegy balosét fordult elő, ezek összesen 1031 kiesett munkanapot okoztak. Az idén januártól szeptemberig a balesetek száma tizennyolccal, a kiesett munkanapok száma 284-gyel volt alacsonyabb. Megelégedettségre ennek ellenére nincs ok, hiszen a megtörtént baleseteket is el lehetett volna kerülni. Sok a javulás a baleseti statisztika „legelőkelőbb” helyén szereplő Húsipari Vállalatnál — itt tavaly egész év alatt 24 baleset fordult elő — az idén januártól szeptemberig csak kilenc, de ez még mindig sole, hiszen az összes i dolgozó létszáma a százat sem éri el. Mind a vitaindító előadásban, mind a hozzászólásokban hangsúlyozták a nevelő, fel- világosító munka jelentőségét, de fontosnak tartották a részvevők a szigorú adminisztratív rendszabályok alkalmazását is. Megbeszélték a néhány legújabb rendelkezéssel kapcsolatos tennivalókat is. Ezek egyike a 134-es számú minisztériumi-szakszervezeti központi vezetőségi utasítás, amely szerint a veszélyesebb mun katerületeken a gazdasági-műszaki vezetők havonta kötelesek ismételten balesetelhárítási oktatásban részesíteni a dolgozókat. Az ankét végén két aktivistát megjutalmaztak, majd négy balesetelhárítási kisfilmet vetítettek le a részvevőknek. Hiába tagadta, bűnössége beigazolódott Cseng a telefon. Jelzik, hogy éjszaka betörtek Bölcskén Ferde István présházába és onnan bort loptak el. Csakhamar a helyszínre érkeztek a rendőrök s társaságukban egy négylábú, roppant finom érzékszervekkel rendelkező »nyomozó« is. Pillanatok alatt kiderült, hogy a tettes a tetőn keresztül jutott a présházba. Felszedte a cserepeket. s amikor belépett a padlásra, beszakadt alatta a mennyezet, és beesett a hordók közé. A rendőr- kutya megszagolta a nyomot és elindult. Tétovázás nélkül az egyik közeli présház felé, s jelezte, hogy idejött a nyomok tulajdonosa. A nyomozók zörgetnek, a présház belseje sokáig néma marad. Végre mozgás hallatszik, nyílik az ajtó, s megjelenik Katz István. Látszik rajta, hogy még nem aludta ki magát, lehelete pedig borgőzös. Csakhamar kiderül, hogy berúgott, s még nem is jó- zanodott ki. Katz István persze tagadja, hogy neki valami köze is lenne a betöréshez. Előkerül a bor, ami minden jel szerint Ferde István hordójából való. Katz még ezután is tagad. A kutyának jó szimatja van, nem szokott tévedni, de ami biztos, az biztos, elismé- teltetik vele a nyomozást, úgy, hogy felsorakoztatnak több személyt, s köztük van Katz István is. A kutya határozottan kiválasztja a sorból Katz Istvánt, mint tettest. A bort vegyelemzésnek vetik alá, megvizsgálják a kémiai ösz- szetételét A veevelemzés határozottan igazolja, hogy Katz présházában talált bor teljesen azonos Ferde István pincéjében tárolt borral, tehát onnan származik. Katz István lábán az orvos megtalálja azokat a sérüléseket, amelyek akkor keletkeztek, amikor leszakadt alatta a mennyezet. Katz ezután is tagadott. Sőt, tagadta a bűncselekményt még a tárgyaláson is. A tagadás azonban nem segített rajta. A Paksi Járásbíróság dr. Martin István tanácsa a vitathatatlan bizonyítékok alapján bűnösnek mondotta ki és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte, ezenkívül kötelezte a kár megtérítésére.