Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-16 / 217. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. szeptember lő. fl KISZ-szervezetek fontos megbízatása: Küldjenek fiatalokat a gépállomásokra Beszélgetés Tóth József elvtárssal a KISZ MB titkárával — A gépállomások igazgatói nehéz helyzetben vannak Tolna megyében is. Meg kell oldani a kettős műszakot, de kevés a traktoros. Nem tudom, Tóth elvtárs mennyire ismeri ezt a problémát és hogyan segíthetné e probléma megoldását? — 'Tudok én is olyan gépállomást, ahol 70—80 ember hiányzik, s az erőgépek kis töredéke dolgozik csak emiatt két műszakban. Tudok azonban arról is, hogy az üzemek egyike-másika bizonyos időre kisegíti a gépállomásokat, úgy, hogy odaküld néhány önként jelentkező elvtársat. A mi megyénkben is megvan erre a lehetőség, a fiatalok sokat tehetnek, arra kérjük őket — és itt nemcsak az üzemekre, egyéb intézményekre, az állami gazdaságokra és főleg az állami gazdaságokra gondolunk —, hogy jelentkezzenek. A KISZ-szervezetek pedig már holnaptól kezdve írják össze a jelentkezőket és gondoskodjanak a gyors átirányításról. Egyszóval vegyék kézbe ezt a dolgot. Nemrég a Népszabadságban is olvastam két fiatal emberről, akik Budapesten dolgoznak és elhatározták, hogy decemberig traktorra ülnek, valamelyik gépállomáson kérnek munkát, mert segíteni akarják a mezőgazdaságot, az őszi munkák sikerét. Nyilván nálunk. Tolna megyében sem közömbös, hogy mikorra végzünk a betakarítással, a vetéssel, vagy a mélyszántással. Annál is inkább nem, mert itt már a jövő évi tervek teljesítéséről van szó. A KISZ vezetői ilyen szellemben beszélgessenek a fiatalokkal, ha szükséges, hívjanak össze taggyűlést és mondják el: mi most azzal nyújthatunk legtöbbet, ha fiatalokat küldünk a gépállomásokra. E téren nem szavakra, tettekre van szükség, cselekvésre. Napjainkban a járási KlSZ-bizottsá- gok munkáját jórészt azon mérjük, hogy milyen módon segítik megoldani a kettős műszakot. A% élet megy tovább... A képem szükségtanyán kezdik újra az életet falujuk romjai mellett az iráni Bocen falu lakói. (MTI Külföldi Képszolgálat) Által mennék — de életveszélyes Az őcsény-szőlőhegyi iskolánál épített új hídról van szó. Még a tavasszal történt, hogy a szőlőhegyi pataknál megjelentek a vízügyesek és rövid mé- ricskélések után nekiálltak kiegyenesíteni a Séd medrét. A kis hegyipatak az iskola alatt éles kanyart vett. Nagy esőzések idején a lerohanó víz itt sokszor azzal fenyegetett, hogy kilép a partok közül és elönti az iskolaudvart. Az új meder megásásával szabad utat biztosítottak a víz lefolyásának. Ennek örült is minden szőlőhegyi és örömük csak fokozódott, amikor betonkeverő, terméskő meg sóder is érkezett, és az emberek egy kőhíd építésébe fogtak. A patak medrét eddig két rozoga fahíd ívelte át. Felcsillanó szemmel figyelték a mély alapokba zúduló beton- keveréket, a masszív, megingathatatlan terméskő-csodát. — Ez még egy tankot is kibír — vélekedtek a gazdák, amikor tizenegy vasbeton-oszlopot fektettek a pillérekre. A padló is rákerült a betonvázra s már csak földdel kellett feltölteni az egyik pillérnél tátongó mélységet, no meg a karfákat felszegelni. Ez azonban váratott magára. Már a kukorica is megsárgult a patak mellett, de a hidat nem fejezte be senki. Az emberek elvonultak, mint akik jól végezték dolgukat, és az új híd nagyszerű előnyei mindmáig kihasználatlanok. Pedig rövidebb utat nyit meg, mint a régi híd, arról nem is szólva, hogy aki a régin akar közlekedni, annak még az új medren is keresztül kell tornásznia magát Az emberek azonban bölcs nyugalommal vártak és bíztak abban, a gazda tudja, hogy mikor és miből kell befejezni a hidat. Csak akkor lettek türelmetlenek, amikor elérkezett a szeptember és százötven gyerek zsi- bongása töltötte be az iskola környékét. A tanítási idő alatt nem is félt senki, mert az udvar köré új kerítés feszül s ott vannak a pedagógusok is. A tanítás után azonban szinte lehetetlen minden gyereket kézen fogni, vagy elküldeni, kerüljenek a régi felső híd felé. Vékony deszkapallón és a pillér támaszkodóin tornásszák fel magukat a gyerekek, idősebbek egyaránt. Este pedig — mert átmenetileg az iskolában működik a mozi — a nézőközönség nagy része is a rövidebb utat választja. Újabb ijedtséget az az eset váltott ki a szőlőhegyiekből, amikor egy tehén esett bele a majd négy méter mély patakba. Szerencse, hogy az a kisgyerek, aki gyanútlanul vezette a jószágot, még idejében elengedte a kötőféket és a kevésbé szerencsés állat nem rántottá magával. Óriási kérdőjel az őesény- szőlőhegyiek számára, miért nem lehetett a hidat befejezni, ami most ahelyett, hogy a kényelmes és biztonságos közlekedést szolgálná, veszélyeket rejt magában. Ezt kérdezzük mi is a kivitelezőktől, a Székes- fehérvári Vízügyi Igazgatóságtól.-M — — Sajnos, Tóth elvtárs, én azt tapasztalom, hogy ezzel a gonddal kizárólag a járási pártbizottságok foglalkoznak, a tömegszervezetek és a társadalmi szervek keveset, vagy semmit. Ne vegye rossz néven: ez alól a járási KlSZ-bizott- ságok se kivételek. — Ez igaz. Remélem, néhány napon belül kedvező változás történik. Annál is ink'ább, mert a mezőgazdasági termelés fellendítése közügy. Ebben az esetben éppen azáltal válik közüggyé, hogy valamennyi tömegszervezet, társadalmi szerv a maga módján segít. Ezért mi magunk is részt kérünk a dolog nehezéből, s ezért hívom fel a KISZ-szervezetek figyelmét erre a fontos tennivalóra. A járási KISZ-bizoftságok titkárai keressék fel a gépállomások igazgatóit, tudják meg, hogy a körzetben hol, hány traktoros hiányzik és nyomban állapodjanak meg abban is, hogy egy-egy KISZ-szervezet hány fiatalt küld a hiányok betöltésére. Meggyőződésem, hogy számos ifjú kommunista szívesen vállalja e szép megbízatást. Persze felmerülhet majd néhány gyakorlati kérdés, főleg a hozzáértés. Úgy tudom azonban, hogy több gépállomáson rövid tanfolyamot szer veznek, ahol a jelentkezőket megtanítják a minimumra, ilyen tan- folyamot viszont csak akkor és ott lehet szervezni, ahol van elegendő jelentkező. A KlSZ-szer- vezetek legfontosabb dolga tehát elősegíteni a jelentkezést. Ezt a megyei KISZ-bizottság rendszeresen figyelemmel kíséri. S még egy gondola*. Arra kérem a gépállomásokon már régebb óta dolgozó kiszistákat, hogy vállalják el a most jelentkező elvtársak patronálását. A gépállomások igazgatóitól pedig azt kérem, igényeljék a fentebb elmondottak szerint a KISZ-szervezetek segítségét. — szp — Párttagok és pártonkívüliek tanulmányozzák az irányelveket A kongresszusi irányelvek tömören foglalják össze mindazt, amit eddig elvégeztünk és megállapítja, Magyarországon leraktuk a szocializmus alapjait. Mértéktartóan és nagy szavak nélkül, a reális eredményekre támaszkodva adja meg a körvonalait annak, hogy mit akarunk a következő években, évtizedekben végrehajtani, a nagy célért, a szocializmus teljes győzelméért. A párt egyértelmű, nyílt és egyenes politikáját összegezik az irányelvek, s az egész néphez szólva, vitára bocsátva, a párttagokat és pártonkívülieket egyaránt alkotómunkára buzdítja. A1 kongresszusi irányelvek iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg országszerte. Megyénk dolgozói is élénk figyelemmel olvassák, tanulmányozzák minden sorát. A járási pártbizottságok titkári értekezleteket tartottak az irányéi vek megvitatására, amelyet rövid vitaindító előzött meg. A vitaindítót konzultáció követte, amelynek során tisztázódtak a vitás kérdések. A dombóvári járásban megtartott titkári értekezleten Bognár Gyula párttitkár arról beszélt, hogy milyen jó hatást váltott ki Kádár János elvtársnak az a korábbi megállapítása, aki nincs ellenünk, az velünk van. Úgy tapasztalja — mondotta —, hogy ez is, de a kongresszusi tézisek tanulmányozása nyomán az emberek munkakedvén is hatványozottan látszik, hogy felszabadultabb légkörben érzik magukat. Általános helyesléssel fogadják a származási megkülönböztetés megszüntetését — amelynek eddigi fenntartását a körülmények szükségessé tették —, mert mint mondották, korábbam sok jóképességű fiatal kallódott el. A kongresszusi irányelvek nyomán a munkás—paraszt fiatalok még nagyobb ösztönzést kaptak a jobb tanulmányi eredmények elérésére. A jövőben még tovább kell folytatni a harcot azért, hogy az úgynevezett „szocialista összeköt* tetősek” végleg megszűnjenek —• mondották. Napjainkban folynak a párt- alapszervezetekben a küldöttválasztó taggyűlések. A beszámolók a kongresszusi irányelvekre épül* j nek. A Tolnai Textilgyárban igen helyesen értelmezték a pórt vezető szerepének törvényszerű növekedését, amelyről az irányelv is szól. Helyesen foglalkoztak a termelés pártellenőrzésével, 9 ezt a pártszervezet a pártonkívüliek széleskörű bevonásával végzi. A taggyűlésen olyan határozatot fogadtak el, hogy a szocialista brigádokon belül megtárgyalják az irányelveket, amelynek megvalósításáért minden dolgozót harcra hívnak. A falusi párttaggyűléseken is eredményesen foglalkoznak aa irányelvekkel, de néhány helyen negatív vonásként mutatkozik meg a párt szövetségi politikájának meg nem értése. Az embereket egyes helyeken nem a közösség javára végzett munka alapján ítélik meg, hanem kiragadnak egy példát, s ebből hajlamosak az általánosításra. A több helyen jelentkező negatív vonások ellenére is alkotó az a vita, amely a kongresszusi irányelvek tanulmányozása során bontakozik ki. Az emberek helyesléssel és igenléssel fogadják a kongresszusi irányelveket. A kommunisták, és velük együtt a pártonkívüliek, felelősséggel és cselekvő szándékkal vesznek részt a vitában. Kifejezésre juttatják, hogy támogatják azt a célt, amely a szocializmus felépítésére irányul. Vízgazdálkodási célokra három és félmillió forintot fordítanak az idei évben községfejlesztési alapból Tolna megye községi tanácsai. A tervezett összegből eddig mintegy kétmillió forintot fizettek ki. Lépcsőn szárad a tészta Egy egészségügyi vizsgálat tapasztalatai NINCS BOSSZANTÓBB, mint ha az ember olyan hibára talál, amelyet évek óta hasztalan ostoroz. És nem használ a jó szó, a figyelmeztetés, a büntetés. Ha még hozzátesszük, hogy ezek a hibák olyan helyen tapasztalhatók, ahol több száz embert látnak el; elkövetői szándékosságból, vagy nemtörődömségből a társadalmi együttélés legelemibb szabályait rúgják fel. De elmélkedés helyett inkább mondjuk el a tényeket. Csütörtökön délelőtt hatósági egészségügyi brigád vizsgált felül néhány üzletet, vendéglőt Szekszárdon. A látottakból közreadunk néhány kirívó esetet. Kezdjük talán a Népbolt 9. számú — Béla téri — önkiszolgáló vegyesboltjával. Nagy a for galom, és éppen áruátvétel van. A padló tele szalmával, a szállító- munkások ott cikáznak a vásárlók között, félmázsás cukros- zsákokkal a vállukon. Ha történetesen megbotlana valamelyik, és egy vevő nyakába ejtené a zsákot...? A KICSINY ÉS SZŰK raktárban az áruk egymás hegyén, hátán. Jó, áruátvétel van, a rendetlenség megbocsátható. De az nem, hogy a polcon, a kenyerek tetején hever a portörlő toll, hogy az ecetes tölcsér piszkos, ugyanúgy, mint a mosdó. A törülközőről jobb nem is beszélni. Az üzletvezető azt mondja, aznap — délelőtt kilenc órakor — nagyon sokszor mostak kezet. De a törülköző elárulja, hogy több napon keresztül használták már. — Nem lehetne megoldani, hogy az áruszállítás ne az árusítási idő alatt történjék? — érdeklődünk. — Nem, az már a munkaidőn túl lenne, és arra nincs béralap — kaptuk a választ. Az mellékes, hogy a vásárló milyen környezetből kapja az árut. A KÖVETKEZŐ ÁLLOMÁS az önkiszolgáló étterem konyhája. A brigádnak nem kell sokat időznie, a konyha tiszta, az előkészítő helyiségek ugyanúgy. Legfeljebb az eshet kifogás alá, hogy — bár vannak öltözőszekrények — az egyik dolgozó cipője ott hever az egyébként használaton kívül lévő tányérmosó gépen. A SZABADSÁG ÉTTEREMBEN viszont éppen elég a kivetnivaló. Az első tapasztalat már »mellbe- vágja- az embert. A nemrég átalakított, modem berendezéssel ellátott büfében a tálalóasztalon a szennyes edény mellett a törlőrongy, a padlón lángos- és egyéb ételdarabok. A kályha mellé, és mögé hanyagul odasöpörve egy csomó étel- és papírhulladék. Az előkészítő helyiségekben pókháló, piszok. Az egyik kis konyhalány tésztát sodor. A kisodort tésztát kiteríti száradni — egy asztallapra, amelyet egy rozzant szék támaszt alá egyik felén, a másik felével az emeletre vezető, használaton kívüli lépcső egyik fokára támaszkodik. Nem részletezzük, milyen a környezet A kislány ijedten védekezik: — Nincs hely, ahova tehetném. AZ ÜZLETVEZETŐ-HELYETTES először indulatosan védekezik, majd beismeri, hogy lehetetlen állapotok között készítik az ebédet, több, mint hatszáz ember részére. Sajnos, nem lehetünk ott minden egyes dolgozó mögött, i Több esetben javasoltuk már al vállalat vezetőségének, hogy von-| ja felelősségre a hanyag dolgozó-1 kát Nem tettek semmit. Akkor hogyan követeljünk mi rendet? ■— mutatja a levélmásolatokat. Július 31-í keltezéssel levélben jelentette az étterem vezetője, hogy a konyhán túlságosan nagy a fogyóeszköz-törés. Két dolgozó a dagasztásra rendszeresített, zománcozott medencében hordta be a tüzelőt. Szeptember 5-én fegyelmi javaslatot tettek az egyik takarítónő ellen, aki rendszeresen késik, az éttermi takarítás csak összecsapva készül el. (Láttuk). A vállalat vezetősége mind a mai napig nem intézkedett. Több éves tapasztalat már a Szabadság-szálló konyhájában az állandó rendetlenség. Emiatt több esetben és több vezető ellen indult szabálysértési eljárás, pénz- büntetésben részesültek. Maradt minden a régiben, önkéntelenül is az a gondolat vetődik fel az emberben, hogy ezek a dolgozók ilyenek a saját otthonukban is? Mert nemcsak a vezetőn múlik, hogy milyen a konyha, hanem a dolgozókon is. Ha az önkiszolgáló étterem helyiségeiben rendet lehet tartani, miért nem lehet a Szabadságban? A GARAY CUKRÁSZDÁBAN, a borkóstolóban példás tisztaságot találtak az ellenőrök és hasonlóan tiszta volt a földműves- szövetkezet borkóstolója is. A végső megállapítás: nem elég, ha a hatósági szervek felelősségre vonják a mulasztásokért a vezetőket. A Népbolt-központnak, a vendéglátó vállalatnak egyszer már hathatósan felelősségre kell vonni a mulasztó dolgozókat. Olyan dolgok ezek, amelyeket beruházás nélkül is meg lehet oldani. B. L
