Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-02 / 205. szám
1962. szeptember 2. műi WEGYÉf WGPOJSSG 3 Ismerőseink — Tessék parancsolni. — Doboz Kossuthot, egy gyulát és egy nyilatkozatot kérnék. Sándor László, az 50-es Népbolt eladója a Kossuth cigarettát, a gyufát habozás nélkül a pultra rakja, elkéri a blokkot, ráírja a három nyolcvanat, s eközben gépiesen kérdezi. — Más nem lesz, kérem? — De igen, a nyilatkozat. Erre zavarba •jött, és kijelentette, szombat lévén, sok a vevő, ez az egyik, a másik meg az, hogy nem is érti, miről van szó. Hátam mögött néhány háziasszony ideges topogását hallom, ezért Sándor kartársnak gyorsan elmondom jövetelem célját, s abban állapodunk meg, hogy majd később, egy szabadnapon találkozunk. Sajnos, valóban nem ér rá, t szombat délután — csakúgy mint hétköznap öt óra után — ha tíz keze lenne, akkor még mindig hiányozna vagy hat Az 50-es Népboltban mindig bagj- a forgalom. El lehet képzel- j ni, milyen lehet akkor a csúcsforgalom. Schwarcz Béláné szinte megállás nélkül adja, a másik pidalcfi gyűjti a blokkokat. Varga Teréz pénztárosnak fél percnyi megállása sincs. Ügyes, gyors és udvarias a kiszolgálás, időnként mégis sorbaállnak az emberek. Az 50-es Népbolt a megyeszékhely legnépszerűbb üzlete. Prantner János boltvezető, valamint munkatársai, rá is szolgálnak a népszerűségre. Sándor Lászlót tehát legfeljebb szabad idejében lehet közelebbről megismerni. Elég otthonülő ember, egyetlen szórakozása a futball. Nem játszik, de minden mérkőzést megnéz. Legnagyobb öröme a kislánya, aki jeles tanuló. így mondta „jeles tanuló, hála 1st...” Aztán zavartan elhallgatott és gyorsan lekopogta. Abból indulhatott ki, hogy inkább higyjem őt babonásnak, mint vallásosnak. Ebben a városban dolgozik, itt is szabadult, és nem kívánkozik sehová. Huszonnyolc évig lakott egy utcában, hat éve házat épített, s mivel nem kenyere a vándorlás, bizonyára Szekszárdon is fog megöregedni. Az még messze van persze, addig még néhány- százezer vevőt ki kell szolgálnia. Igen, százezreket, hiszen amikor a nyilatkozatot kértem tőle, aznap kétezren fordultak meg az 50-es Nép boltban. — szp — Népfront-üléseken ismertetik a párt kongresszusi irányelveit Az elmúlt napokban Bonyhádion, a járás községeinek népfront-elnökei és titkárai részére megbeszélést tartottak. Ezen Balogh József járási népfront-titkár ismertette a párt kongresszusi irányelveit, valamint a községi bizottságok előtt álló legfontosabb feladatokat, különös tekintettel a párt- és tömegszervezetekkel, tanáccsal, termelőszövetkezetekkel való kapcsolat erősítésére. A vitában felszólaló Sik Endre mó- rágyi népfront-elnök elmondotta, hogy a községi pártszervezet leg- trtóbb beszámoltatta a bizottságot tevékenységéről és komoly segítséget adott további munkájukhoz; Kovács György györei népfrontelnök arról beszélt, hogy a párt kongresszusa döntő állomása lesz az egész magyar népnek és ezért igen fontos feladat az irányelvek széles körű ismertetése. Végül helyesléssel fogadták Pa- tócs Dezső kisvejkei népfrontelnök javaslatát, amely szerint minden községben népfrontbizottsági ülésen ismertessék a párt VIII. kongresszusának irány, elveit, hogy a bizottságok választott tagjai azt részletesen megismerve folytathassanak fel- világosító munkát. megértette? — A hang egyszerre keménnyé és élessé válik. — ön a rendőrséget is olyan ostobának tartja, mint amilyen maga. Ha tudni akarja, az a Sárosi nevű nyomozófőhadnagy máris ismeri a nő személyét, sőt beszélt is vele, s a maga elhamarkodott cselekedete komoly veszélyt idézett elő. — Kérem, én azt hittem ..; — önnek, barátom, sem hinni, Bem gondolkozni nem szabad, ön csak arra való, hogy végrehajtsa a kapott utasításokat. Mihelyt önállóan kezd cselekedni, baj van. Emberünknek nehéz lesz kiparírozni az ön ostobaságát. De minthogy őt jóval több ésszel ajándékozta meg a természet, talán még rendbehozható a dolog. — Mit tegyek? A pincér most már nagyon alázatos. — Bizonyos, hogy a rendőrség már keresi magát. Mindenesetre el kell tűnnie egy jó időre, amíg ki tudjuk juttatni önt. Van a nyugati részen egy helyünk, azonnal odautazik. Még ma éjszaka. Éjfél után indul a vonat. Fogja ezt a pénzt! És itt van a cím, emberünk már várja. Ki ne mozduljon onnan, amíg üzenetet nem kap. Menjen! — Csak annyit még... — Menjen! A kapu újra nyílik, s a kilépő hamarosan elvész a távoli sarok homályában. , Vágtat a gyorsvonat az éjszakában. Az egyik elsőosztályú fülke sarkában középkorú férfi bóbiskol. Zakójának gallérja fölhajtva, mintha fáznék, pedig az éjszaka meleg, s a fülke ablaka csukva. A kalauz elmegy a folyosón, benéz a félsötót fülkébe. Ez az az utas, akit föl kell majd keltenie. Tíz forintot nyomott a markába a szolgálatáért. Az alvó ajka keskeny vonal, arca kemény, majdnem szigorú! Mint egy bíróé — gondolja a kalauz, s maga sem tudja, miért jutott eszébe éppen ez a hasonlat. Az utast azonban nem a kalauz, hanem két nyomozó keltette fel. Az ébresztés kíméletes volt, de a megszólítás igen tömör és világos: „Keresztesi János pincér ébredjen, velünk jön a rendőrségre.” XIII. A CSALÉTEK — Tudja, mi az a csalétek? — Hogyne tudnám. Amivel a halat horogra csalják. — Kitűnő. És átvitt értelemben? — Amivel a bűnöst hűvösre juttatjuk. — Még kítűnőbb. Mit gondol, ki lesz a csalétek a Vegyiművek ügyében? — Nyilván Dodó! Keserű alezredes komikus grimaszt vág és tágra nyitja szemét. Tekintete csúfondáros, de hangja elismerő. — Fiatalember, maga legszebb c/t tanár ár litűs űli/űg I Véletlenül akadt a kezembe a papír, s mert az a nap a váratlan találkozások napja volt, véletlenül találkoztam dr. Zele- nák Jánossal is. A papír megfakult sorai arról tudósítanak, hogy tehetségvizsgám sikerült, s ősztől rendes tanulója lehetek a Péter András Gimnáziumnak. Akkor, több mint huszonkét éve Zelenák tanár úr írta alá az értesítést, s még ma is látom: milyen csüggedt arccal köszöntött bennünket, tíz tehetségvizsgást az első tanítási napon. Most említem a húszegynéhány évvel ezelőtti dolgokat. Széles, magyarázó gesztussal, mosolyogva, szinte szokatlan könnyedséggel int csendre: — Ne emlegessük, régi dolgok ezek, s még emlékezni sem jó rájuk... Bólintok, s hagyom magam sodortatni, nem irányítom a beszélgetést, visszatart a tisztelet. S talán ennek a látszatra bátortalanságnak köszönhetem, hogy egy szép élménnyel gazdagodtam. Miről beszéltünk, jobban mondva miről tartott előadást Zelenák tanár úr? Nehéz volna kapásból válaszolni, mert Arany Jánostól kezdve József* Attila költészetén keresztül napjainkig, valóságos történelmi összefoglalót kaptam egy fekete mellett. Aminek azonban leginkább örültem, az, az a józan, higgadt ítélet volt, amit öreg, ősz halán- tékú tanárom arról mondott, amit ma már így emlegetünk: kongresszusi irányelvek. Azt mond- ja: — Megértem rendszerváltozásokat, láttam felnőni nemzedékeket, de olyan magaoiztos, cselekedetében tudatos generációt, mint a mostani, még nem... S értem őket, értem magunkat mert ha nem is törünk ki lépten nyomon ovációban, ha nem is adjuk hangos szóval a világ tudtára, mégis erősek vagyunk... Az öröm mellett egy kicsit meg is lepődtem, hiszen híreim szerint Zelenák tanár úr néhány éve sok mindenben nem értett velünk egyet. Mi adja hát most szájába a szavakat? ö ezt mondja: — Az a határozottság, ami kicsendül minden szóból, minden sorból. Az a biztonság és realitás, ahogy helyzetünket értékelik, s amint megjelölik a nem csillogó, de biztos jövendőt... IS itt kezdjem faggatódzni, kérdezgetni, és végül összeállt a kép, ami nem Zelenák tanár úr reményeimet váltja valóra. Intézkedjék, hogy Dodó urat még a mai napon szabadon bocsássák és bízza meg . Juhászt, hogy maradjon a fiú sarkában. De ha Krámerék adnak valaki mást, az is jó lesz. Szóljon át neki. — Igenis. — Várjon! Jó lenne, ha a bűnügyiek szemmel tartanák a Nap- sugárt Nem tartom lehetetlennek, hogy az a pincér esetleg üzenetet küld oda valakinek. Beszélje meg velük. — Igenis. — Várjon! Még annyit: az ügyben jól dolgozott, hibátlanul végezte a feladatát. Gratulálok. — Köszönöm, alezredes elvtárs. A kövér arc megint csúfondárossá válik. — Ha netán nősülni akarna, szívesen leszek a tanúja. Sárosi főhadnagy elmosolyodik. — Majd szólok, alezredes elvtárs, — Hallom, ma délután együtt lesz a fiammal. Egy szót sem erről az ügyről. Tudja, hogy ezek az újságírók milyen pletykásak. — Egészen más dolog miatt találkozunk. — Csak úgy mondom, most pedig dologra fel! Krámer hadnagy maga veszi föl a kagylót. — Értem — mondja. Rögtön elő is vezetteti Dodót. (Folytatjuk) portréja, de körülbelüli pontossággal kifejezi azt, amit sok vele egykorú, idősebb értelmiségi esetében elmondhatnék. Kezdem talán ott, hogy az a nemzedék egyre világosabban látja: szó sincs arról, hogy kirekesztenénk őket a munkából, lebecsülnénk tapasztalataikat, tudásukat. S azt is tudják, hogy gazdasági szervezőmunkánkban, országépítő programunkban egyre nagyobb szerepet kap a tudomány: a pedagógia épp úgy, mint az alkotó, tervező tudományok. S ez lelkesít, mert ki ne lelkesedne akkor, ha érzi, hogy ott, ahol e pillanatban áll, számítanak rá, szükség van a munkájára, s nem súgják a háta mögött: az öreg felett eljárt az idő... Azt mondja Zelenák tanár úr: — Jó lenne húszévesnek lenni... Elérzékenyülését, s a fiatalságra való vágyakozását megértem, még akkor is, ha belecsendül egy kis nosztalgia, egy kevés félelem az öregedéstől. Ez természetes, mint ahogy az is, miszerint mindenki a leghosszabb ideig szeretne fiatalos erőben alkotó részese lenni annak a kornak, amelyik a régi helyébe újat teremt, gyökeresen újat, amilyet még nem látott és nem is láthatott az ő nemzedékük akkor, amikor alkotásvágytól telítetten indult neki az életnek. I Nézzük csak közelebbről. Ne menjünk a világűrbe, ne hivatkozzunk a Vosztok testvérpárra, maradjunk nálunk, itt a földön, s csak a közeli jövőig szaladjunk előre. Az irányelvek egyik passzusa így fogalmaz: „A következő évtizedben általánossá tesszük a középfokú iskolai tanulást.’’ A másik helyen viszont ezt láthatjuk: „Az esti és levelező oktatásban eltöröljük az életkori és munkaköri megkötöttséget.” És a harmadik helyen ez ötlik a szemünkbe: „Fokozatosan rátérünk az ingyenes oktatásra és továbbfejlesztjük a társadalmi őszi töndíjrendszert.” Talán ne is soroljuk tovább, bár volna még mit elősorolni. Ezekben azonban körülbelül megtaláltuk azt, ami széles gesztusra, igenlő mosolyra késztette Zelenák tanár urat és sok más társát, akivel éppen eleget keseregtek hajdan a népoktatás hiányosságai, s később, a közelmúlt években az oktatás mechanizmusa miatt. Ne kiáltsunk azonban él jeni* bár könnyen lehetne a program láttán. Egy sereg megoldandó feladat vár még ránk, Zelenák tanár úrra, és mindenkire. Ne részletezzük őket most, maradjunk csak egy megállapításnál, amelyik azonban irányadó a részletek kidolgozásához. így hangzik: „Az oktatási reform megvalósítása azonban még jórészt ezután következik...” Vagyis aprópénzre váltható a mai, egyáltalán herri indokolatlan lelkesedés, az alkotásvágy. Mert van tennivalónk: a felnőtt lakosságnak egy bizonyos hányada még nem rendelkezik nyolc általános iskolai végzettséggel. S ha valóban képzett, öntudatos dolgozókat akarunk látni az élet minden területén, akkor itt kell elkezdenünk a munkát. I Ebben egyetértett ta^fren^ is. S abban sem volt közöttünk ellentét, hogy az alapok adottak, s olyanok, amelyekre építhetünk. Amikor elköszöntünk egymástól, bizonyára felmerült a gondolat: mit kaptunk ettől a találkozástól? Nem tudom, nem is kutatom mi hasznot hozott tanárom-, nak. Nekem sokat jelentett. Láttam: nemcsak a velem egy néze-, tét vallók, hanem mások is megközelítően úgy gondolkoznak, ahogy mi, s nekik is épp oly , biztonságot adnak az irányelvek, mint nekem. sz, r. Tanévnyitó a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága mellett működő Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem közleménye: Az Esti Egyetem vezetősége értesíti hallgatóit, hogy az Egyetemen az alább felsorolt Időpontokban tartja az 1962—63-as tanév első foglalkozását: a tamási kihelyezett tagozat 1962. szeptember 3-án 12 óra 15 perckor a tamási általános iskolában, a dombóvári kihelyezett tagozat 1962. szeptember 10-én délután 15 óra 45 perckor a dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban. a szekszárdi megyei tagozat első évfolyama 1962. szeptember 4- én délután fél négykor a Megyei Pártbizottság nagytermében, a második és harmadik évfolyam tanévnyitója ugyancsak szeptember 4-én dé'után fél négykor lesz a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. Az Esti Egyetem vezetősége Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke kedden látogatást tett a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezetben. A termelőszövetkezet elnöke, Péti János ismertette a termelőszövetkezet idei munkáját, eredményeit, amelyeket Dobi István elvtárs nagy megelégedéssel nyugtázott, és maga is látogatást tett a termelőszövetkezet major, jaiban. Megszemlélte a borjúnevelőt, a sertéstelepet és elbeszélgetett az ott dolgozó tsz-tagokkal. Felvételünk azt mutatja, amikor Dobi István eivtárs megszemléli a tsz sertéshizlaldáját és elbeszélget Makai Lajossal aki a tsz 280 sertését gondozza nagy szakértelemmel, ' '
