Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

1962. szeptember 5. fÖLNÄ MEGYEI NEPÜJSÁ0 7 A II. Vatikáni Zsinat előkészületei Kereken két hónap múlva, ok­tóber második hetében ül össze a római Szent Péter Bazilikában a II. Vatikáni Zsinat, az egyház kétezer éves történetében a XXI. egyetemes zsinat. Az előkészítő munkálatok, a beérkezett óhajok és posztulátumok értékelése, a főbizottságok tanácskozása 1959 óta folyik. Mégis, most a zsinat közeledtével a helyzet bonyolultabbnak tű­nik, mint valaha. Az eltelt időszakban az igen gon­dos előkészítő munka ellenére nem tisztázódtak, hanem sűrű­södtek a problémák. Nem mint­ha egyházi és világi katolikus és protestáns részről nem történtek volna mélyreható és átfogó kísér­letek a problémák rendezésére és a nagy tanácskozás irányvona­lának határozott kijelölésére. An­náik, hogy ezek a kísérletek nem vezettek jelentősebb eredményre és a szemben álló álláspontok te­kintetében nem sikerült valóságos közeledést létrehozni, más, mé­lyebb oka van. A legutóbbi I. Vatikáni Zsinat óta két világháború rázta meg a földkerekséget, forradalmak szá­guldottak végig a világrészeken, megszületett a szocialista orszá­gok hatalmas tábora, szétbom- lottak a gyarmatbirodalmak és nagyszámú új ország és nép lé­pett a világtörténelem színpadá­ra. A kapitalizmus általános vál­sága magától értetődően érezteti hatását az egyházon belül is és megnehezíti mindazoknak a prob­lémáknak valóban új szellemű megközelítését, amelyekkel a zsi­nat szemben találja magát. Mind­ezen túl az általános válságnak az egyházra gyakorolt hatása mellett szemlélői lehetünk az egyház saját külön válságá­nak is. Ezt katolikus teológusok és a klé­rushoz közel álló világi emberek sem tagadják. Az Esprit című francia folyóirat 1961. decemberi számában Joseph Congar páter, a zsinatelőkészítő bizottság tagja, például így méri fel az általános helyzetet: „Olyan világban élünk, amely­ben minden negyedik ember kínai, minden harmadik kom munista uralom alatt él, és két keresztény közül csapán egy katolikus.” A Herder Korrespondenz című német katolikus folyóirat pontos adatokban mutatja ki a világ la­kóinak számához viszonyítva a keresztények számának csökkené­sét. „A pillanatnyi születési arány mellett évente 8 millió kato­likus születik, ezzel szemben 31 millió nem keresztény” *— írja a többi között a folyóirat. A válság közepette összeülő zsi­natot emellett mélyreható belső ellentétek marcangolják. Talán legérdekesebbek a Va­tikánon belül jelentkező né­zeteltérések. Rendkívül figyelemreméltó megállapításokat tett Küng pro­fesszor a zsinat közeledtével a kü­lönféle területeken mind éleseb­ben jelentkező ellentétekről. Szerinte az egyik oldalon állnak a német püspökök, valamint a keleti egyházak püspökei, ők az előharcosai annak, hogy igazítsák hozzá az idők szelleméhez az egy­házat formailag és tartalmilag is. A másik oldalon áll az olasz klé­rus és mindenekelőtt a római kú­ria. Ennek a csoportnak a célja az Actio Catholica aktivizálása hagyományos alapon, az egyházi hatalom további koncentrációja a kúriában és megakadályozása a katolikus egyházon belül az olasz klérus túlsúlyának csökkentését célzó kísérleteknek. A német klé­rus reformköveteléseivel szemben a kúria a zsinatból nem akar mást csinálni, mint egy barokk­pompájú, óriási demonstrációt az egyház nagyságának és elszántsá­gának bizonyítására. Érdekesen jelentkezik a kúria taktikája a hivatalos nyelv kér­désében is. A kuriális bíborosok határozott fellépésével a latint tették a zsinat hivatalos nyelvé­vé, jóllehet a németországi, ame­rikai, ázsiai és afrikai bíborosok az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben uralkodó egyidejű fordítási rendszer mellett foglaltak állást. Ez lehetővé tette volna a vitát az élő nyelveken. Az olasz túlsúly létrehozására Küng jellemzőnek tartja, hogy a negyven németül beszélő püspökkel szemben két- százkilencven olasz nyelvű püs­pök vesz majd részt a zsinaton. Rendkívül érdekes probléma az u. n. keresztény egység kérdése, vagyis a katolikus és protestáns egyházak kibé- kítésének és egyesítésének ügye. finnek útjába viszont leküzdhetet­len akadályok tornyosulnak. Hadd említsünk meg néhányat. Protestáns részről éles támadá­sok hangzanak el a katolikus hierarchia, a bíborosi cím és ál­talában a katolikus egyházon be­lül a rangkórság, a túlzott cent­ralizáció és a püspöki hivatal ka­tolikus felfogása ellen. Politikai tekintetben a Vatikán természetesen befolyásának növe­lésére törekszik. A nyugati világ­ban ma a vezető szerep a túlnyo­móan protestáns országoké és ezek az országok mint gyarmato­sító hatalmak jelentős mértékben érdekeltek Afrika és Ázsia fiatal független országainak gazdasági életében is. Ahhoz tehát, hogy a vatikáni politika és a katolikus egyház elképzelései hatékonyab­ban érvényesüljenek, meg kellene erősödnie a római befolyásnak a túlnyomórészt protestáns országokban, valamint az afrikai és ázsiai te­rületeken. Ez az irányzat érthe­tően a protestánsok ellenállásába ütközik. Ha már most a „keresztény egység” jelszava mögött rejlő politikai célokot vizsgáljuk — mert hát a szorosabban vett val­lási jellegű reformok végső fokon a politika hatékonyságának nö­velését szolgálják —, akkor vilá­gosan kell látnunk e célokat. Itt elsősorban esik a latba az egy­háznak a szocialista ideológiával és a szocialista államok politiká­jával szemben folytatott harca. A Vatikán vezetőinek nyilván az a véleményük, hogy a hátráló tendenciát, amelyre az esemé­nyek kényszerítették az egyházat a szocializmussal szemben, csak úgy lehetne megállítani és meg­fordítani, ha a harchoz sikerülne homogén szervezeti és ideológiai bázist teremteni. Ezt igényli az állammonopol ista kapitalizmus is a maga létének védelme érde­kében. (Itt természetesen számi tásba veszik a szocialista orszá­gokban élő katolikusok és protes­tánsok helyzetét, ami szükségsze­rűen arra készteti az egyházat, hogy ezt a harcot nagy körülte­kintéssel és rugalmassággal foly. tassa.) Érdekes végül megvizsgálni azt a kérdést, hogy különféle kö­rök milyen szerepet játszanak a zsinatnak a kommunizmus elleni küzdelmében, illetve miként szemlélik a zsinat és a marxizmus viszonyát E tekintetben a véle ményeket két csoportra lehet osztani. Az egyik, a reálisabb, azt az álláspontot hirdeti, hogy a zsi. natnak politikailag a feszültség enyhítését kell előmozdítania és így nem szabad marxista-ellenes fórummá változnia. Jellemző pél­dául a már említett Congar páter véleménye: „Anélkül, hogy elhallgat­nánk a filozófia, a természet- tudomány, a társadalomtudo­mány és a közgazdaság' terü­letén a marxizmus áltaj fel­vetett kérdéseket, van egy te­rület. ahol lehetőség nyílik a pozitív érintkezésre. Ez a te­rület a béke megszervezés«. Általános az óhaj, hogy a zsi­nat valóban tegyen valamit a\ békéért.” A spanyol Aranguren profesz-^ szór, jóllehet azt állítja, hogy az egyháznak állást kell foglalnia a materializmussal szemben, a hangsúlyt e tekintetben — ahogy nevezett jóléti állam materializ­musára helyezi. Szerinte a jóléti állam bizonyos értelemben sok­kal „materialistább”, mint a marxista állam, mert a kommu­nizmus állampolgárait önzetlen­ségre neveli, míg a nyugati állam éppen az egyén anyagi önzésére épül s azt tekinti a gazdasági élet hajtómotorjának. A zsinat és a marxizmus kap­csolatát vizsgáló másik állás­pont kíméletlen harcot köve­tel a szocializmus tanai, de mint alább látható, még in­kább a szocialista országok politikája ellen. Mi sem jellemzőbb, minthogy en­nek a nézetnek egyik előharcosa Franz Josef Strauss nyugatnémet hadügyminiszter. Strauss a nyu­gatnémet Herder kiadó által meg­jelentetett Wort und Warheit cí­mű folyóirat különszámában, az „Umfrage zum Konzil”-ban azért foglal állást a keresztény egyhá­zak egysége mellett, hogy „közö­sen vegyék fel a küzdelmet a kö­zös veszedelemmel, a kommuniz­mus antikrisztusi hatalmi igé­nyeivel szemben.” Világos ebből, hogy Strauss és a hozzá hasonlók mindenképpen reakciós politikai céljaik érdekében igyekeznek fel­használni a zsinatot, s azt vár­ják tőle, hogy „morálisan támasz- sza alá” a Nyugat politikáját. Ugyanilyen világosan fogalma­zott a zsinatelőkészítő bizottság második ülésén Ottaviani bíboros. Mint mondotta: „elérkezett a pil­lanat, amikor a kommunizmus elleni erőteljes támadás számá­ra különösen kedvező a helyzet”. Látható ezekből, hogy nem le­becsülendő erők a zsinatot vala­milyen fajta „vallásos NATO”-vá akarják változtatni. Ha megint ez az irányzat kerekedne felül, akkor a zsinat rendkívül káros hatást gyakorolna a nemzetközi helyzetre, de magára a katolikus egyházra is. A békés egymás mel­lett élés megvalósulásában re­ménykedő emberiség, mindenek­előtt a katolikus dolgozó töme­gek viszont azt várják, hogy a zsinat utasítsa el az Ottaviani— Strauss-féle vonalat és ne váljon a hidegháború fórumává. A zsi­nati programból egyelőre csak­nem teljes egészében hiányosnak az emberiség fő kérdései. Pedig jelentősége, értéke épp azon, és egyedül azon múlik, mit szándé­kozik és mit képes tenni a leg­főbb kérdés, a béke előmozdítá­sára. Pethő Tibor Televíziós kamerával GEMENCEN A Magyar Televízió bemutatja: A főcím kiúszik. Second, kistotál és közeli felvételekben gémek. Kistotál: felrepülő madár. A gép kíséri. A táj légi bemutatása alatt a gém szárnycsapásainak ritmusára komponált zene hallat­szik. Totál beállításban gémtelep a fák tetején; alákopírozva: Őserdő a Duna mentén Ez a látszólag összefüggéstelen szöveg a hozzánemértőknek vaj­mi keveset mond, annál többet jelent viszont Szőnyi Sándor ren­dezőnek, Novákovics András operatőrnek és Pogány Béla gyár­tásvezetőnek, azaz a televíziós stáb tagjainak, akik népszerű táj­filmet készítenek a Gemenci er­dőről, a páratlan gazdagságú vad­állományról, a vadgazdaság dol­gozóinak munkájáról. A technikai forgatókönyv első sorai ezek, a Radványi Zoltán által írt irodal­mi forgatókönyv, »■snittekre«, az­az képsorokra felbontott változata. Az egyik snitt az ősi dunai ha­lászszerszám, a dobóháló bemu­tatásáról szól. A stáb felkerekedik, csónakba szállunk. A partról egy másik ladik is elindul, az újdonsült te­levíziós sztár, a halász evez ben. ne. A csendes víz fölött csobban, va terül ki a háló, nehezékek húzzák a fenékre, hogy rabul ejt­sék az iszapban kutató pikkelyes hátú potykákat. Az operatőr kezében halkan berreg a felvevőgép, a rendező utasításokat ad, jelenet részlete­ket ismételtet. Váratlan vendég szakítja félbe a forgatást. A bok­rok között megjelenik egy fiatal szarvasbika a vízparton Remek alkalom, ki- kell használni. Az evezők fordítják a csónakot, és a felvevőgép máris a gyanút­lan szarvast veszi célba. És az, mintha tudná a szerepét, ásít, va­karózik, fel-felcsapja a fejét. Mégha idomítva lenne sem tudná ilyen pontosan csinálni. Köztien besötétedik, kevés a fény a filmezéshez. A rendező pár soros bejegyzést tesz a for­gatókönyv szélére, felírja, milyen ruhában volt a halász, hogyan helyezkedett el a csónakban, ne­hogy a holnapi forgatáson más­képp legyen, mert a két részlet akkor nem illeszthető össze. — Ilyen apróságokra is ügyel­nünk kell — mondja —, mert furcsa dolgok születhetnek belőle. Sokszor a filmen összefüggő rész különböző napokon készül, és ha nem figyelünk rá, szereplőnknek a képernyőn másodpercek alatt változhat az öltözéke, kinőhet a szakálla. Trükkök és a valóság Bent a sátorban viharlámpa ég, az asztalon táskarádió szól. A korábbi forgatási napok eredmé­nyeiről folyik a szó. A kávéfőző sustorgásába szunyogdongás ve­gyül. — A hátfői erdőrészben for­gattunk, amikor erdőmunkások szaladtak hozzánk. Egy félig át­fűrészelt fa törzsében régi orv­vadász korhadó tusú fegyvereire bukkantak. Természetesen azon- nal lencsevégre kaptuk a »zsák­mányt«. A néző erre esetleg majd azt mondja: olcsó trükk,' betették a két puskát meg a pisztolyt az odúba, hogy aztán az egészet megrendezve lefilmezzék. Pedig teljesen véletlen volt az eset, nem is szerepelt ilyen snitt a forgatókönyvben. — Amikor a halászléfőzés je­lenetét látják, akkor pedig egy percig nem fognak kételkedni* hogy a kutyák, amelyek körül­veszik a bográcsot, jóízűeke' -él­nék a halászlé illatát éré e. dig a halfőzést egy hétté, ko­rábban fényképeztük le, mint a kutyákat, amelyeknek a gazdájuk tartott az orruk elé egy-egy ke­nyérfalatot, hogy a fülüket he­gyezzék. Egymást követik a forgatás ér­dekes eseményei, fáramászás a szarvasbika elől, kényszerfürdő a Dunában, a vaddisznó- és madár­filmezés élményei. Novákovics András, az opera­tőr, holnap még hajnal előtt el­indul, hogy szarvascsapatokra »vadásszon«. Mielőtt a lámpát el­oltanák, még elolvasom a for­gatókönyv utolsó sorait: »...elvonuló szarvascsapatok. Hang: szarvasbőgés. Kistotál be­állításban egy öreg szarvasbika, figyelő, szoborszerű pózban. Blen­de. Monostori Miklós IMM Keresztre jt vény Bánatüső betörő mondja —, nem a „marxista taalerializmusra”, hanem az «így;­de Janeíró-i rendőrség lázasan egy betörőt, oki minden betörés A Rio ^ keres Színhelyén egy üveg pálinkát és egy po- he rat hagy — persze ujjlenyomat nélkül, eh'hez egy levélkét mellékel a következő függőleges (utolsó kába R=*L betűvel), vízszintes 35., függő­leges 47., vízszintes 1. VÍZSZINTES: 12. Algériai kikötővárost. 13. Kis kutyája. 14. Azonos betűk. 15. Ri- gardi (hosszasan) magyarul (eszperantó szó). 17. Város ÉK-Franciaországban. 19. &iltükrözés (görj- 20. Szkorij - magjaiul (orosz szó), első kockába GY-betű írandó. 22. Francia finom könnyedség. 24. Meny­asszony. 25. Tüzet szüntetem. 29. Egyforma betűk. 30. E nap. 31. Idegen számnév. 32. Oonde — magyarul (spanyol szó). 34. Erbé (I). 36. Gallium vegyjele. 38. Dán keverve. 39. Jelek páratlan betűi. 40. Betű kimondva. 41. Azonos a 24. vízszin­tessel. 43. Ivásra serkent. 45. Amerikai Egyesült Államok. 46. Négy betű az ábé­céből. 48. Négyté (I). 49. A geometria egyik ága. 54. Van ideje, ráér. 56. Ilyen bot is van. 58. Erre egyik fele. 59, Tor össze-vissza. 61. Dóra egyik fele. FÜGGŐLEGES: 2. Angol csúcsérték. 3. Férfinév. 4. Van ilyen csibe is. 5. Egy­mást követő betűk az ábécéből. 6. Szó- összetételek előtagjaként az utótagnak a néppel való kapcsolatát jelöli. 7. Ebédet készítsI 8. Betű kimondva. 9. Letisztít. 10. Kutyája. 11. ...ónál, durran latinul. 16. Elmét. 21. Időjelző. 23. Testrész. 25. Al­gériai városból való. 26. Olasz pénzt. 27. Kíván. 28. Fordítva: folyékonnyá teszem. 31. Tamás, Hugó, Dezső. 33. Kotlik egy fele. 37. Francia művészet. 40. Napszak. 42. össze-vissza arat. 44. Névelős állati szállás. 45. Voyageur — magyarul (francia szó) S=D. 48. Fordítva: insegnare — ma­gyarul (olasz szó). 50. Protaktinium vegy­jele. 51. A Hadtörténelmi Intézet igazga­tójának neve (István). 52. Védem. 53. For­dítva: fa része. 55. Káros hatással van valakire. 57. Helyhatározó ékezettel. 60. Őröl (I). Figyelem! A hosszú és a rövid magán­hangzók között nem teszünk különbséget! (A megfejtéseket nem kell beküldeniI). Előző számunk helyes megfejtése: Lev Landau — Sorseli — Román Popovics — Uzin — Szakszagany — Gyerevjanszki — Baruszkiban. (Mókás István)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents