Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-06 / 208. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. szeptember 6. Hat és félmillió hold „beteg" talaj vár gyógykezelésre Évente 670 000 mázsa búza értékű többlettermés a talajjavítások nyomán Hazánkban 6,5 millió holdra tehető az a csekély termőképes­ségű, savanyú, szikes, vagy futó. homok terület, ahol a nem kí­vánatos vegyi összetétel és szer­kezeti adottság megváltoztatásá­val a terméshozamokat lényege­sen emelni lehet. Magyarorszá­gon csaknem kétszáz évvel ez­előtt kezdődött a talajjavítás, de a felszabadulás előtt alig_ néhány tízezer holdnyi »beteg talajt gyó­gyítottak ki« sok évszázados ba­jából. Intézményesen 1947-ben kezd­ték meg a talajjavítást és az azt követő tíz év alatt 290 000 holdat kezeltek természetes, illetve vegyi javító anyagokkal. Jellemző a magyar »szűz földek« meghódítá­sának erősödő ütemére, hogy a javított terület 1961-ig, a második ötéves terv kezde­téig, 600 000 holdra nőtt, a tervidőszakra pedig további 800 000 hold javítását irányoz­ták elő. A 800 000 holdból eddig kereken 200 000 holdon végezték el a szük­séges javító munkákat, s 1965-re már az egy évi előirányzat is 200 000 held. Ugyanezt az átlagot j irányozták elő a második ötéves j terv befejezése utáni eszten­dőkre is, vagyis ötévenként legalább egymil­lió holddal gyarapítják majd a jó termőképességű, egész­séges talajú földterületeket. Hogy mit jelent ez a növények hozamának növekedésében arra j az 1950-ben rendszeresített je- lentőszolgálat adja meg a vá­laszt. Eszerint a megjavított te-, fületeken 2,6—4,1 mázsával na­gyobb a búza holdanként! ter­mésátlaga, mint ugyanott a javí., táS előtt. Vagyis á felszabadulás 1 óta megjavított 800 000 hold évi többletermése — búzát véve alapul — 2 680 000 mázsa. Az évi 200 000 holdas előirányzat telje­sítésével további 670 000 mázsa búzával, illetve ennek megfelelő egyéb többletterménnyel gyarap­szik szántóföldjeink hozama min­den esztendőben. A javítás költ­ségei többhelyütt — különösen a nagyhozamú növényfélék: a ku­korica, a silókukorica, a cirok, stb. termesztése révén — egy-két év alatt, általában pedig három­négy év alatt térülnek meg. A talajjavítás hatását az or­szág számos vidékén talajvédelmi munkákkal és öntözéssel teszik tartóssá, illetve egészítik ki. A komplex talajvédelem mo­dern módszerei tulajdonkép­pen most vannak kialakuló­ban. A talajvédelmi és talajjavító szakemberek arra törekszenek, hogy lehetőleg egy-egy vízgyűjtő rendszerben egyszerre egymással összehangolva végezzék el a szük­séges talajjavítást, a belvízrende­zést, s hogy bevezetésre kerüljön a rétegszintes művelés és az ön. tözés is. Az utóbbi néhány év alatt jelentősebb eredményeket értek el a komplex talajvédelem és javítás megszervezésével Bor. sód megyében a Rakaca-patak mentén, továbbá Nógrádban a Lókos-patak, valamint Tolna és Somogy megyében a Koppány- patak vízgyűjtő rendszeréhez tar­tozó területeken. A következő né­hány év alatt részint tovább foly­tatják az itt megkezdett munká­kat, másrészt újább vízgyűjtő rendszerekre terjesztik ki a talaj termőerejét megőrző, Illetve ter­mőképességét fokozó talajjavítás! és művelési módszereket. Pénzjutalom a legtakarékosabb iskoláknak Megyénk általános iskolás gyér. mekei az elmúlt évben a takaré­koskodásban igen jó példát mu­tattak még a felnőttek némelyi­kének is. Az iskolai takarék- bélyeg-gyűjtés során tavaly több mint két millió forin­tot takarítottak meg. Természetesen a takarékosko­dás közben verseny is indult azért, hogy melyik iskola tanulói takarítanak meg többet. A ver­seny már lezárult, s a Művelő­désügyi Minisztérium és az OTP értékelte a megye iskolásainak munkáját. Ennek alapján az iskolai taka­rékossági mozgalom terén elért eredményeikért megyénk öt is­kolájának — a bátaszéki, a le- perd-pusztai, a mázai, a dombó­vári és a faddi általános isko­láknak — elismerő okleveleket és pénzjutalmakat adott, összesen 1100 forint értékben, amelyet sport-, tanszer, vagy más iskolai felszerelés vásárlására fordítanak. Ezenkívül 18 iskola kap elismerő oklevelet. Bulgáriai útijegyzetek: Bozsidár Magyarországra késsül in. Címe: Tschervenoarmejski ut­ca 65 szám. Várna legszebb ut­cái közé tartozik noha nincs tele fényes kirakatok­kal, szemet szúró reklámokkal, sőt, a házak sem éppen fiatalok. Az utca varázsát az adja, hogy vele párhuzamosan húzódik a Tengerkert, ami óriás fáival, vi­rágágyásaival, kissé hűvös leve­gőjével különös hangulatot ad az utcának. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a park dús lombján átszű- rödik a tenger mormolása, s ez elnyeli még az errefelé száguldo­zó autók zaját is, csak irigyel­hetjük a pompás környezetet Bozsidárék az első emeleten laknak. Csengetünk. Nem jelent­kezik senki. Hogy jó helyen já­runk. az biztos, hiszen az ajtón is ott a név. Mit tegyünk? Ta­nácstalanul ténfergünk az ajtó előtt, végül cédulát hagyunk a kulcslyukban, hogy itt jártunk. Sajnos ez a látogatás nem sike­rült. Távozni készülünk. Közép­korú asszony tömött szatyorral jön felfelé a lépcsőn. Talán ő az. Megszólítjuk. Igen, mégis sze­rencsénk van, ő Bozsidár felesé­ge. Kinyílik az ajtó, az asszony szívesen invitál befelé bennün­ket, csak éppen nem értjük egy­mást. Ezért hát vendéglátónk tol­mács után siet. A lakás mindössze egy szófiá­ból áll, de azért minden megta­lálható, ami éppen szükséges a kényelmes élethez. A padlózatot mindenütt szőnyeg borítja. Az egyik rekamié különös kiképzé­sű: végén polcok vannak, s ab­ban könyvek. Az ablakon hosszú, lehér függöny. Nincsenek fote­lok, csak támlás székek. A kom­binált szekrényen hímzett térí­tők. Az asztalon a mi népművé­szetünkre emlékeztető terítő. És mindenütt tisztaság. Kedves, sze­rény lakás. Előkerül egy alkalmi tolmács: végre szót érthetünk. A házigaz­da, akit tulajdonképpen kere­sünk, még nem érkezett haza a munkából. Villanyszerelő, és még nem telt le a munkaideje. Sajnos, mégis rosszkor jöttünk. — Feltétlenül várják meg, Ilyenkor szokott hazaérkezni, minden percben itt lehet. Várni, várni — ez nagy szó. Külföldön mindig siet az em­ber. — Nagyon rosszul esne neki, ha megtudná, hogy magyarok jár­tak itt és nem találkozhatott ve­lük. — És ha nem jön mostanában? Munka után esetleg elmegy kár­tyázni? — Kizárt dolog. Munka után mindig pontosan hazajön. Leg­feljebb utána megyünk el va­lahova. Bozsidár meg is érkezik a szo­kott időben. Magas, csontos em­ber. — Jjanapot! Most már nem kell tolmács. Bozsidár kicsit beszél magyarul. — Én jártam Magyarországon 44-ben. Katona voltam. Híradós. Mi már akkor szabadok voltunk, de maguk még nem. Ezért men­tünk mi, bolgárok, segíteni. Jól emlékszik Trendafilov al- tábornagyra, noha nem az ő egy­ségében harcolt. Láthatóan jól­esik neki, hogy érdeklődünk ezek­ről az időkről, s megjegyeztük még a híres parancsnok nevét is. Nem pénzért, nem zsoldosként jött Bozsidár a szovjet csa­patok oldalán harcoló bolgár egy­segekkel, hanem mert úgy érezte, hogy baráti kötelessége ez. Ellen­szolgáltatás? Fizetség? Legfeljebb azt fogadja el és tekinti fizet­ségnek, hogy mi, magyarok nem feledkeztünk meg a segítségről, a bolgárok önfeláldozásáról és há­lásak vagyunk mindezért. Ennek kifejezésére pedig alkalmasint elegendő a baráti kézfogás, vagy őszinte érdeklődés. Sorolja az ismerős helység­neveket. Pécs is közte van és egy piciny kis baranyai falucska: Er­zsébet, régi nevén Püspökszent- erzsébet. — Volt ott egy kék szemű kis­lány, Irénke. Nem tudom, mi tör­ténhetett vele. Nekem nagyon tet­szett. Egy kisfiút szoktam bekül­deni hozzájuk, ha ráértem, hogy jöjjön ki, beszélgetni szeretnék vele. És ő mindig kijött.. . össze- barátkoztam egy ottani legénnyel is: Marczi József a neve. Nem a háború veszélyes jele­neteit meséli: veszély a háború­ban krionadolog. Amikor elindult hazulról, ezzel számolt, s ezeket már rég elfelejtette. De az ilyen kis élmények megmaradtak. Ezek örökre megmaradnak. — Nem tudom elfelejteni, hogy milyen barátságosak, kedvesek a magyarok. Vajon mi van most Püspökszcnterzsébeten ? Szeret­ném látni. Érdemes nyomon követni Bo­zsidár kedves falujának sorsát, még ha nem is a mi megyénk­ben van. Először is megváltozott a falu neve: Püspökszenterzsébetből csak az Erzsébet maradt meg. Az emberek? Az a kis fiúcska, aki mindig beszólt Irénkének, fel­nőtt, újságíró, barátom, munka­társam: Gyenis János. Irénke is felnőtt. Férjhez ment, gyermeket szült, boldog családanya. Marczi József pedig középiskolát, majd egyetemet végzett. Agrármérnök, tanár itt Szekszárdon, a Mezőgaz­dasági Technikumban. Bozsidár felett is eljárt az idő egy kicsit. Nem volt tagja a kom­munisták pártjának, most sem az. Egyszerű munkásember volt a sok ezer közül, csakúgy mint ma. — Csakhogy ma más munkás­embernek lenni, mint akkoriban. Érdemes volt fegyvert ragadni, örvendek. hogy Magyarországon... Elcsuklik a hangja, jobbnak látja abbahagyni. — Most készülök Magyaror­szágra a feleségemmel együtt. Szeretnék körülnézni. Szeretettel várunk, Bozsidár. (Következik: Bozsidár bemutat­ja Várnát.) Boda Ferenc Hegnyitja kapuit a Szekszárd-Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum (Folytatás a 3. oldalról.) szemmel tarthatnám, ügyelnék rá és nyilván az előmenetele is biz­tosabb lenne olyan helyen, ahol én dolgozom. A kérést először visszautasítottam. János, az öcsém ekkor könyörögni kezdett, testvéri kapcsolatunkra hivatkozással és arra, milyen fontos volna új élete szempontjából a gyerek elhelyez­kedése. Megsajnáltam. Azt mond­tam, küldje be másnap a fiút, ki­próbáljuk, s ha ügyesnek bizo­nyul, elősegítem a dolgot. A gye­rek ügyes volt és én szóltam az érdekében Hollánnak, aki föl is vette. Az eltelt fél év alatt egyet­len panasz sem merült föl a mun­kája ellen. — így volt? — fordult a főhad­nagy a sápadt Agárhoz. — így. — No és ön? — kérdi ezután Lajost, akinek arcán elömlik a bűntudat. — Megbolondult, hogy szántszándékkal össze akart akasz kodni azzal a társasággal? A fiú Dodó felé bök a fejével. — Csak vele. — Maga hörcsög. Nem tudta elviselni ' .érzete azt a fejbe- Jsólintást? — Igen. Nagyon szégyellem a dolgot főhadnagy elvtárs, de ... — Hállgasson! A nadrágjuk ugyan egyforma ezzel a fickóval, a pulóverjük is ugyanolyan, de a magatartásuk, a bensejük nagyon is különböző. Most ebben is ha­sonulni akart hozzá? Lajos lehajtja a fejét. — Majd még beszélünk erről. Most menjen, hogy ne is lássam! ön is elmehet, kérem. Köszönöm, hogy értesített minket a készülő eseményről. Ezzel sokat segített. Noha az emberünk is ott volt a jómadarak sarkában. Keresztesi és Csiszár felállt. — Még valamit! Tudom, hogy önnek szenvedélye a virág. De ez a szenvedély olykor bajt okozhat, ha a munkahelyére is kiterjed. — Nem értem ... — Majd megérti hamarosan. A férfi csendesen bólint és el­indul az ajtó felé. Ám Lajos még visszalép az íróasztal elé. — Ne haragudjék rám. És ne­ki... hiszen tudja... ne szóljon erről a dologról. Sárosi elmosolyodik. — Az a baj, hogy kezdettől fog­va képtelen voltam haragudni magára. Fogjunk kezet, jó2 S Lajos örömmel szorítja meg a feléje nyújtott kezet. — Jó éjszakát. Ritter és Dodó úgy ülnek egy­más mellett, mintha sohase lát­ták volna egymást. A főhadnagy megáll Dodó előtt — Miért rendelte Rittert a mu­lató elé? — Látni akartam. — Annyira hiányzott? Jobb lesz, ha megmondja az igazat, a többiek úgyis elköpik. — Pénzt akartam tőle kérni. — Olyan bizonyos volt benne, hogy van pénze? — A haverok bemondták, hogy degeszre áll nála a dohány. — Nem igaz! Ritter gyűlölködve sziszeg a másik felé. Dodó megvetően nézi. — Ne játszd meg magad! Kér­dezze meg tőle, mennyi pénz van nála. Sárosi bólint. — Nos, hallotta a kérdést? — ötezer forintom van. Fél éve rakom össze, motorra, a fizeté­semből. — A havi ezernégyből? — Igen. Anyámnál lakom, sem­mi kiadásom nincs. (Folytatjuk) Másodszor nyitja meg kapuit a Szekszárd-Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. Az intézmény egy év alatt nagy utat tett meg, annak ellenére, hogy az elmúlt tanévben beiskolázási nehézségekkel küzdött. Az 1962—63-as tanévre 119-en jelentkeztek felvételre és nem­csak Tolna megyéből, hanem egész Dunántúlról, sőt az Alföld­ről is érkeztek jelentkezők. A 119 jelentkező közül 60 hallgató nyert felvételt, miután az intézet ennyi férőhelyet tud biztosítani. Érdekesen alakult a hall­gatók lakóhely szerinti meg­oszlása. Tolnából 32, Bara­nyából 16, Somogy, Veszp­rém, Bács-Kiskun megyéből és Budapestről 2—2, Vas, Győr-Sop. ron, Fejér és Csongrád megyéből egy-egy hallgatót vettek fel a Szekszárd-Palánki Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikumba. A töb­bi jelentkezőt, akik felvételt nem nyerhettek, más társintézmények­hez irányította át a vizsgáztató bizottság. örvendetes jelenség, hogy a felvett hallgatók közül tizenkettő mezőgazdasági technikumi érett­ségit tett, ami feltétlenül a tanul­mányi színvonal emelését ered­ményezi. A másik, ami igen fon­tos, a hallgatók 40 százaléka fizi­kai munkát, illetve szakmai gya­korlatot végzett abban a tsz-ben,- vagy állami gazdaságban, amely- lyel, mint társadalmi ösztöndíjas szerződést kötött. A lányok je­lentkezési aránya is nőtt. Tizenöt nő választotta élethivatásának a mezőgazdasági pályát. A Szekszárd-Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum egy­éves munkája eredményes volt. Népszerűsége túljutott a megye határain, de a további fejlődés­nek is megvannak a feltételei. Az idei tanévben az intézet tanszéki rendszerrel működik, s ez lehe­tővé teszi mind a tanárok, mind a hallgatók részére a mezőgazda- sági kutatómunkát. A növény- termesztési tanszék ezirányú mun­káját már meg is kezdte. A gya­korlati oktatás céljára a Szek­szárdi Állami Gazdaság kajmádi üzemegységét jelölték ki. A mai nappal ismét megnyitja kapuit a Szekszárd-Palánki Fel­sőfokú Mezőgazdasági Techni­kum. A hallgatók a mai napon megkapják leckekönyvüket, 8-án délelőtt 9 órakor pedig az ünne­pélyes tanévnyitót tartják meg, amikor a hallgatók esküt tesznek. Páli János Eddig 9 vagon csemegeszőlőt exportáltak Dunaföldvárról A dunaföldvári termelőszövet­kezeti tagok, valamint a Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakcsoport tagjai még augusztus második fe­lében megkezdték a korán érő csemegeszőlő szedését. Ki szerző­dés alapján, ki pedig szabadon adta át a szőlőt a helyi földmű- vesszövetkezet felvásárlójának. A község termelőszövetkezeti tagjai és a szakcsoport tagok ugyanis közel 30 vagon étkezési szőlő át­adására kötöttek szerződést. En­nek megfelelően, zökkenő nélkül folyik Dunaföldvárról a kiváló minőségű csemegeszőlő exportá­lása. A földművesszövetkezet fel- vásárlási üzemágvezetőjétől ka­pott értesülés szerint szeptember 4-én estig kilenc vagon szőlőt in­dítottak útnak a Német Demokra­tikus Köztársaságba és Csehszlo­vákiába. R. L,

Next

/
Thumbnails
Contents