Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-05 / 207. szám

4 TOJNA MT(1 TFT NÉPÚJSÁG 1962. szeptember S. Szüretre készülnek a sióagárdi hegyközség tagjai Nyolcszáz hektoliter bort terveznek eladni közösen Bulgáriai útijegyzetek­Trendafilov altábornagy pécsi lányt vess feleségül A megyeszékhellyel határos sióagárdi hegyoldalak ma még csendesek, csak itt-ott tűnik fel egy ember, aki a szőlőtőkék ter­mését vizsgálgatja. De a kadarka már színesedik, s ez azt jelenti, hogy közeleg a szüret. Készülnek is erre a sióagárdi hegyközség tagjai, akik a minap megtartott közgyűlésükön beszélték meg a szőlőbetakarítással kapcsolatos részletkérdéseket... A hagyományos hegyközségnek kilencven tagja van Sióagárdon. Valamennyien termelőszövetke­zeti gazdák, akik háztáji gazda­ságuk keretében tartják rendben a szétszórtan lévő szőlőterületet. Van közös borospincéjük, rendel­keznek hordókkal és szőlőfeldol­gozó gépekkel. Az általuk mű­velt 56 katasztrális hold szőlő termését ki-ki a családjával ta­karítja be, s amit eladni szánt, azt a hegyközségen keresztül ér­tékesíti. A gyakorlat beigazolta, hogy így jobban jár az egyén is. meg az állam is. Tavaly ugyanis a sióagárdi hegyközség tagjai 770 hektoliter bort adtak el az állam­nak, s a meghatározott áron felül minőségi felárat, valamint nagyüzemi felárat kaptak. A tavalyi termésből értékesített bor után nagyüzemi felárként ka­pott hatvannégyezer forint fel­osztásáról is a legutóbbi közgyű­lésen döntöttek. Az összeg felét felosztották maguk között, a má­sik fele maradt a közös alapban. Vásárolt a hegyközség 23 hordót, maligánfokoló műszereket és per­metezőgépet. Új, modern cukrászda létesül Szekszárdon Még az idei évben átépítik Szekszárdon a Széchényi "utcái cukrászdát. Hozzácsatolnak több helyiséget, így a mellett^ .lévő IBUSZ-helyiséget, az órás mű­helyt, szabóműhelyt és egy vállalati raktárt. így ezt a jelen­leg parányi helyiségből álló cuk­rászdát jelentősen ki tudják bő­víteni. Az új cukrászda két he­lyiségből áll majd, s a modern fejlesztési elveknek megfelelően rendezik be. Az átépítési és be­rendezési költségek mintegy fél­millió forintot tesznek ki. E kis kitérő után térjünk visz- sza arra, hogy hogyan is készül­tek a szüretre a sióagárdi hegy­község tagjai. A közös borospincét kimeszel­ték, fertőtlenítették és a négy­száz hektoliter bor befogadására elegendő üveghordókat kitisztí­tották. Pontos tervet készítettek arra vonatkozóan is, hogy a hegy­község melyik tagjának kölcsönzi ki hordóit a közelgő szüret után. A tőkék ugyanis jó közepes ter­mést ígérnek. A becslések szerint 15—16 hektoliter bornak való sző­lőt szüretelnek minden holdról. Ezt látva a hegyközség tggjai már eddig 445 hektoliter bor értéke­sítésére szerződtek. De úgy szá­mítják, hogy mintegy 800 hekto­litert az idén is el tudnak adni. Egyöntetű bort akarnak átadni a Borforgalmi Vállalatnak, ezért a szüret után a hegyközség tagjai a közös pincében érlelik a mus­tot, egyszer lefejtik, így egységes, jó bort tudnak átadni, ami a minőségi és a nagyüzemi felár kifizetésének a feltétele. Szőlőt és mustot az idén egyáltalán nem adnak el a sióagárdiak, hanem csakis bort, mert így jobban jár­nak. Sióagárdon a hegyközség tagjai tehát mindent előkészítettek a közelgő szüretre. A szőlő is érik! Még néhány hét, és benépesülnek a szőlőskertek. Akkor majd éjjel, nappal tartanak ügyeletet a pin­ceszövetkezet ma még nagyon csendes leányvári közös boros­pincéjénél. R. É. Ülést tartott a Megyei Tanács VB Kedden ülést tartott a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A kiadott napirendi anyaggal egye­zően megvitatták a munkaügyi normák helyzetét, a bérgazdálko­dás aktuális problémáit és a túl­órákkal kapcsolatos kérdéseket. Az ülésen külön napirendi pont­ként tárgyaltak a tanácsi válla­latok készletgazdálkodásáról, majd az 1963. évi helyi iparpolitikai tervjavaslatról. A bejelentések című napirendi pontban a többi közt társadalmi ösztöndíjakról és más aktuális kérdésekről tár­gyaltak. II. Michail Michajlov lépkedett elöl, ő tudja az utat. Közben ma­gyarázott, a magyar, német és orosz szavakat keverve: — Sarlota asszony jól beszél magyarul, ő lesz a tolmács. — Sarlota? Talán Sarolta? Ta­lán rosszul jegyezted meg a ne­vét? _ — Nem, itt mindenki úgy isme­ri, hogy Sarlota asszony. Híres asszony lett a férje után. — Most mindegy, hogy Sarlo­ta vagy Sarolta, siessünk, úgyis csak pár percet időzhetünk ná­luk, hiszen az üdülőben várnak bennünket. A várnai tengerpart mesés, el­bűvölő sötétedés után is. A víz szakadatlanul morajlik, a sötét-- ben néhol tarajos hullámok vil­lannak meg. Keskeny gyalogösvé­nyen lépkedünk a vízparttal pár­huzamosan. Jobboldalt az üdü­lők s száguldó autók ezernyi fé­nye, baloldalt a koromsötét ten­ger a monoton morajlásával. A partmenti homokhoz érünk, majd szőlő mellett vezet az utunk, lép­csők következnek, s egy kis villa elé érünk. Itt minden sötét, nem gyújtottak világot. A villa előtt vagy tizen ülnek egy asztal kö­rül. Jobb így... A mesterséges fények nem zavarják a tenger­part lenyűgöző varázsát. Michail Michajlov egy pillanatra eltűnik, csak fehér inge világít — most nincs egyenruhában, szabadnapos. A társasághoz lép, onnan kiválik egy nálánál is magasabb asszony, s nem is siet, hanem valósággal szalad elénk. — Sarolta vagyok, örvendek, hogy meglátogatnak. Úgyis ritkán találkozom otthoniakkal. Azaz, hogy is mondjam... Mert és már itt is itthon vagyok. A szíves invitálást nem fogad­hatjuk el, csak éppen bemutat­kozni jöttünk, de két nap múlva — mert ezt Sarolta asszonyék szigorúan elvárják tőlünk — is­mét megjelenünk a kis villa előtt. Az idő már eljárt Sarolta asz- szony felett, noha korát megha- zudtolóan fiatalosnak tűnik alak­ja, mozgása egyaránt. — Ide jöttem férjhez, sosem' hittem volna, hogy bolgár tábor­nok felesége leszek. Érdekes házasság volt ez, és akárhogyan is nézzük, nem egy­szerűen két ember egybekelésé­ről volt szó, hanem ennél sokkal de sokkal többről. Trendafilov a bolgár királyi hadseregben teljesített szolgálatot hivatásos katonatisztként. Igen magas rangot ért el: őrnagy lett A királyi katonatisztből azonban fokozatosan edzett kommunista vált. Mikor észrevették, hogy va­lami változás történt Trendafilov életében, nem szolgálja kellően a királyi érdekeket, elbocsátották. Trendafilov illegalitásban dolgo­zott azok sorában, akik a hata­lom megdöntését írták zászlajuk­ra. Egyik előkészítője, szervezője volt az 1944 szeptemberi bolgár forradalomnak. Amikor győzött a forradalom, Bulgária kilépett a második világháborúból, szakított Hitlerrel, az országban nagy vál­tozások történtek. Uj világ kör­vonalai bontakoztak ki, s a bol­gár katonák nagy része fegyvert kért és kapott a Vörös Hadsereg oldalán a fasiszta csapatok ellen. Trendafilov, mint nagytudású ka­tonai parancsnok a bolgár páncé­losokat irányította. — Nem elég csak a mi orszá­gunk sorsával törődni, segíteni kell a testvérnépeken, hiszen kö­zös a sors, közös a cél. Ez volt Trendafilov jelszava. Először Jugoszlávia területén harcolt a bolgár páncélosok élén és segítette a partizánmozgalom diadalát a szovjet csapatok olda­lán. A jugoszláv partizánmozga- Jom a Kommunista Párt vezeté­sével győzött, s ebben nagy sze­repe volt mindenekelőtt a Vörös Hadsereg előrenyomulásának, és természetesen a bolgár egységek­nek is. Hadi tetteiért, a jugoszláv partizánmozgalom segítésénél ta­núsított érdemeiért Trendafilov magas jugoszláv kormánykitünte­tést kapott. Magyarország felszabadításából is kivette részét. Jugoszláviából Magyarország felé vonult a bol­gár hadsereg, s természetesen a páncélos egységek is Trendafilov parancsnoksága alatt. A bolgár hadsereg elsősorban az ország dé­li részén, Baranyában, Somogy­bán harcolt. Nagy páncélos csa­tákat vívott a fasisztákkal, tehát neki is közvetlen szerepe volt ha­zánk felszabadításában. Az egyik magyarországi haditette után ma­gas kitüntetést küldtek neki Moszkvából. Az egész ország, s Pécs is felszabadult. Trendafilov összeismerkedett, barátkozott sok magyarral, köztük egy Marasztó- ni Sarolta nevű pécsi tanítónővel. Közben vége lett a háborúnak, a bolgár hadsereg visszatért ha­zájába, Sarolta lakása előtt pedig egy szép napon fényes autó állt meg... így jött létre ez a házasság. Nem mindennapi eset. A sors hoz­ta így. Amikor Trendafilov Ma­gyarországra ért páncélosaival, nem is sejtette, hogy Pécsett él egy Sarolta nevű tanítónő, aki történelemre és magyar irodalom­ra tanítja a gyermekeket és ... És ez a tanítónő majd nem az idegen katonát látja benne, hanem az embert. És ez a tanítónő beül a fényes autóba, megtanul bolgárul és hitvese lesz. így történt. Trendafilov a háború után is katona volt egy darabig az új bolgár hadseregben. Az idő azon­ban eljárt felette és mint altábor­nagy, nyugdíjba ment. Most had­történeti kutatásokkal foglalkozik, s ilyenkor nyaranta gyakran meg­jelenik kedvenc helyén, a várnai tengerparton. Pihen, s elmereng harcos évei felett. Nevét Magyarországon nem is­merik. Mi csak annyit jegyeztünk meg, hogy felszabadításunkban bolgár csapatok is részt vettek. Megkoszorúzzuk az elesett bolgár katonák síremlékét, akiket ugyan­csak nem ismertünk. Amikor a határállomáson olyan szívélyesen integettek a pálya- munkások, nem tudták, hogy ma­gyarok is ülnek a vonatban, csak azt, hogy külföldieket repít a gyors. Mindegy, hogy melyik or­szágból jönnek, barátok, testvé­rek. ök a külföldi népeket ba­rátnak, testvérnek tekintik. (Következik: Boldizsár Magyar- országra készül.) Boda Ferenc 4ib a gyár IRTA: TÚRI ANDRÁS XXVIII — Jól van. Dodó királyian nyugtázza a si­kert. — Lássátok, kivel van dolgo­tok, máris rendelhettek még egy konyakot. Különben majd egye­dül megyek ki Agárhoz, nincs szükségem kíséretre, öt perc alatt elintézem vele a dolgot, az­tán átmegyünk valami jobb le­bujba. Szentimreyné a gépet nézi. A gép és a tálca, a között a kettő között mozog a pillantása. Vala­ki megáll előtte. A nő most se néz fel, csak akkor, amikor egy hang azt mondja: — Csak asztalnál szolgálnak ki, ugyebár? — Ottó! Maga itt? — Egyszer már meg kellett néz­nem a munkahelyét. Meg aztán... — Nem hiszem, hogy egyedül ezért jött ide. A nő hangja szomorkás. De mosolyog hozzá és Keresztesi ar­cán szeretettel pihen a tekintete. — Csiszár idejön ma este. Sőt itt is van már, látom. Amott ül. Mindenáron vissza akarja fizetni Dodónak azt az ütést. A bolond kakas. Ebből pedig semmi jó se származhatok. — Mit akar tenni? — Még egyszer beszélek vele. — Odaküldetek egy feketét ma­gának. — Köszönöm, az jó lesz. — In­dulna, de egyszerre megtorpan. — Kérem... Én azt hiszem, ez nem magának való hely. Soha­sem láttam, de gondoltam. Az asszony kesernyésen moso­lyog. — Tud talán valami jobbat szá­momra? A felelet olyan csendes, alig érteni. — Igen. Hiszen nagyon régen kellett volna már mondanom. Ha ... ha nem unná egy magam­fajta ember bogarait, meg... a ... virágokat. Egyszóval... — felnéz a nőre, pillantásuk találkozik. — De erről még beszélünk, jó? A feketét pedig kérném oda. A nő utána néz, látja, amint leül a fiatalember asztalához. S valahogy úgy ellágyul, olyan gyen ge lesz, szinte kilöttyenti a feke­tét a pohárból. — Szóval mégis — zöttyen le Lajos mellé a férfi. — Ez a ma­ga ígérete? A- fiú meglepetve bámul rá. Szemét összehúzza, egészen kes- kenyre. — Ne haragudjék. Egyszerűen nem tudtam nyugton maradni. Boldogtalan lennék, ha a dolgot ennyiben hagynám. — Ami azt jelenti, hogy kitart az őrültsége mellett. Tudja, mi lesz magával? Az a banda me­gint csak összeveri. S tán ennél is nagyobb baja eshetik. Fizessen szépen és menjünk. A fiú nem felel. Hirtelen föl­emeli a tekintetét. — Maga utánam jött ide? — Igen. — Miért? — Ki tudhatja, miért kedvel az ember egy-egy őrültet? Titok ez. Mi a válasza? — Beszélni akarok a fickóval. — Rendben van. Én figyelmez­tettem. Keresztesi visszamegy Szent- imreynéhez. — Kérem — mondja —, el tud szabadulni a géptől néhány perc­re? — Talán meg tudom tenni. — A fiú nem akar elállni a szándékától. Itt egy telefonszám. Hívja fel és csak annyit mond­jon. hogy verekedés készül a Nap­sugárban, jöjjenek ide. — Miféle szám ez? — A kerületi rendőrkapitány­ságé. Tegye meg, én nem akarok a fiú mellől elmozdulni. — Elintézem. Dodó az óráját nézi. A húsz perc letelt, most feláll, még va­lamit szól a bandának, az.tán megindul a kijárat felé. Abban a pillanatban felemelkedik Csi­szár is és utána ered. Mire Ke­resztesi megfordul, már a ruha­tár mellett haladnak. — Siessen! — szól oda az asz- szonynak és ő is nekilendül. Mire kiér a mulató elé, Csiszár éppen eltűnt a szemközti ház kapuja alatt. Az úttest közepén már hall­ja a dulakodás zaját. Kiáltás üti meg a fülét, a kapu becsapódik. Tehetetlenül megtorpan! Izga­lom szaladgál a mellében. Mit te­gyen? Ebben a másodpercben rendőrautó fordul be a sarkon. Keresztesi eléje áll, indul, integet mind a két karjával. A gépkocsi stoppol, megáll. Elsőnek Sárosi főhadnagy és Krámer hadnagy ugrik ki belőle. — Csakhogy megjöttek. — Ki telefonált értünk? Sárosi főhadnagy közellép az izgatott virágszakértőhöz. — Szentimreyné. Az én meg­bízásomból. Azonnal siessenek oda a kapu alá. Csiszár és Dodó megölik egymást. — Menjünk! De nem érnek oda, amikor va­laki kiugrik a kapu alól és fut­va igyekszik menekülni. Krámer eléje pattan és a fickó egyenesen a karjai közé rohan. — Hohó! — füttyent a főhad­nagy és segíti lefogni a kapálózót. — Hiszen ez régi ismerősünk, a Ritter-gyerek. Miért nem jelent meg az idézésre, fiam? — Engedjenek el, nem csinál­tam semmit! — Az majd kiderül. Közben két nyomozó és Sebők között megjelenik a másik két szereplő: Csiszár és Dodó. A hu­ligán bal szemén jókora monokli, Lajos halántékán vérző seb. (Folytatjuk) Megkezdték a kenderbeszállítást a Dunaföldvári Kendergyárba Az elmúlt napokban megkezd­ték az idei kender-termés be­szállítását a Dunaföldvári Ken­dergyárba. Mint a gyár szak­emberei megállapították, az idei termés mind minőségre, mind a mennyiséget tekintve közepes lesz. Az első szállítmány a duna_ kömlődi Szabadság Tsz-ből ér­kezett, ezt követték a többi tsz- ekből, állami gazdaságokból ér­kező szállítmányok. Úgy tervezik, hogy az idén — eltérően a korábbi évek gyakor­latától, amikor a gyár részére megtermelt és betakarított ken­dernek általában egyharmada csak a következő évben került beszállításra —- a teljes mennyi­séget, mintegy hetvenezer má­zsát, beszállítják a gyárba. Ez­által kevesebb költség merül fel a kenderkóró tárolásával kapcso­latban, nem lesz olyan nagy­mértékű a tárolás közbeni selejt. képződés. Kurdon bővítik a vízmüvet Kurd községben bővítik a víz­müvet a községfejlesztési alap­ból. Az idén 130 ezer forintot fordítanak erre a célra, s meg­épül két tárolómedence. Jövőre 200 ezer forintot fordítanak bő­vítésre. A hálózat kibővítése el­sősorban a szőlőhegyi részt érinti. A községnek ez a része eddig nem volt bekapcsolva a vízháló­zatba,

Next

/
Thumbnails
Contents