Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-04 / 206. szám
4 TOLNA MW}YET NÉPfiJSAG 1962. szeptember 4. Az élet igaz ábrázolója — Emlékezés Mériez Zsigmondra — Bulgáriai útijegyzetek: KICSIBEN és NAGYBAN Ma húsz éve, 1942 szeptember 4-én távozott el az élők sorából a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, a parasztság életének, a két világháború közötti magyar társadalom kíméletlen világának kritikai ábrázolója: Móricz Zsigmond. Életműve igazi érték és mérték, amelyből szinte lépésről lépésre nyomon követhetjük az utat, azt az óriási erőfeszítést, amivel a magyar parasztság kínlódott, hogy biztosíthassa létfeltételeit, viszonylag emberi életét egy embertelen világban, az óriási latifun- diumok árnyékában és fojtogató szorongatásában. Egész életét egy gondolatra tette fel: igazat írni, s a művész sajátos adottságával ábrázolni az elnyomottak életét Kereste a paraszti hőst, aki ki. vezethetné nemzedékét a nyomorból, felemelhetné elesett- ségéből. Kíméletlenül ostorozta a korrupt közéletet, a megvesztegethető, az igazságot pénzért mérő hivatalokat és hivatalnokokat. Lázadó volt a maga módján, lázadt fajtája érdekében, s egyben tanító is: tükröt állított azok elé, akiket legjobban szeretett, hogy felrázza őket a kizsákmányolás által kitenyésztett tespédtségbői, s szemükbe mondja: egyenes gerinccel kell járni. Oldalszám sorolhatnánk hőseit, akiket így, vagy úgy állított példának olvasói elé, a krajcárokat kereső édesanyától kezdve Joó Györgyön át a Betyár sajátosan igazságot tévő hőséig. Maradjunk azonban Joó Györgynél. Az ő alakjába próbálta belesűríteni mondani, valójának legnagyobb részét, abba a gondolatba, hogy az előretörő imperializmus világához képest még az a kor is kíméletesebb volt, amikor Joó György fiatalságát élte. Kesereg ezen, mert ki ne keseregne egy óriási szélmalomharc Hornit A kis Gabit mamája néhány órára beadja a keresztmamához, amíg ő dolgait intézi a városban. A kis Gabi otthon jó nevelésben részesül, köszönés, kézmosás, stb. állandóan műsoron. Mivel a keresztmama precíz nő, uzsonna előtt ő is kivezeti Gabikát a fürdőszobába, hogy kezet mosson. A gyereknek nem nagyon tetszik ez a gondoskodás, ezért szomorúan megszólal: — Azt hittem keresztmama, láttán, amelyiknek a vég« csak eredménytelen kiábrándu. lás. Látta azonban a jövőt is. A Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt az elsők között van, aki vállalja az új rendet, s szintén az élenjárók kö2ött ta. láljuk akkor is, amikor a bontakozó somogyi szövetkezeti világot kell ábrázolni. Érdemes újra és újra elolvasni ezeket a riportokat, az a meggyőződés csendül ki belőle, hogy a parasztság felemelkedésének egyetlen lehetséges útja: az önkéntes társuláson alapuló, korszerű eszközökkel gazdálkodó nagyüzem. Nem fogalmazott úgy, hogy szövetkezet, de kimondatlan szavából és örömös igenléséből csak eet olvashatjuk ki. írói pályája sosem volt zökkenőmentes. A perektől, a zaklatástól csak tekintélye és óriási népszerűsége mentette meg. De így is sokat viaskodott. A hivatalos hatalommal éppúgy, mint a saját lelkiismeretével. S túlzás nélkül mondhatjuk: győzedelmeskedett, mert gazdag élete során nem tudott nem igazat írni. Húsz éve halott a nagy magyar kritikai realista: Móricz Zsigmond. Életművén új nemzedék nevelődik, olyan generáció, amely teljes értékében tudja felfogni életművének sosem halványuló kiválóságait. S bátran mondhatjuk: most értik igazán, mit akart megfogalmazni Nyilas Misi. s a többi elesett sorsában, életútjában. Most, amikor már sikerült elindulni a felemelkedéshez vezető úton. Nem érhette meg, a kíméletlen halál őt is elragadta. Emléke, életműve azonban örökké közöttünk él, nemcsak évfordulókon, hanem mindig, mert halhatatlan minden olyan művész, aki életét az igazság leírására, a valóság megrajzolására teszi fel, s minden percét azok ábrázolására szenteli. S*. I. pjwxk. hogy nálad jobb mint otthon... most már tudom, hogy nem! • A család vasárnapi ebédnél együtt ül az asztalnál. Apa, anya és a három fiú. A legidősebb gimnazista, a két kisebb még általánosba jár. Arról beszélgetnek, hogy a két nagyobb fiú. mennyivel erősebb, mint a kiesi, aki bizony soványka. A két nagyobb elégedetten pislant össze, sőt a gimnazista bennfentesen megszólal: — Igen... nálunk öcsi a selejt! SZABÓ IBOLYA (Folytatás a 3. oldalról.) — Ugyan, Ottó bácsi. A Napsugárban kevesen vannak ezen az estén. Pedig a zenekar most sem játszik rosszabbul, a dizőz éppoly szenvedélyes és odaadó, a fények éppen olyan sejtelmesek. — Két dupla, három fél rum. Szentimreyné egyforma beideg- zett mozdulatokkal kezeli a presz szógépet, szenvtelen arccal rakja tálcára a kávét, a cukrot, a kanalat. — Magdi, rumot! Sárkány is régi pincér, biztos hullámmozgással cikázik az asztalok között. — öreg fiú, mi van a piánkkal? Dodó és társasága szokott helyén ül, a tánckör melletti asztalnál. Ezúttal lányok nincsenek köztük. — Azonnal hozom, kérem. — Csak siessen papa, mert be- dilizünk. Dodó úgy ül közöttük, mint valami fejedelem. Most, hogy kiengedték a rendőrségtől, tán még nagyobb a hangja, mint azelőtt. A többiek bizonyos tisztelettel figyelik. . —Mégis, hogy tudtál kikerülni? — Megfőztem őket, a puskám. Csupa süket hé, nem volt nehéz átdumálni a palikat. Nem kell bémajrézni, ez a trükkje az egésznek. Meg aztán bizonyítékuk sem volt. — Fejed ar. van, Dodó! — Nem a lottón nyertem. Agárral mi van? — Bujkál. Az üzemből kivágták valami balhé miatt, a rendőrségre Is beidézték, de nem ment el. Azóta lapui. Valami komolyabb seftje lehetett, mert tele van pénzzel. — Pénzzel? — Van vagy öt kilója. Degeszre állnak a százasok a pifkójában. — Két napig nálam lakott — böki oda egy ragyás arcú, most Bulliknál dekkol. Dodó szeme csillog a pénz hallatára. — Hívjátok ide! — Nem jön. Nyilvános helyre nem jár. Azt mondja, addig nem mutatkozik sehol, míg a hullámok él nem ülnek. — Beszélni akarok vele. Van telefonja Bulliknak? — Van — mondja a ragyás. — Menj, hívd fel. Mondd meg neki, hogy jöjjön «lokáMa*. men* i. Kicsit furcsán hangzik, de ói minden alkalommal azt tapasztaltam, hogy egy-egy külföldi utazás feltétlenül a hazaszeretet elmélyülésével jár együtt. Ha az ember őszinte, tiszta szándékkal jár külföldön, megtanulja szeretni a saját hazáját, akkor is, ha ott jobbat tapasztal, mint amilyen körülmények között élünk Itthon, de akkor is, ha rosszabbat. Minden az itthonit juttatja eszünkbe. Ha ennél jobbat, többet látunk, akkor felébred bennünk a felelősségérzet, ha a mienknél kevesebbel találkozunk, jobban becsüljük az otthonit. Mostanában egyre tágabb lehetőség nyílik más népek megismerésére. így van ez rendjén, hiszen olyan lehetőség ez, ami az emberek tudatának nagy formálója. • Vége a román útlevélvizsgálatnak, a vámőrök udvariasan elköszönnek, a hajnali szürkületben feltűnnek Ady városának, Nagyváradnak tornyai. Minden gyorsan elsuhan a vonat ablaka előtt, az ifjúkori Ady-emlékek is száguldanak. Most nincs idő elmélkedésre, a vonat rohan, minden pillanatban új és új látnivaló tárul az utas elé. Erdély. Kolozsvár, Brassó. A Kárpátok magas ormai. Ploesti, az olajváros. Bukarest, a szédületes Iramban korszerűsödő, szépülő román főváros. A Havas- Alföld a végeláthatatlan kukoricatáblákkal. Vonatunk máris a ruszei Duna-hídon csattog. Ez a Duna legnagyobb hídja. Nincs idő megcsodálni, pillanatokon belül bolgár földre érkezünk és a sok bolgár pályamunkás integetését viszonozni kell. Kilométeres hoszszúságban csákányoznak, emelgetik a nehéz talpfákat, igazgatják a síneket, de most mindenki kezében megáll néhány pillanatra a szerszám. Integetnek, üdvözlik az országukba érkezőket. Nyilvánvaló, hogy nem ismerik az utasokat. Hogyan is ismernék, mikor az egyik Varsóból, a másik Berlinből, a harmadik Prágából, a negyedik Bécsből, az ötödik Budapestről jött, a hatodik pedig... Ki tudja? Ahány utas, annyi féle. Dehát itt úgy szokás, hogy kedvesen fogadják a külföldit, aki átlépi országuk határát, érezze magát úgy, mintha haza érkezett volna. A bolgárok a nemzetközi gyors utasait úgy fogadták, mint ahogyan a hozzátartozókat szokásos. Buszéban bolgárok szállnak fel a vonatra, fülkénkbe is kerül néhány. Nemsokára már mint személyes ismerősök utazunk. Michael Michajlov repülős tiszt tört magyarságával magyarázza a táskánkból előkerült térképen, hogy ő Magyarország melyik vidékén járt néhány éve. Ismeri a Balatont, járt fővárosunkban, és kellemes emlékekkel tért haza. Számunkra is nagyon kellemesek az első bulgáriai benyomások, úgy érezzük, mintha otthon járnánk. Michail Michajlowal barátságot kötünk. Néhány nap múlva felkeres bennünket szállodánkban. A viszontlátás nagyon kellemes. Michail Michajlov meghív bennünket szófiai lakására. Ha most nincs időnk, jövőre feltétlenül töltsünk nála pár hetet vendégként. Persze, mi is viszonozzuk a meghívást. Talán sikerül... Ugye milyen érdekes? Mi azt csináltuk kicsiben, ami nagyban az államközi kapcsolatokban már régóta megvan. És most jó érzés} hogy egy hajszállal mi is erősíthettük azt a bizonyos nagyot, a két szocializmust építő ország barátságát. örültem, hogy újdonsült barátom jól érezte magát Magyarországon. Nálunk is barátságosak az emberek, vendégszeretőek, kedvesek, — ez a jellemző — és erre egy kicsit büszke voltam. Jó érzés volt tapasztalni, hogy hazámban a többi közt ilyen nemes dolgokra figyelt fel. Arra gondoltam, hogy ha pedagógus lennék, nagyon sok leckét adnék a gyermekeknek az igazi barátságról, vendégszeretetről, mert hiszen nagyon szép dolog, amikor két idegen, még egymás nyelvét sem ismerő ember, becsüli, tiszteli, szereti egymást. Persze, nem csupán azért, mert „külföldi”, hanem mert sorsunk annyi szállal fűződik össze. A Bulgáriában töltött két hét ezernyi módon győzött meg arról, hogy ha a hazámat igazán szeretem, a sok külföldi közt szeretnem kell a bolgárokat is. És nem is csak pusztán azért, mert a határállomáson olyan szívélyesen integettek érkezésünkkor, és mert Michail Michajlowal barátok lettünk. Michail Michajlov egyszer így szólt hozzám: — Ha akarod, bemutatlak egy bolgár páncélos-tábornoknak. Ö is járt Magyarországon. Felesége magyar. — Hogy akarom-e? Természetesen. Indulhatunk. (Következik: Trendafilov altábornagy pécsi lányt vesz feleségül.) Bod a Ferenc Sztaniolba csomagolt megjegyzések a csomagolásról A Belkereskedelmi Minisztérium határozatot adott ki a közelmúltban a bolti csomagolással kapcsolatban. Ez meghatározza, hogy mekkora és milyen papírba kell csomagolni a húsárut és pékárut. Mivel nincs minden papírfajtából elegendő mennyiség, a határozat hansúlyozza, hogy ezt még nem lehet az egész országra szóról-szóra érvényesnek tekinteni, mégis szükséges, hogy ezzel bizonyos rendet teremtsenek az üzletekben. Egyelőre ennyit a határozatról. Benyitottunk a dombóvári 1-es számú önkiszolgáló csemegeboltba, amely „Kiváló bolt”. Az élel- miszerpultnál éppen kenyeret mérnek: fél kilót. Adnak hozzá papírt, de csak akkorát, amekkoben levő kapu alá. De lépjen ki, mert baj lesz. — Mit akarsz tőle? — kérdi amaz kelletlenül. — Egy kicsit lekopasztani. Nem járja, hogy ennyi dohánya legyen, amikor nekünk semmi sincs. Az arcok felderülnek, a ragyás is vigyorog. — Na, dobd ki magad, és kezeld azt a telefont! A ragyás elmegv, a többiek megelégedetten néznek a „vezérre”. — Mit mondasz neki? — kérdezi egyikük. — Bízd csak rám. Mérget vehetsz rá. hogy ma még jól élünk. A bejáratnál Csiszár alakja tűnik fel. Megáll, kutatva néz körül a teremben, fölfedezi Dodóé- kat. Megindul a fal mentén, majd leül egy kétszemélyes asztalhoz, meglehetősen messze a huligánoktól. Feketét rendel, szemét le nem veszi a galeriről. Néhány perc múlva a ragyás visszatér. — Mi van — támad rá a társaság izgatottan. — Húsz perc múlva ott lesz a kapu alatt. (Folytatjuk) ra éppen, hogy eltakarja a vágott részt. Ez a szokásos nagyság. Hol van ez a rendeletben irányelvként megszabott, az ideális csomagolást leginkább megközelítő papírnagyságtól ? — Ismerik a rendeletét? — ez az első kérdés. Kerecsenyi Béla boltvezető meglepődve kérdez vissza: — Milyen rendeletet? — Ami a bolti csomagolásokra vonatkozik, és a napokban jelent meg az újságokban. — Nem hallottam róla. Az egyik kiszolgáló azonban jelentkezik, ö „hallott” róla, olvasta az újságban. Kiderül azonban, hogy a boltban még csak szó sem esett róla. Ez nem valami nagy szakmai érdeklődésre vall, no, de mindegy, szedjük elő a táskából a rendeletre vonatkozó közleményt, halljuk, mit mond róla a boltos? — A húsárut eddig is zsírpapírba csomagoltuk. A rendelkezés betartásával kétségtelenül, sokkal kulturáltabb lenne a csomagolás, de addig hiába is beszélünk róla, amíg nem adnak elegendő meny- nyiségű papírt. — ön szerint kizárólag papírprobléma az egész? — Kizárólag. En is vásárló vagyok néhanapján, magam is tapasztalom a különféle bosszantó csomagolási dolgokat. Szeretem például a tepertőt, de... — Mondják, a tepertőt miért csomagolják vastag, barna sós- zacskóba? A tepertő zsíros, pillanatok alatt teleitatódik a papír zsírral. Nincs ennél gusztustalanabb. — Sajnos, nincs elég zsír papírunk. Korsós Istvánt, a Megyei Tanács kereskedelmi osztályvezetőjét is megkérdeztük ezzel kapcsolatban. Határozottan állította, hogy problémák vannak a papírellátásnál, de például az ilyen apróság, mint a tepertő sószacskóba csomagolása, nem a papírhiány- nyal függ össze, hanem a boltosok igénytelenségével, nemtörődömségével. A húsáruk csomagolásához van elegendő zsírpapír, A rendelet betartása következtében sokkal több papír fogy majd el, s ez megemeli a költségszin- tet. Ezt a problémát is meg kell majd oldani. Az előrecsomagolt áruk csomagolási költsége — amint az közismert — igen magas volt, aránylag nagyon megemelte az árat. Az idén új rendelet jelent meg, s ez lényegesen csökkentette a csomagolás után felszámítható költségeket. Sok a panasz azonban egyes előrecsomagolt áruk minőségével kapcsolatban. Például a nápolyi többnyire kifogásolható, A rendelkezésnek tehát ilyen oldala is van. Megjegyzéseinket hússzor-hu- szonlcét centiméteres sztaniolba csomagoltuk, természetesen szépen, ízlésesen, szabályosan, és ezúton nyújtjuk át a kereskedőknek. B. F. Halálos végű verekedés Faddon Tragikus esemény színhelye volt a faddi Lenin Termelőszövetkezet Győr-majorja. A közös vacsora után összeszólalkozott Bába Mihály brigádvezető és Sa- mai János, a szövetkezet egyik tagja. A szóváltás verekedéssé' fajult, s az erősen ittas Samai zsebkését a brigádvezetö nyakába döfte. Mire sí anaasi segítség megérkezett, Bába Mihály belehalt sérüléseibe. Samai János látva végzetes tettét, azonnal a rendőrőrsre ment, s feljelentést tett maga ellen. A rendőrség Samai Jánost őrizetbe vette, s a gyilkosság körülményeinek tisztázására megindította a vizsgál a. tót.
