Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-30 / 229. szám

Í962. szeptember 30. TOLVA MEGYEI VEPŰJSAG 7 Állami lakásépítés — korszerű típustervezés Ä lakáshiány nem sajátos ma­gyar, hanem világjelenség. A lakáshiány az eddigi hagyomá­nyos építésmóddal alig szüntet­hető meg. A megoldás kulcsa a gyári termeléshez hasonló nagy­ipari építkezés. Ez azonban nem képzelhető el a tömeges, tipizált lakásépítési módszerek nélkül. Ez a haladó, korszerű építési mód. Korszerű lakás fogalma: általá­ban vízzel, gázzal, központi fű­téssel, melegvízszolgáltatással fel­szerelt, és modern bútorral be­rendezett lakások. De az ilyen lakással szemben támasztott alapvető követelmény az, hogy a lakásnak megfelelő helyen, környezetben kell lennie, hogy a lakás megfeleljen a pihenés, a kultúra követelményeinek. Tehát parkoknak, óvodának, napközi­nek, üzletnek és sportolási lehetőségeknek, játszótereknek a közelben kell lenniük. Végül a lakótelepeket olyan beépítési arányok, eszközök betartásával kell tervezni melyek emberi kö­zelséget, otthonosságot adnak. Ki kell elégítenie a szocialista em­ber társadalmi igényét is, mivel nemcsak a lakások belső kialakí­tásában, hanem külsőleg, kör­nyezetében is tükröződnie kell. Természetesen mindez nem je­lentheti a lakás belső alaprajzi és formai, funkcionális követelmé­nyeiben az alárendeltséget. Kerepesi úti lakótelep „ö”-tömb, 1956. A ma ideális lakása A megváltozott politikai, tár­sadalmi és gazdasági viszonyok — a megváltozott igények, az új életforma — átalakították a la­kással kapcsolatos fogalmainkat is. A ma, és jövő embere igyek­szik új életformáját kielégíteni lakása elrendezésében és beren­dezésében is. Például ebédlőbú­tort ma már senki nem igényel, ugyanakkor a gyerekszoba, ma épülő lakásaink többségénél el­maradhatatlan követelmény. Át­alakul a konyha és nappali fogal­ma is, például főzőfülke épül konyha helyett, de korszerű technikai berendezésekkel ellát­va, a nappali pedig a családot összetartó, központi helye lett a lakásnak. Mindezek az új igények azt teszik szükségessé, hogy fekvő- helyinentcs, nagyobbméretű nap­pali szobára legyen „felfűzve” több kisebb szoba. Ez a több­teres lakás. A lakás területének jó kihasználása érdekében modu- lizált (méretegységesített) variál­ható, beépíthető szekrények, bú­torok szükségesek. Régi bútorzat­tal, kombinált szekrényekkel a korszerű lakások igen zsúfoltak lennének. A tipizálás biztosítja a korszerű, nagyüzemileg gyártott szerkeze­tek széria gyártását, amely lehe­tőséget ad a gazdaságosság foko­zására, a gyorsított építésre, az építési idő lerövidítésére. Az egyedi épületekkel szemben több lakás építését teszi lehetővé. Tehát a közlekedő és üzemi helyiségek területének csökken­tésével egy nagyobb (a család együttes tartózkodására alkal­mas) nappali, és egy vagy több kis alapterületű helyiség alakít­ható ki, gyerek, magános szülő, vagy dolgozóhelyiség részére, így viszonylag kisebb alapterü­leten is lehetővé válik a szülők, a gyerekek elkülönített elhelyezé­se, mely biztosítja a család tag jainak sokszor egyidőre eső pihe­nését, vendégfogadását, a tanu­lást stb. A korszerű lakás kében modulizált (méretegysé­gesített) variálható, beépíthető szekrények, bútorok szükségesek. Régi bútorzattal, kombinált szek­rényekkel a korszerű lakások igen zsúfoltak lennének. A sok műveletből összetett munka logikus kapcsolásának megfelelően a konyhaberendezési tárgyak egy blokkba vannak építve. Kisebb alapterülete, a ré­gebbi 12—14m2 konyha helyett 5—6m2 alapterületű és ugyanak­kor a sok felesleges mozgást ki­iktatja mely a régi konyhákra jellemző volt. Ezekután érthetővé válik, hogy a legkorszerűbben megépített la­kás is, ha azt régi bútorokkal rendezzük be — ami gyakran elő­fordul — ízléstelenné, kényelmet­lenné válik. A régi bútorokhoz nagyobb alapterületű, 20—30 év­vel ezelőtti felfogásban épített la­kások lennének szükségesek. Az új lakástulajdonosnak Vállalnia kell azt az anyagi áldozatot, hogy a régi, elavult bútorokat fokoza­tosan, a lehetőségekhez mérten cserélje ki. így a korszerű, töme­ges és gyorsabb lakásépítés aka- dálymentesebb lesz. Családi ház és a típusterv Típustervek alapján épülnek már családi házak, ezek száma azonban — bár növekvő mérté­ket mutatnak — még mindig ke­vés. Említést érdemelnek egyes köz­kedvelt alaprajzi épületek, ame­lyek olyan anyagpazarlással ki­vitelezettek, hogy építésüket nem volna szabad engedélyezni. A nagy anyagigénnyel járó 15 éves lakásépítési terv érdekében sem, másrészt az építtetők érdekében sem, mert mégiscsak ők fizetik meg. Hozzévehetjük még azt is, hogy az ilyen épületek rendsze­rint a minimális esztétikai kö­vetelményeknek sem felelnek meg. Kétoldalú kárról van tehát itt szó. A típustervek alapján épülő családi házak legfőbb előnye ép­pen e kétoldali károk kiküszöbö­lése. A típusterv-gyűjteményt az Építésügyi Minisztérium 1961-ben /WWWN/S/WWW>/VWWWS/W ­A típusterv-gyűjteményből. adta ki. Ez 50 darab különböző épülettervet tartalmaz. És a ter­vek kiviteli dokumentációja 20 forintért megvásárolható, a többi száz, sőt ezer forintos magánter­vezés helyett. E dokumentáció egyaránt alkalmazható építési en­gedélyhez és OTP kölcsönhöz is, sőt e „típus családiház-tervgyűj- temény”-ből kiválasztott és ennek alapján OTP kölcsönt ké­relmezők kérelmét az OTP so­ron kívül bírálja el. Kívánatos, hogy a tanácsi építő­ipari vállalatok nagyobb részt vállaljanak a családiház-építési akcióból. Bővíteni kellene a gyűj­teményt homlokzati változatokkal és többszintes társasház terveivel is. Sok helyütt még beépítési, rész­letes rendezési tervek nélkül épülnek a családi házak. Zala­egerszegen látható ilyen település. Ez gazdaságilag káros és a város­képet is rontja. Az egyéni és a közösségi érdeket egyaránt figye­lembe kell venni. Ezt sürgeti a falu szocialista átalakulása is, mely a régi falu fogalmát meg­változtatja. A „faluk” helyett vá­rosias, közművekkel ellátott me­zővárosok kialakulása várható. Sallai Mihály építészmérnök Alaprajz étkezőkonyhás megoldással. (AÉTV) bútorai A korszerű lakás bútorai első­sorban használati tárgyak. Ezért formájukat, méretüket a ma em­berének szükséglete szabja meg. Az új bútorok kicsinyek, köny- nyűek, kényelmesek, variálhatók, a szekrények beépítettek. így a lakás alapterülete gazdaságosab­bá válik mint a régi hagyomá­nyos bútorokkal. Ezeket ma már jól ismerik az emberek. A lakás területének jó kihasználása érde­♦ © 1962-es típusterv. Rakodók Munkahelyükön, a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság bátaszéki erdészeténél felterhelő munkások­nak hívják őket. Bizonyára abból a meggondolásból, hogy ők vég­zik a vagonok felterhelését, köz­nyelvre lefordítva: a rakodást. Szikár, sovány emberek. Utol­jára kubikosok között találkoz­tam hozzájuk hasonlókkal: erejük tiszteletre késztetett. Amint bir­kóztak az óriási rönkökkel, az valóságos harc volt, s amikor tompa dörrenéssel gördült a vá­god padlójára a behemót fadarab, kicsit mindnyájan örültek a győ­zelemnek, mind a négyen. A brigád ugyanis négytagú. Pulcz József brigádvezető szerint ők azok, akik pontot tesznek a fa­termelés végére, s ember kezébe már csak akkor kerül ezután a fa, amikor felhasználja, tűzre rakja, vagy éppen bányafát ácsol belőle. Máshol ugyanis nagyjából már a gép bánik vele, de itt még az ember izmai kellenek ahhoz, hogy vagonba kerüljön. Az erdé­szetnek, a fatermelésnek ugyani- a rakodás a leggyengébben gé pesített része. Mindössze egy dn rus kocsi található az egész gaz daságban, s az csak akkor jön bátaszéki állomásra, amikor na gyobb tételt, tíz, tizenkét vago fát szállítanak. Ez azonban ritka tordul elő, mert a kitermelt töbl miaí 12 ezer köbméter fát kisebb tételekben szállítják, s ezeket mind a Pulcz-brigád rakja vagon­ba. Naponta 45 tonnányi terhet görgetnek fel a kocsikra. A ki­sebb darabok 80—100 kilósak. A legnagyobbak pedig elérik és gyak­ran meg is haladják a 10 mázsát. Laikus számára alig hihető: a nagy teherrel négyen birkóznak meg. Az ember ősi emelő eszköze a karó, a kötél — náluk még dí­vik. Ezek segítségével kerül fel a kocsiba minden egyes darab. Néha törlik a homlokukat, s nem fáznak még a hűvös regge­leken sem. Azt mondják: — Kétszer melegszünk fánál. Egyszer amíg rakják; s egyszer pedig télen, amikor idejük van rá. Egyébkor nem nagyon állnak kályha mellé. Amint tavasszal felszikkadnak az utak, elkezdő­dik a hajrá, a hórukkolás, s tart egészen december elejéig, amíg csak járni lehet az erdőkben. De szünet nélkül, mert 'az ipar, a bányászat, a lakosság várja a fát. Nem is gondolunk rájuk, s ne­kik sincs idejük azon meditálni: vajon mi lesz a sorsa a követke­ző rönknek. Felrakják, s aztán indítják útjára. Amikor pedig be­fejeződik a szállítás Pulcz József, Pulcz István, Decsi László és Jó­kai László felkerekednek. Beve­szik magukat a szálkai erdősé­gekbe, vágják a fát. S tavasszal, ha nyílik az idő, ismét a vasút­állomáson láthatják őket, egymás után »terhelik fel« a vagonokat;

Next

/
Thumbnails
Contents