Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-27 / 226. szám
4 TOLNA MFGYF1 NÉPÚJSÁG 1963. szeptember 21. Mentesülés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól uuuuuuuuuuuuuuuu MIT MOND XT §? * A kérdésre dr. Rerta József megyei főügyészhelyettes válaszol: A Dombóvárról Bátaszék felé közlekedő személyvonat egyik fülkéjében amiatt panaszkodott B. L. kocsolai lakos dr. K. J. ügyészségi fogalmazónak, hogy vele szemben igazságtalanul járt el a bíróság, mert ő csak most állt először lopás bűntette miatt bíróság előtt, bűntársai pedig már többszörösen visszaesők voltak, mégis az ő lopását is visszaesőként elkövetet inek minősítette, s büntette meg őt 8 hónapi börtönre. Ez semmiképpen sem lehet igazságos. Társai igen, azok már négyszer is voltak büntetve, ők tényleg visszaesők. Neki azonban csak ez volt az első esete! Nem lehet, hogy rá is kihasson a súlyosabb büntető rendelkezés. Az ügyészségi fogalmazó kérdésére elmondotta, hogy tudta már a cselekmény elkövetése előtt bűntársai bűnöző voltát, jól ismerte előző bűncselekményeiket, s azok elkövetése miatt velük szemben alkalmazott büntetést is. Még dicsekedve is beszéltek azok arról. Társaságukba keveredve, ő is vállalkozott a lopásra, azóta azonban már megbánta azt. Haszna nem lett belőle, a kárt ugyanis meg kellett fizetnie, s még a börtönbüntetést is ki kellett tölteni..''' . Nem volt igazságtalan a bírói ítélet — volt a válasz. — A Btjc Í5. §-a ugyanis kimondja — egyszerű szavakra átültetve magyarázta —, hogy azon büntetlen előAz Állami Déryné Színház Di- hovicsnij: Nászutazás című zenés vígjátékával szerepel megyénk falvaiban. A vígjáték magyarra ültetésével kiváló munkát végeztek. A színház gyorsan pergő, jó előadásban hozza színre a darabot. Több, már a Tolna megyei közönség előtt is jól ismert színészt láthatunk, hogy csak néhány nevet említsünk, a darab szereplői között található Károlyi Judit, Kenessy Zoltán és Szávay Lajos. Három fiatal pár áll a darab középpontjában. A fiúk közül ketéletű egyén, aki elmegy lopni az általa jól ismert, többszörösen büntetett, visszaeső bűnözővel, vagy bűnözőkkel, annak cselekményét a bíróság a visszaesőkre vonatkozó súlyosabb rendelkezés szerint ítéli meg, bár csak először került szembe a törvénnyel. A törvény ugyanis elvárja az állampolgároktól, ha ismerik a már többször büntetett előéletű személyeket, akkor őket a további bűnözéstől igyekezzenek visszatartani, s ha nem ezt teszik, hanem az előbbiek ismeretében hozzájuk csatlakoznak újabb bűn- cselekmény elkövetése érdekében, akkor a büntetlen előéletűek is a visszaeső társaikra vonatkozó súlyosabb büntető rendelkezés szerint felelnek. A büntetés mértéke vonatkozásában ugyan ezen első esetre még figyelemmel volt a bíróság. A társak ugyanis egy esztendőt meghaladó szabadság- vesztés büntetést kaptak. Ha nem követ el újabb bűn- cselekményt — hangzott tovább a magyarázat — beilleszkedik a társadalmi életbe, akkor a büntetés kiállásától számított öt év elteltével minden hatósági intézkedés nélkül mentesül az elítéléshez fűződő hátrányos következmények alól, úgy tekinti a hatóság, mint aki soha sem volt büntetve. A Btk 78. § (1) bekezdése rendelkezik így, amikor kimondja: „az elítélt a polgári jogi következmények kivételével mentesül azok alól a hátrányos következmények alól, amelyeket az el- ítéltetéshez jogszabály fűz. A men tesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, nem tartozik számot adni olyan elitéltetéséről, amelyre nézve mentesítésben részesült. Az ilyen személy tiszta erkölcsi bizonyítványt kap.” Mi a helyzet egyéb büntetések esetében? — tette fel most már más a kérdést. A törvény erejénél fogva áll be ugyancsak a mentesítés (rehabitő nőgyűlölő, s harmadik társukat is el akarják riasztani a házasságtól. Mesterkedéseik sok bonyodalmat okoznak, s míg a bonyodalmakból mulatságos körülmények között sikerül kimász- niok, lemondanak nőgyűlöletükről. Végül mindhármuknak sikerül bekerülni egy tudományos expedícióba, amely a három fiatal pár nászútja is lesz egyszersmind. A díszleteket Sostarics Zsuzsa tervezte, karmester Urbán Vidor. A darab rendezője: Csongrádi Mária. litáció) hatálya a pénzfőbüntetés megfizetésének napján, ugyanígy a javító-nevelő munka végrehajtása befejezésének napján, ha pedig a kiszabott szabadságvesztés- büntetés végrehajtását felfüggesztették, akkor a próbaidő sikeres, bűntett elkövetése nélküli leteltének napján. Egy évet meghaladó szabadságvesztés-büntetések esetében pedig már az elítéltet kérelmére a bíróság mentesítheti a hátrányos következmények alól öt, tíz, vagy tizenöt év elteltével — a kiszabott szabadságvesztés tartamához képest —, de csak akkor, ha erre érdemes, melynek elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a büntetés kiállása óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy — amennyiben erre módja volt — jóvátette-e a cselekményével okozott sérelmet. B. L. tehát — folyt tovább a magyarázat — ha öt éven át rendesen viselkedik, nem követ el újabb bűntettet, akkor majd új törvényünk alapján büntetlen előéletűnek lesz tekintendő. — Sor kerülhet erre előbb is — szólt közbe a fülkében tartózkodó D. K. üzemi KISZ-titkár —, mégpedig akkor, ha, B. L. betartja adott szavát, úgy dolgozik az üzemben továbbra is, mint ahogy a büntetés kitöltése után hozzálátott, tartja eddigi jó eredményeit, példát mutat a munkában, tanítja a kezdő munkásokat, ha nem kell rá ügyelni, hanem ő előzi meg mások káros útra térését, stb. Ebben az esetben az öt év letelte előtt a Népköztársaság Elnöki Tanácsától kérheti a kegyelemből való mentesítést, melyet az Elnöki Tanács ily eredmények felsorakoztatása esetén meg is ad. — Igen, a Btk. 84. §-a biztosítja ezt — fűzte hozzá a fogalmazó. * Büntető törvényünk védi a társadalmat a bűnözőktől, egyben a társadalommal szembeszegülő elkövetőt megbüntetése útján meg is akarja javítani. Rá akarja nevelni, hogy élete további folyamán a többi becsületes ember módjára a szocialista társadalmi együttélés szabályai szerint éljen. Ha pedig nem szívleli meg a hatósági intézkedést, újabb bűntett esetén súlyosabban felel. Ha viszont az elítélt a büntetés elszenvedése után, illetőleg az előbbiekben részletezett idő sikeres elmúltával — anélkül tehát, hogy újabb bűncselekményt követett volna el — tanújelét adta annak, hogy beilleszkedett a szocialista társadalomba, a törvény értelmében korábbi elítéltetésének ténye a hátrányos hatást nem érezteti többé. A „Nászutazás” című zenés vígjáték a Déryné Színház műsorán (Folytatás a 3. oldalról.) sűrűn hallom, hogy sehogy se tetszik tinéktek idehaza. Mondjátok meg, mi hiányzik? Feri bátyátok is azért jött ide ma este, hogy hallja — s a tanácselnök felé int fejével. — Én már azt se mondom, hogy maradjatok. Eleget mondtam. Volt időm megunni. Dehát jó lenne nagyon, ha beszélgetnénk arról, hogy miért is lett tinéktek olyan kicsi ez a falu. Amikor pedig nekünk, a mi fiatalkorunkban akkor is elég nagy volt, amikor még egy utcája sem volt. Azt csak mi tudjuk, mi volt akkor, amikor összeállt az első utca. Hiába is mondanám, nem hinnétek el, mit éreztünk, amikor végre iskola lett és nem kellett a gyerekeknek hóba, sárba, télvíz idején nekivágni hét kilométeres útnak minden reggel. Elmúltam negyven esztendős, amikor először mozit láttam — hát ezt elhiszitek-e? Amikor harmincötben a Wenckheim uraság gőzgépet, úgy mondva gőzekét hozott valahonnan, volt olyan öreg, hogy elszaladt, mikor a gép dohogni kezdett. Hát azt tudjátok-e, hogy amikor negyvennyolcban először röntgenezték a népet, kimentek a határba, nehogy órájuk is sort kerítsen az orvos. Féltek tőle, mint a tűztől s nem álltak volna a gép elé semmi pénzért. Rátok bízom, gondoljátok végig, hol tartottunk és hová jutottunk máig... Azt igazán nem lehet mondani, hogy máskor, különösebb érdeklődéssel hallgatták az öregek szavait a fiatalok. Ügy vannak ők ezzel, hogy hiszik is meg nem is. Némelyik pergőnyelvű már jól odamondogatott egyik-másik idősebb embernek, szavainak refrénje így hangzott: „Ugyan már, másról se tudnak beszélni, mint a múltról. Hol vagyunk már attól.” Most azonban a tiszteletlenség legcsekélyebb jelét sem lehetett felfedezni. — Nem mondom, meg kellett küzdenünk azért, ami van. Hogy máma a szövetkezetünknek teherautója, Zetorja, silózó gépje és tejszeparátora van. Meg kellett küzdeni azért is, hogy ne lóval szántsunk, hanem traktorral. Hogy odahaza rádió szóljon, villany égjen. Hogy ha úgy tartja kedvünk, vasárnap felülhessünk a szövetkezet autójára és elroehessünk fürdeni Cserkére jódos fürdőbe. Nekünk ez elég is. Jó- szerint egy rendes ruhánk nem volt valamikor. Most van. Megküzdöttünk érte. Nálatok pedig már megbocsássatok, azt veszem észre, hogy egy kicsit könnyen fogjátok fel az életet. Kimondta aztán azt is, hogy vannak a fiatalok között, akik nem akarnak megküzdeni a vágyaikért. — Terád gondolok, Gál Péter, kedves fiam. Meg ne haragudj valamiképpen, hogy ezt itt megmondom. Tudod, mit éreztem én, amikor bejöttél hozzám? Mint akinek a szívét hasogatják. Hát hol van olyan törvény, hogy apád álljon a zsák alá? Azt a száz zsák cementet, ha lehetne, én nem kevertetném bele a betonba, hanem otthagynám, ahova az öregek lerakták, hogy aki ránéz, annak eszébe jusson az a délután, még öreg korában is. Nagy Jóska hirtelen félbeszakította Zsiga bácsit. Először le akarták inteni, de az első szavak után mégis csak meg kellett, hogy hallgassák. (Folytatjuk) I» Be is állok a verbungba... 99 Ugyanolyan őszi reggel, mint a többi. Az állomás felől ugyanazzal a reggeli, frisseséggel és megszokottsággal hullámzik a vonatokról érkező tömeg a város szívébe, mint máskor. Legfeljebb csak a környéken lakó' fedez fel új, eddig ismeretlen arcokat az emberek sűrűjében. Fiatal arcok ezek, még nem felnőtt komolyságú profilok, de már nem is gondatlan gyermekorcák. Feszült várakozással kevert kíváncsiság tükröződik rajtuk, amikor belépnek a kapun, amely fölött tábla köszönti őket: „Üdvözöljük néphadseregünk leendő katonáit!” Eddig csak hallomásból ismert, kemény, de szép feladatokat tartogató világ lebeg szemük előtt. Tanácstalanul verődnek csoportba, és szinte megkönnyebbülve rendeződnek sorokba a határozott, katonás parancsok nyomán. Megkezdődik a sorozás. — Jelen!... Jelen! — pattognak a válaszok, és a rövid szavakban már alig vehető észre a várakozás izgalma. Szép szál legény. Ezt igazolja a magasság-mérce is. Mutatója 184 centiméternél áll. Ez a szekszárdi fiú biztos az első sorban masíroz majd. A vérnyomás is rendben van. Állapítja meg az alapos orvosi vizsgálat. Fegyveres szolgálatra alkalmas, írják be a kis kék katonakönyvbe és gazdája egyúttal büszke is rá, mert ez azt is jelenti: makkegészséges. Mi történt legutóbb Kubában? Napi politikai eseményekben való tájékozottságukról is számot adnak a sorköteles fiatalok. így nem is olyan nehéz a búcsú! Csinos lányok tűzik fel kokárdát a bevonuló kiskatonök szíve fölé. Szöveg: Monostori Miklós Kép: Krasznai Ferenc
